Tojásrántotta a'la tegnapról maradt tésztasaláta

Így, ahogy mondom. Tegnap este hirtelen felindulásból készítettem egy kis tonhalas tésztasalátát, amiről a múltkor már írtam. Maradt egy kevés mára, de korántsem egy teljes adagnyi. Azon kívül nem is kívántam, inkább tojást ettem volna, amihez viszont nem volt kedvem zsemlét sütni.

A zsemlesütés apropója, hogy amúgy sem vagyok nagy kenyérfaló, itt viszont horrorisztikus áron is van, úgyhogy inkább azokat az apró zsömléket szoktam venni, amiből 6 db van egy csomagban, és neked kell otthon készre sütni.

Tehát gondoltam egyet, hogy a tésztát meg a tojást kéne összehozni, végülis ez sem rendszeridegen, elvégre ugye tojásos nokedli... Meg aztán szeretem a mindenféle maradékokat felhasználni. Tudod, amikor egyetemre jártunk és éheztünk, akkor az Egyedülálló Konyha kreativitásán a túlélésünk függött. Manapság inkább úgy gondolom, számomra ez egy kihívás. Mindig is kedveltem az ilyen konyhai próbatételeket, pl. főzz gluténmentesen, glutén és laktózmentesen, vegán, stb. Persze ezek nagyon kellemetlen dolgok tudnak lenni, ha muszáj, mert az ember rászorul. De ha csak hobbiból főzicskéz ilyesmit az ember, és van kapacitása kísérletezni, akkor jó kis móka ez. A szupergazdaságos recept hátulütője az, ha direktben akarod megcsinálni, akkor pont, hogy gazdaságtalan lesz. Vagy egy zászlóaljra készíted el, ha kevésbé vagy egyedülálló.

Egy szó mint száz:

Tojásrántotta a'la tonhalas tésztasaláta

Maradék tésztasaláta (recept l. a fenti linken)

2 tojás

kb. 2 ek tejföl

1 negyed lilahagyma

kevés étolaj

fűszerek: vegeta, fokhagyma, petrezselyem

A hagymát felvágom és az olajban üvegesre dinsztelem. Közben a tojásokat jól kikeverem a teföllel és a fűszerekkel. A hagymára borítom a tésztasalátát, jól átforgatom a forró olajon és kissé áthevítem, majd hozzáadom a tojást. Addig kevergetem, amíg kívánt állagúra sül. Kecsappal öntöttem nyakon, de a friss paradicsom és paprika is nagyon illik hozzá, ha szofisztikáltabb kedvedben vagy.

Kókuszos banánkrémes palacsinta

Mostanában megint rajtam van a palacsinta ehetnék. Időről-időre megtörténik. Ilyenkor párnaponta palacsintát sütök, de aztán telítődöm, és megint nem csinálok fél évig. Nos hát, a dolog úgy kezdődött, hogy a két nappal ezelőtti adagnál elfogyott a lekvár. Mivel most nem volt kedvem a szigetről behajókázni a városba csak azért, hogy lekváros legyen a palacsintám, viszont volt itthon egy banán, így valahogy a nutella pótlásaképp létrehoztam ezt a receptet. Na jó, vicceltem, a nutella igazából pótolhatatlan, mindenki tudja.

Kókuszos banánkrémes palacsinta

4 db palacsinta, szokásos módon elkészítve

1 banán

3 ek kókuszreszelék

ízlés szerint vaníliás cukor

A banánt egy villával jól összetörtem, hozzáraktam a vaníliás cukrot. Még tovább nyomogattam, egészen krémszerű lett. Ezért is jött a képbe a kókusz, mert gondoltam, ez már annyira híg, hogy valami meg kell fogja a nedvességet, mert különben kifolyik a banán a palacsintából. Tehát 3 ek kókuszreszeléket adtam hozzá, ennyitől lett kellemes krém állagú. A mennyiség 4 db palacsintához volt elég. Ilyen egyszerű az egész :)

Az alábbi kép pedig azt hivatott igazolni, hogy nem is kell a nutellát pótolni, ugyanis itt is van hasonló, nagyon finom mogyorókrém. Szerintem jobb, mint a nutella, ráadásul pálmaolaj nélkül készül, tehát a környezetet is védjük vele :)

Tésztasaláta Stavanger módra

Hűha, most látom, hogy már egy éve nem főztem! :D Persze főztem ám, csak el voltam foglalva más dolgokkal, meg hát nem is mindig főzök újat meg érdekeset (elsősorban nem gasztroblogger vagyok...)

