Sportitalok 1.

Hát bizony, elkapott engem is a gépszíj, ha nem is futok, de gyalogolok rendszeresen. Igazából három éve kezdtem, csak folyton lesérültem, vagy kijött a bronchitisem, és mindig több hónapra le kellett állnom. Most sem nagyon viháncolok, de próbálok mértékkel csinálni mindent, hogy ne legyen belőle baj. Bár a ma reggel 6 fokban történt edzés lehet, hogy "Broncho" szempontjából nem volt a legjobb ötlet, de már dacos voltam, hogy battyák meg, május van mindjárt, nehogy már ne mehessek ki edzeni!

Na, ha már önnön csodálatosságomat ennyire sikerült fölvezetni, akkor most mondom az italokat is. Jómagam eléggé izzadós vagyok, már ha rágondolok a testmozgásra, lever a víz. Ez így volt mindig is, amikor fiatal és karcsú voltam, akkor is. Sőt, szerintem akkor durvábban izzadtam, de ezt már sosem fogjuk megtudni (a pitta típus gyönyörűségeiről majd máskor). Namost, amikor izzadsz, akkor nem csak vizet veszítesz, de úgynevezett elektrolitokat is. Ezek ilyen kis manókák, amitől nem érzed fosul magadat. Ha kiizzadod őket, akkor hajlamos vagy mérhetetlen elcsigázottságot tapasztalni az edés után, de ami a fő, rohadtul éhes is tudsz lenni. Namármost, ugye nem azért szívtunk annyit az edzéssel, hogy a nagynehezen leslattyogott kalóriákat percek alatt visszaegyük, ugye? A megoldás lehetne ilyenkor ugye a Gatorade, meg más, izotóniás sportitalok. Ami tök jó, csak egy, bivaly sokba kerülnek, kettő meg, fene tudja mi a jó ég van benne. Meggyőződésem, hogy az üdítők cukor + atomhulladékból készülnek, ezért igyekszem magamat ezektől távol tartani. Ez persze némileg ellentmondásosnak tűnik az energiaitalokhoz való vonzódásom fényében. Nos, nem mentegetésképp, de a koffein meg a taurin sirály, és az ember könnyen függeszkedik olyan dolgokhoz, amiktől például ébren marad. De ne menjünk most bele a vérnyomásom elemzésébe, inkább maradjunk annyiban, hogy minél kevesebb atomhulladékot eszünk meg, annál jobb lesz nekünk feltehetőleg.

Tehát szétnéztem az interneccen, és találtam jónéhány receptet. Párat lefordítok ide, a magam kedvéért, és persze némileg átszabva, ahogy szoktam. Ha neked is hasznos, az csak plusz öröm. Az ízlésem kicsikét fura, úgyhogy ha nem találsz itt olyat, ami szimpi, akkor csak keress rá a gugliban "homemade isotonic drink" és lesz millió találatod. Jó kotyvasztást és jó edzést!

Gyömbéres-citromos víz

© Gabbysgfree 

1 liter víz

2 citrom

hüvelykujjnyi gyömbér

mokkáskanál só

igény szerint méz

A megtisztított és vékony szeletekre vágott gyömbért 15 percig forraljuk a vízben. Ha gyorsítani akarod az eljárást, elég fél liter vízben forralni, aztán még fél litert adsz hozzá hidegen. Amikor kihűl, hozzáadod a citromok kifacsart levét és a sót. Lehetőleg tengeri só legyen, de mindenképp valami értelmes só - ez minden receptre áll! - ne sima asztali só. Utóbbi ugyanis kizárólag nátrium-kloridot tartalmaz, de nekünk más elemekre is szükségünk van. Nekem most himalájai só van itthon ilyen célokra, de a legtöbb recept tengeri sót ajánl.

Ennek a receptnek az eredetije steviával ízesíti a gyömbéres vizet. Számomra ez egy big no-no. Az édesítőszerek sehogyan sem jók, a természetesek sem. Hogy miért, abba itt most részletesen nem megyek bele, elég annyi, hogy átverik a szervezetet cukorfelismerő központját, ráadásul egy cukorbeteg ismerősöm szerint, akinek az állapota miatt kb. ötpercenként mérnie kellett a cukrát, ezek is felviszik a vércukor szintet, csak később, mint a kalóriával is rendelkező cukrok. Naszóval, ha mindenképpen édesíteni akarod, tegyél bele mézet.

