Tojásrántotta a'la tegnapról maradt tésztasaláta

Így, ahogy mondom. Tegnap este hirtelen felindulásból készítettem egy kis tonhalas tésztasalátát, amiről a múltkor már írtam. Maradt egy kevés mára, de korántsem egy teljes adagnyi. Azon kívül nem is kívántam, inkább tojást ettem volna, amihez viszont nem volt kedvem zsemlét sütni.

A zsemlesütés apropója, hogy amúgy sem vagyok nagy kenyérfaló, itt viszont horrorisztikus áron is van, úgyhogy inkább azokat az apró zsömléket szoktam venni, amiből 6 db van egy csomagban, és neked kell otthon készre sütni.

Tehát gondoltam egyet, hogy a tésztát meg a tojást kéne összehozni, végülis ez sem rendszeridegen, elvégre ugye tojásos nokedli... Meg aztán szeretem a mindenféle maradékokat felhasználni. Tudod, amikor egyetemre jártunk és éheztünk, akkor az Egyedülálló Konyha kreativitásán a túlélésünk függött. Manapság inkább úgy gondolom, számomra ez egy kihívás. Mindig is kedveltem az ilyen konyhai próbatételeket, pl. főzz gluténmentesen, glutén és laktózmentesen, vegán, stb. Persze ezek nagyon kellemetlen dolgok tudnak lenni, ha muszáj, mert az ember rászorul. De ha csak hobbiból főzicskéz ilyesmit az ember, és van kapacitása kísérletezni, akkor jó kis móka ez. A szupergazdaságos recept hátulütője az, ha direktben akarod megcsinálni, akkor pont, hogy gazdaságtalan lesz. Vagy egy zászlóaljra készíted el, ha kevésbé vagy egyedülálló.

Egy szó mint száz:

Tojásrántotta a'la tonhalas tésztasaláta

Maradék tésztasaláta (recept l. a fenti linken)

2 tojás

kb. 2 ek tejföl

1 negyed lilahagyma

kevés étolaj

fűszerek: vegeta, fokhagyma, petrezselyem

A hagymát felvágom és az olajban üvegesre dinsztelem. Közben a tojásokat jól kikeverem a teföllel és a fűszerekkel. A hagymára borítom a tésztasalátát, jól átforgatom a forró olajon és kissé áthevítem, majd hozzáadom a tojást. Addig kevergetem, amíg kívánt állagúra sül. Kecsappal öntöttem nyakon, de a friss paradicsom és paprika is nagyon illik hozzá, ha szofisztikáltabb kedvedben vagy.

Tésztasaláta Stavanger módra

Hűha, most látom, hogy már egy éve nem főztem! :D Persze főztem ám, csak el voltam foglalva más dolgokkal, meg hát nem is mindig főzök újat meg érdekeset (elsősorban nem gasztroblogger vagyok...)

Ha esetleg nem követed a többi oldalamat és munkásságomat, akkor most elárulom, hogy néhány hónapja Norvégiába költöztem. Itt némileg mások az elérhető alapanyagok, mint nálunk. Ami Magyarországon olcsó és sok van belőle, az majdnem biztos, hogy itt egyáltalán nincsen, vagy pedig kevés és drága. Lecsópaprika felejtős, azt nem importálnak, csak kaliforniai paprikát, és azt is leginkább grillezéshez használják, arany árban van. Paradicsomot viszont termesztenek itt is, meg karfiolt, és hát hal az van dögivel. Ez utóbbit én sajnos nem nagyon szeretem, de némely formáját azért megeszem, egyik ilyen a tonhalkonzerv. Mielőtt eljöttem otthonról, valami isteni tésztasalátát ettem valahol, ez adta az ötletet, hogy az itt is elérhető, és viszonylag jó áron szereplő alapanyagokból összeüssek valamit. Ez lett a 

Tésztasaláta Stavanger módra (Stavanger a város, ahol lakom, és semmi köze a salátához egyébként)

