Cibatta

Már hónapok óta vágytam rá, hogy csináljak, nem tudom pontosan, hogy miért. Valahogy úgy éreztem, ezt az olívás kenyeret jobban is elő lehet adni, mint a bolti, nem beszélve arról, hogy mennyivel olcsóbban. Na végre megcsináltam, illetve már sütöttem egyszer, az jobban nézett ki, mert megcsavartam, viszont nagyon éhes voltam, és megettem, mielőtt lefotóztam volna. Ezen kívül a csavarás mentén szétesett, amikor kettévágtam szendvicsnek, és mivel a mait is szendrónak szántam, nem volt csavargatás, csak hagyományos pacsni. Olivabogyesz van benne. Receptje végtelenül egyszerű!

Cibatta

30 dkg liszt

1/3 élesztő

kb. 1 bögre meleg víz (sajnos ez a liszt nedvességtartalmától is függ, de hát tudjuk, kelt tészta)

1 teáskanál só

ízlés szerint olívabogyó, aszalt paradicsom vagy fokhagyma

Az élesztőt belemorzsoljuk a meleg vízbe, lisztet összekeverjük a sóval. Közben kicsit feltaláljuk magunkat, én mondjuk elmosogattam. Addig az élesztő a vízben elkezdi jól érezni magát. Kb. tíz perc elteltével beleöntjük a lisztbe az élesztős vizet, és elkeverjük - én először kanállal szoktam, mert irtózatosan ragad. Ezt nyugodtan lehet ilyen ráérősen, olaszosan, vagy figyelemzavarosan csinálni hogy félig összegyúrjuk, aztán megint eszünkbe jut valami, mondjuk összevágjuk az olívát (ha eleve szeletelt van otthon, az szívás), és csak ez után gyúrjuk össze véglegesen, azaz homogén állagúra a tésztát. Utána belegyúrjuk az összevágott bogyót, vagy parit, vagy fokhagymát. Az eredeti recept szerint most egy olívaolajjal kikent edénybe kéne rakni keleszteni. Namármost, nekem eltűnt a jó kis szilikon ecsetem, úgyhogy belezuttyintottam egy kis olajat az edénybe (egyébként ugyanabba, amiben összegyúrtam a tésztát), és átforgattam rajta a tésztát. Amire teljesen megkelt, az olajat is megette, de nem tett neki rosszat, azt kell mondjam. Ez kb. egy teáskanálnyi mennyiségű olaj volt.

A tészta, amikor összegyúrjuk, meglehetősen lágy állagú, és lehet, hogy kicsit ragad is, de ne lisztezzük azért túl, az olajtól mindjárt elkezd csúszkálni és nem lesz gond. Ha túl keményre készítjük a tésztát, megeshet, hogy kemény lesz a kész cibatta is, ami jó, csak nem finom.

Cibatta a sütőlapon. A lenmag dekoráció
(na jó, nem, igazából az előtte sült lenmagos zsömi maradéka.

Kb. 1 órát kelesztjük meleg helyen. Közben valamikor előmelegítjük a sütőt, hogy pontosan mikor, az a te sütődtől függ, te tudod, mennyi idő alatt melegszik be. Elég jó forró sütőben sütik ezt, én nem mertem, mert féltem, hogy megég. Állítólag bírják ezek a 200 fokot is, hát nálam olyan 185 körül sült ez. Tehát a sütő már legyen a sütési hőfokon, amikor belerakod a cibattát.

A tésztát két részre osztottam, ami hiba volt, mert hatalmas papucsok lettek (a cibatta jelentése eredetileg papucs), de az eredeti recept hatvan deka lisztből csinál négyet. Nos, ezek elvileg ilyen szendvicskenyerek, hát nemtom, szendvicsnek szendvics. Egy favágónak. Egész napra. Szóval, ha te nem dolgozol a nehéziparban, akkor csinálj belőle inkább hármat.

A tészta nagyon lágy (remélhetőleg), de picit talán olajos a felszíne, illetve sütés előtt kukoricaliszten át kell forgatni, ez is segíti a ragadásmentes fogást. A két vagy három részre osztott tésztát elég egy picit átgyúrni, hogy homogén legyen a forma, akár pacsnit készítesz belőle, akár megnyújtott pacsnit, amit egyszer megcsavarsz. Utána átgurítod a kukoricaliszten és ciao!