A méz és a gyömbér az ajurvéda szerint a pittát, azaz a tűz elemet növeli a szervezetedben. A pitta növeli az égetést, a metabolizmust, ergo ezektől fogysz.

Meggyes-citromos sportital

0,5 dl meggylé

1 citrom leve

8 dl víz

2 ek méz

1/4 teáskanál só

Meggylevet kétféleképpen lehet szerezni: boltból, vagy meggyből. Ha olyan helyen élsz, ahol elérhető 100%-os, cukor hozzáadása nélkül készült meggylé, akkor hajrá. Meg persze mindenből vehetsz bio-organikus-csillipadré változatokat, én ezekre azt mondom, hogy mindent ki lehet próbálni, de azért fenntartással kezeljük ezeket is.

Nálam ez most úgy működik, hogy kaptam fagyasztott meggyet valakitől, ezt bedobom a turmixba, és a meggy trutymót hígítom fel a többi cuccal. Mézet biztos, hogy nem teszek bele ennyit, sót viszont lehet, hogy többet is elbír.

A fiziológiás sóoldat arány: 9 g só és 991 g víz, tehát akár eddig is el lehet menni nyugodtan, ha bírod az ízét.

A méz nem oldódik olyan hamar a vízben, mint a cukor, ezért vagy melegen adod hozzá (mondjuk a gyömbéres víz készítésénél ugye amúgy is forralod), vagy türelemmel kell kevergetni, még jobb, ha zárható edénybe (műanyag palack) teszed, és rázogatod, míg feloldódik.

Epres-citromos ital

10 dkg eper

fél citrom leve

só, méz

1 liter víz

Ezt az italt készítheted áztatós módszerrel, vagy hirtelenjében. Az áztatós módszernél előző este felszeleteled az epret, és a többi hozzávalóval együtt belerakod a vízbe. Egész éjszaka áztatod, természetesen a hűtőben kell tartani. Másnap leszűrheted és iszod az epres vizet.

Ha viszont hirtelenjében jön rád az epresvíz ihatnék, vagy nem szereted kidobálni a kiáztatott epret, akkor turmix, reszelés, vagy nagyon apróra vágás után tedd az epret a vízbe.  Állati finom egyébként, áztatós módszerrel a túlérett epreket is fel lehet használni, amit amúgy már nem ennél meg, mert kb. öt perc múlva elkezd rohadni. A citromlé ezt megakadályozza, viszont az eper íz benne marad az üvegedben.

Dinnyés-kókuszos ital

1 csészényi kockázott görögdinnye bél

1 csészényi kókuszvíz

lime és só ízlés szerint

Turmixold le az egészet és kész. Ezt a receptet még nem próbáltam, és lehet, hogy nem is fogom, a kókuszvíz miatt, de azért nem árt, ha megvan. Angolul itt találod meg.

(Egyébként azért nem linkelem mindegyik recept eredetijét, mert a többit annyira átszabtam, hogy semmi köze az eredetihez, vagy inkább mondjuk úgy, az ötletadóhoz.)

Áfonyás-juharszirupos sportital

freepik.com

3 csésze natúr vörösáfonyalé (cukor meg minden nélkül)

5 csésze víz

0,5 teáskanál só

2 evőkanál juharszirup

1 szem csillagánizs, ha szereted

Hát ezen sincs sok magyaráznivaló, mindent beteszel egy üvegbe, ha ánizst is raktál bele, hagyd egy órát állni legalább, utána vedd ki belőle, és ihatod, mondja a maratonista, akitől kölcsönöztük a receptet.

A vörösáfonya nagyon jó hatással van a szervezetünkre, a tüdő, a húgyutak, a női szervek és a szem is profitál belőle, ha ilyesmit fogyasztunk.

