Rizses bab vagy babos rizs - először videón!

Elkapott a gépszíj a nagy videogyártás közepette, meg aztán olvastam is, hogy az olvasók izé, tartalomfogyasztók lusták olvasni. Rólam meg kiderült, hogy lusta vagyok írni. Ezért ahelyett, hogy egy fél óra alatt megírtam volna egy cikket, laza három óra alatt összedobtam egy videót :D

Na mindegy, ezt is ki kellett próbálni. Jó étvágyat ;)

Kínai kel főzelék

Hála a facebook memories szolgáltatásnak, felbukkannak a múltból nem csak a kitörölt régi jó ismerősök, de az elfelejtett finom receptek is. 2012-ben még nem írtam a blogot, csak ötletszerűen néha felnyomtam facebookra, amit főztem. Ezért is készült a blog, hogy összeszedjem magamnak egy helyre, amiket szeretek enni. És ha emellett még másnak is használ, az külön öröm.

Ez a kaja az egyik kedvencem, emlékeztet a frankfurti levesre, amit szintén nagyon szeretek. Azt hiszem, a kettő között a különbség csak némi víz. Az eredeti recept Rita konyhájából való, ő friss, újkáposztából készült főzeléket ajánl. Én meg szeretem a kínai kelt, abból szoktam csinálni. Bevált recept, azóta is rendszeresen elkészítem.

Akkor tehát következzék a facebook poszt, 2012. május 16-áról, szerkesztetlenül:

friss kápifőzelék, Rita konyhájából áthangszerelve, "ami van itthon" módra smile emoticon

kb. 5 deka (maradék) kockázott bacon

1 aprócska lila hagyma (maradék)

be a fazékba, hagymadinsztelés, vagy inkább párolás (AMC edény)

egy kisebb fej új fejeskáposzta kb. 2centis kockákra vágva

2 pici sárgarépa, kockákra vágva

zutty bele a fazékba

megpárolódik (ha nincs ilyesmi fazék, akkor vizet rá és megfő)

10deka virsli karikázva zutty bele

1 tejfölbe kb. 1evőkanálnyi keményítő jól kikeverve, ez is zutty bele

só+tárkony (tárkonyecetem nincs itthon, almaecetet meg nem akartam belerakni)

egyszer még megrottyan és kész.

finom!!! smile emoticon

Hardcore csapatás - karfiolpörkölt bulgurral

Bár az utóbbi időben kedves és igen részletes instrukciókat kaptam arra nézvést, hogy hogyan kellene lefogynom, ennek a fogásnak az inspirációja mégsem a fogyókúra. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki él-hal a húsért, viszont szeretem a szaftos dolgokat, mint a pörkölt. Gyakorlatilag bármit rá lehet helyezni a hagymás-paprikás alapra. Ha például csóró koleszos vagy, akkor virslit vagy keménytojást, ha zöldségrajongó, akkor cukkinit, vagy zöldborsót is. A borsóval a hagyományos, húsból készült pörit, vagy a tojásos verziót is fel lehet dobni.

Amire érdemes figyelni, hogy az önálló szafttal nem rendelkező dolgokat valamivel meg kell támogatni, ha pörköltösíteni akarjuk. Ilyen a karfiol is. Ebben az esetben érdemes egy pörköltszaft kockát beledobni a fazékba. A gomba ereszt saját levet, de az túl híg lesz, a tojás nem ereszt semmit, viszont a főtt sárgája szépen sűríti a levet. Hát ezeket az opciókat ismerem nagyjából.

Bulgurt még sosem készítettem. Nemrégiben vettem egy Ataisz paradicsomos bulgur köret nevű izét, amit vízzel megfőzöl, és csodálatos lesz. Kábé így is történt, csodálatos volt.

Ez a recept nem egy kulináris csimborasszó, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy ha egyedül vagyok is, lehetőleg minél kevésbé egyek szemetet, és minél inkább valami valódi ételnek tűnő dolgot. Nekem valódi ételnek tűnt, és finom is volt, úgyhogy megosztom a 

Karfiolpörkölt receptjét 

1 kisebb karfiol

1 nagyobb hagyma

pirospaprika

olaj

1 pörköltszaft kocka

fokhagyma, koriander, fehér bors

Elkészítés:

Pofonegyszerű, és nagyon hamar megvan: a hagymát kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a fűszereket, kevés vízzel felöntjük és beletesszük a karfiolt. Természetesen nem egészben, hanem rózsáira szedjük, és a rózsákat is feldaraboljuk előtte. A karfiol hamar puhul, és könnyen szétfő, de azért ne rakjunk bele túl nagy darabokat. Szaft annyi lesz rajta, amennyi vizet ráraktok, a pörkölt kocka testesíti majd kissé.

Amikor kész, ízlés szerinti körettel (most kedvem lenne sült krumplival kipróbálni) és tejföllel tálaljuk. Ha az a típus vagy, aki mindenhez savanyúságot eszik, mint én, ne fogd vissza magad. Koviubival tökéletes volt.

Édesburgonya tócsni

Elkapott az őszi ízek mámora, édesburgonya folytatja a sort. Szoktam készíteni zöldség fasírtokat, mert szeretem nagyon. Ráadásul a gyümölcscentrifugában készített zöldséglevek melléktermékét is fel lehet használni e célra. Sőt, mivel az már eleve nem tartalmaz annyi nedvességet, mint az a zöldség, amit csupán lereszelünk, könnyebb is vele dolgozni. Apróbb darabkák, semmi felesleges vizenyő. Azt ugyebár már megittuk pohárból :)

Ezúttal azonban nem leveztem, csak nagyon megkívántam az édesburgonya tócsnit/rösztit/lapcsánkát, nevezd, ahogy akarod. A lényege, hogy ugyanaz a reszelt krumpli történet nagyjából, mint az összes többi. A különbség csak annyi, hogy én nem úsztatom meg olajban ezeket. Amúgy is,egyedülállóként nagyon nem gazdaságos az olajban úsztatás. Ezért is inkább igyekszem, amit csak lehet, tepsiben ropogósra sütni (meg azért is, mert rosszul vagyok az olajos kajától).

Édesburgonya röszti

Hozzávalók:

Egy szép darab édesburgonya, kb. 35 dkg-os

1 db tojás

fűszerek

[1 ek zsemlemorzsa]

Mielőtt bárki felháborodna, hogy a zsemlemorzsa nem gluténmentes, már most szólok, hogy nem kell belerakni.

Elkészítés:

Kislyukú reszelőn lereszeljük az édesburgonyát, enyhén lesózzuk és állni hagyjuk. Majd egy szűrő segítségével kinyomkodjuk belőle a nedvességet. Egy tojást enyhén felverünk és összekeverjük a reszelt burgonyával és a fűszerekkel. Lehet hagyományos, fokhagymás-borsos fűszerezéssel készíteni, vagy korianderes-köményes megoldás is játszik. Mind a kettő nagyon finom.

Most jön az a pont, hogy megijedtem az állagától, még mindig picit nedvesnek tűnt, és ezért beleraktam egy evőkanál zsemlemorzsát. Nem kellett volna. Ha gluténmentesen szeretnéd készíteni, nyomkodd ki rendesen, és nem kell morzsa. Ha ez a faktor nem számít, akkor jöhet. Mint mondom, az enyém picit túl száraz lett, mire ropogósra sült, úgyhogy nyugodtan kihagyhattam volna a morzsát (legközelebb ki is fogom).

Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, vékonyan megkenjük olajjal a papírt, erre jó lapos pacsnikat nyomkodunk az anyagból. Nekem ebből a mennyiségből hat darab tenyérnyi, ám de igen lapos lapcsánkám (haha) lett. Mialatt sül, persze még vékonyabb lesz. A tetejét is óvatosan és vékonyan kenjük meg olajjal. Közepes lángon sütni kezdtem, majd úgy tíz perc múlva megforgattam. Ha úgy érzékeled, talán nem lesz elég ropogós, még egy kicsit kencézheted olajjal. Nem tudom, a légkeveréses sütő változtat-e az állagon, nekem teljesen hagyományos készülékem van.