Ha esetleg nem követed a többi oldalamat és munkásságomat, akkor most elárulom, hogy néhány hónapja Norvégiába költöztem. Itt némileg mások az elérhető alapanyagok, mint nálunk. Ami Magyarországon olcsó és sok van belőle, az majdnem biztos, hogy itt egyáltalán nincsen, vagy pedig kevés és drága. Lecsópaprika felejtős, azt nem importálnak, csak kaliforniai paprikát, és azt is leginkább grillezéshez használják, arany árban van. Paradicsomot viszont termesztenek itt is, meg karfiolt, és hát hal az van dögivel. Ez utóbbit én sajnos nem nagyon szeretem, de némely formáját azért megeszem, egyik ilyen a tonhalkonzerv. Mielőtt eljöttem otthonról, valami isteni tésztasalátát ettem valahol, ez adta az ötletet, hogy az itt is elérhető, és viszonylag jó áron szereplő alapanyagokból összeüssek valamit. Ez lett a 

Tésztasaláta Stavanger módra (Stavanger a város, ahol lakom, és semmi köze a salátához egyébként)

25 dkg fusili tészta

kb. 3-4 ek darabolt olajos szárított paradicsom

1 tonhalkonzerv olajban

5-6 evőkanál olívabogyó, zöld és fekete vegyesen

friss bazsalikom (vagy petrezselyem)

citromlé

A tészta nálam durum, ez sokkal laktatóbb és finomabb is, mint a hagyományos magyar, tojásos tészták. A tésztát kifőzöm, leszűröm, aztán elkezdem belepakolni az olajos paradicsomot. Ez azért jó, mert ahogy kevered el az olajjal, már meg is akadályozod, hogy összetapadjon.

A tonhalkonzervet kinyitom és valamennyi olajat leöntök róla, villával összetöröm még a konzervdobozban és öntök rá citromlevet, vagy a citromból frissen facsarok rá. A citrom lágyítja és kiemeli a halfélék ízét.

Az olívabogyókat félbevágva teszem a salátába. Kicsi sót is adok hozzá, jó alaposan elkeverem az egészet. A friss bazsalikomot kis cafatokra tépkedem, vagy apróra vágom, belekeverem a salátába. Mivel a magas páratartalom miatt a bazsalikom növényem néhány nap alatt megrohadt, és elfelejtettem másikat venni, most csak petrezselyem volt itthon és azt tettem rá. Meg kell mondjam, azzal is kiválóan működik.

Frissen és behűtve is nagyon finom.

Rizses bab vagy babos rizs - először videón!

Elkapott a gépszíj a nagy videogyártás közepette, meg aztán olvastam is, hogy az olvasók izé, tartalomfogyasztók lusták olvasni. Rólam meg kiderült, hogy lusta vagyok írni. Ezért ahelyett, hogy egy fél óra alatt megírtam volna egy cikket, laza három óra alatt összedobtam egy videót :D

Na mindegy, ezt is ki kellett próbálni. Jó étvágyat ;)

Cibatta

Már hónapok óta vágytam rá, hogy csináljak, nem tudom pontosan, hogy miért. Valahogy úgy éreztem, ezt az olívás kenyeret jobban is elő lehet adni, mint a bolti, nem beszélve arról, hogy mennyivel olcsóbban. Na végre megcsináltam, illetve már sütöttem egyszer, az jobban nézett ki, mert megcsavartam, viszont nagyon éhes voltam, és megettem, mielőtt lefotóztam volna. Ezen kívül a csavarás mentén szétesett, amikor kettévágtam szendvicsnek, és mivel a mait is szendrónak szántam, nem volt csavargatás, csak hagyományos pacsni. Olivabogyesz van benne. Receptje végtelenül egyszerű!

Cibatta

30 dkg liszt

1/3 élesztő

kb. 1 bögre meleg víz (sajnos ez a liszt nedvességtartalmától is függ, de hát tudjuk, kelt tészta)

1 teáskanál só

ízlés szerint olívabogyó, aszalt paradicsom vagy fokhagyma

Az élesztőt belemorzsoljuk a meleg vízbe, lisztet összekeverjük a sóval. Közben kicsit feltaláljuk magunkat, én mondjuk elmosogattam. Addig az élesztő a vízben elkezdi jól érezni magát. Kb. tíz perc elteltével beleöntjük a lisztbe az élesztős vizet, és elkeverjük - én először kanállal szoktam, mert irtózatosan ragad. Ezt nyugodtan lehet ilyen ráérősen, olaszosan, vagy figyelemzavarosan csinálni hogy félig összegyúrjuk, aztán megint eszünkbe jut valami, mondjuk összevágjuk az olívát (ha eleve szeletelt van otthon, az szívás), és csak ez után gyúrjuk össze véglegesen, azaz homogén állagúra a tésztát. Utána belegyúrjuk az összevágott bogyót, vagy parit, vagy fokhagymát. Az eredeti recept szerint most egy olívaolajjal kikent edénybe kéne rakni keleszteni. Namármost, nekem eltűnt a jó kis szilikon ecsetem, úgyhogy belezuttyintottam egy kis olajat az edénybe (egyébként ugyanabba, amiben összegyúrtam a tésztát), és átforgattam rajta a tésztát. Amire teljesen megkelt, az olajat is megette, de nem tett neki rosszat, azt kell mondjam. Ez kb. egy teáskanálnyi mennyiségű olaj volt.