Egy következő posztban folytatom ám még, csak most eluntam a gépelést :)

Hardcore csapatás - karfiolpörkölt bulgurral

Bár az utóbbi időben kedves és igen részletes instrukciókat kaptam arra nézvést, hogy hogyan kellene lefogynom, ennek a fogásnak az inspirációja mégsem a fogyókúra. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki él-hal a húsért, viszont szeretem a szaftos dolgokat, mint a pörkölt. Gyakorlatilag bármit rá lehet helyezni a hagymás-paprikás alapra. Ha például csóró koleszos vagy, akkor virslit vagy keménytojást, ha zöldségrajongó, akkor cukkinit, vagy zöldborsót is. A borsóval a hagyományos, húsból készült pörit, vagy a tojásos verziót is fel lehet dobni.

Amire érdemes figyelni, hogy az önálló szafttal nem rendelkező dolgokat valamivel meg kell támogatni, ha pörköltösíteni akarjuk. Ilyen a karfiol is. Ebben az esetben érdemes egy pörköltszaft kockát beledobni a fazékba. A gomba ereszt saját levet, de az túl híg lesz, a tojás nem ereszt semmit, viszont a főtt sárgája szépen sűríti a levet. Hát ezeket az opciókat ismerem nagyjából.

Bulgurt még sosem készítettem. Nemrégiben vettem egy Ataisz paradicsomos bulgur köret nevű izét, amit vízzel megfőzöl, és csodálatos lesz. Kábé így is történt, csodálatos volt.

Ez a recept nem egy kulináris csimborasszó, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy ha egyedül vagyok is, lehetőleg minél kevésbé egyek szemetet, és minél inkább valami valódi ételnek tűnő dolgot. Nekem valódi ételnek tűnt, és finom is volt, úgyhogy megosztom a 

Karfiolpörkölt receptjét 

1 kisebb karfiol

1 nagyobb hagyma

pirospaprika

olaj

1 pörköltszaft kocka

fokhagyma, koriander, fehér bors

Elkészítés:

Pofonegyszerű, és nagyon hamar megvan: a hagymát kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a fűszereket, kevés vízzel felöntjük és beletesszük a karfiolt. Természetesen nem egészben, hanem rózsáira szedjük, és a rózsákat is feldaraboljuk előtte. A karfiol hamar puhul, és könnyen szétfő, de azért ne rakjunk bele túl nagy darabokat. Szaft annyi lesz rajta, amennyi vizet ráraktok, a pörkölt kocka testesíti majd kissé.

Amikor kész, ízlés szerinti körettel (most kedvem lenne sült krumplival kipróbálni) és tejföllel tálaljuk. Ha az a típus vagy, aki mindenhez savanyúságot eszik, mint én, ne fogd vissza magad. Koviubival tökéletes volt.

Floridai (vagy nem) csirkemell

Valamikor a Lidlben az amerikai napokon lehetett kapni ilyen kis tasakos pácokat. A kedvencem volt valami almás-kókuszos anyámtyúkja, floridai marinád álnéven. Persze nem tudom az összetevőket, egy büdös képet nem találtam, amin a tasak hátoldala is látszana, vagy egy leírás, valami, és a nyomorult Lidl már hiába Amerikázik, nincs ilyen mütyi a kínálatban. Úgyhogy kénytelen voltam feltalálni valamit. Nagyjából fél nap szívós keresgélés után a neten egyszerűen döntöttem, az intuíciómra hallgatok. Bevált.

Ez is finomabb, mint ahogy kinéz

Napsugár ízű csirkemell ragu

Hozzávalók:

kb negyed kiló csirkemell filé (a másik felét l. a csiripörinél)

1 alma

2 evőkanál kókuszreszelék

cajun fűszerkeverék

fél-egy deci tejszín

olaj, só

A kockára vágott csirkemellet enyhén felforrósított olajon átfuttatom. Ez az a rész, amikor megfehérítjük a kockák külsejét, hogy belül maradjon az íze (l. csirkepörkölt). Lassú tűzön hagyjuk picit párolódni, amíg nagylyukú reszelőn lereszeljük az almát. Javaslom meghámozni előtte, jobban néz ki a kész kaja, ha nem pöndörödnek héj darabkák benne. Beletesszük az almát a húsosfazékba, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a fűszereket. Ez az a rész, ahol minden rendes cajun ember szívrohamot kap, miközben hámozza az aligátorát. Én kérek elnézést.