A másik fele szintén úgy tíz percig sül, vagy hát amikor látod, hogy már elég ropogós számodra, vagy hát, ahogy én szoktam... Szóval, hogy meddig felejted benne...

Főzelékekhez jóízű feltét, de saláták mellé rágcsálva is finomságos.

Tökös-zabos muffin

Akit a halloween szele egyszer megcsapott... Na jó, megmondom az igazat. A tökös sütik szele csapott meg. A répatortát is nagyon szeretem (lesz majd recept, ha szeretnétek), de a tökös süti valami fenomenális. A sütőtök püré kicsit nedvesebbé, ízesebbé teszi a süteményt. Kevesebb tojással is könnyű vele dolgozni, mégsem lesz nehézkes a tészta, mintha több tojás lenne benne. És mivel a tök édes is, a cukorral is lehet spórolni.

Tavaly már sütögettem ezt-azt tökösen, de mivel nem posztoltam, azok a receptek már örökre elvesztek. Most gyorsan-gyorsan töltöm is felfelé, a kevésbé fotogén, de annál jobb ízű

Második sütés, két tojással, kiváló lett!

Zabpelyhes-tökös muffin receptjét

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg zabpehely

7 dkg olaj*

1 tojás**

kb. fél dl tej

1 citrom reszelt héja és leve

10 dkg cukor

4-5 ek. tökpüré

2 tk sütőpor

fűszerek (szegfűszeg, fahéj, gyömbér, szerecsendió, vagy süti fűszerkeverék)

10 dkg kandírozott narancshéj vagy aszalt áfonya

A krémhez:

3-4 ek mascarpone

3-4 ek tökpüré

1 ek porcukor

Elkészítés:

Egy tálba mértem ki először a száraz hozzávalókat, majd beletettem az olajat, tejet, tojást, citromlevet. Szépen, simán fakanállal össze lehet keverni, ehhez nem kellett elővenni a robotgépet. Amikor már szép homogén a tészta, belekeverjük az aszalt gyümölcsöt is. 12 db normál méretű muffinforma lett tele vele. Közepes hőfokon kb. 15 perc alatt sül meg. Hagyjuk lehűlni, utána csináljuk meg a krémet a tetejére. Utána, ne közbe, mert a mascarponének is addig van tartása, amíg hideg.

Krém: robotgéppel habosra keverjük a tökpürét és a mascarponét, ízlés szerint cukorral. Habzsákba töltjük, díszítjük vele a kihűlt muffinokat. Innentől már cupcake. De erre nincs jó magyar fordítás, Amúgy sem az icing a lényeg, a zsíradék-tojás arány is eltér a hagyományos muffin és cupcake recepteknél. Na ennyi okosodás elég volt mára, menjetek sütni-főzni! :))))

*ahol és amikor csak lehet, napraforgó étolajat használok, mert valami ajurvédás csóka azt mondta, az az egyetlen, ami fokozza a pittát. Ergo nem hízlal, hanem a belső tűz fokozásával segíti a metabolikát. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de én nagyon hiszek benne :)

** lehetett volna kettő is, de csak egy volt itthon

Brokkolis becsinált!

Na jó, nem igazi becsinált, nincsen benne hús, de lehetne bele rakni, mondjuk apróra vágott csirkemell kockákat, bacont, vagy valamit. Számomra itt most az volt a fő szempont, hogy brokkolit akartam enni, és le is volt árazva az Intersparban. Eredetileg penne-re gondoltam, de annyira kívántam a sült krumplit, hogy végül az lett belőle. Kérem, itten spontán főzési akadémia van, ízlés és kívánás szerint kísérletezünk, aztán lesz, ami lesz, ha finom, megesszük ;)

Tehát:

fél kiló brokkoli

2 dl főzőtejszín

5 dkg reszelt sajt

fűszerek ízlés szerint (nálam zöldségleves kocka, fokhagyma és fehér bors szerepelt)

A brokkolit rózsáira szedve megpároltam kevés vízen, ami majdnem teljesen el is párolgott közben. Felöntöttem a tejszínnel és beletettem a leveskockát és a fűszereket. Amikor minden feloldódott és összerottyant, akkor beletettem a reszelt sajtot, amivel addig kevergettem, amíg a sajt elolvadt. Frissen sült krumplira szedtem, és isteni finom volt! :D

A tejszínnel vigyázzatok, már azt is el kell olvasni. Sajnos nem vettem észre, hogy a főzőtejszín nem tejszínből van, hanem guar gumi és szentjánoskenyérfa, meg jó ég tudja, még mik vannak benne. Így mondjuk nem kellett más sűrítés, de eredetileg a sajtot azért szántam bele, hogy kicsit összefogja a szószt. Ha normális tejszínt sikerül venni, pici (1 teáskanál) keményítővel be lehet sűríteni, mielőtt hozzáadod a sajtot. Jó étvágyat!

Zöldborsó főzelék

Egyik kedvenc főzelékem, amit a jó minőségű fagyasztott borsóknak köszönhetően most már bármikor el lehet készíteni. Szinte bármilyen feltét passzol hozzá, így akkor is lehet élvezni, ha nincsenek feltöltve otthon a készleteink. Ha nem ragaszkodsz a fasírthoz, vagy a sült tarjához, amivel a menzán koronázták meg e becses menüt, vagy netán vega vagy, akkor lehet rá ütni egy tükörtojást, de tócsnival vagy rántott sajttal is isteni. Nem mellesleg pedig villámgyorsan elkészül, még friss borsóból is.

Zöldborsó főzelék tükörtojással és pirított kenyérrel

Zöldborsó főzelék

borsó - mondjuk egy 450gr-os fagyasztott az elég bőven két tányérra, ezt a mennyiséget veszem most alapul, de lehet egy üvegeset, vagy frissen fejtettet is használni (tavasszal, ugyebár)

2 ek liszt

2-3 ek vaj (olaj is jó, de vajjal finomabb)

2 dl tej, víz

petrezselyem, fokhagyma, só

A zsiradékon a borsót megpároljuk, én úgy szoktam csinálni, hogy nagyon lassú tűzön teszem fel, hogy szépen lassan, alacsony hőmérsékleten párolódjon. Ha nyers borsót használsz, vagy nincs olyan jól záró edényed, mint pl. AMC, Zepter, hanem sima fazékban főzöl, akkor lehet, hogy egy picivel több folyadék kell alá, hogy ne égjen meg. A borsót nem kell szétfőzni, így megmarad az íze és a vitamintartalma is. Sok víz se maradjon rajta, mert a staubolásnál az könnyen összecsomosítja a lisztet.

Szóval, a megpárolt, zsiradéktól csillogó borsóra rászórjuk a lisztet, és hamar el is keverjük. Ez a staubolás egyébként. Hasznos szó, a zöldborsó főzeléken kívül még nem csináltam ételt, ami ezzel a technikával készül :) Ezután ráöntjük a hideg tejet, és még mindig folyamatosan és lelkesen kevergetünk. Eztán még ráteszünk annyi vizet, hogy kb. ellepje, felforraljuk, kész. De mi van a fűszerekkel? Na igen. Általában én a staubolás előtti percekben teszem bele a petrezselymet, hogy azért kicsit megpuhuljon, a sót és a fokhagymát viszont csak a végén, a vízzel. Ezek mind-mind (jó, a só nem, de a másik kettő) veszítenek az ízükből a főzés során, ezért inkább csak a végén szeretem beletenni. De persze csinálhatod úgy is, hogy a borsóval párolsz mindent, ekkor lehet, hogy egy picit több fűszerre lesz szükség.

Van, aki cukrot is tesz bele, különösen, ha nem elég édes a borsó. Sajnos, ha a borsó olyan fajta, vagy öreg, lisztes, akkor hiába pakolod bele a cukrot, édes lesz, de zsenge már nem. Nekem a Lidl fagyasztott zöldségeivel van a legjobb tapasztalatom (nem fizetnek érte, csak mondom), a Bonduelle szerintem nem annyival jobb, mint amilyen drága, sok saját márkás és/vagy olcsó fagyasztott zöldség meg tele van szeméttel. ha tudsz jót, szívesen fogadjuk ám a javaslatokat, nem mindenkinek van Lidl a közelében! :)

Pizza - az egyedülálló konyha barátja

A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.

Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).

Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.

Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.

Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel,
tükörtojással és extra sajttal.

Ha magunk készítenénk a pizzatésztát:

0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só

A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.

A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.

Pizzaszósz

sűrített paradicsom

olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)

só, cukor

A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.

Pánikszósz

Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.

Nempizza szósz

Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem

tejföl + fokhagyma

Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)

Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.

*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.

Tepsis krumpli

A tepsis krumpli tulajdonképpen ezerarcú, mint a briliáns. Bármikor, bármilyen évszakhoz, lehetőséghez, adottsághoz igazítható. Ráadásul igazi lusták kajája: összevagdosol mindenfélét, bedobálod egy tepsibe, megsütöd, és ha van benne krumpli, ráfogod, hogy tepsis krumpli és kész is.

Lehet csak zöldségekkel, lehet valami húsfélével kiegészítve, de lehet akár csak krumpli, magában, valamilyen fűszerrel feldobva. Mindenhogy isteni, persze annak, aki a krumplit szereti :)

A lényeg, hogy valami zsiradék legyen az alján, hogy a jól megpirult szeleteket vagy darabkákat legyen esélyünk felkapargatni. Ez a tepsis krumpli legfinomabb része, kár lenne otthagyni. A metódus tehát mindig hasonló: zsiradék alul (olaj, zsír, szalonna, vaj, bármi), utána a krumpli, megsózva, a tetejére minden más (hagyma, fokhagyma, de én például imádom a sült sárgarépát is). A mostani egy nagyon egyszerű, de finom verzió, húsevőknek, mivel bacon is van benne.

3 szem jó közepes krumpli

1 hagyma

125 g kockázott bacon

1 fél maradék paradicsom reggeliről :)

A krumplikat meghámozzuk és kockára vágjuk, a bacont egy megfelelő méretű jénai aljára szétszórjuk, rá a krumplikockákat, a félbe-negyedbe vágott hagymát és esetleg paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá (kb. fél deci), majd alufóliával betakargatjuk és 180 fokon sütni kezdjük. A krumplitól függ, hogy meddig kell sütni. Kisebb kockák vagy szeletek 20 perc alatt is megvannak.

Amikor már félig puha, levesszük a fóliát, és hagyjuk, hogy a víz elpárologjon, a bacon pedig zsírjára süljön. Később, ha már a bacon sülni kezdett, át is forgathatjuk, hogy a krumplit mindenhol érje a bacon íz. Kellemesen aranybarnára sütjük, a szélei nem baj, ha ropogósak, úgy a finom. 

Gyors kaja, mivel az előkészület gyakorlatilag a krumplipucolásból áll, és ennyi. A többit a sütő intézi :)

Répás-hagymás változat, sültkrumpli fűszerkeverékkel vadítva

Spenótos-túrós rétes

A rétes a legegyszerűbben elkészíthető bonyolult sütemény. Bonyolult lenne, ha egy 5x4 méteres konyhában álló 1x2 méteres asztal, meg vagy három-négy szomszédasszony kéne hozzá, hogy kinyújtsuk a tésztát. Szerencsére a boltokban kapható réteslapok által ez a folyamat annyira leegyszerűsödik, hogy akár az egyedülálló konyhában is készülhet rétes. Bőven elég, ha a nyújtódeszka elfér, de egy nagyobb tálca is megteszi.

A különböző áruházak, szuperek-hiperek, mind-mind különböző, saját és nem saját márkájú réteslapokat árusítanak. Melyik a jó? Nem tudom... Többször kéne ezzel is kísérletezgetni, hogy az ember meg tudja jegyezni, mit tapasztalt. Ami szerintem lényeges, hogy ne fagyasztottat vegyünk, hanem hűtöttet. Az lehetőleg minél frissebb legyen, és minél hamarabb használjuk fel. Másként mondva, akkor vegyünk réteslapot, ha komolyak a szándékaink, és tényleg rétest akarunk sütni. A rétestészta ugyanis vékony, és nagyon érzékeny a kiszáradásra. Ha nem elég a nedvességtartalma, akkor törik, szakad, ennek megfelelően a rétesünk is reped, a töltelék meg beteríti az egész tepsit, kinek jó az? A fagyasztottal (nem is tudom, lehet-e még ilyet kapni, mert sosem veszek, de régen volt) éppen az ellenkezője (volt) a gondom. Kiengedéskor csupa csuszpájz lett, benedvesedett, és ettől csúszott-szakadt széjjel. A másik paraméter, amire érdemes figyelni, hogy hány lap van benne. A csomagoláson található leírás is azt mondja, 2-3 lapot használjunk egy réteshez. Szerintem kettő kevés, vagy akkor jó, ha csak ujjnyi szélességben raksz bele tölteléket, és felcsavarod, mint egy szivart. Az meg nem rétes :) Tehát három lap az ideális, és mivel egyedülállók vagyunk, nem készülünk hadseregnyi főt rétessel teletömni (akár egyszerre lépnek, akár nem), ezért szerintem a 6 lapos csomag az ideális. Legutóbb az Aldiban vettem, abban 8 lap volt, mit szenvedtem, ne tudd meg...

Viszont egy hatlapos csomaggal elég jól tudunk operálni, lehet egy rúd édeset, egy rúd sósat csinálni, másnapra melóba bevinni is alkalmas. Nem muszáj a hagyományos töltelékekhez ragaszkodni. A lényeg, hogy ne legyen túl nedves a töltelék, illetve megfelelően szurkáljuk meg a rétes rudakat, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ugyanis ez a rákfenéje minden ilyen tekert süteménynek (a bejglinek is), hogy a sülés közben keletkező gőz szétfeszíti a tésztát, nem kívánt helyeken, a töltelék meg kifolyik, és csupa káosz lesz minden.

Azon kívül, ami még fontos, de ez a réteslap csomagolására is rá van írva, hogy tiszta konyharuhára teregessük a lapokat, és a konyharuha segítségével tekerjük fel a rétest. Máskülönben széjjelszakad, és a többi, lásd a fenti forgatókönyvet. A lapokat pedig azért kell olajjal megkenni, hogy ne ragadjanak össze, és így a rétesre jellemző, leveles szerkezetet kapjuk.

Na akkor mondom, mit raktam bele.

Élőben azért szebb volt...

Hozzávalók:

Egy szatyor spenót (friss)

125 g túró*

1-2 ek búzadara (gríz)

só, fokhagyma

olaj

hántolt napraforgómag

A spenót mennyiségéről nem tudok sajnos közelebbit mondani, mert elfelejtettem megmérni. Viszont annyira összetöpped, hogy tényleg nyugodtan meg lehet az egész szatyornyit párolni. Legfeljebb megeszed csak úgy, mert finom. Ja igen, ez ilyen nénitől vett, piacos spenót volt.

Szóval, a spenótot leöblögettem és összetépkedtem, ebbe bele is őszültem konkrétan. (Tudod te, hány levél van egy szatyornyi spenótban? Sok. Nagyon sok...) Kevés olajon feltettem párolódni, zárt edényben. Azért olajon, mert a zsiradékok jobban kiadják az ízeket, és ebbe még egy kis fokhagymát is teszünk, aminek az ízét szeretnénk érezni. Amikor már majdnem kész, azaz rögtön az elején (öt perc alatt tizedére fonnyad térfogatban), beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát. Én nem nyomtam szét (nincs fokhagymanyomóm, bár vettem egy kínai gyártmányt, de a második gerezdnél feladta), hanem szeletekre vágtam. Kész is, el lehet zárni, hagy hűljön egy kicsit.

