Kókuszos banánkrémes palacsinta

Mostanában megint rajtam van a palacsinta ehetnék. Időről-időre megtörténik. Ilyenkor párnaponta palacsintát sütök, de aztán telítődöm, és megint nem csinálok fél évig. Nos hát, a dolog úgy kezdődött, hogy a két nappal ezelőtti adagnál elfogyott a lekvár. Mivel most nem volt kedvem a szigetről behajókázni a városba csak azért, hogy lekváros legyen a palacsintám, viszont volt itthon egy banán, így valahogy a nutella pótlásaképp létrehoztam ezt a receptet. Na jó, vicceltem, a nutella igazából pótolhatatlan, mindenki tudja.

Kókuszos banánkrémes palacsinta

4 db palacsinta, szokásos módon elkészítve

1 banán

3 ek kókuszreszelék

ízlés szerint vaníliás cukor

A banánt egy villával jól összetörtem, hozzáraktam a vaníliás cukrot. Még tovább nyomogattam, egészen krémszerű lett. Ezért is jött a képbe a kókusz, mert gondoltam, ez már annyira híg, hogy valami meg kell fogja a nedvességet, mert különben kifolyik a banán a palacsintából. Tehát 3 ek kókuszreszeléket adtam hozzá, ennyitől lett kellemes krém állagú. A mennyiség 4 db palacsintához volt elég. Ilyen egyszerű az egész :)

Az alábbi kép pedig azt hivatott igazolni, hogy nem is kell a nutellát pótolni, ugyanis itt is van hasonló, nagyon finom mogyorókrém. Szerintem jobb, mint a nutella, ráadásul pálmaolaj nélkül készül, tehát a környezetet is védjük vele :)

Tésztasaláta Stavanger módra

Hűha, most látom, hogy már egy éve nem főztem! :D Persze főztem ám, csak el voltam foglalva más dolgokkal, meg hát nem is mindig főzök újat meg érdekeset (elsősorban nem gasztroblogger vagyok...)

Ha esetleg nem követed a többi oldalamat és munkásságomat, akkor most elárulom, hogy néhány hónapja Norvégiába költöztem. Itt némileg mások az elérhető alapanyagok, mint nálunk. Ami Magyarországon olcsó és sok van belőle, az majdnem biztos, hogy itt egyáltalán nincsen, vagy pedig kevés és drága. Lecsópaprika felejtős, azt nem importálnak, csak kaliforniai paprikát, és azt is leginkább grillezéshez használják, arany árban van. Paradicsomot viszont termesztenek itt is, meg karfiolt, és hát hal az van dögivel. Ez utóbbit én sajnos nem nagyon szeretem, de némely formáját azért megeszem, egyik ilyen a tonhalkonzerv. Mielőtt eljöttem otthonról, valami isteni tésztasalátát ettem valahol, ez adta az ötletet, hogy az itt is elérhető, és viszonylag jó áron szereplő alapanyagokból összeüssek valamit. Ez lett a 

Tésztasaláta Stavanger módra (Stavanger a város, ahol lakom, és semmi köze a salátához egyébként)

25 dkg fusili tészta

kb. 3-4 ek darabolt olajos szárított paradicsom

1 tonhalkonzerv olajban

5-6 evőkanál olívabogyó, zöld és fekete vegyesen

friss bazsalikom (vagy petrezselyem)

citromlé

A tészta nálam durum, ez sokkal laktatóbb és finomabb is, mint a hagyományos magyar, tojásos tészták. A tésztát kifőzöm, leszűröm, aztán elkezdem belepakolni az olajos paradicsomot. Ez azért jó, mert ahogy kevered el az olajjal, már meg is akadályozod, hogy összetapadjon.

A tonhalkonzervet kinyitom és valamennyi olajat leöntök róla, villával összetöröm még a konzervdobozban és öntök rá citromlevet, vagy a citromból frissen facsarok rá. A citrom lágyítja és kiemeli a halfélék ízét.

