Rizses bab vagy babos rizs - először videón!

Elkapott a gépszíj a nagy videogyártás közepette, meg aztán olvastam is, hogy az olvasók izé, tartalomfogyasztók lusták olvasni. Rólam meg kiderült, hogy lusta vagyok írni. Ezért ahelyett, hogy egy fél óra alatt megírtam volna egy cikket, laza három óra alatt összedobtam egy videót :D

Na mindegy, ezt is ki kellett próbálni. Jó étvágyat ;)

Sajtos túrókrémes pirítós

Régen posztoltam receptet, egyéb elfoglaltságok szólítottak el a konyhai kreativitás tűzhelyétől. Persze ettem az elmúlt öt hónapban is, de nemigen csináltam semmi újat, amit érdemes lett volna publikálni. Most egy gyorsan összedobható szendvicskrémmel térek vissza néhány pillanatra.

Sajtos túrókrém

kb. 10 dkg túró

1/3 tömlőnyi tömlős sajt (én a lidlben kapható ementáli ízűt használtam)

só, fűszerek, magvak

zsemle

Ha esetleg megcsinálnád a túrógombócot egy személyre, akkor ehhez a két fogáshoz elég egy negyed kilós csomag túró. Ma legalábbis én így dobtam össze. Egy negyed kilós túrót kb. elfeleztem, a kisebbik fele ment szendvicskrémnek, a nagyobbik félből készült a szokásos túrógombócom.

Ehhez a mennyiségű (kb. 10 dkg) túróhoz egy tömlős sajt maradékát, ami kb. egyharmada volt a csomagnak, hozzáadtam. Villával jó alaposan össze kell dolgozni a kettőt, nagy szeretettel vegyülnek ám el. Fűszernek sót, leheletnyi fehér borsot, és szintén leheletnyi fokhagymaport használtam. Mivel szerettem volna, ha inkább az ementális ízvilág dominál, nem akartam ezt fűszerekkel agyontaposni. De ha csak natúr sajt van otthon, és valamilyen fűszeres ízorgiát rendeznél, ám legyen.

Ezután egy serpenyőben szárazon átpirítom a magvakat, ami ebben az esetben csak hántolt napraforgó volt, mert imádom, és szintén azért, mert nem tolja el az ízvilágot. De lehet variálni, szezám-, vagy lenmaggal, mert ezek a magok ugyebár az egyedülálló konyha hűséges hozzávalói (kis helyen elfér, nem romlik meg, jó a tápértéke és finom, változatos ételeket lehet ízesíteni, különlegessé tenni velük). Ezután egy kissé megfáradt zsemlét kettévágtam, és a serpenyőben szintén megpirítottam, vagy inkább csak átmelegítettem. Először a zsemlék külső fele volt alul, ezt éppenhogy, csak jelzés értékkel melegítettem át. Ettől már a szikkadni indult zsemle felpuhult. Azután a vágott arcával fordítottam lefelé a serpenyőbe. Őszintén bevallom, egy csepp olajat is tettem alá, de tök felesleges volt, a zsemlén nem látszott meg, úgyhogy szerintem elhagyható.

A még forró zsemlére villával rákentem a krémtúrót, majd megszórtam a még szintén forró magocskákkal. A szendvicsekhez én zöldséget eszem, minden mennyiségben, a fotón kevéske paradicsom látható, de uborkát is csaltam hozzá. Desszertnek mehet a túrógombóc! :) 

Jó étvágyat!

Szeretettel: Helga

Cibatta

Már hónapok óta vágytam rá, hogy csináljak, nem tudom pontosan, hogy miért. Valahogy úgy éreztem, ezt az olívás kenyeret jobban is elő lehet adni, mint a bolti, nem beszélve arról, hogy mennyivel olcsóbban. Na végre megcsináltam, illetve már sütöttem egyszer, az jobban nézett ki, mert megcsavartam, viszont nagyon éhes voltam, és megettem, mielőtt lefotóztam volna. Ezen kívül a csavarás mentén szétesett, amikor kettévágtam szendvicsnek, és mivel a mait is szendrónak szántam, nem volt csavargatás, csak hagyományos pacsni. Olivabogyesz van benne. Receptje végtelenül egyszerű!

Cibatta

30 dkg liszt

1/3 élesztő

kb. 1 bögre meleg víz (sajnos ez a liszt nedvességtartalmától is függ, de hát tudjuk, kelt tészta)

1 teáskanál só

ízlés szerint olívabogyó, aszalt paradicsom vagy fokhagyma

Az élesztőt belemorzsoljuk a meleg vízbe, lisztet összekeverjük a sóval. Közben kicsit feltaláljuk magunkat, én mondjuk elmosogattam. Addig az élesztő a vízben elkezdi jól érezni magát. Kb. tíz perc elteltével beleöntjük a lisztbe az élesztős vizet, és elkeverjük - én először kanállal szoktam, mert irtózatosan ragad. Ezt nyugodtan lehet ilyen ráérősen, olaszosan, vagy figyelemzavarosan csinálni hogy félig összegyúrjuk, aztán megint eszünkbe jut valami, mondjuk összevágjuk az olívát (ha eleve szeletelt van otthon, az szívás), és csak ez után gyúrjuk össze véglegesen, azaz homogén állagúra a tésztát. Utána belegyúrjuk az összevágott bogyót, vagy parit, vagy fokhagymát. Az eredeti recept szerint most egy olívaolajjal kikent edénybe kéne rakni keleszteni. Namármost, nekem eltűnt a jó kis szilikon ecsetem, úgyhogy belezuttyintottam egy kis olajat az edénybe (egyébként ugyanabba, amiben összegyúrtam a tésztát), és átforgattam rajta a tésztát. Amire teljesen megkelt, az olajat is megette, de nem tett neki rosszat, azt kell mondjam. Ez kb. egy teáskanálnyi mennyiségű olaj volt.

A tészta, amikor összegyúrjuk, meglehetősen lágy állagú, és lehet, hogy kicsit ragad is, de ne lisztezzük azért túl, az olajtól mindjárt elkezd csúszkálni és nem lesz gond. Ha túl keményre készítjük a tésztát, megeshet, hogy kemény lesz a kész cibatta is, ami jó, csak nem finom.

Cibatta a sütőlapon. A lenmag dekoráció
(na jó, nem, igazából az előtte sült lenmagos zsömi maradéka.

Kb. 1 órát kelesztjük meleg helyen. Közben valamikor előmelegítjük a sütőt, hogy pontosan mikor, az a te sütődtől függ, te tudod, mennyi idő alatt melegszik be. Elég jó forró sütőben sütik ezt, én nem mertem, mert féltem, hogy megég. Állítólag bírják ezek a 200 fokot is, hát nálam olyan 185 körül sült ez. Tehát a sütő már legyen a sütési hőfokon, amikor belerakod a cibattát.

A tésztát két részre osztottam, ami hiba volt, mert hatalmas papucsok lettek (a cibatta jelentése eredetileg papucs), de az eredeti recept hatvan deka lisztből csinál négyet. Nos, ezek elvileg ilyen szendvicskenyerek, hát nemtom, szendvicsnek szendvics. Egy favágónak. Egész napra. Szóval, ha te nem dolgozol a nehéziparban, akkor csinálj belőle inkább hármat.

A tészta nagyon lágy (remélhetőleg), de picit talán olajos a felszíne, illetve sütés előtt kukoricaliszten át kell forgatni, ez is segíti a ragadásmentes fogást. A két vagy három részre osztott tésztát elég egy picit átgyúrni, hogy homogén legyen a forma, akár pacsnit készítesz belőle, akár megnyújtott pacsnit, amit egyszer megcsavarsz. Utána átgurítod a kukoricaliszten és ciao!

Ácsi! Hát a kukoricaliszt nem volt a hozzávalók listáján, most mi lesz?! Semmi. Nekem sem volt éppen itthon kukoricaliszt, úgyhogy fehérliszten forgattam át. Egyedülálló konyhában felesleges egy cibattához, amihez kell mondjuk 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszt, venni egy egész kilónyit. Rádrohad és megeszik a bogarak. Ha meg amúgy is használsz valamihez, akkor meg van otthon. Capisce?

Úgy kb. 15 percig sütjük és nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!

Még egy tréfás tanyasi tény a végére: a cibatta nem csak papucsot jelent, de csibátta-nak ejtik (az olaszban a magas magánhangzó az előtte levő cét csézi), ami viszont szerintem rémesen hangzik, úgyhogy dafke cibattának szoktam mondani :)

Sportitalok 2.

Az előző posztot folytatandó behozok még pár izotóniás ital receptet. Ezek nem ám csak akkor jók, amikor az edzőteremben szenvedel, hanem akkor is, amikor csak simán nyár van és hetven fok árnyékban. Sőt, a lázas izzadáskor is jót tesz a csirkeleves helyett vagy mellett. Az elcsigázottság érzése az elektrolit hiányból fakad (többnyire), ezért érdemes ezt helyretenni a szervezetünkben. Jóllehet, a legegyszerűbb izotóniás ital a citromos-sós víz, azért néha nem árt, ha ízben kicsit több variáció áll rendelkezésre.