A hántolt szotyit száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ez is néhány perces művelet, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kevergessük, rázogassuk. Amikor elkezd picit barnulni, már el is lehet zárni, mert a serpenyő még forró marad annyi ideig, hogy az átkevert magok másik oldalát is lepirítsa.

A túrót 1-2 evőkanál grízzel elkeverjük, mégpedig azért, hogy ne legyen túl nedves a töltelék. A gríz a melegben el fog kezdeni főni, azaz felvenni a nedvességet, és nekünk ez most jó. Túl sok nem kell bele, mert a túró ízét akarjuk érezni, elvégre ez nem grízes rétes.

Ebbe aztán belekeverjük a párolt spenótlevél darabokat és a pirított szotyit is. ez lesz a töltelék. Két rúd réteshez elég, tehát három-három réteslapot kell konyharuhára fektetve, egyenként megolajozva egymásra tenni. A legfelsőt is olajozzuk, mert tekerve lesz. Betöltjük és lazán feltekerjük a rongy segítségével. Ha túl szorosra tekerjük, az is eredményezhet repedést a végén. Ügyesen a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, ahol még mind a két rúd tetejét átkenjük olajjal és villával (vagy tűvel) jól összeszurkáljuk őket. Kb. 180 fokon sütjük, ez is olyan, hogy lehet, hogy kell tenni alá egy másik lemezt, ha csak sima gázsütőd van, nem légkeveréses. Mármint azért, hogy ne égjen meg az alja, míg a belseje megsül.

Tejföllel lehet tálalni, vagy anélkül, mindenhogy finom.

*Azért ennyi, mert egy negyedkilósat vettünk, és előző nap egy adag egyedülálló túrógombócot csináltunk a másik feléből.

Mediterrán paradicsomleves

Ezt a levest az egyik barátnőm szokta nekem készíteni, ha vendégségbe megyek hozzá. Előnye, hogy lehet belőle keveset is csinálni, tehát passzol az egyszemélyes menübe. Kicsit egyedülállósítottam a receptet, egyébként is mindig variálok rajta, de ez a mostani különösen ízlett, így hát megosztom veletek. Nem csak finom, hanem gyorsan el is készül, kb. 10-15 perc alatt megvan, tokkal-vonóval.

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj

250 ml paradicsomsűrítmény - én a lidl-ben kapható dobozos paradicsompürét szeretem a legjobban, jó az íze és soha nem ég tőle a gyomrom, most pennyset vettem, az is nagyon finom. Nem ajánlom a konzerves par.püréket, mert nagyon gyatra minőségű némelyik. Pont az egyik legdrágább (Aranyfácán) például olyan, hogy nem tudom miből van, de ha ilyet eszem, utána a pokol összes tüze a gyomromban lángol. Igaz, ezek a paradicsomsűrítmények 500 grammosak, tehát a fele kell egy ilyen kétadagos leveshez, de másik nap lehet csinálni valamilyen spagettit, és akkor már sitty-sutty el is fogyott. Néhány napig felbontva is eláll a hűtőszekrényben.

250 ml víz

só, cukor, fehér bors, pirospaprika, fokhagyma, friss petrezselyem és friss bazsalikom

1 db mozzarella

A hagymát nagyobb kockákra vágjuk és az olajon üvegesre pároljuk. Ne fonnyasszuk túl és ne legyenek túl aprók a darabok, a hagyma lesz a levesünk "süreje". Majd tegyünk rá egy teáskanálnyi pirospaprikát, jól keverjük össze. Ez után öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel. Tipp: ha abba az edénybe öntjük a vizet, amivel a par.pürét kimértük, akkor kvázi kiöblítjük, és így nem vész kárba a püré. Hozzáteszünk ízlés szerint sót, cukrot és egy picike fehérborsot. Kevés fokhagymát vagy fokhagyma granulátumot is lehet adni hozzá. Visszakapcsoljuk a lángot nagyobbra, és lefedve hagyjuk, hogy a levesünk gyorsan felforrjon. Ez idő alatt ízlés szerinti mennyiségű petrezselymet felvágunk, zutty bele, kavarás. Majd ugyanezt bazsalikommal, kavarás, tízig számolunk és elzárjuk, fedő alatt még hagyjuk önmagára találni a levest.

Azért így csináljuk, mert a friss zöldfűszereket nem akarjuk rommá főzni, ugye, hiszen nem azért termesztünk az ablakban meg az erkélyen frisset, hogy utána elfőzzük az ízét. Tehát pont ennyi idő elég neki.

Ez a mennyiség két tányérnyi adagot ad ki. Tálaláskor egy fél mozzarellát kockákra vágva a tányér aljába helyezünk, arra merjük a levest - ez két adag, tehát egy gombóc mozzarella elég lesz - és a tetejét még díszíthetjük friss bazsalikommal.

Ha nincsenek friss fűszereink, az sem para, csak a szárítottat például néhány perccel tovább kell főzni, hogy ne maradjanak egyben a száras részek, vagy hogy is mondjam, szóval ne legyen kemény, amikor rágcsálod.

Bagettel, fokhagymás pirítóssal, vagy ahogy én most, scones-szal lehet fogyasztani.

Rakott padlizsán

Az én egyedülálló konyhám ultimate csodafegyvere a rakott padlizsán. Eddig még csak "mmmmmmmmm..."-ket kaptam rá. Vegák is ehetik, mert húsmentes, de még a húsevők sem tudnak tőle megszólalni. Igaz, ez talán a mérhetetlen mennyiségű benne foglalt olvadt sajtnak* is köszönhető.

Az eredeti receptet még az özönvíz előtt olvastam egy igazi, papírra nyomtatott főzős újságban. Állítólag ez valami olasz kaja. Nem tudom, valóban csinálnak-e ilyet Olaszországban, de eléggé olaszos a mozzarellával meg a bazsalikommal, az kétségtelen. Itt most közlöm az eredeti receptet, és a Helgásított változatot is.  Ennek az ételnek a receptjét egyébként már többször és több helyen közzétettem, de hogy hol és mikor, fogalmam sincsen. Itt a blogon nem találtam, úgyhogy most belevágok megint a leírásba. Mint már talán említettem, a bloggal nem az a célom, hogy patikamérlegen kiszámított recepteket közöljek. Sokkal inkább az, hogy ötleteket adjak, és hogy megmutassam, a konyhában is nagy úr a kreativitás. Mindent mindig lehet kicsit máshogy csinálni, bármit lehet helyettesíteni, és végső soron a saját ízlésedre alakítani. A lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz, ne görcsölj rajta, hogy nincs otthon fehér bors, csak fekete, és hasonló piszlicsáré körülmények. Ha így főzöl, görcs nélkül, élvezetből, szeretettel, akkor mindig finom lesz a kaja, akár egy szimpla bundáskenyeret, akár pekingi kacsát tálalsz.

Tehát, a várva várt recept, mértékei ezúttal egyedülállóra szabva. A felső képen családi adag látható, ehhez értelemszerűen kell átszámolni a mennyiségeket.

Mozzarellás rakott padlizsán

1 közepes padlizsán

1 mozzarella (125 gr-osak ezek a kis krumplik, azt hiszem)

3-4 szem paradicsom, töttyedt

olaj (olíva, lehetőleg)

liszt és olaj az elősütéshez (elhagyható!) - vagy sütőpapírral bélelt tepsi

olasz fűszerek - bazsalikom, oregánó, inci-finci kakukkfű is mehet bele

a tetejére reszelt parmezán egy nagy fenéket! Ha te is imádsz az olvadt sajtban tocsogni, toljál rá bőkezűen trappistát. Persze, ha az olasz ízek gourmand-ja vagy, akkor maradhatsz a parmezánnál is, de egy kéjes élménnyel leszel szegényebb.