Ácsi! Hát a kukoricaliszt nem volt a hozzávalók listáján, most mi lesz?! Semmi. Nekem sem volt éppen itthon kukoricaliszt, úgyhogy fehérliszten forgattam át. Egyedülálló konyhában felesleges egy cibattához, amihez kell mondjuk 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszt, venni egy egész kilónyit. Rádrohad és megeszik a bogarak. Ha meg amúgy is használsz valamihez, akkor meg van otthon. Capisce?

Úgy kb. 15 percig sütjük és nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!

Még egy tréfás tanyasi tény a végére: a cibatta nem csak papucsot jelent, de csibátta-nak ejtik (az olaszban a magas magánhangzó az előtte levő cét csézi), ami viszont szerintem rémesen hangzik, úgyhogy dafke cibattának szoktam mondani :)

Magvas zsemle

Mint a múltkori scones posztban már írtam, nálam a kenyérkérdés mindig problémás. Elég kevés kenyeret eszem, nem diétázásból, hanem egyszerűen nem nagyon szeretem. Mármint... Vannak dolgok, amikhez egyszerűen muszáj kenyeret, zsemlét vagy valami ilyesmit enni, mert csak úgy csúszik jól. De például a reggeli sajtot, nem zsíros felvágottat, gombát* simán el tudom képzelni - sőt, nem csak elképzelem, meg is valósítom - kenyér nélkül, csak zöldségekkel, salátával körítve. Viszont van, amikor eljön az a pillanat, például egy jó érett camembert sajt képében, amikor nincs mese, kell a zsemle. Ilyenkor vagy leszaladok a boltba, vagy ha nagyon lusta vagyok, sütök inkább valamit (igen, nálam a lustaság úgy jön ki, hogy nekem a lakásból ne kelljen kimenni).

A frissen sütött pékáru jobban is esik, pár napig ez is eláll, és nem utolsósorban nincs tele mindenféle csúnya E-betűvel. Félig megsütve zárt dobozban a hűtőbe is lehet tenni, és mindig frissen sütni amit épp megeszel. Vannak, akik fagyasztják is, de én nem szeretem ezt a módszert. Nagyon kicsi a fagyasztóm, csak egy fióknyi van, azt is inkább a jégkockáknak használom. Ugyanis én abban hiszek, hogy a fagyasztott kajában nincs csí, csak kalória, de akkor meg minek eszem?

Kelesztéssel-dagasztással könnyen vagánykodom, mert a fagyasztóval és mikróval ellentétben kenyérsütőgépem az van. Ő pedig szépen bedagasztja és megkeleszti nekem a tésztákat, egy másfél órás program keretében. Nekem már csak sütni kell. De nem kell aggódni akkor sem, ha nincs ilyened, a gyúrás akkor is kitűnő fizikai munka, ha nem az edzőteremben műveled :)

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

15 dkg teljes őrlésű liszt

2,8 dl tej

10 dkg vaj vagy margarin

1 tk só

1 tasak instant élesztő (egyszemélyes konyhában az igazi csak ránkrohad)

1 tojás a kenéshez

magok a szóráshoz

Fontos, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek. Ha nem azok, akkor annyival tovább fog tartani a kelesztés, az élesztő ugyanis melegben szeret dogozni.

Elkészítés:

Ha gépben dagasztod - akár kenyérsütő, akár konyhai robotgép segítségével - akkor csak szépen sorban belepakolod a hozzávalókat: liszt, só, vaj, élesztő és a végén a tejet, és hagyod, hogy a gép elvégezze a munkát. A gép forog, az alkotó pihen, ugyebár. Kézzel dagasztva a tejet apránként add hozzá, hogy tudj vele dolgozni. Kis gyurmázás, az önfeledt gyerekkort visszaidézi. Ezután hagyjuk megkelni. Az én kenyérsütőm melegíti is a cuccot, így tart a program másfél óráig. Tehát azt gondolom, kelesztőtálban kb. egy óra alatt megkel, ha nincs kelesztőtál, csak vájling+konyharuha, akkor valamivel több lehet ez az idő. No persze a szoba hőmérsékletétől is függ...