25 dkg fusili tészta

kb. 3-4 ek darabolt olajos szárított paradicsom

1 tonhalkonzerv olajban

5-6 evőkanál olívabogyó, zöld és fekete vegyesen

friss bazsalikom (vagy petrezselyem)

citromlé

A tészta nálam durum, ez sokkal laktatóbb és finomabb is, mint a hagyományos magyar, tojásos tészták. A tésztát kifőzöm, leszűröm, aztán elkezdem belepakolni az olajos paradicsomot. Ez azért jó, mert ahogy kevered el az olajjal, már meg is akadályozod, hogy összetapadjon.

A tonhalkonzervet kinyitom és valamennyi olajat leöntök róla, villával összetöröm még a konzervdobozban és öntök rá citromlevet, vagy a citromból frissen facsarok rá. A citrom lágyítja és kiemeli a halfélék ízét.

Az olívabogyókat félbevágva teszem a salátába. Kicsi sót is adok hozzá, jó alaposan elkeverem az egészet. A friss bazsalikomot kis cafatokra tépkedem, vagy apróra vágom, belekeverem a salátába. Mivel a magas páratartalom miatt a bazsalikom növényem néhány nap alatt megrohadt, és elfelejtettem másikat venni, most csak petrezselyem volt itthon és azt tettem rá. Meg kell mondjam, azzal is kiválóan működik.

Frissen és behűtve is nagyon finom.

Nokkerli

Bár mindig is szerettem a nokedlit, különösen jól sikerült, omlós marhapörköltek mellé, koviubival, esetleg tojásosan, friss, tavaszi salátával, de ezeket az ételeket sosem én készítettem, mindig nekem készítették. A marhapörkölt férfimunka, esetleg éttermi, a tojásos nokedli meg egyszerűen csak több macerának tűnt, mint amennyit megér. Tehát sosem csináltam nokedlit, vagy nem ettem, vagy, amikor még a szüleimnél laktam, megkértem apukámat, hogy csináljon, ha olyan kaját akartam főzni. Tavaly viszont egy kedves barátom gyakorolta a főzést, és mikor a tojásos nokedlihez ért, be akarta mutatni nekem is a tudományát. Viszont nem volt nokedli szaggatóm, hát tőle kaptam egyet. Nos, egy év után gondoltam, hogy jó lenne valami hasznát is venni (elég nagy helyet foglal, ez az a kerek, a lábas tetejére rakható, műanyag fajta, nem a hagyományos, kis fém izé, amit fogni kell). Találtam egy kitűnő receptet, talán vadász nokedli a neve, ha jól emlékszem. Kiderült, hogy végülis nokedlit lehet egy személyre is készíteni, bár nem árt, ha előtte már láttál valakit nokedlit szaggatni. Csak liszt és tojás kell hozzá - igen tudom, más receptek írnak vizet is, de egy tojás amennyi lisztet fölvesz, abból ragyogóan kétszer eszik egyedülállókám, tehát ha nagyobb mennyiséget gyártanánk, még plusz vízzel, akkor át kell hívni a szomszédokat. Lehet variálni, lehet köretnek, vagy valamivel felturbózva önállóan, egytálételként fogyasztani. Nem utolsósorban nagyon hamar kész. Ezért szerintem megéri beruházni pénzt a szaggatóba és időt a gyakorlásba, mert sokoldalúan használható tudásra tehetünk szert. Nos tehát:

Nokedli

1 tojás

amennyi lisztet felvesz

só

Egy edényben felteszünk vizet forrni, mintha tésztát akarnánk főzni (mert azt fogunk). A tojást a liszttel és a sóval eldolgozzuk. Apránként adjunk hozzá lisztet, és folyamatosan kevergessük egy villával, amíg olyan jó, szaggatható, nokedli állagot nem érünk el. Lehet bele tenni apróra vágott friss, vagy morzsolt szárított zöldfűszereket. Elég aprónak kell lenni a darabkáknak ahhoz, hogy ne akadjanak fel a szaggatás során.