A tészta, amikor összegyúrjuk, meglehetősen lágy állagú, és lehet, hogy kicsit ragad is, de ne lisztezzük azért túl, az olajtól mindjárt elkezd csúszkálni és nem lesz gond. Ha túl keményre készítjük a tésztát, megeshet, hogy kemény lesz a kész cibatta is, ami jó, csak nem finom.

Cibatta a sütőlapon. A lenmag dekoráció
(na jó, nem, igazából az előtte sült lenmagos zsömi maradéka.

Kb. 1 órát kelesztjük meleg helyen. Közben valamikor előmelegítjük a sütőt, hogy pontosan mikor, az a te sütődtől függ, te tudod, mennyi idő alatt melegszik be. Elég jó forró sütőben sütik ezt, én nem mertem, mert féltem, hogy megég. Állítólag bírják ezek a 200 fokot is, hát nálam olyan 185 körül sült ez. Tehát a sütő már legyen a sütési hőfokon, amikor belerakod a cibattát.

A tésztát két részre osztottam, ami hiba volt, mert hatalmas papucsok lettek (a cibatta jelentése eredetileg papucs), de az eredeti recept hatvan deka lisztből csinál négyet. Nos, ezek elvileg ilyen szendvicskenyerek, hát nemtom, szendvicsnek szendvics. Egy favágónak. Egész napra. Szóval, ha te nem dolgozol a nehéziparban, akkor csinálj belőle inkább hármat.

A tészta nagyon lágy (remélhetőleg), de picit talán olajos a felszíne, illetve sütés előtt kukoricaliszten át kell forgatni, ez is segíti a ragadásmentes fogást. A két vagy három részre osztott tésztát elég egy picit átgyúrni, hogy homogén legyen a forma, akár pacsnit készítesz belőle, akár megnyújtott pacsnit, amit egyszer megcsavarsz. Utána átgurítod a kukoricaliszten és ciao!

Ácsi! Hát a kukoricaliszt nem volt a hozzávalók listáján, most mi lesz?! Semmi. Nekem sem volt éppen itthon kukoricaliszt, úgyhogy fehérliszten forgattam át. Egyedülálló konyhában felesleges egy cibattához, amihez kell mondjuk 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszt, venni egy egész kilónyit. Rádrohad és megeszik a bogarak. Ha meg amúgy is használsz valamihez, akkor meg van otthon. Capisce?

Úgy kb. 15 percig sütjük és nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!

Még egy tréfás tanyasi tény a végére: a cibatta nem csak papucsot jelent, de csibátta-nak ejtik (az olaszban a magas magánhangzó az előtte levő cét csézi), ami viszont szerintem rémesen hangzik, úgyhogy dafke cibattának szoktam mondani :)

Floridai (vagy nem) csirkemell

Valamikor a Lidlben az amerikai napokon lehetett kapni ilyen kis tasakos pácokat. A kedvencem volt valami almás-kókuszos anyámtyúkja, floridai marinád álnéven. Persze nem tudom az összetevőket, egy büdös képet nem találtam, amin a tasak hátoldala is látszana, vagy egy leírás, valami, és a nyomorult Lidl már hiába Amerikázik, nincs ilyen mütyi a kínálatban. Úgyhogy kénytelen voltam feltalálni valamit. Nagyjából fél nap szívós keresgélés után a neten egyszerűen döntöttem, az intuíciómra hallgatok. Bevált.

Ez is finomabb, mint ahogy kinéz

Napsugár ízű csirkemell ragu

Hozzávalók:

kb negyed kiló csirkemell filé (a másik felét l. a csiripörinél)

1 alma

2 evőkanál kókuszreszelék

cajun fűszerkeverék

fél-egy deci tejszín

olaj, só

A kockára vágott csirkemellet enyhén felforrósított olajon átfuttatom. Ez az a rész, amikor megfehérítjük a kockák külsejét, hogy belül maradjon az íze (l. csirkepörkölt). Lassú tűzön hagyjuk picit párolódni, amíg nagylyukú reszelőn lereszeljük az almát. Javaslom meghámozni előtte, jobban néz ki a kész kaja, ha nem pöndörödnek héj darabkák benne. Beletesszük az almát a húsosfazékba, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a fűszereket. Ez az a rész, ahol minden rendes cajun ember szívrohamot kap, miközben hámozza az aligátorát. Én kérek elnézést.

Ha nincs kéznél cajun fűszerkeverék, mondom, hogy mi van az enyémben:

mustármag, pirospaprika, só, cukor, paradicsom, bors, fokhagyma, kardamom, rozmaring, majoranna, kömény, kakukkfű. A lényeg a kadamom-kömény-mustár ízvonulat.