A padlizsánt megmossuk és kb. félcentis karikákra vágjuk, lesózzuk és egy edényben állni hagyjuk minimum 15 percig. Én általában egy órát is hagyom, hogy kicsurogjon a leve. Állítólag így nem lesz keserű a padlizsán. Mások szerint a padlizsán vagy keserű, vagy nem, és a sózás ezen nem változtat. Nem tudom, még sosem lett keserű ez az étel nálam, és mindig lesózom előre. Ennyit tudok most erről mondani... :)

Közben a paradicsomokat forró vízbe ejtjük egy pillanatra, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ettől a forróvizes trükktől le lehet húzni a héjukat. A csupasz paradicsomokat kockára vágjuk, és egy kisebb edényben kevés olíva olajon elkezdjük főzni. Idővel hozzáadjuk a fűszereket és ízlés szerint sót is. Ezt a lépést ki lehet hagyni, és jó minőségű paradicsompürével helyettesíteni a friss paradicsomszószt, ha éppen nincs idő vagy lehetőség pepecselni. Ez esetben a paradicsompürébe toljuk a fűszert, és egyet rottyantunk rajta, kész is.

Az eredeti recept szerint a padlizsán karikákat lisztbe kell forgatni, és forró olajban hirtelen kisütni. Ez iszonyú finom, ha ilyet csinálok véletlenül, akkor magában betolom az egészet, és a tepsibe nem marad semmi. Viszont a kajába ez így igencsak olajos lesz, még ha jól lecsöpögteted, akkor is. Ha meg véletlenül még meg is szívja magát, akkor aztán a vendégek szaladozhatnak a mellékhelységbe. Úgyhogy ezért - na meg azért, hogy a kalóriaszámlálóknak is tegyünk a kedvére - én inkább sütőpapírral bélelt tepsire helyezem a karikákat, és úgy sütöm meg. Nem kell sokáig sütni, a lesózott padlizsán 10-15 perc alatt megpuhul. Lehet ropogósra is sütni (akár olajban, akár tepsiben), de nincs sok értelme, mert a sajtos-szószos csuszpájzban úgyis megpuhul.

Amikor mindezen már túlvagyunk, jön az összerakás: jénai edénybe egy sor padlizsánkarika, egy sor szeletelt mozzarella, egy lötty paradicsomszósz, megint ugyanez, végül tetejére padlizsán kerüljön, és bőséges mennyiségű reszelt sajt. A mozzarella szeleteket szét is szoktam tépni, és kisebb darabokban pakolom a sorok közé. Nagyon vékonyan nem lehet szeletelni, viszont szétolvad, így kellőképp be fog teríteni mindent.

Sütőben, kb. 175 fokon megsütjük, először letakarva, majd a végén levesszük róla a tetőt, és engedjük a sajtot bearanyozódni. Azért kell egy kicsit lassan sütni, hogy összeálljon az egész. Amikor össze van állva, akkor is épp eléggé szétesik, ezt garantálom.

Amikor kész, vegyük ki, és néhány percet hagyjuk állni, csak utána kezdjük adagolni, mert egyébként a fülünk is olvadt sajtos meg paradicsomszószos lesz. Utána is, csak kevésbé. Jó étvágyat! Nyami :)

Ezen a kevésbé szexi képen egy kis jénaiban készült adag fele látható, egy kettétépett zsemle társaságában.

*Bár az olvadt sajt már önmagában is képes szájgazmust okozni.

Cukkinis rakott tészta

Nem bírjuk abbahagyni, ugye? Mármint a tökölést. De hát mit tehetek róla? Egyrészt szezon van, másrészt meg nagyon szeretem. Emiatt történhetett, hogy ma csak azon filóztam egyre, hogy valami cukkinit kéne enni, jó sok olvadt sajttal. Ez nálam igazi szenvedély, mármint az olvadt sajt. Folyton keresem a lehetőségeket, hogy hogyan lehet az olvadt sajt fogyasztást legálissá tenni. Mondjuk melegszendvics, miegyéb. De lássuk be, a sajt a lényeg. Mondjuk a Super Size Me szerint valami ópiátszerű cucc van benne, és ettől függőséget okoz. Ez nem tudom, mennyire igaz, de ha van olyan, hogy sajtfüggés, akkor Kvarg Lipi meg én biztos, hogy a függők táborát gyarapítjuk. Szóval gondolkodtam, hogy hogy hozzam őket össze, a cukkinit meg a folyós sajtot, egy alkalmi kapcsolat erejéig. Töltött cukkinihez nem volt hangulatom, de emlékeztem, hogy egyszer mintha csináltam volna valami cukkinis tésztaféleséget. Meg aztán így 30 fokban mi más emelhetné még a hangulatot, mint hogy begyújtjuk a sütőt? Na ugye. Így jött az ötlet:

Cukkinis rakott tészta

(nekem ez két adagra elég, amúgy ha valaki nagyon éhes, biztos egyszerre is benyomja)

1 db cukkini (kb. 50 dkg)

12,5 dkg tészta (a félkilós zacsi negyede kb.)

1 tejföl

10 dkg sajt

1 ek olaj

só, majoranna, őrölt kömény, piszok sok fokhagyma

Első ránézésre talán túlzásnak tűnhet a cukkini és a tészta 50:12,5 aránya, de mire a cukkinit megpucolod és kimagozod, már a fele oda van. Aztán meg rendkívül magas a víztartalma (ezért is van benne olyan kevés kalória, nem fér el a víztől), tehát főzés közben még majd össze is töttyed. Na szóval, a megnyúzott, kibelezett cukkinit kockákra vágod, és kevés olajon felteszed párolódni (nekem AMC edényem van, amiből nem jön ki a gőz annyira, szóval ha sima fazékban teszed föl, lehet, hogy kell alá egy-két kanál víz is). Mehetnek bele a fűszerek és a só. A fokhagymát apró kockákra vágtam, mivel nincsen fokhagyma nyomóm egyelőre. Három nagy gerezded tettem bele, mert nem tudom, lehet éjszakai vámpírtámadástól tartok, vagy valami, de nagyon kívántam a fokit ma. 

Amíg a cukkini a barátaival töttyed, meg lehet főzni a tésztát, ez nálam fodros nagykocka volt, mert azt találtam itthon. Amikor mindenki kellően megpuhult, egy jénaiba berakod a fele tésztát, rá a cukkinit, rá a másik fele tésztát, egy kis dobozka tejfölkét, meg minimum 10 dkg reszelt sajtot, és be a sütőbe. Kb. 180 fokon addig kell sütni, amíg jól esik. Van, akinek elég, ha épp csak megolvad a sajt, én jobban szeretem, ha már egy picit el is kezd pirulni, és a tál szélén ropogóssá válik egy-két szem tészta.

Közben persze a lakásban már legalább negyven fok van, de oda se neki, amióta olvastam, hogy a szabadban étkezés jót tesz a pittámnak*, úgyis inkább az erkélyen ebédelek.

*ájurvédikus testtípusom

A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom! 

Vöröslencsével töltött cukkini

A tepsis ételeket legtöbbször nehéz kis adagban elkészíteni. Bár hallottam már olyat, aki tud egy adagos rakott krumplit készíteni, én nem tartozom ezek közé. Különösen érvényes ez a töltött vagy csőben sütött dolgokra, amelyeknek egyik lényege ugye, hogy egyben vannak. Mondjuk lehet csinálni egyetlen adag Dubarry csirkét, de a karfiolt akkor is egészben kell megvenni, és valamit csinálnunk kell a többi részével. Lehet persze alternatíva a fagyasztott zöldség, amiből mindig annyit lehet kivenni, amennyire épp szükségünk van. De a blog célja éppen az, hogy egyedülállóként is próbáljunk meg minél több életenergiával rendelkező, minél frissebb ételeket fogyasztani. Véleményem szerint a fagyasztott ételekben szinte egyáltalán nincs csí (vagy prána, egyszóval: életenergia), és ami azt illeti, íz is alig. Tehát igyekszem azokat az alapanyagokat keresni, amelyek kisebb mennyiségben is beszerezhetők, és/vagy oszthatóak a kis adagok főzéséhez.