Az olívabogyókat félbevágva teszem a salátába. Kicsi sót is adok hozzá, jó alaposan elkeverem az egészet. A friss bazsalikomot kis cafatokra tépkedem, vagy apróra vágom, belekeverem a salátába. Mivel a magas páratartalom miatt a bazsalikom növényem néhány nap alatt megrohadt, és elfelejtettem másikat venni, most csak petrezselyem volt itthon és azt tettem rá. Meg kell mondjam, azzal is kiválóan működik.

Frissen és behűtve is nagyon finom.

Rizses bab vagy babos rizs - először videón!

Elkapott a gépszíj a nagy videogyártás közepette, meg aztán olvastam is, hogy az olvasók izé, tartalomfogyasztók lusták olvasni. Rólam meg kiderült, hogy lusta vagyok írni. Ezért ahelyett, hogy egy fél óra alatt megírtam volna egy cikket, laza három óra alatt összedobtam egy videót :D

Na mindegy, ezt is ki kellett próbálni. Jó étvágyat ;)

Sajtos túrókrémes pirítós

Régen posztoltam receptet, egyéb elfoglaltságok szólítottak el a konyhai kreativitás tűzhelyétől. Persze ettem az elmúlt öt hónapban is, de nemigen csináltam semmi újat, amit érdemes lett volna publikálni. Most egy gyorsan összedobható szendvicskrémmel térek vissza néhány pillanatra.

Sajtos túrókrém

kb. 10 dkg túró

1/3 tömlőnyi tömlős sajt (én a lidlben kapható ementáli ízűt használtam)

só, fűszerek, magvak

zsemle

Ha esetleg megcsinálnád a túrógombócot egy személyre, akkor ehhez a két fogáshoz elég egy negyed kilós csomag túró. Ma legalábbis én így dobtam össze. Egy negyed kilós túrót kb. elfeleztem, a kisebbik fele ment szendvicskrémnek, a nagyobbik félből készült a szokásos túrógombócom.

Ehhez a mennyiségű (kb. 10 dkg) túróhoz egy tömlős sajt maradékát, ami kb. egyharmada volt a csomagnak, hozzáadtam. Villával jó alaposan össze kell dolgozni a kettőt, nagy szeretettel vegyülnek ám el. Fűszernek sót, leheletnyi fehér borsot, és szintén leheletnyi fokhagymaport használtam. Mivel szerettem volna, ha inkább az ementális ízvilág dominál, nem akartam ezt fűszerekkel agyontaposni. De ha csak natúr sajt van otthon, és valamilyen fűszeres ízorgiát rendeznél, ám legyen.

Ezután egy serpenyőben szárazon átpirítom a magvakat, ami ebben az esetben csak hántolt napraforgó volt, mert imádom, és szintén azért, mert nem tolja el az ízvilágot. De lehet variálni, szezám-, vagy lenmaggal, mert ezek a magok ugyebár az egyedülálló konyha hűséges hozzávalói (kis helyen elfér, nem romlik meg, jó a tápértéke és finom, változatos ételeket lehet ízesíteni, különlegessé tenni velük). Ezután egy kissé megfáradt zsemlét kettévágtam, és a serpenyőben szintén megpirítottam, vagy inkább csak átmelegítettem. Először a zsemlék külső fele volt alul, ezt éppenhogy, csak jelzés értékkel melegítettem át. Ettől már a szikkadni indult zsemle felpuhult. Azután a vágott arcával fordítottam lefelé a serpenyőbe. Őszintén bevallom, egy csepp olajat is tettem alá, de tök felesleges volt, a zsemlén nem látszott meg, úgyhogy szerintem elhagyható.

A még forró zsemlére villával rákentem a krémtúrót, majd megszórtam a még szintén forró magocskákkal. A szendvicsekhez én zöldséget eszem, minden mennyiségben, a fotón kevéske paradicsom látható, de uborkát is csaltam hozzá. Desszertnek mehet a túrógombóc! :) 

Jó étvágyat!