A saját és az alma levében a hús szépen megpárolódik, utána fel lehet önteni egy kis tejszínnel. Fél-egy decit írtam, de nem tudom a pontos mennyiséget, az almádtól is függ, meg az ízlésedtől. A lényeg, a tejszínnel már ne nagyon forralgassuk, mert a tejszínben megköt a fehérje, amitől túrós lesz, amitől a kaja meg gusztustalan.

Eredetileg kukoricás rizzsel szoktam én ezt enni, de nem volt itthon kukorica, csak finomfőzelék zöldségkeverék, így hát az van a rizsben. Ha nem lennék annyira szétszórt és figyelemzavaros, akkor egy szép napon elkészíteném ugyanezt a kaját kukoricás rizzsel is, és raknék fel egy szebb fényképet. De ez nem fog megtörténni.

Jó étvágyat!

Ha láttok ilyet valahol, szóljatok, köszi

Csiripöri

Alap. Mindenki máshogy csinálja. Pörkölt létére egyedülállóan is elkészíthető, nem kell hozzá megvenni egy fél disznót, és még ha piacon vásárolsz, akkor sem néz rád ferde szemmel a hentes, ha csak egy csirkemellet kérsz. Mondjuk annak a felét rakd félre akkor.

Egyedülálló tipp, ha már a piacnál tartunk: magányos farkasoknak egy csirkemell két főzésre elég. Ha nem filét veszel, hanem egy egész pipicicit, és a csontról nagyvonalúan vágod le a husit, akkor két főétel és egy leves is kijön belőle, valamint a macska is jóllakik. Értelemszerűen a csontocska és pici husika (esetleg a bőröcske) megy az egyszemélyes leveskébe, a mellye húsa meg mindenféle nyamiságokra ad lehetőséget.

Csirkepaprikás

Hozzávalók:

kb. negyed kiló csirkemell filé (félkilós filét vettem a lidlben, abban szeletek vannak)
1 db hagyma
olaj
pirospaprika, fehér bors, só, fokhagyma


A hagymát apró kockára vágjuk, és kevés olajon, lassú tűzön megpároljuk. Én nem szeretem, ha megpirul a hagyma, de néha azért oda szoktam égetni. Nem szándékos. Amikor már üveges, rátesszük a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és rádobáljuk a kockára vágott csirkemellet. Kicsit átforgatjuk a húst az olajon, hogy megfehéredjen a külseje. Ez a hirtelen hevítés segít a cuccot (íz, szaft, ilyenek) a husika belsejében tartani. Kevés vízzel felöntjük, hozzáadjuk a fűszereket, jól elkeverjük, aztán óvatos tűzön engedjük megfőni. Hamar megvan, a csirkehús 20 perc alatt szépen megfő. Mondjuk én szét szoktam főzni picit, mert aggódom a bacik miatt, de ez csak az én fóbiám.
A képen nokedli köretezi, de persze könyökcső tésztával autentikusabb. Mondjuk én sült krumplival is imádom a pörköltet, de azt mondják, az úgy nem magyaros, meg blabla (senkit nem érdekel). És persze tejföl. Jól passzol a fokhagymás ubisali, a koviubi, vagy a paradicsom saláta is hozzá.

Köles miacsoda

Az egyik gluténmentes ismerősömet vártam vendégségbe, ezért gondoltam, itt az ideje újra a kölessel kísérletezgetni. Valami édességet szerettem volna csinálni, és vadul turkálni kezdtem a netet receptekért. A jó hír, hogy van is rengeteg, jobbnál jobb mindenféle. Egyetlen dolog azonban mégis behatárolta a lehetőségeimet: a lustaság , akarom mondani az, hogy a súlyos esőzés miatt nem tudtam kimenni az utcára, ergo vásárolni sem. Cukorból vagyok, és elolvadok az esőn, igen. Nem úgy, mint a beleértett szerző a V-Motorock nótában, aki jégből van és talán fel sem olvad. Én de. Megjegyzem, ezért is biztatok mindenkit a kreatív konyhahasználatra. Ha tudod, mi mire való, milyen funkciót tölt be a sütés-főzés kémiai folyamatai során, akkor tudod, mit mivel helyettesíthetsz, amikor éppen fáj cipőt húzni.

Azonban, amint tudjuk, a lustaság kitűnő motivátor, úgyhogy tessék, íme a produktuma a "ma sem akarok kimenni", más néven "abból főzünk, ami van" adottságoknak.