Alapszabály, hogy a só ne legyen sima asztali só, amely kizárólag nátrium-kloridot tartalmaz, hanem tengeri, himalájai, vagy bármilyen egyéb értelmes só, amely a nátriumon kívül más, a szervezet számára hasznos elemeket is tartalmaz.

Az összes többire érvényes, hogy csináld, ahogy te szereted, megszoktad. Ha szűrt vizet használsz, értelemszerűen az italodban is legyen az, ha az ásványvizeket részesíted előnyben, hát hajrá. Ha mázlid van, és olyan helyen élsz, ahol iható a csapvíz, akkor az is tökéletesen megfelel.

Fő csapásirányunk a víz+só+valamilyen gyümölcs+opcionálisan méz és/vagy fűszerek. Tulajdonképpen érdemes kísérletezgetni is ezekkel. Ha találsz egy ízkombinációt, ami nagyon megérint, ne habozz megosztani velem hozzászólásban! Köszi :)

Az alapanyagokról (thehippyhomemaker receptjei alapján)

A citrusfélék elektrolitokban gazdagok, és mind közül a citromban található a legtöbb. A valódi méz vagy juharszirup szintén gazdag ásványi anyagokban és természetes enzimekben. Ez a két összetevő, valamint a gyömbér és a fahéj, elősegítik a természetes gyógyulási folyamatokat a szervezetünkben. Ez vonatkozik az izmaink terheléséből fakadó fájdalmakra (izomláz és társai) is. A tengeri só megint csak azért jó, mert többféle elemet tartalmaz, illetve a sóháztartásunk egyensúlya fontos komponense a metabolizmusunk egészségének. Illetve hasznos társunk lehet még a kókuszvíz, amely természetes nátriumban gazdag olyannyira, hogy a fentieken túl akár a másnaposság kezelésében is hatékony eszköz lehet.

Az amerikai "cup" mértékegység, amit csészének fordítok, 2,5 dl-nek felel meg körülbelül.

Citrom-lime ital

forrás: thehippyhomemaker.com

4 csésze víz
1/4 csésze citromlé
1/4 csésze lime lé

1/4 csésze nyers méz vagy juharszirup (vagy ízlés szerint)

1/4 teáskanál tengeri só


Narancsos ital

3 csésze víz

1 csésze narancslé (kb. 3 narancsból)

1/4 csésze citromlé
2 evőkanál méz vagy juharszirup
1/4 teáskanál só

forrás: http://everydayroots.com/

Kókuszos-lime ital

3 csésze kókuszvíz
1 csésze víz
1/4 csésze citromlé

2 evőkanál méz vagy juharszirup

1/4 teáskanál só

További recepteket találtok ezen az oldalon.

Az én személyes kedvencem pedig - azt hittem, már felraktam a receptet, de nem találom, szóval következzék a csodálatos:

Rozmaringos-uborkás víz

hozzávalók: rozmaring, uborka, víz ;)

Egy arasznyi darabot vágok egy kígyóuborkából (persze meg van mosva, meg minden), ezt hosszában négybe vágom, egy szál friss rozmaringot adok hozzá. Ez utóbbi úgy lesz, hogy veszek az aldilidlipennymindegymelyikben egy cserepes rozmaringot, amit egész nyáron az erkélyen szeretgetek, és néha lemetszek belőle egy-egy ágacskát.

Az ubit meg a bokrot berakom egy hűtőbe való kancsóba, aminek 1,2 liter a térfogata. Innen tessék kiindulni. Elszántabbak pet palackba is gyömöszölhetik a hozzávalókat, de figyelem, nem környezetbarát, mert kiszedni szinte lehetetlen (az ubi megdagad, megszívja magát vízzel), szóval már nem lehet újrahasznosítani. Egy éjszakát áll, és másnap nagyon finom. Nincs az a rettenetes hőség, amiben ne mulasztaná el a szomjat.

Ha kancsóban csinálod, a dundi ubikat nem kell kidobni, isteni tzatziki lesz belőle (persze nem csak úgy magától, hanem ha legyártod).

Illetve ne feledkezzünk meg minden idők legtutibb, legfinomabb, legegészségesebb, leg-leg-leg-leg és még annál is legebb izotóniás italáról, a

Kovászos uborka lé -ről

Ennek készítése köztudott: veszel koviubit, megeszed, és a jól lehűtött levet jól megiszod. Ennyi :)))
Oké, majd nyáron lesz koviubi recept is. Addig is jó edzést, jó lékutyulást!

Sportitalok 1.

Hát bizony, elkapott engem is a gépszíj, ha nem is futok, de gyalogolok rendszeresen. Igazából három éve kezdtem, csak folyton lesérültem, vagy kijött a bronchitisem, és mindig több hónapra le kellett állnom. Most sem nagyon viháncolok, de próbálok mértékkel csinálni mindent, hogy ne legyen belőle baj. Bár a ma reggel 6 fokban történt edzés lehet, hogy "Broncho" szempontjából nem volt a legjobb ötlet, de már dacos voltam, hogy battyák meg, május van mindjárt, nehogy már ne mehessek ki edzeni!

Na, ha már önnön csodálatosságomat ennyire sikerült fölvezetni, akkor most mondom az italokat is. Jómagam eléggé izzadós vagyok, már ha rágondolok a testmozgásra, lever a víz. Ez így volt mindig is, amikor fiatal és karcsú voltam, akkor is. Sőt, szerintem akkor durvábban izzadtam, de ezt már sosem fogjuk megtudni (a pitta típus gyönyörűségeiről majd máskor). Namost, amikor izzadsz, akkor nem csak vizet veszítesz, de úgynevezett elektrolitokat is. Ezek ilyen kis manókák, amitől nem érzed fosul magadat. Ha kiizzadod őket, akkor hajlamos vagy mérhetetlen elcsigázottságot tapasztalni az edés után, de ami a fő, rohadtul éhes is tudsz lenni. Namármost, ugye nem azért szívtunk annyit az edzéssel, hogy a nagynehezen leslattyogott kalóriákat percek alatt visszaegyük, ugye? A megoldás lehetne ilyenkor ugye a Gatorade, meg más, izotóniás sportitalok. Ami tök jó, csak egy, bivaly sokba kerülnek, kettő meg, fene tudja mi a jó ég van benne. Meggyőződésem, hogy az üdítők cukor + atomhulladékból készülnek, ezért igyekszem magamat ezektől távol tartani. Ez persze némileg ellentmondásosnak tűnik az energiaitalokhoz való vonzódásom fényében. Nos, nem mentegetésképp, de a koffein meg a taurin sirály, és az ember könnyen függeszkedik olyan dolgokhoz, amiktől például ébren marad. De ne menjünk most bele a vérnyomásom elemzésébe, inkább maradjunk annyiban, hogy minél kevesebb atomhulladékot eszünk meg, annál jobb lesz nekünk feltehetőleg.

Tehát szétnéztem az interneccen, és találtam jónéhány receptet. Párat lefordítok ide, a magam kedvéért, és persze némileg átszabva, ahogy szoktam. Ha neked is hasznos, az csak plusz öröm. Az ízlésem kicsikét fura, úgyhogy ha nem találsz itt olyat, ami szimpi, akkor csak keress rá a gugliban "homemade isotonic drink" és lesz millió találatod. Jó kotyvasztást és jó edzést!

Gyömbéres-citromos víz

© Gabbysgfree 

1 liter víz

2 citrom

hüvelykujjnyi gyömbér

mokkáskanál só

igény szerint méz

A megtisztított és vékony szeletekre vágott gyömbért 15 percig forraljuk a vízben. Ha gyorsítani akarod az eljárást, elég fél liter vízben forralni, aztán még fél litert adsz hozzá hidegen. Amikor kihűl, hozzáadod a citromok kifacsart levét és a sót. Lehetőleg tengeri só legyen, de mindenképp valami értelmes só - ez minden receptre áll! - ne sima asztali só. Utóbbi ugyanis kizárólag nátrium-kloridot tartalmaz, de nekünk más elemekre is szükségünk van. Nekem most himalájai só van itthon ilyen célokra, de a legtöbb recept tengeri sót ajánl.

Ennek a receptnek az eredetije steviával ízesíti a gyömbéres vizet. Számomra ez egy big no-no. Az édesítőszerek sehogyan sem jók, a természetesek sem. Hogy miért, abba itt most részletesen nem megyek bele, elég annyi, hogy átverik a szervezetet cukorfelismerő központját, ráadásul egy cukorbeteg ismerősöm szerint, akinek az állapota miatt kb. ötpercenként mérnie kellett a cukrát, ezek is felviszik a vércukor szintet, csak később, mint a kalóriával is rendelkező cukrok. Naszóval, ha mindenképpen édesíteni akarod, tegyél bele mézet.

A méz és a gyömbér az ajurvéda szerint a pittát, azaz a tűz elemet növeli a szervezetedben. A pitta növeli az égetést, a metabolizmust, ergo ezektől fogysz.