Az egyik ilyen kiváló zöldség a cukkini, amit ilyenkor, amikor szezonja van, az egész kicsinytől a gigásziig mindenféle méretben megtalálunk a piacon. Sőt, mostanában (legalábbis itt, a kispesti piacon) elég elterjedt az úgynevezett gömbcukkini is. Ennek - mint neve is mutatja - gömbölyű alakja van, kicsi, körülbelül sárgadinnye méretű. Egy darab egy személynek tökéletesen megfelel, és jó alaposan meg lehet tölteni.

Most a hagyományos, hajó alakú töltött cukkininél maradtam. A vörös lencsét pedig azért szerepel töltelékként, mert bár nem vagyok vegetáriánus, nem szeretek húst főzni (és meglehetősen ritkán eszem csak). Darált húsból cink 10 dekát kérni a hentesnél. Vöröslencséből ugyanennyit a magárusnál nem gáz. Mellesleg a 10 deka vöröslencse töredékébe kerül a hús árának, és legalább két főzésre elég. Szóval, ha spórolni akarsz, akkor is meg lehet próbálni.

Lássuk tehát a receptet, mert már annyit beszélek, hogy kihűl a gyomrunk! :)

Vöröslencsével töltött cukkini

1 fej hagyma

5 dkg vöröslencse

1-2 ek. olaj

kömény, őrölt bors, füstölt íz (kocka, vagy ha vega vagy, akkor vegáknak való füstlé, vagy minek hívják)

1 közepes cukkini (kb. 60-70 dkg-os, amit megsütöttem, nem mértem meg, de a testvére, ami itt van még, az 70 dekás)

fél doboz (kb. 4-5 ek) tejföl

kevés reszelt sajt

A hagymát kis kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Most sok hagymával csináltam, mert inkább hagymás, mint lencsés tölteléket akartam. Ha a hagyma nagyon erős, és fura szaga van, ahogy párolódik, akkor fedő nélkül érdemes párolni néhány percig, míg elmegy belőle a bűz. Ha fedő alatt pároljuk az ilyen hagymát, nem lesz jó íze a kész ételnek sem. Nekem olyan edényem van, amiből nem megy el a gőz (AMC), ezért erre különösen kell ügyelni. Egyébként jó, mert szinte víz és zsiradék nélkül lehet benne főzni, de az aromás dolgokat (hagyma, káposzta) muszáj szellőztetni.

A lencsét mossuk át, szűrőben öblítsük le. Ehhez kell majd egy apró lyukú szűrő, mert a vöröslencsék nagyon kicsinyek, és a tésztaszűrőn simán átküzdik magukat. Amikor a hagyma megpuhult, rakjuk bele a lemosott lencsét, öntsük fel kb. annyi vízzel, amennyi ellepi, és tegyük bele a fűszereket. Figyeljük a lencsét, nagyon hamar megfő (nem úgy, mint a "normális" lencse), illetve szükség esetén még pici vizet lehet hozzáadni. A vöröslencsét egészen krémes állagúra szét lehet főzni, ha így szereted. A lényeg, hogy ne maradjon rajta túl sok víz, mert sütés közben kifolyik a cukkiniből.

Amíg a lencse is fő, a cukkinit előkészítjük. Hosszában félbevágjuk, egy kanállal kimagozzuk, ez alap, de én most kivételesen meg is hámoztam. Ennek hátránya, hogy amikor sül, jobban szétnyílik, tehát ha túlságosan megpakoltad, sanszos, hogy a töltelék kifolyik. Komoly előnye viszont, hogy sokkal hamarabb átsül, megpuhul, mint héjastul, illetve nem kell (esetleg a vendégeknek) azon filózni, hogy akkor most megegyük a héját vagy ne, és ha nem, akkor hogyan kapargassuk ki belőle az értékes részeket. Az előkészített cukkinit nagyon enyhén le lehet sózni, vagy valamilyen más, sót is tartalmazó fűszerkeverékkel enyhén behinteni. Lehetőleg nem órákkal a sütés előtt. Mint észrevetted, a töltelékbe külön sót nem raktam, mert én füstölt ízű kockát raktam bele, ami elég sós önmagában is. Illetve a cukkinire is került só, amitől kijön egy pici leve, ez szintén elősegíti, hogy a sütés alatt hamarabb puhuljon meg. Lehetőleg azért 10 percnél tovább ne állasszuk így, és tényleg ne sózzuk agyon, csak éppenhogy.

Közben megfőtt a lencsetöltelék, a cukkinik pedig a sütőpapírral bélelt tepsiben, vagy a kivajazott jénaiban várakoznak. Nosza, találjanak hát egymásra! Ne halmozzunk túl sok tölteléket beléjük, hogy sütés közben ne nagyon folyjon ki. Kb. 180 fokos sütőben így sütöttem 15 percig. Utána kivettem, kevés tejfölt és reszelt sajtot tettem a tetejére, és újabb 15 percig sütöttem. Kész!

A húsos ételekkel szemben előnye még az ilyeneknek, hogy hamar elkészülnek, nem kell tőle tartani, hogy megfelelő hőkezelés hiányában összeszedünk valamit. Fél óra alatt kiválóan megpuhult és az ízek is összeértek, de ha jobban szereted, ha a zöldségnek még van "tartása", akkor ennél kevesebb idő is elég lehet. 

Csicsókás-cukkinis tojásrántotta

Az egyedülálló konyha egyedülállósága abban rejlik, hogy kreatívan használjuk fel a maradékokat, és variáljuk az alapanyagokat úgy, hogy látszólag mást együnk, miközben ez még mindig ugyanaz. A blog írására is ez inspirált, tulajdonképpen nem konkrét recepteket, inkább egy szemléletmódot igyekszem átadni.

Tehát, a múltkoriban készült csicsókás-cukkinis tócsniból maradt még főtt csicsóka, és egy kis darabka cukkini is. Ha jobban átláttam volna, hogy milyen sokáig elég, amit sütöttem, talán lereszelve lefagyaszthattam volna a maradékokat. De nem tettem, mert Szegeden... Ja nem. Szóval nem nagyon szeretek fagyasztgatni, mert hiszek abban, hogy az ételekben vagy életenergia, úgynevezett csí, aminek nem tesz jót a fagyás. Persze a napokig állasztás se, de minden nem lehet tökéletes.

Egyszóval, ma rántottát ettem volna, de nagyon, viszont nem akartam, hogy a főtt csicsesz megrohadjon, úgyhogy kombináltam a kettőt, és bizony mondom néktek, állati jó lett. Így találtam ma fel a 

Agyamat eldobom tojásrántottát

2 db tojás

darabka cukkini (fiatal cukkini fele, mondjuk 8-10 deka)

főt csicsóka kb. 10 dkg

olaj, fokhagyma, őrölt kömény, só

kicsi reszelt sajt rá a végén

Ismét lereszeltem a főtt csicsókát és a cukkinit. Kevés olajon megpároltam és megpirítottam. Mivel a cukkininek jelentős a nedvességtartalma, egész sokat tud veszteni a térfogatából a művelet alatt. Szeretem, ha kicsit megpirul, nem csak megpárolom, de ez ízlés kérdése. A sok nedvesség miatt ez a folyamat elég sokáig is eltart, hiszen eleinte csak izzad és párolódik a cukkini. Ez nem baj, közben legalább van időnk jól felverni a két darab tojást, és a sütőben (vagy akinek van, kenyérpirító segítségével) megpirítani a 3-4 napos szottyos zsemlénket (ez is az egyedülállóság bája). Amikor a reszelt zöldségkeverék már megfelelő állagú (ez nálam enyhén pirult állapot), ráöntjük a tojást, amit előzőleg a fűszerekkel alaposan felvertünk. Túl sok só nem kell, a csicsóka édes-sós íze miatt, viszont a kömény nagyon jót tesz neki, és a pocakod se fújódik fel.

Innentől már simán rántotta, azaz addig sütöd, amíg az általad kedvelt rántotta állagot eléri. Tányérba szedjük és ráreszelünk egy kis sajtot, mert attól minden jó még egy kicsivel jobb lesz.

Valami mesésen finom, de annyira, amire nem is számítottam. Paradicsommal, paprikával, salátával és a pirított zsemlével mennyei.