Szeretettel: Helga

Kínai kel főzelék

Hála a facebook memories szolgáltatásnak, felbukkannak a múltból nem csak a kitörölt régi jó ismerősök, de az elfelejtett finom receptek is. 2012-ben még nem írtam a blogot, csak ötletszerűen néha felnyomtam facebookra, amit főztem. Ezért is készült a blog, hogy összeszedjem magamnak egy helyre, amiket szeretek enni. És ha emellett még másnak is használ, az külön öröm.

Ez a kaja az egyik kedvencem, emlékeztet a frankfurti levesre, amit szintén nagyon szeretek. Azt hiszem, a kettő között a különbség csak némi víz. Az eredeti recept Rita konyhájából való, ő friss, újkáposztából készült főzeléket ajánl. Én meg szeretem a kínai kelt, abból szoktam csinálni. Bevált recept, azóta is rendszeresen elkészítem.

Akkor tehát következzék a facebook poszt, 2012. május 16-áról, szerkesztetlenül:

friss kápifőzelék, Rita konyhájából áthangszerelve, "ami van itthon" módra smile emoticon

kb. 5 deka (maradék) kockázott bacon

1 aprócska lila hagyma (maradék)

be a fazékba, hagymadinsztelés, vagy inkább párolás (AMC edény)

egy kisebb fej új fejeskáposzta kb. 2centis kockákra vágva

2 pici sárgarépa, kockákra vágva

zutty bele a fazékba

megpárolódik (ha nincs ilyesmi fazék, akkor vizet rá és megfő)

10deka virsli karikázva zutty bele

1 tejfölbe kb. 1evőkanálnyi keményítő jól kikeverve, ez is zutty bele

só+tárkony (tárkonyecetem nincs itthon, almaecetet meg nem akartam belerakni)

egyszer még megrottyan és kész.

finom!!! smile emoticon

Cibatta

Már hónapok óta vágytam rá, hogy csináljak, nem tudom pontosan, hogy miért. Valahogy úgy éreztem, ezt az olívás kenyeret jobban is elő lehet adni, mint a bolti, nem beszélve arról, hogy mennyivel olcsóbban. Na végre megcsináltam, illetve már sütöttem egyszer, az jobban nézett ki, mert megcsavartam, viszont nagyon éhes voltam, és megettem, mielőtt lefotóztam volna. Ezen kívül a csavarás mentén szétesett, amikor kettévágtam szendvicsnek, és mivel a mait is szendrónak szántam, nem volt csavargatás, csak hagyományos pacsni. Olivabogyesz van benne. Receptje végtelenül egyszerű!

Cibatta

30 dkg liszt

1/3 élesztő

kb. 1 bögre meleg víz (sajnos ez a liszt nedvességtartalmától is függ, de hát tudjuk, kelt tészta)

1 teáskanál só

ízlés szerint olívabogyó, aszalt paradicsom vagy fokhagyma

Az élesztőt belemorzsoljuk a meleg vízbe, lisztet összekeverjük a sóval. Közben kicsit feltaláljuk magunkat, én mondjuk elmosogattam. Addig az élesztő a vízben elkezdi jól érezni magát. Kb. tíz perc elteltével beleöntjük a lisztbe az élesztős vizet, és elkeverjük - én először kanállal szoktam, mert irtózatosan ragad. Ezt nyugodtan lehet ilyen ráérősen, olaszosan, vagy figyelemzavarosan csinálni hogy félig összegyúrjuk, aztán megint eszünkbe jut valami, mondjuk összevágjuk az olívát (ha eleve szeletelt van otthon, az szívás), és csak ez után gyúrjuk össze véglegesen, azaz homogén állagúra a tésztát. Utána belegyúrjuk az összevágott bogyót, vagy parit, vagy fokhagymát. Az eredeti recept szerint most egy olívaolajjal kikent edénybe kéne rakni keleszteni. Namármost, nekem eltűnt a jó kis szilikon ecsetem, úgyhogy belezuttyintottam egy kis olajat az edénybe (egyébként ugyanabba, amiben összegyúrtam a tésztát), és átforgattam rajta a tésztát. Amire teljesen megkelt, az olajat is megette, de nem tett neki rosszat, azt kell mondjam. Ez kb. egy teáskanálnyi mennyiségű olaj volt.