Meggyes-citromos sportital

0,5 dl meggylé

1 citrom leve

8 dl víz

2 ek méz

1/4 teáskanál só

Meggylevet kétféleképpen lehet szerezni: boltból, vagy meggyből. Ha olyan helyen élsz, ahol elérhető 100%-os, cukor hozzáadása nélkül készült meggylé, akkor hajrá. Meg persze mindenből vehetsz bio-organikus-csillipadré változatokat, én ezekre azt mondom, hogy mindent ki lehet próbálni, de azért fenntartással kezeljük ezeket is.

Nálam ez most úgy működik, hogy kaptam fagyasztott meggyet valakitől, ezt bedobom a turmixba, és a meggy trutymót hígítom fel a többi cuccal. Mézet biztos, hogy nem teszek bele ennyit, sót viszont lehet, hogy többet is elbír.

A fiziológiás sóoldat arány: 9 g só és 991 g víz, tehát akár eddig is el lehet menni nyugodtan, ha bírod az ízét.

A méz nem oldódik olyan hamar a vízben, mint a cukor, ezért vagy melegen adod hozzá (mondjuk a gyömbéres víz készítésénél ugye amúgy is forralod), vagy türelemmel kell kevergetni, még jobb, ha zárható edénybe (műanyag palack) teszed, és rázogatod, míg feloldódik.

Epres-citromos ital

10 dkg eper

fél citrom leve

só, méz

1 liter víz

Ezt az italt készítheted áztatós módszerrel, vagy hirtelenjében. Az áztatós módszernél előző este felszeleteled az epret, és a többi hozzávalóval együtt belerakod a vízbe. Egész éjszaka áztatod, természetesen a hűtőben kell tartani. Másnap leszűrheted és iszod az epres vizet.

Ha viszont hirtelenjében jön rád az epresvíz ihatnék, vagy nem szereted kidobálni a kiáztatott epret, akkor turmix, reszelés, vagy nagyon apróra vágás után tedd az epret a vízbe.  Állati finom egyébként, áztatós módszerrel a túlérett epreket is fel lehet használni, amit amúgy már nem ennél meg, mert kb. öt perc múlva elkezd rohadni. A citromlé ezt megakadályozza, viszont az eper íz benne marad az üvegedben.

Dinnyés-kókuszos ital

1 csészényi kockázott görögdinnye bél

1 csészényi kókuszvíz

lime és só ízlés szerint

Turmixold le az egészet és kész. Ezt a receptet még nem próbáltam, és lehet, hogy nem is fogom, a kókuszvíz miatt, de azért nem árt, ha megvan. Angolul itt találod meg.

(Egyébként azért nem linkelem mindegyik recept eredetijét, mert a többit annyira átszabtam, hogy semmi köze az eredetihez, vagy inkább mondjuk úgy, az ötletadóhoz.)

Áfonyás-juharszirupos sportital

freepik.com

3 csésze natúr vörösáfonyalé (cukor meg minden nélkül)

5 csésze víz

0,5 teáskanál só

2 evőkanál juharszirup

1 szem csillagánizs, ha szereted

Hát ezen sincs sok magyaráznivaló, mindent beteszel egy üvegbe, ha ánizst is raktál bele, hagyd egy órát állni legalább, utána vedd ki belőle, és ihatod, mondja a maratonista, akitől kölcsönöztük a receptet.

A vörösáfonya nagyon jó hatással van a szervezetünkre, a tüdő, a húgyutak, a női szervek és a szem is profitál belőle, ha ilyesmit fogyasztunk.

Egy következő posztban folytatom ám még, csak most eluntam a gépelést :)

Hardcore csapatás - karfiolpörkölt bulgurral

Bár az utóbbi időben kedves és igen részletes instrukciókat kaptam arra nézvést, hogy hogyan kellene lefogynom, ennek a fogásnak az inspirációja mégsem a fogyókúra. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki él-hal a húsért, viszont szeretem a szaftos dolgokat, mint a pörkölt. Gyakorlatilag bármit rá lehet helyezni a hagymás-paprikás alapra. Ha például csóró koleszos vagy, akkor virslit vagy keménytojást, ha zöldségrajongó, akkor cukkinit, vagy zöldborsót is. A borsóval a hagyományos, húsból készült pörit, vagy a tojásos verziót is fel lehet dobni.

Amire érdemes figyelni, hogy az önálló szafttal nem rendelkező dolgokat valamivel meg kell támogatni, ha pörköltösíteni akarjuk. Ilyen a karfiol is. Ebben az esetben érdemes egy pörköltszaft kockát beledobni a fazékba. A gomba ereszt saját levet, de az túl híg lesz, a tojás nem ereszt semmit, viszont a főtt sárgája szépen sűríti a levet. Hát ezeket az opciókat ismerem nagyjából.

Bulgurt még sosem készítettem. Nemrégiben vettem egy Ataisz paradicsomos bulgur köret nevű izét, amit vízzel megfőzöl, és csodálatos lesz. Kábé így is történt, csodálatos volt.

Ez a recept nem egy kulináris csimborasszó, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy ha egyedül vagyok is, lehetőleg minél kevésbé egyek szemetet, és minél inkább valami valódi ételnek tűnő dolgot. Nekem valódi ételnek tűnt, és finom is volt, úgyhogy megosztom a 

Karfiolpörkölt receptjét 

1 kisebb karfiol

1 nagyobb hagyma

pirospaprika

olaj

1 pörköltszaft kocka

fokhagyma, koriander, fehér bors

Elkészítés:

Pofonegyszerű, és nagyon hamar megvan: a hagymát kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a fűszereket, kevés vízzel felöntjük és beletesszük a karfiolt. Természetesen nem egészben, hanem rózsáira szedjük, és a rózsákat is feldaraboljuk előtte. A karfiol hamar puhul, és könnyen szétfő, de azért ne rakjunk bele túl nagy darabokat. Szaft annyi lesz rajta, amennyi vizet ráraktok, a pörkölt kocka testesíti majd kissé.

Amikor kész, ízlés szerinti körettel (most kedvem lenne sült krumplival kipróbálni) és tejföllel tálaljuk. Ha az a típus vagy, aki mindenhez savanyúságot eszik, mint én, ne fogd vissza magad. Koviubival tökéletes volt.

Édesburgonya tócsni

Elkapott az őszi ízek mámora, édesburgonya folytatja a sort. Szoktam készíteni zöldség fasírtokat, mert szeretem nagyon. Ráadásul a gyümölcscentrifugában készített zöldséglevek melléktermékét is fel lehet használni e célra. Sőt, mivel az már eleve nem tartalmaz annyi nedvességet, mint az a zöldség, amit csupán lereszelünk, könnyebb is vele dolgozni. Apróbb darabkák, semmi felesleges vizenyő. Azt ugyebár már megittuk pohárból :)

Ezúttal azonban nem leveztem, csak nagyon megkívántam az édesburgonya tócsnit/rösztit/lapcsánkát, nevezd, ahogy akarod. A lényege, hogy ugyanaz a reszelt krumpli történet nagyjából, mint az összes többi. A különbség csak annyi, hogy én nem úsztatom meg olajban ezeket. Amúgy is,egyedülállóként nagyon nem gazdaságos az olajban úsztatás. Ezért is inkább igyekszem, amit csak lehet, tepsiben ropogósra sütni (meg azért is, mert rosszul vagyok az olajos kajától).

Édesburgonya röszti

Hozzávalók:

Egy szép darab édesburgonya, kb. 35 dkg-os

1 db tojás

fűszerek

[1 ek zsemlemorzsa]

Mielőtt bárki felháborodna, hogy a zsemlemorzsa nem gluténmentes, már most szólok, hogy nem kell belerakni.

Elkészítés:

Kislyukú reszelőn lereszeljük az édesburgonyát, enyhén lesózzuk és állni hagyjuk. Majd egy szűrő segítségével kinyomkodjuk belőle a nedvességet. Egy tojást enyhén felverünk és összekeverjük a reszelt burgonyával és a fűszerekkel. Lehet hagyományos, fokhagymás-borsos fűszerezéssel készíteni, vagy korianderes-köményes megoldás is játszik. Mind a kettő nagyon finom.

Most jön az a pont, hogy megijedtem az állagától, még mindig picit nedvesnek tűnt, és ezért beleraktam egy evőkanál zsemlemorzsát. Nem kellett volna. Ha gluténmentesen szeretnéd készíteni, nyomkodd ki rendesen, és nem kell morzsa. Ha ez a faktor nem számít, akkor jöhet. Mint mondom, az enyém picit túl száraz lett, mire ropogósra sült, úgyhogy nyugodtan kihagyhattam volna a morzsát (legközelebb ki is fogom).

Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, vékonyan megkenjük olajjal a papírt, erre jó lapos pacsnikat nyomkodunk az anyagból. Nekem ebből a mennyiségből hat darab tenyérnyi, ám de igen lapos lapcsánkám (haha) lett. Mialatt sül, persze még vékonyabb lesz. A tetejét is óvatosan és vékonyan kenjük meg olajjal. Közepes lángon sütni kezdtem, majd úgy tíz perc múlva megforgattam. Ha úgy érzékeled, talán nem lesz elég ropogós, még egy kicsit kencézheted olajjal. Nem tudom, a légkeveréses sütő változtat-e az állagon, nekem teljesen hagyományos készülékem van.