Zöldséges tócsni

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukámék kaptak egy kedves szomszédtól csicsókát a telken, de állati sokat. Anyukám pedig továbbadott belőle nekem egy kisebb szatyornyit. Szerencsére, tényleg csak egy kisebb szatyornyit, így is háromszorra készítettem csak el. Még nagyobb szerencsémre jól megsikálva adta, így levett a vállamról egy nagy adag gondot.

Kerestem recepteket a neten, de a csicsókát is elég furán készítik el a népek, és mivel nem gondoltam, hogy egy hektoliter csicsókalevest most úgy benyomnék, mást találtam ki. A sajtos-karfiolos tallér és a csicsókás tócsni kereszteződéséből a

Zöldséges-csicsókás miafene

1 kisebb cékla (mondjuk 10 dkg)

1 kis cukkini fele (ugyanannyi, mint cékla)

kb. 20 dkg csicsóka

sajt

1 tojás

zsemlemorzsa

só, fokhagyma, olaj

Pontos mennyiségeket általában nehéz megadni az egyedülálló konyhában. Egyrészt, mert nem méricskélek, másrészt, meg olyan nagyon nem tudsz mit komplikálni ezen. Veszel egy céklát, ami kb. akkora, amekkorát meg akarsz enni. Hozzá arányítod a többit. Ha véletlen 15 dkg a cékla, és csak 18 a csicsóka, abból se lesz semmi baj. Ahogy nézem, a csicsóka nem fogja úgy össze a dolgokat, mint a krumpli, ezt a tojásnak és a morzsának kell megtennie helyette. 

Úgy készül, hogy a céklát és a csicsókát is jó alaposan megmossuk, és egyben, héjában lassan megfőzzük. Igaziból a céklából céklasalátát akartam csinálni (lett is a többi részéből, mert ez egy gigacékla volt), a csicsókát meg gondoltam, megfőzöm, aztán majd lesz valami. Ha melónap főzöd, meg lehet csinálni úgy, hogy este megmosod őket, reggel pedig beteszed a lassúfőzős fazekadba, ha van ilyen. Ha nincs, akkor mondjuk kukta, abban megfő hamar, amíg elkészülsz. Nem hinném, hogy lehet a kettőt együtt főzni, a céklának sokkal több idő kell. Viszont lehet, hogy egyáltalán nem muszáj őket főzni, legfeljebb tovább sütöd a cuccot. Nekem AMC edényem van, ebben odateszem az utasításnak megfelelően főzni, akkor kb. 30-40 perc után lehet elzárni a céklát, a csicsókát hamarabb is. Utána még az edényben szép lassan fő. Ennek az az értelme, hogy nem túl magas a hőmérséklet, ezért benne marad a vitamin.

Na szóval, meló után meg, mire hazajössz, már minden ki van hűlve (csak ne felejtsd el elzárni a tűzhelyet lekapcsolni, nehogy túl forró legyen a helyzet), lehet vele dolgozni.

A főtt cukkinit és céklát nagylyukú reszelőn lereszeltem, szintúgy a meghámozott cukkinit (ha bébi, akkor egyben, ha öreg, akkor a magokat körülvevő szivacsos részt kivesszük) és a sajtot. A tojást egy másik edényben felvertem és azt is hozzáadtam, aztán a sót (nagyon kevés kell, a csicsóka sós) és fokhagymát. Végül valamennyi zsemlemorzsát is belekevertem, hogy felszívja a nedvességet és összetartsa a masszát, ez pár evőkanálnyi maximum.

Sütőpapírt tettem a tepsire, amit megkentem olajjal is, de nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem így. A papíron pacsnikat formáztam az anyagból, amiket jól kilapítottam (2 centi) és 18 fokos sütőben mindkét oldalát kb. 10-10 percig sütöttem.

Tanácsok:

Lehet krumpliból, és lehet az egészet nyersen, viszont az akkor jóval nedvesebb, tehát érdemes kicsit mondjuk lesózni és lecsepegtetni legalább a cukkinit. Ezesetben tovább is kell sütni. A csicsóka - a krumplival ellentétben - nem veszi fel a sót, sőt úgy érzem, önmagában is kicsit sós az íze, tehát kevés só kell. A krumpli mérhetetlen mértékekben képes semlegesíteni a só ízt, így a krumplisat érdemes jobban fűszerezni.

A céklától minden egy kicsit sötétre sül, ettől nem kell megijedni. Ahogy sül, a cékla festékanyaga sötétbarna lesz, égettnek néz ki, de egyáltalán nincs megégve, az íze tökéletes. Tehát erre is érdemes figyelni. Amíg ki nem tapasztaljuk a pontos sütési időket, érdemes inkább többször nézegetni.

Félidőben nagy széles lapáttal ügyesen meg lehet fordítani, addigra már megsül annyira, hogy egyben maradjon.

Ezt a fajta masszát, vagy inkább keveréket nem javaslom olajban sütésre, mert nem nagyon kötött, ezért szétesne.

Még egyszer a készítés röviden:

Csicsókát és céklát héjában megfőzzük, majd megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzá reszeljük a cukkinit és a sajtot, belekeverjük a tojást, a fűszereket és a zsemlemorzsát. Sütőpapírral bélelt tepsin lapos korongokat formázunk belőle, kb. két centiméter vastagon (sütés közben elveszti a nedvességtartalmát, és kicsit összezsugorodik). Ízlés szerint a sütőpapírt és a korongok tetejét meg lehet kenni olajjal, szilikon ecsettel. Mindkét oldalát 10-10 percig sütjük, 180 fokos sütőben.

Pirított hagymás gomba

Ha a tegnapi omlettet konzerv gombából sikerült elkövetni, akkor mindenképp maradt még valamennyi a dobozban (üvegben). De a rendes igazi gombából is mondjuk, ha húsz dekát vettünk, még biztos, hogy megvan legalább tíz. Úgyhogy lehet belőle csinálni valamit, ha már nem is pont ugyanazt, mint tegnap. Tulajdonképpen a kaja története az, hogy lencsefőzeléket kívántam, de nincs itthon lencse, viszont van sárgaborsó, amire valamit rá kéne tenni, meg hát a maradék gomba ugye... Szóval adta magát.

A hüvelyesek egyébként is jó barátaink az egyedülálló konyhában, mivel könnyen oszthatók, így igazán főzhetünk belőlük akár egyetlen adagot is. S mivel amúgy is egyedül lakunk, nem gáz ilyesmit vacsorázni...

Tehát akkor lássuk a medvét, vagyis a gombát!

Pirított hagymás gomba sárgaborsó trutymeldával

Hozzávalók:

Sárgaborsó főzelékhez:

75 ml sárgaborsó

1 sárgarépa

só

Azért pont 75 ml, mert van egy poharam, aminek a felével mértem, az ennyi. Ebből a mennyiségből lett pontosan egy tányér főzelék.

Gombás cucchoz:

1 kisebb fej hagyma

3 db gomba

majoranna, só

kevés étolaj

Elkészítés:

A sárgaborsót beáztatjuk és alaposan lemossuk. Kimondott szerencse, ha már előre tudjuk, hogy sárgaborsót akarunk főzni, és nem lencsefőzelékekről álmodozva, ad hoc főzünk ilyesmit. A hüvelyeseknek ugyanis nem árt, ha egész éjszakára - vagy mondjuk egész műszakra - be vannak áztatva. Tehát mondjuk reggel meló előtt beáztatod, hazajössz, lemosod, és főzheted. Az áztatástól kimennek belőle a puffasztó anyagok is részben, és hamarabb meg is fő. 

Szóval fogjuk a beáztatott borsót, a répát kis kockákra vágjuk, és feltesszük főni. Lassú tűzön, a víz szintjét mindig ellenőrizve főzigetjük, fedő alatt. Mondjuk egy órácskát. Ha van kuktánk vagy gyorsfőző fazekunk, ez az idő lényegesen rövidülhet, de ne feledkezzünk meg róla, hogy ezeket legtöbbször nem egyetlen tányér főzelék elkészítéséhez tervezték. Amikor kész, beletesszük a sót, sőt, én le is turmixoltam, mert mért ne. A sárgaborsóba nem szoktam fűszert tenni. Így répával nagyon finom, édeskés íze van, kitűnően megy hozzá a pirított hagymás-majorannás ízvilág. Persze lehet bele tenni bármit, ha az ízlés úgy kívánja.