A lobogó forró vízbe szaggatjuk a tésztát. Mivel ez csak egy kis adag tészta, és egy átlagos lábos is legalább 2,5 literes, szerintem nem lesz itt gáz, de ha többet csinálnál (vagy kicsi a fazekad), akkor ügyelni kell arra, hogy ne legyen bent egyszerre túl sok noki a vízben, mert összetapadhatnak. Pár perc alatt megfőnek, ez abból látszik, hogy elkezdenek úszkálni a víz tetején. Ekkor leszűrjük, vagy ha többadagos, akkor szűrővel kivesszük a forró vízből, és szaggatjuk a következő kanyart.

Így önmagában fogyasztható köretnek pörköltfélékhez, gomba- vagy tojáspörkölthöz is nagyon finom. De különféle egytálételeket is varázsolhatunk belőle, az alábbiak szerint:

Tojásos nokedli

Egy tálban felkeverünk 1-2 tojást, mintha rántottát készítenénk, egy serpenyőben pedig olajat hevítünk. Beletesszük a lecsöpögtetett nokedlit a forró olajba, átforgatjuk, majd leöntjük a tojással és összekeverjük. A kívánt állagúra sütjük, folyamatos kevergetés mellett. A tojásos nokedlit rendszerint salátával tálalják (saláta salátával, szóval ecetes-cukros vízzel lelocsolt salátalevelekkel), de még ez is jó lehet köretnek, mondjuk zöldséges ételekhez.

Fűszeres noki

Az elkészült nokedlit olívaolajjal átforgatjuk, friss fűszernövényekkel ízesítjük. Nem, ettől nem fogsz jóllakni, de mondjuk edzés előtti szénhidrátbevitelnek megfelel (ja, meg finom is).

Vadász nokedli

Vadász nokedli

avagy a nokedli nehéztűzérség

1 közepes hagyma

kockázott bacon

edámi sajt (vagy más, aminek íze van, szóval nem annyira trappista)

fokhagyma, és/vagy snidling

A kockázott bacont zsírjára sütjük (addig sütjük, amíg teljesen összetöpped), a hagymát apró kockára vágva megdinszteljük. A zsírt én ki szoktam önteni, mert nekem az úgy már túl nehéz kaja lenne, de hát gusztusok és taslik. A hagymás baconnel összekeverjük a nokedlit, megszórjuk finomra reszelt sajttal és apróra vágott snidlinggel. Snidling híján (vagy, ha nem szeretjük), lehet fokhagyma port használni, vagy a forró zsiradékba, még mielőtt egészen elkészülne a bacon-ös hagyma, beletehetünk zúzott fokhagymát. Azért a végén szoktam beletenni, mert főzés közben igencsak el tud menni az íze (hogy hova, nem tudom).

Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Cukkinis rakott tészta

Nem bírjuk abbahagyni, ugye? Mármint a tökölést. De hát mit tehetek róla? Egyrészt szezon van, másrészt meg nagyon szeretem. Emiatt történhetett, hogy ma csak azon filóztam egyre, hogy valami cukkinit kéne enni, jó sok olvadt sajttal. Ez nálam igazi szenvedély, mármint az olvadt sajt. Folyton keresem a lehetőségeket, hogy hogyan lehet az olvadt sajt fogyasztást legálissá tenni. Mondjuk melegszendvics, miegyéb. De lássuk be, a sajt a lényeg. Mondjuk a Super Size Me szerint valami ópiátszerű cucc van benne, és ettől függőséget okoz. Ez nem tudom, mennyire igaz, de ha van olyan, hogy sajtfüggés, akkor Kvarg Lipi meg én biztos, hogy a függők táborát gyarapítjuk. Szóval gondolkodtam, hogy hogy hozzam őket össze, a cukkinit meg a folyós sajtot, egy alkalmi kapcsolat erejéig. Töltött cukkinihez nem volt hangulatom, de emlékeztem, hogy egyszer mintha csináltam volna valami cukkinis tésztaféleséget. Meg aztán így 30 fokban mi más emelhetné még a hangulatot, mint hogy begyújtjuk a sütőt? Na ugye. Így jött az ötlet:

Cukkinis rakott tészta

(nekem ez két adagra elég, amúgy ha valaki nagyon éhes, biztos egyszerre is benyomja)

1 db cukkini (kb. 50 dkg)

12,5 dkg tészta (a félkilós zacsi negyede kb.)