A másik fele szintén úgy tíz percig sül, vagy hát amikor látod, hogy már elég ropogós számodra, vagy hát, ahogy én szoktam... Szóval, hogy meddig felejted benne...

Főzelékekhez jóízű feltét, de saláták mellé rágcsálva is finomságos.

Mazsolás túrógombóc

Néhány nappal ezelőtt borzalmasan megkívántam a túrógombócot. Nem is tudom pontosan, hogy miért, mert úgy alapból nem annyira szeretem. De néha, talán az időjárás változás, talán a bolygók állása miatt, muszáj csinálnom. Sosem tudom, hogy kell, mindig anyukámat szoktam ilyenkor felhívni. Azonban most eldöntöttem, hogy felnőttként a saját lábamra állok, és ugyanúgy, mint minden mást, az internetről kikeresett recept alapján fogom elkészíteni.

Ez is történt, és ugyanúgy, mint minden mást, nem az interneten talált recept szerint, de abból kiindulva csináltam meg. Jó lett. Szép is, úgyhogy készült fotó, és megosztom a receptet. Annál is inkább, hogy ha egy-két év múlva legközelebb megint túrógombóc ehetnékem támad, akkor meglegyen.

Túrógombóc (mazsolával)

Hozzávalók:

500 gr zsírszegény tehéntúró

6 ek búzadara

1 szép, nagy, házi tojás

2 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,5 marék mazsola

zsemlemorzsa, étolaj, tejföl, porcukor (vagy más édesítőszer), csipet só

Elkészítés:

A túrót a vaníliás cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a grízt és a reszelt citromhéjat, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojást egy külön tálban némileg felverjük, hozzáadjuk a túrós keverékhez. Homogén masszává gyúrjuk az egészet, és végül hozzáadjuk a mazsolát. Feltesszük a vizet forrni (kiteregetünk, bezavarjuk az erkélyről a macskát, stb), és a masszából kis gombócokat készítünk. Nekem 21 db lett belőle, olyan kicsit. A kicsi gombóc nem csak praktikus, mert hamarabb megfő, mintsem szétesne, de ráadásul finoman nőies, apró falatkákkal lehet táplálkozni belőle.

Ha valakinek esetleg még nem lenne meg: gombócot úgy főzünk, hogy lobogó forró vízbe tesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűtse le nagyon a vizet, és amikor feljön a víz tetejére, akkor van megfőve. Ha gyanúsan sokáig ül alul, akkor érdemes egy kanállal megpróbálni felkelteni a figyelmét, mert lehet, hogy megfőtt ám, csak leragadt picit.

Mialatt a gombócok főnek, egy lehetőleg mélyebb serpenyőben kb. 2 ek olajon úgy 6-8 evőkanál prézlit megpirítunk. Sosem tudom a pontos arányt, általában az olajhoz öntögetem addig a prézlit, míg a kívánt állagot eléri. Nem jó, ha nagyon egybetapad az olajtól, mert akkor nem fog egyenletes bevonatot képezni, de az sem jó, ha porzik, mint a Szahara, mert az meg nem finom annyira.

A megfőtt gombócokat alaposan lecsöpögtetjük, én tésztaszűrőbe szoktam kiszedni, és amíg a következő adag fő, addig az előző adag csepeg. Kisebb csoportokban belehempergetjük a prézlibe. Ha a serpenyő nem elég mély, vagy de, de a hempergetésnél csak sikerül az egész konyhát beborítani olajos prézlivel, akkor inkább tegyük egy tálba (alias vejling) a prézlit, és úgy bele a gombócokat. A tál rázogatásával és forgatásával egyenletesebb eredményt lehet elérni, mint kanalazással. Azon kívül ezek a gombócok nagyon finom puhák, ezért ha sokat babrálunk rajtuk kanalakkal, akkor csorbul a teljességük. Ne tegyük hát.

Ízlés szerinti mennyiségű porcukrot elkeverünk a tejfölben, tálaláskor ezzel öntjük nyakon a bébiket.

Főzés közben egyébként egy-egy mazsola ki fog belőle potyogni, de ezen ne akadjunk fenn. 

Brokkolis becsinált!

Na jó, nem igazi becsinált, nincsen benne hús, de lehetne bele rakni, mondjuk apróra vágott csirkemell kockákat, bacont, vagy valamit. Számomra itt most az volt a fő szempont, hogy brokkolit akartam enni, és le is volt árazva az Intersparban. Eredetileg penne-re gondoltam, de annyira kívántam a sült krumplit, hogy végül az lett belőle. Kérem, itten spontán főzési akadémia van, ízlés és kívánás szerint kísérletezünk, aztán lesz, ami lesz, ha finom, megesszük ;)

Tehát:

fél kiló brokkoli

2 dl főzőtejszín

5 dkg reszelt sajt

fűszerek ízlés szerint (nálam zöldségleves kocka, fokhagyma és fehér bors szerepelt)

A brokkolit rózsáira szedve megpároltam kevés vízen, ami majdnem teljesen el is párolgott közben. Felöntöttem a tejszínnel és beletettem a leveskockát és a fűszereket. Amikor minden feloldódott és összerottyant, akkor beletettem a reszelt sajtot, amivel addig kevergettem, amíg a sajt elolvadt. Frissen sült krumplira szedtem, és isteni finom volt! :D

A tejszínnel vigyázzatok, már azt is el kell olvasni. Sajnos nem vettem észre, hogy a főzőtejszín nem tejszínből van, hanem guar gumi és szentjánoskenyérfa, meg jó ég tudja, még mik vannak benne. Így mondjuk nem kellett más sűrítés, de eredetileg a sajtot azért szántam bele, hogy kicsit összefogja a szószt. Ha normális tejszínt sikerül venni, pici (1 teáskanál) keményítővel be lehet sűríteni, mielőtt hozzáadod a sajtot. Jó étvágyat!

Humusz

A humuszt nem csak vegáknak ajánlható nagy-nagy szeretettel, de ráadásul rendkívül egyedülálló barát recept is. Csupa olyan hozzávaló kell, ami eláll, tehát nincs gondunk a felhalmozással meg a kidobott maradékokkal. Az előáztatást leszámítva hamar el is készül, finom, és ráadásul, mint a számokkal, bármit meg lehet vele csinálni. Nagyon jó fehérjeforrás és ráadásul elképesztően finom is. Bár a receptek több tonna fokhagyma felhasználását javasolják, én ezt egy picit csökkentem, mert hát ki tudja ugye, hogy mikor jön az igazi :)

Humusz: 

20 dkg csicseriborsó

5 dkg szezámmag

olíva olaj

1 nagyobb citrom (vagy citromlé)

só, kömény, fokhagyma

Elkészítés:

Előző este beáztatjuk a csicseriborsót, én többször le szoktam szűrni. Másnap lemossuk, és annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük főzni a fűszerekkel együtt. A citromot és az olajat a végén fogjuk hozzáadni, illetve a fokhagymát is lehet a végére tartogatni, hogy ne főjön ki az íze. Amíg a csicseri fő, a szezámmagot kávédarálóban finomra őröljük. Ezt a szezám port pedig elkeverjük fél citrom levével és kb. 2 evőkanál olívaolajjal, majd pici vizet teszünk hozzá (kb. 1 evőkanál), hogy krémes állagot kapjunk. Ebbe is szokás fokhagymát tenni, hát nem tudom, én ebédnek szántam a humuszt és még lehet, hogy szeretnék humán interakciókba lépni, úgyhogy innen mellőztem. De ha szereted, és a társaságodat sem zavarja, akkor hajrá!

Az így készült szezám krém az úgynevezett tahini, ezzel ízesítjük a kész humuszt. Amikor megfőtt a borsó, hozzáadunk 2-3 evőkanál tahinit, ízlés szerint citromlevet és olíva olajat (esetleg frissen zúzott fokhagymát), és botmixerrel vagy más, számunkra alkalmas módon leturmixoljuk az egészet. Sűrű, de krémes állagot kell kapjunk. Ezt a krémet lehet fogyasztani friss vagy wokban elkészített zöldségekkel, húsokkal (falafel), de hidegen szendvics krémnek, vagy kicsit hígabban zöldség mártogatósnak is kiváló.

Spenótos-túrós rétes

A rétes a legegyszerűbben elkészíthető bonyolult sütemény. Bonyolult lenne, ha egy 5x4 méteres konyhában álló 1x2 méteres asztal, meg vagy három-négy szomszédasszony kéne hozzá, hogy kinyújtsuk a tésztát. Szerencsére a boltokban kapható réteslapok által ez a folyamat annyira leegyszerűsödik, hogy akár az egyedülálló konyhában is készülhet rétes. Bőven elég, ha a nyújtódeszka elfér, de egy nagyobb tálca is megteszi.