Közben - időnk, mint a tenger - elkészítjük a gombás feltétet. A hagymát hosszúkásra vágjuk, kevés étolajon elkezdjük dinsztelni. Néhány perc múlva, mikor már kicsit löttyedtebb az állaga, hozzárakjuk a felszeletelt gombát is. Konzerv esetén alaposan lemosva, lecsöpögtetve (tudod, üvegíz...) Együtt pirítgatjuk őket. Részemről fedő alatt, AMC edényben csinálom ezt a hadműveletet, de a lényeg nagyjából annyi, hogy ne maradjon nyers, de ne is főjön szét, hanem picit meg legyen pirítva (úgy finom). A végén megszórom majorannával, összekeverem, fedő alatt állni hagyom, míg a főzelék is elkészül.

Itt most sárgaborsó főzelék készült hozzá, de ez a gombás izé sok mindenhez kitűnő feltét lehet. Akár vegáknak is fincsi fehérjeforrás. Répafőzi, borsófőzi (akkor inkább petrezselyemmel, mint majorannával), krumplifőzi is örülhet neki, de rá lehet csapni egy-két tojást, hogy rántottává változzék, vagy akár főtt rizzsel is lehet fogyasztani.

Krumplifőzelék

A krumpli, polgári nevén burgonya, hálás növény az agglegény-aggleány főzési spektrumában. Megfelelően tárolva sokáig eláll, és könnyű számára a megfelelő tárolási körülményeket biztosítani. Kisebb mennyiséget tarthatunk a hűtőben, az alsó fiókban, újságpapírra helyezve. Nagyobb mennyiséget, ha bevállalósak vagyunk, vagy gyakran főzünk magunkra, és akár 10 kilót is betárazunk a földialmából, eltárolhatunk mondjuk az erkélyen. Egy régi takaróval kibélelt papírdoboz (banános, tévés, stb.) már bőven jó krumpli őnagysága számára. Nyáron, amikor magasabb még a nedvességtartalma, nem érdemes túl sokat venni belőle, mert óhatatlanul megfonnyad, és akkor nehéz pucolni. Ha meg nem fonnyad, akkor megrohad, és higgy nekem, nem akarsz rohadt krumplit szagolni. Tipp: enyhén megfonnyadt zöldséget pár órára vagy egy éjszakára hideg vízbe áztatsz, visszanyeri nedvességtartalmát. Persze már nem lesz olyan, mint újkorában, és azonnal fel kell használni, de ezzel még egy körre megmenthető.

Ha nincs idő áztatni, mert éhes vagy, a fonnyadt krumplit érdemes héjában megfőzni, akkor könnyű lehúzni róla. Lehet belőle krumplisaláta, rakott krumpli, vagy csak úgy megeszed hagymával meg vajjal.

Tehát, a krumplifőzelék!

Hozzávalók:

egy személyre

3-4 szem krumpli

babérlevél, fokhagyma(por), (őrölt) kömény, só

egy-két evőkanál tejföl (vagy több, mert én mondjuk szeretem jó tejfölösen)

csapott evőkanál liszt

A krumplit meghámozzuk és kockákra vágjuk - akkorára, amekkorát enni szeretnél... Ha nem is főztél még, de biztos láttál már krumplifőzeléket. Na, akkorára. Informatikus férfiaknak mondom, lehet néhány milliméterrel nagyobb, ugyanis a főzés során a krumpli kopik, azaz némileg szétfő, ez a kockaméret csökkenését eredményezi.

A krumplikockákat egy megfelelő méretű főzőedénybe tesszük, és felöntjük annyi vízzel, ami kb. ellepi. A krumpliban lévő keményítő eleve sűríteni fogja a levet, vigyázzunk, nehogy betonfőzelék legyen a vége. A vízbe beledobáljuk a babérleveleket, mondjuk hármat, és késhegynyi őrölt köményt, na meg ízlés szerint fokhagymát (1 gerezd, vagy némi por) és sót. Közepes lángon felforraljuk, aztán lejjebb vesszük és hagyjuk megfőni. A krumpli kisméretű sejtszerkezetéből adódóan hamar fővő zöldség. Kb. 15-20 perc alatt ilyen darabolt formájában készre kell főnie. Amikor megpuhult, de még nem esett szét teljesen, akkor van kész.

Behabarjuk: kb. fél doboz tejfölhöz egy csapott evőkanál lisztet adunk, csomómentesen elkeverjük, majd belekeverjük a forrongó főzelékbe. Hogy mennyi cucchoz mennyi sűrítő anyag kell, az erősen ízlés kérdése, ezért érdemes a saját arányaidat kikísérletezni. Amikor a habarás már benne van, jól keverjük el a főzeléket, és innentől már ne hagyjuk magára, mert nagyon könnyen odaéghet. Vegyük fel ismét a lángot, kevergetés közben forraljuk fel, és hagyjuk erősen forrni 1-2 percig. Közben keverjük, mert a sűrített cucc az alján már nagyon könnyen odakap. Ne feledd, hogy ez a sűrűség nem végleges, a kihűlés, állás során még sűrűsödni fog. Ha többet főztél, és holnap eszed meg a maradékot, akkor a melegítésnél majd egy kis vizet kell hozzákeverni. Elzárjuk, és kész. A babérlevelet ne együk meg.

Cékla-alma saláta

Még gyorsan kihasználva, amíg céklát lehet kapni a piacon, megcsináltam ezt a fincsi salátát. A céklának számos előnye van, többek között segít kipucolni a májban lévő zsírt, ami a méregtelenítéshez és a testsúly csökkentéséhez is jótékonyan járul hozzá. Ruhafestéknek sem utolsó, bár ezt a tulajdonságát még nem tudom kordában tartani :)

Ezek a "darabos" zöldségek, mint a cékla, nagyon könnyen beoszthatóak az egyszemélyes konyhában is. Illetve mivel jól eláll, nem kell görcsölnünk rajta, hogy ha ma nem főzzük meg, holnapra megromlik.

A recept:

1 nagy vagy két kisebb cékla

1-2 alma - kb. a céklával megegyező súlyban

fél citrom leve

pirított hántolt napraforgó

sajt

saláta öntet

A céklát megmossuk, és hámozás nélkül egészben megfőzzük. Ha már kihűlt, lehet kezdeni dolgozni a többivel. Az almát sem hámozom, négybe vágom, kivágom a magházat, majd hasábokra darabolom. Rácsavarom a citrom levét az összevágott almára, hogy ne barnuljon meg. A céklát ugyanúgy hasábokra vágom (kb. mint vékonyabb hasábkrumpli méret, vagy ahogy tetszik). Az alma és a cékla hasábokat is érdemes kb. 3 centis hosszúra vágni, hogy kényelmesen szájbaférős kaját kapjunk. Annál is inkább, mivel a cékla kegyetlenül fog, tehát ha harapnunk kell, még a fülünk is cinóbervörös lesz.

Serpenyőben megpirítom a pucolt szotyit (ha nincs már megpirítva), ízlés szerinti mennyiségben (kb. 5dkg elég a salátához). Lehet használni más magot is, diót például, de jelenleg nekem ez volt itthon. Azon kívül a pörkölt napraforgómag íze nagyon megy a többi alapanyaghoz, szerintem. Ez után egy darabka (kb. 5dkg) trappista (vagy amit szeretsz) sajtot szintén kisebb kockákra vágunk, ezt is hozzáadjuk a salihoz. Ízlés szerinti salátaöntettel fogyasztjuk. Nekem a joghurtos jön be legjobban, de most valami zöldfűszerest (ami olajos és nem joghurt alapú) tettem rá, azzal is nagyon finom.

Jó étvágyat! :)