A tészta, amikor összegyúrjuk, meglehetősen lágy állagú, és lehet, hogy kicsit ragad is, de ne lisztezzük azért túl, az olajtól mindjárt elkezd csúszkálni és nem lesz gond. Ha túl keményre készítjük a tésztát, megeshet, hogy kemény lesz a kész cibatta is, ami jó, csak nem finom.

Cibatta a sütőlapon. A lenmag dekoráció
(na jó, nem, igazából az előtte sült lenmagos zsömi maradéka.

Kb. 1 órát kelesztjük meleg helyen. Közben valamikor előmelegítjük a sütőt, hogy pontosan mikor, az a te sütődtől függ, te tudod, mennyi idő alatt melegszik be. Elég jó forró sütőben sütik ezt, én nem mertem, mert féltem, hogy megég. Állítólag bírják ezek a 200 fokot is, hát nálam olyan 185 körül sült ez. Tehát a sütő már legyen a sütési hőfokon, amikor belerakod a cibattát.

A tésztát két részre osztottam, ami hiba volt, mert hatalmas papucsok lettek (a cibatta jelentése eredetileg papucs), de az eredeti recept hatvan deka lisztből csinál négyet. Nos, ezek elvileg ilyen szendvicskenyerek, hát nemtom, szendvicsnek szendvics. Egy favágónak. Egész napra. Szóval, ha te nem dolgozol a nehéziparban, akkor csinálj belőle inkább hármat.

A tészta nagyon lágy (remélhetőleg), de picit talán olajos a felszíne, illetve sütés előtt kukoricaliszten át kell forgatni, ez is segíti a ragadásmentes fogást. A két vagy három részre osztott tésztát elég egy picit átgyúrni, hogy homogén legyen a forma, akár pacsnit készítesz belőle, akár megnyújtott pacsnit, amit egyszer megcsavarsz. Utána átgurítod a kukoricaliszten és ciao!

Ácsi! Hát a kukoricaliszt nem volt a hozzávalók listáján, most mi lesz?! Semmi. Nekem sem volt éppen itthon kukoricaliszt, úgyhogy fehérliszten forgattam át. Egyedülálló konyhában felesleges egy cibattához, amihez kell mondjuk 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszt, venni egy egész kilónyit. Rádrohad és megeszik a bogarak. Ha meg amúgy is használsz valamihez, akkor meg van otthon. Capisce?

Úgy kb. 15 percig sütjük és nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!

Még egy tréfás tanyasi tény a végére: a cibatta nem csak papucsot jelent, de csibátta-nak ejtik (az olaszban a magas magánhangzó az előtte levő cét csézi), ami viszont szerintem rémesen hangzik, úgyhogy dafke cibattának szoktam mondani :)

Sportitalok 2.

Az előző posztot folytatandó behozok még pár izotóniás ital receptet. Ezek nem ám csak akkor jók, amikor az edzőteremben szenvedel, hanem akkor is, amikor csak simán nyár van és hetven fok árnyékban. Sőt, a lázas izzadáskor is jót tesz a csirkeleves helyett vagy mellett. Az elcsigázottság érzése az elektrolit hiányból fakad (többnyire), ezért érdemes ezt helyretenni a szervezetünkben. Jóllehet, a legegyszerűbb izotóniás ital a citromos-sós víz, azért néha nem árt, ha ízben kicsit több variáció áll rendelkezésre.

Alapszabály, hogy a só ne legyen sima asztali só, amely kizárólag nátrium-kloridot tartalmaz, hanem tengeri, himalájai, vagy bármilyen egyéb értelmes só, amely a nátriumon kívül más, a szervezet számára hasznos elemeket is tartalmaz.

Az összes többire érvényes, hogy csináld, ahogy te szereted, megszoktad. Ha szűrt vizet használsz, értelemszerűen az italodban is legyen az, ha az ásványvizeket részesíted előnyben, hát hajrá. Ha mázlid van, és olyan helyen élsz, ahol iható a csapvíz, akkor az is tökéletesen megfelel.