A különböző áruházak, szuperek-hiperek, mind-mind különböző, saját és nem saját márkájú réteslapokat árusítanak. Melyik a jó? Nem tudom... Többször kéne ezzel is kísérletezgetni, hogy az ember meg tudja jegyezni, mit tapasztalt. Ami szerintem lényeges, hogy ne fagyasztottat vegyünk, hanem hűtöttet. Az lehetőleg minél frissebb legyen, és minél hamarabb használjuk fel. Másként mondva, akkor vegyünk réteslapot, ha komolyak a szándékaink, és tényleg rétest akarunk sütni. A rétestészta ugyanis vékony, és nagyon érzékeny a kiszáradásra. Ha nem elég a nedvességtartalma, akkor törik, szakad, ennek megfelelően a rétesünk is reped, a töltelék meg beteríti az egész tepsit, kinek jó az? A fagyasztottal (nem is tudom, lehet-e még ilyet kapni, mert sosem veszek, de régen volt) éppen az ellenkezője (volt) a gondom. Kiengedéskor csupa csuszpájz lett, benedvesedett, és ettől csúszott-szakadt széjjel. A másik paraméter, amire érdemes figyelni, hogy hány lap van benne. A csomagoláson található leírás is azt mondja, 2-3 lapot használjunk egy réteshez. Szerintem kettő kevés, vagy akkor jó, ha csak ujjnyi szélességben raksz bele tölteléket, és felcsavarod, mint egy szivart. Az meg nem rétes :) Tehát három lap az ideális, és mivel egyedülállók vagyunk, nem készülünk hadseregnyi főt rétessel teletömni (akár egyszerre lépnek, akár nem), ezért szerintem a 6 lapos csomag az ideális. Legutóbb az Aldiban vettem, abban 8 lap volt, mit szenvedtem, ne tudd meg...

Viszont egy hatlapos csomaggal elég jól tudunk operálni, lehet egy rúd édeset, egy rúd sósat csinálni, másnapra melóba bevinni is alkalmas. Nem muszáj a hagyományos töltelékekhez ragaszkodni. A lényeg, hogy ne legyen túl nedves a töltelék, illetve megfelelően szurkáljuk meg a rétes rudakat, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ugyanis ez a rákfenéje minden ilyen tekert süteménynek (a bejglinek is), hogy a sülés közben keletkező gőz szétfeszíti a tésztát, nem kívánt helyeken, a töltelék meg kifolyik, és csupa káosz lesz minden.

Azon kívül, ami még fontos, de ez a réteslap csomagolására is rá van írva, hogy tiszta konyharuhára teregessük a lapokat, és a konyharuha segítségével tekerjük fel a rétest. Máskülönben széjjelszakad, és a többi, lásd a fenti forgatókönyvet. A lapokat pedig azért kell olajjal megkenni, hogy ne ragadjanak össze, és így a rétesre jellemző, leveles szerkezetet kapjuk.

Na akkor mondom, mit raktam bele.

Élőben azért szebb volt...

Hozzávalók:

Egy szatyor spenót (friss)

125 g túró*

1-2 ek búzadara (gríz)

só, fokhagyma

olaj

hántolt napraforgómag

A spenót mennyiségéről nem tudok sajnos közelebbit mondani, mert elfelejtettem megmérni. Viszont annyira összetöpped, hogy tényleg nyugodtan meg lehet az egész szatyornyit párolni. Legfeljebb megeszed csak úgy, mert finom. Ja igen, ez ilyen nénitől vett, piacos spenót volt.

Szóval, a spenótot leöblögettem és összetépkedtem, ebbe bele is őszültem konkrétan. (Tudod te, hány levél van egy szatyornyi spenótban? Sok. Nagyon sok...) Kevés olajon feltettem párolódni, zárt edényben. Azért olajon, mert a zsiradékok jobban kiadják az ízeket, és ebbe még egy kis fokhagymát is teszünk, aminek az ízét szeretnénk érezni. Amikor már majdnem kész, azaz rögtön az elején (öt perc alatt tizedére fonnyad térfogatban), beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát. Én nem nyomtam szét (nincs fokhagymanyomóm, bár vettem egy kínai gyártmányt, de a második gerezdnél feladta), hanem szeletekre vágtam. Kész is, el lehet zárni, hagy hűljön egy kicsit.

A hántolt szotyit száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ez is néhány perces művelet, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kevergessük, rázogassuk. Amikor elkezd picit barnulni, már el is lehet zárni, mert a serpenyő még forró marad annyi ideig, hogy az átkevert magok másik oldalát is lepirítsa.

A túrót 1-2 evőkanál grízzel elkeverjük, mégpedig azért, hogy ne legyen túl nedves a töltelék. A gríz a melegben el fog kezdeni főni, azaz felvenni a nedvességet, és nekünk ez most jó. Túl sok nem kell bele, mert a túró ízét akarjuk érezni, elvégre ez nem grízes rétes.

Ebbe aztán belekeverjük a párolt spenótlevél darabokat és a pirított szotyit is. ez lesz a töltelék. Két rúd réteshez elég, tehát három-három réteslapot kell konyharuhára fektetve, egyenként megolajozva egymásra tenni. A legfelsőt is olajozzuk, mert tekerve lesz. Betöltjük és lazán feltekerjük a rongy segítségével. Ha túl szorosra tekerjük, az is eredményezhet repedést a végén. Ügyesen a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, ahol még mind a két rúd tetejét átkenjük olajjal és villával (vagy tűvel) jól összeszurkáljuk őket. Kb. 180 fokon sütjük, ez is olyan, hogy lehet, hogy kell tenni alá egy másik lemezt, ha csak sima gázsütőd van, nem légkeveréses. Mármint azért, hogy ne égjen meg az alja, míg a belseje megsül.

Tejföllel lehet tálalni, vagy anélkül, mindenhogy finom.

*Azért ennyi, mert egy negyedkilósat vettünk, és előző nap egy adag egyedülálló túrógombócot csináltunk a másik feléből.

Mediterrán paradicsomleves

Ezt a levest az egyik barátnőm szokta nekem készíteni, ha vendégségbe megyek hozzá. Előnye, hogy lehet belőle keveset is csinálni, tehát passzol az egyszemélyes menübe. Kicsit egyedülállósítottam a receptet, egyébként is mindig variálok rajta, de ez a mostani különösen ízlett, így hát megosztom veletek. Nem csak finom, hanem gyorsan el is készül, kb. 10-15 perc alatt megvan, tokkal-vonóval.

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj

250 ml paradicsomsűrítmény - én a lidl-ben kapható dobozos paradicsompürét szeretem a legjobban, jó az íze és soha nem ég tőle a gyomrom, most pennyset vettem, az is nagyon finom. Nem ajánlom a konzerves par.püréket, mert nagyon gyatra minőségű némelyik. Pont az egyik legdrágább (Aranyfácán) például olyan, hogy nem tudom miből van, de ha ilyet eszem, utána a pokol összes tüze a gyomromban lángol. Igaz, ezek a paradicsomsűrítmények 500 grammosak, tehát a fele kell egy ilyen kétadagos leveshez, de másik nap lehet csinálni valamilyen spagettit, és akkor már sitty-sutty el is fogyott. Néhány napig felbontva is eláll a hűtőszekrényben.

250 ml víz

só, cukor, fehér bors, pirospaprika, fokhagyma, friss petrezselyem és friss bazsalikom

1 db mozzarella

A hagymát nagyobb kockákra vágjuk és az olajon üvegesre pároljuk. Ne fonnyasszuk túl és ne legyenek túl aprók a darabok, a hagyma lesz a levesünk "süreje". Majd tegyünk rá egy teáskanálnyi pirospaprikát, jól keverjük össze. Ez után öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel. Tipp: ha abba az edénybe öntjük a vizet, amivel a par.pürét kimértük, akkor kvázi kiöblítjük, és így nem vész kárba a püré. Hozzáteszünk ízlés szerint sót, cukrot és egy picike fehérborsot. Kevés fokhagymát vagy fokhagyma granulátumot is lehet adni hozzá. Visszakapcsoljuk a lángot nagyobbra, és lefedve hagyjuk, hogy a levesünk gyorsan felforrjon. Ez idő alatt ízlés szerinti mennyiségű petrezselymet felvágunk, zutty bele, kavarás. Majd ugyanezt bazsalikommal, kavarás, tízig számolunk és elzárjuk, fedő alatt még hagyjuk önmagára találni a levest.

Azért így csináljuk, mert a friss zöldfűszereket nem akarjuk rommá főzni, ugye, hiszen nem azért termesztünk az ablakban meg az erkélyen frisset, hogy utána elfőzzük az ízét. Tehát pont ennyi idő elég neki.

Ez a mennyiség két tányérnyi adagot ad ki. Tálaláskor egy fél mozzarellát kockákra vágva a tányér aljába helyezünk, arra merjük a levest - ez két adag, tehát egy gombóc mozzarella elég lesz - és a tetejét még díszíthetjük friss bazsalikommal.