Köles miacsoda

50 ml köles

kb. 2,5 dl tej

2 dkg vaj

dió, mazsola ízlés szerint

2 ek cukor

1 cs vaníliás cukor

fahéj

2 tojás

A tökre okos, meg rutinos, meg nemtommilyen hú, de gasztrobloggerek azt írják, hogy a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni. Jó étvágyat kívánok hozzá. Lehet, hogy nagyobb mennyiségeknél működik, és nekem ebben az esetben csak azért nem, mert arányaiban nagyobb felületen párolgott a cucc (kevés izé, szétterül a fazékban, ami ugyanakkora, értem?), mindenesetre amikor elfőtt róla a háromszoros mennyiségű tej, akkor még jó ropogós volt a belseje, úgyhogy öntögettem utána bőszen. Szerintem kábé ennyit, de lehet, hogy még tesztelni kéne az eredményeket (aki kipróbálja, sikítson, hogy mennyi az annyi).

Szóval felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és főzni kezdjük. Amikor már majdnem jónak néz ki, de még van rajta folyadék, belepakoljuk a mazsolát, illetve én összevágott diót is tettem bele. Miután megfőtt, hozzákevertem még a vajat, kis cukrot és fahéjat.

Lefedve még hagytam, hogy gondolkodjon el magán. Aztán, amikor már nem volt túl forró, két tojást felvertem, nem nagyon habosra, csak azért homogén halmazállapotúra, és belekevertem a köleskásába. Olajjal kikent szilikon sütőformában laposra szétterítettem, és közepes hőfokon megsütöttem. Amíg meg nem barnul kicsit a széle, illetve, hát tudod, hogy a tojás megsüljön benne, tehát az egész cucc azért egybemaradjon.

A formából csak az után borítjuk ki, ha már teljesen kihűlt. Tiszta jellemtelen alak ugyanis, nincsen benne semmi tartás, és ha forrón vegzáljuk, még a tésztáknál is könnyebben törik. Ez tán felszeleteljük, és nyami-nyami. Ízlés szerint fél liter házi lekvárral nyakonöntve is akár.

Mazsolás túrógombóc

Néhány nappal ezelőtt borzalmasan megkívántam a túrógombócot. Nem is tudom pontosan, hogy miért, mert úgy alapból nem annyira szeretem. De néha, talán az időjárás változás, talán a bolygók állása miatt, muszáj csinálnom. Sosem tudom, hogy kell, mindig anyukámat szoktam ilyenkor felhívni. Azonban most eldöntöttem, hogy felnőttként a saját lábamra állok, és ugyanúgy, mint minden mást, az internetről kikeresett recept alapján fogom elkészíteni.

Ez is történt, és ugyanúgy, mint minden mást, nem az interneten talált recept szerint, de abból kiindulva csináltam meg. Jó lett. Szép is, úgyhogy készült fotó, és megosztom a receptet. Annál is inkább, hogy ha egy-két év múlva legközelebb megint túrógombóc ehetnékem támad, akkor meglegyen.

Túrógombóc (mazsolával)

Hozzávalók:

500 gr zsírszegény tehéntúró

6 ek búzadara

1 szép, nagy, házi tojás

2 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,5 marék mazsola

zsemlemorzsa, étolaj, tejföl, porcukor (vagy más édesítőszer), csipet só

Elkészítés:

A túrót a vaníliás cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a grízt és a reszelt citromhéjat, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojást egy külön tálban némileg felverjük, hozzáadjuk a túrós keverékhez. Homogén masszává gyúrjuk az egészet, és végül hozzáadjuk a mazsolát. Feltesszük a vizet forrni (kiteregetünk, bezavarjuk az erkélyről a macskát, stb), és a masszából kis gombócokat készítünk. Nekem 21 db lett belőle, olyan kicsit. A kicsi gombóc nem csak praktikus, mert hamarabb megfő, mintsem szétesne, de ráadásul finoman nőies, apró falatkákkal lehet táplálkozni belőle.

Ha valakinek esetleg még nem lenne meg: gombócot úgy főzünk, hogy lobogó forró vízbe tesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűtse le nagyon a vizet, és amikor feljön a víz tetejére, akkor van megfőve. Ha gyanúsan sokáig ül alul, akkor érdemes egy kanállal megpróbálni felkelteni a figyelmét, mert lehet, hogy megfőtt ám, csak leragadt picit.

Mialatt a gombócok főnek, egy lehetőleg mélyebb serpenyőben kb. 2 ek olajon úgy 6-8 evőkanál prézlit megpirítunk. Sosem tudom a pontos arányt, általában az olajhoz öntögetem addig a prézlit, míg a kívánt állagot eléri. Nem jó, ha nagyon egybetapad az olajtól, mert akkor nem fog egyenletes bevonatot képezni, de az sem jó, ha porzik, mint a Szahara, mert az meg nem finom annyira.

A megfőtt gombócokat alaposan lecsöpögtetjük, én tésztaszűrőbe szoktam kiszedni, és amíg a következő adag fő, addig az előző adag csepeg. Kisebb csoportokban belehempergetjük a prézlibe. Ha a serpenyő nem elég mély, vagy de, de a hempergetésnél csak sikerül az egész konyhát beborítani olajos prézlivel, akkor inkább tegyük egy tálba (alias vejling) a prézlit, és úgy bele a gombócokat. A tál rázogatásával és forgatásával egyenletesebb eredményt lehet elérni, mint kanalazással. Azon kívül ezek a gombócok nagyon finom puhák, ezért ha sokat babrálunk rajtuk kanalakkal, akkor csorbul a teljességük. Ne tegyük hát.