Amikor már pofásan néz ki, azaz szépen megkelt, átgyúrom a tésztagombócot, valamiféle formát alakítok ki neki, mondjuk egy hengerszerű izét, és 8 egyforma darabba vágom. Azért nyolcba, mert akkor mindig csak felezni kell. Egyébként ez a mennyiség 8 normál méretű zsemlét ad ki, tehát ezért is jó ötlet ez a fajta szeletelés. A darabkákból gombóckákat formázok, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek. A tojást felverem, és megkenem vele a zsemléket. Ha nem sütöd azonnal, hanem mondjuk éjszakára hűtőbe teszed, és reggel sütöd csak, akkor csak sütés előtt kend le. A tojástól ragacsos tetejükre pedig tök- és lenmagot szórok, vagy ami éppen eszembe jut és van itthon (szezámmag, hántolt szotyi, zabpehely, stb.) Még így, a tepsiben is kelesztem kb. 20-30 percet, addig a sütőt bemelegítem 180 fokra. Nekem nem légkeveréses sütőm van, hanem mezei, és alulról éget, mint a hajderménkű, ezért a kelt tésztákat mindig úgy kell sütnöm, hogy a nagy tepsit (ami a sütővel megegyező méretű) beteszem az alsó sínre, és a középső sínen, egy másik tepsiben sülnek a cuccok. Ha nem így csinálom, szénné ég az alja, mire a közepe átsül. Csak szólok azért, ha ilyesmi sütőd van, jobb félni, mint égett zsemlét eszegetni. A sütési idő kb. 10 perc. 

Tudom, hogy 8 zsömle nagyon sok ám egy személynek, de kelt tésztából nem igazán lehet keveset készíteni. Lehet kísérletezgetni a fagyasztásával, vagy a szomszédok és családtagok, munkatársak körbekínálásával. Én a majdnem készre sült (vagy véletlenül készre sült...) zsemléket zárható dobozban be szoktam rakni a hűtőszekrénybe, és felhasználás előtt a sütőben felfrissítem. A kalácstésztából készült bucijaim így egy hétig is kibírták, addig meg csak elfogy már a nyolc...

*Igen, a gombát meg lehet enni nyersen, bár nem mindenki bírja, de nagyon finom, és kitűnő fehérjeforrás a hideg étkezésekhez azoknak, akik nem szeretik a húsféléket, vegetáriánusok, vagy csak szeretnek finomakat enni :)

Ha elfogyott a zsemle - scones

Angol és amerikai filmekben szoktam látni, hogy a kaja mellé egy nagy vejlingban pogácsaszerű sütiket tálalnak. Hirtelen egy példát tudok mondani, a Hobbitban Bilbó egy ilyet vág zsebre, mikor megijed, hogy a törpök mindent felfalnak. Ránézésre is mindig gondoltam, hogy jó lehet, szinte éreztem a számban, hogy milyen puha és finom, olyasvalami, ami tökéletesen passzol egy paradicsomleveshez. De sokáig nem vettem a fáradságot, hogy keresgéljem a receptet. Azonban ma reggel, már végképp nem volt kedvem elmenni zsemléért, ezért kezdtem keresgélni. Eredetileg valami teljesőrlésű zsömit akartam csinálni, de rátaláltam közben erre a receptre, így inkább scones lett belőle. Amellé meg kellett a paradicsomleves, hát így alakult ki a mai menü.

Az egyedülállóságban a kenyérkérdés mindig komoly probléma. Vagy ránkszárad, vagy túl hamar elfogy. Nem árt, ha van kéznél egy-két egyszerű és gyors recept, amivel lehet a problémát orvosolni, akár hétvégén, vagy éjszaka is...

Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, de egy kiló lisztből volt, úgyhogy egyedülállósítottam.

Scones, a kísérő: paradicsomleves

20 dkg liszt

34 g vaj vagy margarin

0,8 dl tej

1 kk só

1 tk sütőpor

Elkészítés: a lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a sót, hozzáadjuk a puha vajat és végül a tejet is. Kézzel gyorsan összegyúrjuk. Elvileg nyújtani meg szaggatni kéne, de akkor elő kell venni a nyújtódeszkát, ahhoz meg el kell pakolni az asztalról... Áh, fenéket! Egy tömzsi kis rudat gyúrtam belőle a vágódeszkán, amit hat, nagyjából egyforma szeletre felvágtam. Ezzel a módszerrel kolesz jellegű és látványkonyhákban (konyhának néz ki, de nem az) is könnyen elkészíthető. Kb. 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsült, az alja aranybarna, a közepe puha és nagyon finom.

Lehet zsemle vagy kenyér helyett vajjal, lekvárral, stb. fogyasztani, vagy főtt étel mellé, mint például ez a leves. Ha pedig mégis van idő a kelesztésre, akkor javaslom ezt a zsemle receptet.