Ha nincsenek friss fűszereink, az sem para, csak a szárítottat például néhány perccel tovább kell főzni, hogy ne maradjanak egyben a száras részek, vagy hogy is mondjam, szóval ne legyen kemény, amikor rágcsálod.

Bagettel, fokhagymás pirítóssal, vagy ahogy én most, scones-szal lehet fogyasztani.

Rakott padlizsán

Az én egyedülálló konyhám ultimate csodafegyvere a rakott padlizsán. Eddig még csak "mmmmmmmmm..."-ket kaptam rá. Vegák is ehetik, mert húsmentes, de még a húsevők sem tudnak tőle megszólalni. Igaz, ez talán a mérhetetlen mennyiségű benne foglalt olvadt sajtnak* is köszönhető.

Az eredeti receptet még az özönvíz előtt olvastam egy igazi, papírra nyomtatott főzős újságban. Állítólag ez valami olasz kaja. Nem tudom, valóban csinálnak-e ilyet Olaszországban, de eléggé olaszos a mozzarellával meg a bazsalikommal, az kétségtelen. Itt most közlöm az eredeti receptet, és a Helgásított változatot is.  Ennek az ételnek a receptjét egyébként már többször és több helyen közzétettem, de hogy hol és mikor, fogalmam sincsen. Itt a blogon nem találtam, úgyhogy most belevágok megint a leírásba. Mint már talán említettem, a bloggal nem az a célom, hogy patikamérlegen kiszámított recepteket közöljek. Sokkal inkább az, hogy ötleteket adjak, és hogy megmutassam, a konyhában is nagy úr a kreativitás. Mindent mindig lehet kicsit máshogy csinálni, bármit lehet helyettesíteni, és végső soron a saját ízlésedre alakítani. A lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz, ne görcsölj rajta, hogy nincs otthon fehér bors, csak fekete, és hasonló piszlicsáré körülmények. Ha így főzöl, görcs nélkül, élvezetből, szeretettel, akkor mindig finom lesz a kaja, akár egy szimpla bundáskenyeret, akár pekingi kacsát tálalsz.

Tehát, a várva várt recept, mértékei ezúttal egyedülállóra szabva. A felső képen családi adag látható, ehhez értelemszerűen kell átszámolni a mennyiségeket.

Mozzarellás rakott padlizsán

1 közepes padlizsán

1 mozzarella (125 gr-osak ezek a kis krumplik, azt hiszem)

3-4 szem paradicsom, töttyedt

olaj (olíva, lehetőleg)

liszt és olaj az elősütéshez (elhagyható!) - vagy sütőpapírral bélelt tepsi

olasz fűszerek - bazsalikom, oregánó, inci-finci kakukkfű is mehet bele

a tetejére reszelt parmezán egy nagy fenéket! Ha te is imádsz az olvadt sajtban tocsogni, toljál rá bőkezűen trappistát. Persze, ha az olasz ízek gourmand-ja vagy, akkor maradhatsz a parmezánnál is, de egy kéjes élménnyel leszel szegényebb.

A padlizsánt megmossuk és kb. félcentis karikákra vágjuk, lesózzuk és egy edényben állni hagyjuk minimum 15 percig. Én általában egy órát is hagyom, hogy kicsurogjon a leve. Állítólag így nem lesz keserű a padlizsán. Mások szerint a padlizsán vagy keserű, vagy nem, és a sózás ezen nem változtat. Nem tudom, még sosem lett keserű ez az étel nálam, és mindig lesózom előre. Ennyit tudok most erről mondani... :)

Közben a paradicsomokat forró vízbe ejtjük egy pillanatra, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ettől a forróvizes trükktől le lehet húzni a héjukat. A csupasz paradicsomokat kockára vágjuk, és egy kisebb edényben kevés olíva olajon elkezdjük főzni. Idővel hozzáadjuk a fűszereket és ízlés szerint sót is. Ezt a lépést ki lehet hagyni, és jó minőségű paradicsompürével helyettesíteni a friss paradicsomszószt, ha éppen nincs idő vagy lehetőség pepecselni. Ez esetben a paradicsompürébe toljuk a fűszert, és egyet rottyantunk rajta, kész is.

Az eredeti recept szerint a padlizsán karikákat lisztbe kell forgatni, és forró olajban hirtelen kisütni. Ez iszonyú finom, ha ilyet csinálok véletlenül, akkor magában betolom az egészet, és a tepsibe nem marad semmi. Viszont a kajába ez így igencsak olajos lesz, még ha jól lecsöpögteted, akkor is. Ha meg véletlenül még meg is szívja magát, akkor aztán a vendégek szaladozhatnak a mellékhelységbe. Úgyhogy ezért - na meg azért, hogy a kalóriaszámlálóknak is tegyünk a kedvére - én inkább sütőpapírral bélelt tepsire helyezem a karikákat, és úgy sütöm meg. Nem kell sokáig sütni, a lesózott padlizsán 10-15 perc alatt megpuhul. Lehet ropogósra is sütni (akár olajban, akár tepsiben), de nincs sok értelme, mert a sajtos-szószos csuszpájzban úgyis megpuhul.

Amikor mindezen már túlvagyunk, jön az összerakás: jénai edénybe egy sor padlizsánkarika, egy sor szeletelt mozzarella, egy lötty paradicsomszósz, megint ugyanez, végül tetejére padlizsán kerüljön, és bőséges mennyiségű reszelt sajt. A mozzarella szeleteket szét is szoktam tépni, és kisebb darabokban pakolom a sorok közé. Nagyon vékonyan nem lehet szeletelni, viszont szétolvad, így kellőképp be fog teríteni mindent.

Sütőben, kb. 175 fokon megsütjük, először letakarva, majd a végén levesszük róla a tetőt, és engedjük a sajtot bearanyozódni. Azért kell egy kicsit lassan sütni, hogy összeálljon az egész. Amikor össze van állva, akkor is épp eléggé szétesik, ezt garantálom.

Amikor kész, vegyük ki, és néhány percet hagyjuk állni, csak utána kezdjük adagolni, mert egyébként a fülünk is olvadt sajtos meg paradicsomszószos lesz. Utána is, csak kevésbé. Jó étvágyat! Nyami :)

Ezen a kevésbé szexi képen egy kis jénaiban készült adag fele látható, egy kettétépett zsemle társaságában.

*Bár az olvadt sajt már önmagában is képes szájgazmust okozni.

Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Vöröslencsével töltött cukkini

A tepsis ételeket legtöbbször nehéz kis adagban elkészíteni. Bár hallottam már olyat, aki tud egy adagos rakott krumplit készíteni, én nem tartozom ezek közé. Különösen érvényes ez a töltött vagy csőben sütött dolgokra, amelyeknek egyik lényege ugye, hogy egyben vannak. Mondjuk lehet csinálni egyetlen adag Dubarry csirkét, de a karfiolt akkor is egészben kell megvenni, és valamit csinálnunk kell a többi részével. Lehet persze alternatíva a fagyasztott zöldség, amiből mindig annyit lehet kivenni, amennyire épp szükségünk van. De a blog célja éppen az, hogy egyedülállóként is próbáljunk meg minél több életenergiával rendelkező, minél frissebb ételeket fogyasztani. Véleményem szerint a fagyasztott ételekben szinte egyáltalán nincs csí (vagy prána, egyszóval: életenergia), és ami azt illeti, íz is alig. Tehát igyekszem azokat az alapanyagokat keresni, amelyek kisebb mennyiségben is beszerezhetők, és/vagy oszthatóak a kis adagok főzéséhez.

Az egyik ilyen kiváló zöldség a cukkini, amit ilyenkor, amikor szezonja van, az egész kicsinytől a gigásziig mindenféle méretben megtalálunk a piacon. Sőt, mostanában (legalábbis itt, a kispesti piacon) elég elterjedt az úgynevezett gömbcukkini is. Ennek - mint neve is mutatja - gömbölyű alakja van, kicsi, körülbelül sárgadinnye méretű. Egy darab egy személynek tökéletesen megfelel, és jó alaposan meg lehet tölteni.

Most a hagyományos, hajó alakú töltött cukkininél maradtam. A vörös lencsét pedig azért szerepel töltelékként, mert bár nem vagyok vegetáriánus, nem szeretek húst főzni (és meglehetősen ritkán eszem csak). Darált húsból cink 10 dekát kérni a hentesnél. Vöröslencséből ugyanennyit a magárusnál nem gáz. Mellesleg a 10 deka vöröslencse töredékébe kerül a hús árának, és legalább két főzésre elég. Szóval, ha spórolni akarsz, akkor is meg lehet próbálni.