Ízlés szerinti mennyiségű porcukrot elkeverünk a tejfölben, tálaláskor ezzel öntjük nyakon a bébiket.

Főzés közben egyébként egy-egy mazsola ki fog belőle potyogni, de ezen ne akadjunk fenn. 

Itóka meleg és hideg napokra

Bár szeretem a vizet, és meggyőződésem, hogy a lehető legjobb innivaló az emberi szervezet számára, mégis úgy érzem, nem állok egyedül a problémával, hogy nem szeretnék mindig csak vizet inni. Néha szükségünk van valami selymességre, valami ízre is, hogy jobban gördüljön a nedű. Főleg nyáron, amikor az ember literszám fogyasztja a folyadékot, és egy idő után a sima víz már nem oltja a szomjat. Mégis mit igyon az ember, amikor az alkoholhoz még túl korán van, a kávéhoz már túl késő, és elunta az üdítőgyárak cukor és/vagy atomhulladék koktéljait.

Ilyenkor kezdünk kotyvasztani és pancsolni, mindenféle teákat, leveket, ízesített vizeket. Jómagam az édes ízt kedvelem, de a cukrot nem, mert megfájdul tőle a pocakom. Inkább jobban szeretem azt, ha az italnak van valami finom íze amúgy is, amit nem kell cukorral agyonvágni. Erre a problémára született megoldásként a 

Gyömbéres-fahéjas főzet

Hozzávalók: friss gyömbér, egész fahéj, víz

A mennyiségeket szokás szerint nem tudom pontosan megadni. Nem csak azért, mert meglehetősen intuitíven alkotom a konyhában, hanem azért is, mert például a végeredmény erősen (szó szerint) függ a gyömbér minőségétől. Illetve az egyéni szájíztől is, ki mennyire szereti az édeset-erőset. A fahéj süteményekben is a cukor kiváltására (is) szolgál. A fahéjtól eleve édesebbnek érezzük ezeket, még akkor is, ha a cukorral csínján bántunk a recept elkészítésekor. A gyömbér erős, és vigyázat, mert komolyabb töménységben a fahéj is az.

Alaprecept: egy kb. két hüvelykujjnyi méretű gyömbérgyökérhez két rúd fahéj, ezt pedig két liter vízben főzzük meg. Nagyjából azt tapasztaltam, hogy úgy szemre azonos méretűnek kell lennie a két hozzávalónak. Ha túl erős lesz a főzet, akkor sem kell kétségbe esni, víz vagy méz hozzáadásával megszelídíthetjük az ízeket.

Elkészítés: a gyömbért meghámozzuk és vékony (2 mm) szeletekre vágjuk, beletesszük a főzőedénybe a fahéjjal együtt. Éjszakára állni hagyjuk, másnap pedig lassú tűzön felforraljuk, 10-15 percig finoman forraljuk. Persze sietség esetén csak forralunk és kész :) 

Fel lehet ütni citrommal, mézzel, vagy más édessel (a cukrot továbbra sem javaslom, de hát kinek a papné...) Illetve a bubis löttyöket kedveled, akkor érdemes tömény koncentrátumot készíteni, amelyet kihűlés után szénsavas ásványvízzel vagy szódával hígítasz a kívánt ízűre.

Télen nagyon jó a hidegérzet és a megfázásos betegségek ellen. A gyömbér és a fahéj fokozza a szervezetben a tűz elem áramlását, az ájurvéda szerint még a fogyásban is segítenek, az emésztés meggyorsításával. Nyáron pedig lehűtve, akár jéggel iszogatva, kitűnő szomjoltó. Ebéd után fogyasztva könnyíti az emésztést, akár egy pohárka bor, annak mellékhatásai nélkül. Ha érzékenyek vagyunk rá, vagy magas a vérnyomásunk, akkor azért ne vedeljünk meg belőle nyolc litert hirtelen, de néhány pohárkától egészen biztosan nem lesz semmi bajunk.