Fő csapásirányunk a víz+só+valamilyen gyümölcs+opcionálisan méz és/vagy fűszerek. Tulajdonképpen érdemes kísérletezgetni is ezekkel. Ha találsz egy ízkombinációt, ami nagyon megérint, ne habozz megosztani velem hozzászólásban! Köszi :)

Az alapanyagokról (thehippyhomemaker receptjei alapján)

A citrusfélék elektrolitokban gazdagok, és mind közül a citromban található a legtöbb. A valódi méz vagy juharszirup szintén gazdag ásványi anyagokban és természetes enzimekben. Ez a két összetevő, valamint a gyömbér és a fahéj, elősegítik a természetes gyógyulási folyamatokat a szervezetünkben. Ez vonatkozik az izmaink terheléséből fakadó fájdalmakra (izomláz és társai) is. A tengeri só megint csak azért jó, mert többféle elemet tartalmaz, illetve a sóháztartásunk egyensúlya fontos komponense a metabolizmusunk egészségének. Illetve hasznos társunk lehet még a kókuszvíz, amely természetes nátriumban gazdag olyannyira, hogy a fentieken túl akár a másnaposság kezelésében is hatékony eszköz lehet.

Az amerikai "cup" mértékegység, amit csészének fordítok, 2,5 dl-nek felel meg körülbelül.

Citrom-lime ital

forrás: thehippyhomemaker.com

4 csésze víz
1/4 csésze citromlé
1/4 csésze lime lé

1/4 csésze nyers méz vagy juharszirup (vagy ízlés szerint)

1/4 teáskanál tengeri só


Narancsos ital

3 csésze víz

1 csésze narancslé (kb. 3 narancsból)

1/4 csésze citromlé
2 evőkanál méz vagy juharszirup
1/4 teáskanál só

forrás: http://everydayroots.com/

Kókuszos-lime ital

3 csésze kókuszvíz
1 csésze víz
1/4 csésze citromlé

2 evőkanál méz vagy juharszirup

1/4 teáskanál só

További recepteket találtok ezen az oldalon.

Az én személyes kedvencem pedig - azt hittem, már felraktam a receptet, de nem találom, szóval következzék a csodálatos:

Rozmaringos-uborkás víz

hozzávalók: rozmaring, uborka, víz ;)

Egy arasznyi darabot vágok egy kígyóuborkából (persze meg van mosva, meg minden), ezt hosszában négybe vágom, egy szál friss rozmaringot adok hozzá. Ez utóbbi úgy lesz, hogy veszek az aldilidlipennymindegymelyikben egy cserepes rozmaringot, amit egész nyáron az erkélyen szeretgetek, és néha lemetszek belőle egy-egy ágacskát.

Az ubit meg a bokrot berakom egy hűtőbe való kancsóba, aminek 1,2 liter a térfogata. Innen tessék kiindulni. Elszántabbak pet palackba is gyömöszölhetik a hozzávalókat, de figyelem, nem környezetbarát, mert kiszedni szinte lehetetlen (az ubi megdagad, megszívja magát vízzel), szóval már nem lehet újrahasznosítani. Egy éjszakát áll, és másnap nagyon finom. Nincs az a rettenetes hőség, amiben ne mulasztaná el a szomjat.

Ha kancsóban csinálod, a dundi ubikat nem kell kidobni, isteni tzatziki lesz belőle (persze nem csak úgy magától, hanem ha legyártod).

Illetve ne feledkezzünk meg minden idők legtutibb, legfinomabb, legegészségesebb, leg-leg-leg-leg és még annál is legebb izotóniás italáról, a

Kovászos uborka lé -ről

Ennek készítése köztudott: veszel koviubit, megeszed, és a jól lehűtött levet jól megiszod. Ennyi :)))
Oké, majd nyáron lesz koviubi recept is. Addig is jó edzést, jó lékutyulást!