Lássuk tehát a receptet, mert már annyit beszélek, hogy kihűl a gyomrunk! :)

Vöröslencsével töltött cukkini

1 fej hagyma

5 dkg vöröslencse

1-2 ek. olaj

kömény, őrölt bors, füstölt íz (kocka, vagy ha vega vagy, akkor vegáknak való füstlé, vagy minek hívják)

1 közepes cukkini (kb. 60-70 dkg-os, amit megsütöttem, nem mértem meg, de a testvére, ami itt van még, az 70 dekás)

fél doboz (kb. 4-5 ek) tejföl

kevés reszelt sajt

A hagymát kis kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Most sok hagymával csináltam, mert inkább hagymás, mint lencsés tölteléket akartam. Ha a hagyma nagyon erős, és fura szaga van, ahogy párolódik, akkor fedő nélkül érdemes párolni néhány percig, míg elmegy belőle a bűz. Ha fedő alatt pároljuk az ilyen hagymát, nem lesz jó íze a kész ételnek sem. Nekem olyan edényem van, amiből nem megy el a gőz (AMC), ezért erre különösen kell ügyelni. Egyébként jó, mert szinte víz és zsiradék nélkül lehet benne főzni, de az aromás dolgokat (hagyma, káposzta) muszáj szellőztetni.

A lencsét mossuk át, szűrőben öblítsük le. Ehhez kell majd egy apró lyukú szűrő, mert a vöröslencsék nagyon kicsinyek, és a tésztaszűrőn simán átküzdik magukat. Amikor a hagyma megpuhult, rakjuk bele a lemosott lencsét, öntsük fel kb. annyi vízzel, amennyi ellepi, és tegyük bele a fűszereket. Figyeljük a lencsét, nagyon hamar megfő (nem úgy, mint a "normális" lencse), illetve szükség esetén még pici vizet lehet hozzáadni. A vöröslencsét egészen krémes állagúra szét lehet főzni, ha így szereted. A lényeg, hogy ne maradjon rajta túl sok víz, mert sütés közben kifolyik a cukkiniből.

Amíg a lencse is fő, a cukkinit előkészítjük. Hosszában félbevágjuk, egy kanállal kimagozzuk, ez alap, de én most kivételesen meg is hámoztam. Ennek hátránya, hogy amikor sül, jobban szétnyílik, tehát ha túlságosan megpakoltad, sanszos, hogy a töltelék kifolyik. Komoly előnye viszont, hogy sokkal hamarabb átsül, megpuhul, mint héjastul, illetve nem kell (esetleg a vendégeknek) azon filózni, hogy akkor most megegyük a héját vagy ne, és ha nem, akkor hogyan kapargassuk ki belőle az értékes részeket. Az előkészített cukkinit nagyon enyhén le lehet sózni, vagy valamilyen más, sót is tartalmazó fűszerkeverékkel enyhén behinteni. Lehetőleg nem órákkal a sütés előtt. Mint észrevetted, a töltelékbe külön sót nem raktam, mert én füstölt ízű kockát raktam bele, ami elég sós önmagában is. Illetve a cukkinire is került só, amitől kijön egy pici leve, ez szintén elősegíti, hogy a sütés alatt hamarabb puhuljon meg. Lehetőleg azért 10 percnél tovább ne állasszuk így, és tényleg ne sózzuk agyon, csak éppenhogy.

Közben megfőtt a lencsetöltelék, a cukkinik pedig a sütőpapírral bélelt tepsiben, vagy a kivajazott jénaiban várakoznak. Nosza, találjanak hát egymásra! Ne halmozzunk túl sok tölteléket beléjük, hogy sütés közben ne nagyon folyjon ki. Kb. 180 fokos sütőben így sütöttem 15 percig. Utána kivettem, kevés tejfölt és reszelt sajtot tettem a tetejére, és újabb 15 percig sütöttem. Kész!

A húsos ételekkel szemben előnye még az ilyeneknek, hogy hamar elkészülnek, nem kell tőle tartani, hogy megfelelő hőkezelés hiányában összeszedünk valamit. Fél óra alatt kiválóan megpuhult és az ízek is összeértek, de ha jobban szereted, ha a zöldségnek még van "tartása", akkor ennél kevesebb idő is elég lehet. 

Zöldséges tócsni

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukámék kaptak egy kedves szomszédtól csicsókát a telken, de állati sokat. Anyukám pedig továbbadott belőle nekem egy kisebb szatyornyit. Szerencsére, tényleg csak egy kisebb szatyornyit, így is háromszorra készítettem csak el. Még nagyobb szerencsémre jól megsikálva adta, így levett a vállamról egy nagy adag gondot.

Kerestem recepteket a neten, de a csicsókát is elég furán készítik el a népek, és mivel nem gondoltam, hogy egy hektoliter csicsókalevest most úgy benyomnék, mást találtam ki. A sajtos-karfiolos tallér és a csicsókás tócsni kereszteződéséből a

Zöldséges-csicsókás miafene

1 kisebb cékla (mondjuk 10 dkg)

1 kis cukkini fele (ugyanannyi, mint cékla)

kb. 20 dkg csicsóka

sajt

1 tojás

zsemlemorzsa

só, fokhagyma, olaj

Pontos mennyiségeket általában nehéz megadni az egyedülálló konyhában. Egyrészt, mert nem méricskélek, másrészt, meg olyan nagyon nem tudsz mit komplikálni ezen. Veszel egy céklát, ami kb. akkora, amekkorát meg akarsz enni. Hozzá arányítod a többit. Ha véletlen 15 dkg a cékla, és csak 18 a csicsóka, abból se lesz semmi baj. Ahogy nézem, a csicsóka nem fogja úgy össze a dolgokat, mint a krumpli, ezt a tojásnak és a morzsának kell megtennie helyette. 

Úgy készül, hogy a céklát és a csicsókát is jó alaposan megmossuk, és egyben, héjában lassan megfőzzük. Igaziból a céklából céklasalátát akartam csinálni (lett is a többi részéből, mert ez egy gigacékla volt), a csicsókát meg gondoltam, megfőzöm, aztán majd lesz valami. Ha melónap főzöd, meg lehet csinálni úgy, hogy este megmosod őket, reggel pedig beteszed a lassúfőzős fazekadba, ha van ilyen. Ha nincs, akkor mondjuk kukta, abban megfő hamar, amíg elkészülsz. Nem hinném, hogy lehet a kettőt együtt főzni, a céklának sokkal több idő kell. Viszont lehet, hogy egyáltalán nem muszáj őket főzni, legfeljebb tovább sütöd a cuccot. Nekem AMC edényem van, ebben odateszem az utasításnak megfelelően főzni, akkor kb. 30-40 perc után lehet elzárni a céklát, a csicsókát hamarabb is. Utána még az edényben szép lassan fő. Ennek az az értelme, hogy nem túl magas a hőmérséklet, ezért benne marad a vitamin.

Na szóval, meló után meg, mire hazajössz, már minden ki van hűlve (csak ne felejtsd el elzárni a tűzhelyet lekapcsolni, nehogy túl forró legyen a helyzet), lehet vele dolgozni.

A főtt cukkinit és céklát nagylyukú reszelőn lereszeltem, szintúgy a meghámozott cukkinit (ha bébi, akkor egyben, ha öreg, akkor a magokat körülvevő szivacsos részt kivesszük) és a sajtot. A tojást egy másik edényben felvertem és azt is hozzáadtam, aztán a sót (nagyon kevés kell, a csicsóka sós) és fokhagymát. Végül valamennyi zsemlemorzsát is belekevertem, hogy felszívja a nedvességet és összetartsa a masszát, ez pár evőkanálnyi maximum.

Sütőpapírt tettem a tepsire, amit megkentem olajjal is, de nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem így. A papíron pacsnikat formáztam az anyagból, amiket jól kilapítottam (2 centi) és 18 fokos sütőben mindkét oldalát kb. 10-10 percig sütöttem.

Tanácsok:

Lehet krumpliból, és lehet az egészet nyersen, viszont az akkor jóval nedvesebb, tehát érdemes kicsit mondjuk lesózni és lecsepegtetni legalább a cukkinit. Ezesetben tovább is kell sütni. A csicsóka - a krumplival ellentétben - nem veszi fel a sót, sőt úgy érzem, önmagában is kicsit sós az íze, tehát kevés só kell. A krumpli mérhetetlen mértékekben képes semlegesíteni a só ízt, így a krumplisat érdemes jobban fűszerezni.

A céklától minden egy kicsit sötétre sül, ettől nem kell megijedni. Ahogy sül, a cékla festékanyaga sötétbarna lesz, égettnek néz ki, de egyáltalán nincs megégve, az íze tökéletes. Tehát erre is érdemes figyelni. Amíg ki nem tapasztaljuk a pontos sütési időket, érdemes inkább többször nézegetni.

Félidőben nagy széles lapáttal ügyesen meg lehet fordítani, addigra már megsül annyira, hogy egyben maradjon.

Ezt a fajta masszát, vagy inkább keveréket nem javaslom olajban sütésre, mert nem nagyon kötött, ezért szétesne.

Még egyszer a készítés röviden:

Csicsókát és céklát héjában megfőzzük, majd megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzá reszeljük a cukkinit és a sajtot, belekeverjük a tojást, a fűszereket és a zsemlemorzsát. Sütőpapírral bélelt tepsin lapos korongokat formázunk belőle, kb. két centiméter vastagon (sütés közben elveszti a nedvességtartalmát, és kicsit összezsugorodik). Ízlés szerint a sütőpapírt és a korongok tetejét meg lehet kenni olajjal, szilikon ecsettel. Mindkét oldalát 10-10 percig sütjük, 180 fokos sütőben.