Humusz

A humuszt nem csak vegáknak ajánlható nagy-nagy szeretettel, de ráadásul rendkívül egyedülálló barát recept is. Csupa olyan hozzávaló kell, ami eláll, tehát nincs gondunk a felhalmozással meg a kidobott maradékokkal. Az előáztatást leszámítva hamar el is készül, finom, és ráadásul, mint a számokkal, bármit meg lehet vele csinálni. Nagyon jó fehérjeforrás és ráadásul elképesztően finom is. Bár a receptek több tonna fokhagyma felhasználását javasolják, én ezt egy picit csökkentem, mert hát ki tudja ugye, hogy mikor jön az igazi :)

Humusz: 

20 dkg csicseriborsó

5 dkg szezámmag

olíva olaj

1 nagyobb citrom (vagy citromlé)

só, kömény, fokhagyma

Elkészítés:

Előző este beáztatjuk a csicseriborsót, én többször le szoktam szűrni. Másnap lemossuk, és annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük főzni a fűszerekkel együtt. A citromot és az olajat a végén fogjuk hozzáadni, illetve a fokhagymát is lehet a végére tartogatni, hogy ne főjön ki az íze. Amíg a csicseri fő, a szezámmagot kávédarálóban finomra őröljük. Ezt a szezám port pedig elkeverjük fél citrom levével és kb. 2 evőkanál olívaolajjal, majd pici vizet teszünk hozzá (kb. 1 evőkanál), hogy krémes állagot kapjunk. Ebbe is szokás fokhagymát tenni, hát nem tudom, én ebédnek szántam a humuszt és még lehet, hogy szeretnék humán interakciókba lépni, úgyhogy innen mellőztem. De ha szereted, és a társaságodat sem zavarja, akkor hajrá!

Az így készült szezám krém az úgynevezett tahini, ezzel ízesítjük a kész humuszt. Amikor megfőtt a borsó, hozzáadunk 2-3 evőkanál tahinit, ízlés szerint citromlevet és olíva olajat (esetleg frissen zúzott fokhagymát), és botmixerrel vagy más, számunkra alkalmas módon leturmixoljuk az egészet. Sűrű, de krémes állagot kell kapjunk. Ezt a krémet lehet fogyasztani friss vagy wokban elkészített zöldségekkel, húsokkal (falafel), de hidegen szendvics krémnek, vagy kicsit hígabban zöldség mártogatósnak is kiváló.

Zöldborsó főzelék

Egyik kedvenc főzelékem, amit a jó minőségű fagyasztott borsóknak köszönhetően most már bármikor el lehet készíteni. Szinte bármilyen feltét passzol hozzá, így akkor is lehet élvezni, ha nincsenek feltöltve otthon a készleteink. Ha nem ragaszkodsz a fasírthoz, vagy a sült tarjához, amivel a menzán koronázták meg e becses menüt, vagy netán vega vagy, akkor lehet rá ütni egy tükörtojást, de tócsnival vagy rántott sajttal is isteni. Nem mellesleg pedig villámgyorsan elkészül, még friss borsóból is.

Zöldborsó főzelék tükörtojással és pirított kenyérrel

Zöldborsó főzelék

borsó - mondjuk egy 450gr-os fagyasztott az elég bőven két tányérra, ezt a mennyiséget veszem most alapul, de lehet egy üvegeset, vagy frissen fejtettet is használni (tavasszal, ugyebár)

2 ek liszt

2-3 ek vaj (olaj is jó, de vajjal finomabb)

2 dl tej, víz

petrezselyem, fokhagyma, só

A zsiradékon a borsót megpároljuk, én úgy szoktam csinálni, hogy nagyon lassú tűzön teszem fel, hogy szépen lassan, alacsony hőmérsékleten párolódjon. Ha nyers borsót használsz, vagy nincs olyan jól záró edényed, mint pl. AMC, Zepter, hanem sima fazékban főzöl, akkor lehet, hogy egy picivel több folyadék kell alá, hogy ne égjen meg. A borsót nem kell szétfőzni, így megmarad az íze és a vitamintartalma is. Sok víz se maradjon rajta, mert a staubolásnál az könnyen összecsomosítja a lisztet.

Szóval, a megpárolt, zsiradéktól csillogó borsóra rászórjuk a lisztet, és hamar el is keverjük. Ez a staubolás egyébként. Hasznos szó, a zöldborsó főzeléken kívül még nem csináltam ételt, ami ezzel a technikával készül :) Ezután ráöntjük a hideg tejet, és még mindig folyamatosan és lelkesen kevergetünk. Eztán még ráteszünk annyi vizet, hogy kb. ellepje, felforraljuk, kész. De mi van a fűszerekkel? Na igen. Általában én a staubolás előtti percekben teszem bele a petrezselymet, hogy azért kicsit megpuhuljon, a sót és a fokhagymát viszont csak a végén, a vízzel. Ezek mind-mind (jó, a só nem, de a másik kettő) veszítenek az ízükből a főzés során, ezért inkább csak a végén szeretem beletenni. De persze csinálhatod úgy is, hogy a borsóval párolsz mindent, ekkor lehet, hogy egy picit több fűszerre lesz szükség.