1 tejföl

10 dkg sajt

1 ek olaj

só, majoranna, őrölt kömény, piszok sok fokhagyma

Első ránézésre talán túlzásnak tűnhet a cukkini és a tészta 50:12,5 aránya, de mire a cukkinit megpucolod és kimagozod, már a fele oda van. Aztán meg rendkívül magas a víztartalma (ezért is van benne olyan kevés kalória, nem fér el a víztől), tehát főzés közben még majd össze is töttyed. Na szóval, a megnyúzott, kibelezett cukkinit kockákra vágod, és kevés olajon felteszed párolódni (nekem AMC edényem van, amiből nem jön ki a gőz annyira, szóval ha sima fazékban teszed föl, lehet, hogy kell alá egy-két kanál víz is). Mehetnek bele a fűszerek és a só. A fokhagymát apró kockákra vágtam, mivel nincsen fokhagyma nyomóm egyelőre. Három nagy gerezded tettem bele, mert nem tudom, lehet éjszakai vámpírtámadástól tartok, vagy valami, de nagyon kívántam a fokit ma. 

Amíg a cukkini a barátaival töttyed, meg lehet főzni a tésztát, ez nálam fodros nagykocka volt, mert azt találtam itthon. Amikor mindenki kellően megpuhult, egy jénaiba berakod a fele tésztát, rá a cukkinit, rá a másik fele tésztát, egy kis dobozka tejfölkét, meg minimum 10 dkg reszelt sajtot, és be a sütőbe. Kb. 180 fokon addig kell sütni, amíg jól esik. Van, akinek elég, ha épp csak megolvad a sajt, én jobban szeretem, ha már egy picit el is kezd pirulni, és a tál szélén ropogóssá válik egy-két szem tészta.

Közben persze a lakásban már legalább negyven fok van, de oda se neki, amióta olvastam, hogy a szabadban étkezés jót tesz a pittámnak*, úgyis inkább az erkélyen ebédelek.

*ájurvédikus testtípusom

Spenótos-medvehagymás tészta

Hozzávalók:
kb. egy marék spenótlevél (a zöldséglé gyártásakor tettem félre)
néhány levél medvehagyma
pár ágacska bazsalikom
só
olíva olaj
adagonként kb. 10 dkg száraztészta (farfalle talán jobb lenne, de nekem fusili volt itthon)
tejföl, sajt

A tésztát ízlés és szokás szerint kifőzzük. (Ha még nem főztél tésztát, akkor vedd alapul az időt, ami a zacskójára van írva, és időnként vegyél ki egy darabot, hideg víz alá tartod pár pillanatra és be tudod kapni. Nem kell lenyelni, csak szétharapni, hogy jó-e :) )

A spenótleveleket és a medvehagymát keresztben csíkokra vágtam, a bazsalikomot apróra vágtam és olíva olajon, pici olajjal pár perc alatt megpároltam. Nem szabad sokáig otthagyni, mert mind a két zöldség magas víztartalmú, és ha sokáig főzöd, eltűnik a mennyisége. Tehát kb. öt perces párolásról beszélünk, épp, hogy picit összefonnyadjanak a levelek. Folyamatosan kevergetni kell, hogy minden oldal puhulgasson.

A főtt tésztára tesszük a medvehagymás spenótot, reszelt sajttal és ízlés szerint tejföllel tálaljuk.