Krumplifőzelék

A krumpli, polgári nevén burgonya, hálás növény az agglegény-aggleány főzési spektrumában. Megfelelően tárolva sokáig eláll, és könnyű számára a megfelelő tárolási körülményeket biztosítani. Kisebb mennyiséget tarthatunk a hűtőben, az alsó fiókban, újságpapírra helyezve. Nagyobb mennyiséget, ha bevállalósak vagyunk, vagy gyakran főzünk magunkra, és akár 10 kilót is betárazunk a földialmából, eltárolhatunk mondjuk az erkélyen. Egy régi takaróval kibélelt papírdoboz (banános, tévés, stb.) már bőven jó krumpli őnagysága számára. Nyáron, amikor magasabb még a nedvességtartalma, nem érdemes túl sokat venni belőle, mert óhatatlanul megfonnyad, és akkor nehéz pucolni. Ha meg nem fonnyad, akkor megrohad, és higgy nekem, nem akarsz rohadt krumplit szagolni. Tipp: enyhén megfonnyadt zöldséget pár órára vagy egy éjszakára hideg vízbe áztatsz, visszanyeri nedvességtartalmát. Persze már nem lesz olyan, mint újkorában, és azonnal fel kell használni, de ezzel még egy körre megmenthető.

Ha nincs idő áztatni, mert éhes vagy, a fonnyadt krumplit érdemes héjában megfőzni, akkor könnyű lehúzni róla. Lehet belőle krumplisaláta, rakott krumpli, vagy csak úgy megeszed hagymával meg vajjal.

Tehát, a krumplifőzelék!

Hozzávalók:

egy személyre

3-4 szem krumpli

babérlevél, fokhagyma(por), (őrölt) kömény, só

egy-két evőkanál tejföl (vagy több, mert én mondjuk szeretem jó tejfölösen)

csapott evőkanál liszt

A krumplit meghámozzuk és kockákra vágjuk - akkorára, amekkorát enni szeretnél... Ha nem is főztél még, de biztos láttál már krumplifőzeléket. Na, akkorára. Informatikus férfiaknak mondom, lehet néhány milliméterrel nagyobb, ugyanis a főzés során a krumpli kopik, azaz némileg szétfő, ez a kockaméret csökkenését eredményezi.

A krumplikockákat egy megfelelő méretű főzőedénybe tesszük, és felöntjük annyi vízzel, ami kb. ellepi. A krumpliban lévő keményítő eleve sűríteni fogja a levet, vigyázzunk, nehogy betonfőzelék legyen a vége. A vízbe beledobáljuk a babérleveleket, mondjuk hármat, és késhegynyi őrölt köményt, na meg ízlés szerint fokhagymát (1 gerezd, vagy némi por) és sót. Közepes lángon felforraljuk, aztán lejjebb vesszük és hagyjuk megfőni. A krumpli kisméretű sejtszerkezetéből adódóan hamar fővő zöldség. Kb. 15-20 perc alatt ilyen darabolt formájában készre kell főnie. Amikor megpuhult, de még nem esett szét teljesen, akkor van kész.

Behabarjuk: kb. fél doboz tejfölhöz egy csapott evőkanál lisztet adunk, csomómentesen elkeverjük, majd belekeverjük a forrongó főzelékbe. Hogy mennyi cucchoz mennyi sűrítő anyag kell, az erősen ízlés kérdése, ezért érdemes a saját arányaidat kikísérletezni. Amikor a habarás már benne van, jól keverjük el a főzeléket, és innentől már ne hagyjuk magára, mert nagyon könnyen odaéghet. Vegyük fel ismét a lángot, kevergetés közben forraljuk fel, és hagyjuk erősen forrni 1-2 percig. Közben keverjük, mert a sűrített cucc az alján már nagyon könnyen odakap. Ne feledd, hogy ez a sűrűség nem végleges, a kihűlés, állás során még sűrűsödni fog. Ha többet főztél, és holnap eszed meg a maradékot, akkor a melegítésnél majd egy kis vizet kell hozzákeverni. Elzárjuk, és kész. A babérlevelet ne együk meg.

Cékla-alma saláta

Még gyorsan kihasználva, amíg céklát lehet kapni a piacon, megcsináltam ezt a fincsi salátát. A céklának számos előnye van, többek között segít kipucolni a májban lévő zsírt, ami a méregtelenítéshez és a testsúly csökkentéséhez is jótékonyan járul hozzá. Ruhafestéknek sem utolsó, bár ezt a tulajdonságát még nem tudom kordában tartani :)

Ezek a "darabos" zöldségek, mint a cékla, nagyon könnyen beoszthatóak az egyszemélyes konyhában is. Illetve mivel jól eláll, nem kell görcsölnünk rajta, hogy ha ma nem főzzük meg, holnapra megromlik.

A recept:

1 nagy vagy két kisebb cékla

1-2 alma - kb. a céklával megegyező súlyban

fél citrom leve

pirított hántolt napraforgó

sajt

saláta öntet

A céklát megmossuk, és hámozás nélkül egészben megfőzzük. Ha már kihűlt, lehet kezdeni dolgozni a többivel. Az almát sem hámozom, négybe vágom, kivágom a magházat, majd hasábokra darabolom. Rácsavarom a citrom levét az összevágott almára, hogy ne barnuljon meg. A céklát ugyanúgy hasábokra vágom (kb. mint vékonyabb hasábkrumpli méret, vagy ahogy tetszik). Az alma és a cékla hasábokat is érdemes kb. 3 centis hosszúra vágni, hogy kényelmesen szájbaférős kaját kapjunk. Annál is inkább, mivel a cékla kegyetlenül fog, tehát ha harapnunk kell, még a fülünk is cinóbervörös lesz.

Serpenyőben megpirítom a pucolt szotyit (ha nincs már megpirítva), ízlés szerinti mennyiségben (kb. 5dkg elég a salátához). Lehet használni más magot is, diót például, de jelenleg nekem ez volt itthon. Azon kívül a pörkölt napraforgómag íze nagyon megy a többi alapanyaghoz, szerintem. Ez után egy darabka (kb. 5dkg) trappista (vagy amit szeretsz) sajtot szintén kisebb kockákra vágunk, ezt is hozzáadjuk a salihoz. Ízlés szerinti salátaöntettel fogyasztjuk. Nekem a joghurtos jön be legjobban, de most valami zöldfűszerest (ami olajos és nem joghurt alapú) tettem rá, azzal is nagyon finom.

Jó étvágyat! :)

Répafasírt zöldborsó főzelékkel

Vega ismerőseimtől hallottam valamikor a répafasírt receptjét. Csináltam is már, de nem igazán jól sikerült. Most a múltkori zöldségléből visszamaradt répareszeléket dolgoztam fel, kicsit egyéniesítve a receptet.

Tehát a hozzávalók:
kb. egy pohárnyi sárgarépa reszelék (én centrifugázott maradékot használtam, aminek kevesebb a nedvességtartalma, ezt vedd figyelembe, ha frissen reszelsz)
1 tojás
1 szikkadt zsemle nagylyukú reszelőn lereszelve
fűszerek - vegeta, fokhagyma por, pirospaprika

Gondoltam, hogy feldobom az egészet egy kis szezámmaggal, mert az is van épp itthon, de aztán elfelejtettem beletenni. Zsemle helyett zsemlemorzsát vagy lisztet is lehet használni. A lényeg, hogy nagyjából azért egybeálljon a cucc. A lisztes verziót talán érdemes kicsit jobban befűszerezni, a zsemlés-zsemlemorzsásnak pedig kevésbé tömör az állaga. Kb. 2 centi vastag korongokat (fasírtokat) formáztam belőle, forró olajban kisütöttem. A répától narancssárga lesz az olaj, nem kell megijedni.

A zöldborsó főzeléket fagyasztott borsóból készítettem. Egymagamra elég bőven kb. 30 deka (egykilós zacskó egyharmadát szoktam elkészíteni), ebből kétszer lehet szedni. A fasírt mennyiség is elég a két adaghoz.

Zöldborsó főzelék:
30 dkg fagyasztott zöldborsó
olaj, tej, vegeta, petrezselyem, fokhagyma, cukor, liszt

Kevés olajon lassú tűzön a borsót a petrezselyemmel megpárolom. Amikor megpuhult, kb. 1-2 evőkanál liszttel megszórom, amivel elkeverem (staubolásnak híjják a régi szakácskönyvek, ma nem tudom, beszél-e egyáltalán erről valaki), majd felöntöm tejjel és vízzel. Kb. félig tejjel, utána vízzel, hogy ellepje a borsókat. Ízlés kérdése, hogy mennyire szereted "szilárdan" a főzeléket. beleteszem a további fűszereket és ha kell, kevés cukrot. Kevergetni kell, forrás után már el is lehet zárni.

update: most Ritánál is olvastam egy répafasírt receptet, legközelebb azt próbálom ki