Van, aki cukrot is tesz bele, különösen, ha nem elég édes a borsó. Sajnos, ha a borsó olyan fajta, vagy öreg, lisztes, akkor hiába pakolod bele a cukrot, édes lesz, de zsenge már nem. Nekem a Lidl fagyasztott zöldségeivel van a legjobb tapasztalatom (nem fizetnek érte, csak mondom), a Bonduelle szerintem nem annyival jobb, mint amilyen drága, sok saját márkás és/vagy olcsó fagyasztott zöldség meg tele van szeméttel. ha tudsz jót, szívesen fogadjuk ám a javaslatokat, nem mindenkinek van Lidl a közelében! :)

Pizza - az egyedülálló konyha barátja

A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.

Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).

Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.

Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.

Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel,
tükörtojással és extra sajttal.

Ha magunk készítenénk a pizzatésztát:

0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só

A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.

A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.

Pizzaszósz

sűrített paradicsom

olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)

só, cukor

A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.

Pánikszósz

Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.

Nempizza szósz

Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem

tejföl + fokhagyma

Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)

Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.

*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.

Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Krumplifőzelék

A krumpli, polgári nevén burgonya, hálás növény az agglegény-aggleány főzési spektrumában. Megfelelően tárolva sokáig eláll, és könnyű számára a megfelelő tárolási körülményeket biztosítani. Kisebb mennyiséget tarthatunk a hűtőben, az alsó fiókban, újságpapírra helyezve. Nagyobb mennyiséget, ha bevállalósak vagyunk, vagy gyakran főzünk magunkra, és akár 10 kilót is betárazunk a földialmából, eltárolhatunk mondjuk az erkélyen. Egy régi takaróval kibélelt papírdoboz (banános, tévés, stb.) már bőven jó krumpli őnagysága számára. Nyáron, amikor magasabb még a nedvességtartalma, nem érdemes túl sokat venni belőle, mert óhatatlanul megfonnyad, és akkor nehéz pucolni. Ha meg nem fonnyad, akkor megrohad, és higgy nekem, nem akarsz rohadt krumplit szagolni. Tipp: enyhén megfonnyadt zöldséget pár órára vagy egy éjszakára hideg vízbe áztatsz, visszanyeri nedvességtartalmát. Persze már nem lesz olyan, mint újkorában, és azonnal fel kell használni, de ezzel még egy körre megmenthető.

Ha nincs idő áztatni, mert éhes vagy, a fonnyadt krumplit érdemes héjában megfőzni, akkor könnyű lehúzni róla. Lehet belőle krumplisaláta, rakott krumpli, vagy csak úgy megeszed hagymával meg vajjal.

Tehát, a krumplifőzelék!

Hozzávalók:

egy személyre

3-4 szem krumpli

babérlevél, fokhagyma(por), (őrölt) kömény, só

egy-két evőkanál tejföl (vagy több, mert én mondjuk szeretem jó tejfölösen)

csapott evőkanál liszt

A krumplit meghámozzuk és kockákra vágjuk - akkorára, amekkorát enni szeretnél... Ha nem is főztél még, de biztos láttál már krumplifőzeléket. Na, akkorára. Informatikus férfiaknak mondom, lehet néhány milliméterrel nagyobb, ugyanis a főzés során a krumpli kopik, azaz némileg szétfő, ez a kockaméret csökkenését eredményezi.

A krumplikockákat egy megfelelő méretű főzőedénybe tesszük, és felöntjük annyi vízzel, ami kb. ellepi. A krumpliban lévő keményítő eleve sűríteni fogja a levet, vigyázzunk, nehogy betonfőzelék legyen a vége. A vízbe beledobáljuk a babérleveleket, mondjuk hármat, és késhegynyi őrölt köményt, na meg ízlés szerint fokhagymát (1 gerezd, vagy némi por) és sót. Közepes lángon felforraljuk, aztán lejjebb vesszük és hagyjuk megfőni. A krumpli kisméretű sejtszerkezetéből adódóan hamar fővő zöldség. Kb. 15-20 perc alatt ilyen darabolt formájában készre kell főnie. Amikor megpuhult, de még nem esett szét teljesen, akkor van kész.

Behabarjuk: kb. fél doboz tejfölhöz egy csapott evőkanál lisztet adunk, csomómentesen elkeverjük, majd belekeverjük a forrongó főzelékbe. Hogy mennyi cucchoz mennyi sűrítő anyag kell, az erősen ízlés kérdése, ezért érdemes a saját arányaidat kikísérletezni. Amikor a habarás már benne van, jól keverjük el a főzeléket, és innentől már ne hagyjuk magára, mert nagyon könnyen odaéghet. Vegyük fel ismét a lángot, kevergetés közben forraljuk fel, és hagyjuk erősen forrni 1-2 percig. Közben keverjük, mert a sűrített cucc az alján már nagyon könnyen odakap. Ne feledd, hogy ez a sűrűség nem végleges, a kihűlés, állás során még sűrűsödni fog. Ha többet főztél, és holnap eszed meg a maradékot, akkor a melegítésnél majd egy kis vizet kell hozzákeverni. Elzárjuk, és kész. A babérlevelet ne együk meg.