Ha nincs kéznél cajun fűszerkeverék, mondom, hogy mi van az enyémben:

mustármag, pirospaprika, só, cukor, paradicsom, bors, fokhagyma, kardamom, rozmaring, majoranna, kömény, kakukkfű. A lényeg a kadamom-kömény-mustár ízvonulat.

A saját és az alma levében a hús szépen megpárolódik, utána fel lehet önteni egy kis tejszínnel. Fél-egy decit írtam, de nem tudom a pontos mennyiséget, az almádtól is függ, meg az ízlésedtől. A lényeg, a tejszínnel már ne nagyon forralgassuk, mert a tejszínben megköt a fehérje, amitől túrós lesz, amitől a kaja meg gusztustalan.

Eredetileg kukoricás rizzsel szoktam én ezt enni, de nem volt itthon kukorica, csak finomfőzelék zöldségkeverék, így hát az van a rizsben. Ha nem lennék annyira szétszórt és figyelemzavaros, akkor egy szép napon elkészíteném ugyanezt a kaját kukoricás rizzsel is, és raknék fel egy szebb fényképet. De ez nem fog megtörténni.

Jó étvágyat!

Ha láttok ilyet valahol, szóljatok, köszi

Édesburgonya tócsni

Elkapott az őszi ízek mámora, édesburgonya folytatja a sort. Szoktam készíteni zöldség fasírtokat, mert szeretem nagyon. Ráadásul a gyümölcscentrifugában készített zöldséglevek melléktermékét is fel lehet használni e célra. Sőt, mivel az már eleve nem tartalmaz annyi nedvességet, mint az a zöldség, amit csupán lereszelünk, könnyebb is vele dolgozni. Apróbb darabkák, semmi felesleges vizenyő. Azt ugyebár már megittuk pohárból :)

Ezúttal azonban nem leveztem, csak nagyon megkívántam az édesburgonya tócsnit/rösztit/lapcsánkát, nevezd, ahogy akarod. A lényege, hogy ugyanaz a reszelt krumpli történet nagyjából, mint az összes többi. A különbség csak annyi, hogy én nem úsztatom meg olajban ezeket. Amúgy is,egyedülállóként nagyon nem gazdaságos az olajban úsztatás. Ezért is inkább igyekszem, amit csak lehet, tepsiben ropogósra sütni (meg azért is, mert rosszul vagyok az olajos kajától).

Édesburgonya röszti

Hozzávalók:

Egy szép darab édesburgonya, kb. 35 dkg-os

1 db tojás

fűszerek

[1 ek zsemlemorzsa]

Mielőtt bárki felháborodna, hogy a zsemlemorzsa nem gluténmentes, már most szólok, hogy nem kell belerakni.

Elkészítés:

Kislyukú reszelőn lereszeljük az édesburgonyát, enyhén lesózzuk és állni hagyjuk. Majd egy szűrő segítségével kinyomkodjuk belőle a nedvességet. Egy tojást enyhén felverünk és összekeverjük a reszelt burgonyával és a fűszerekkel. Lehet hagyományos, fokhagymás-borsos fűszerezéssel készíteni, vagy korianderes-köményes megoldás is játszik. Mind a kettő nagyon finom.

Most jön az a pont, hogy megijedtem az állagától, még mindig picit nedvesnek tűnt, és ezért beleraktam egy evőkanál zsemlemorzsát. Nem kellett volna. Ha gluténmentesen szeretnéd készíteni, nyomkodd ki rendesen, és nem kell morzsa. Ha ez a faktor nem számít, akkor jöhet. Mint mondom, az enyém picit túl száraz lett, mire ropogósra sült, úgyhogy nyugodtan kihagyhattam volna a morzsát (legközelebb ki is fogom).

Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, vékonyan megkenjük olajjal a papírt, erre jó lapos pacsnikat nyomkodunk az anyagból. Nekem ebből a mennyiségből hat darab tenyérnyi, ám de igen lapos lapcsánkám (haha) lett. Mialatt sül, persze még vékonyabb lesz. A tetejét is óvatosan és vékonyan kenjük meg olajjal. Közepes lángon sütni kezdtem, majd úgy tíz perc múlva megforgattam. Ha úgy érzékeled, talán nem lesz elég ropogós, még egy kicsit kencézheted olajjal. Nem tudom, a légkeveréses sütő változtat-e az állagon, nekem teljesen hagyományos készülékem van.

A másik fele szintén úgy tíz percig sül, vagy hát amikor látod, hogy már elég ropogós számodra, vagy hát, ahogy én szoktam... Szóval, hogy meddig felejted benne...

Főzelékekhez jóízű feltét, de saláták mellé rágcsálva is finomságos.

Köles miacsoda

Az egyik gluténmentes ismerősömet vártam vendégségbe, ezért gondoltam, itt az ideje újra a kölessel kísérletezgetni. Valami édességet szerettem volna csinálni, és vadul turkálni kezdtem a netet receptekért. A jó hír, hogy van is rengeteg, jobbnál jobb mindenféle. Egyetlen dolog azonban mégis behatárolta a lehetőségeimet: a lustaság , akarom mondani az, hogy a súlyos esőzés miatt nem tudtam kimenni az utcára, ergo vásárolni sem. Cukorból vagyok, és elolvadok az esőn, igen. Nem úgy, mint a beleértett szerző a V-Motorock nótában, aki jégből van és talán fel sem olvad. Én de. Megjegyzem, ezért is biztatok mindenkit a kreatív konyhahasználatra. Ha tudod, mi mire való, milyen funkciót tölt be a sütés-főzés kémiai folyamatai során, akkor tudod, mit mivel helyettesíthetsz, amikor éppen fáj cipőt húzni.

Azonban, amint tudjuk, a lustaság kitűnő motivátor, úgyhogy tessék, íme a produktuma a "ma sem akarok kimenni", más néven "abból főzünk, ami van" adottságoknak.

Köles miacsoda

50 ml köles

kb. 2,5 dl tej

2 dkg vaj

dió, mazsola ízlés szerint

2 ek cukor

1 cs vaníliás cukor

fahéj

2 tojás

A tökre okos, meg rutinos, meg nemtommilyen hú, de gasztrobloggerek azt írják, hogy a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni. Jó étvágyat kívánok hozzá. Lehet, hogy nagyobb mennyiségeknél működik, és nekem ebben az esetben csak azért nem, mert arányaiban nagyobb felületen párolgott a cucc (kevés izé, szétterül a fazékban, ami ugyanakkora, értem?), mindenesetre amikor elfőtt róla a háromszoros mennyiségű tej, akkor még jó ropogós volt a belseje, úgyhogy öntögettem utána bőszen. Szerintem kábé ennyit, de lehet, hogy még tesztelni kéne az eredményeket (aki kipróbálja, sikítson, hogy mennyi az annyi).

Szóval felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és főzni kezdjük. Amikor már majdnem jónak néz ki, de még van rajta folyadék, belepakoljuk a mazsolát, illetve én összevágott diót is tettem bele. Miután megfőtt, hozzákevertem még a vajat, kis cukrot és fahéjat.

Lefedve még hagytam, hogy gondolkodjon el magán. Aztán, amikor már nem volt túl forró, két tojást felvertem, nem nagyon habosra, csak azért homogén halmazállapotúra, és belekevertem a köleskásába. Olajjal kikent szilikon sütőformában laposra szétterítettem, és közepes hőfokon megsütöttem. Amíg meg nem barnul kicsit a széle, illetve, hát tudod, hogy a tojás megsüljön benne, tehát az egész cucc azért egybemaradjon.

A formából csak az után borítjuk ki, ha már teljesen kihűlt. Tiszta jellemtelen alak ugyanis, nincsen benne semmi tartás, és ha forrón vegzáljuk, még a tésztáknál is könnyebben törik. Ez tán felszeleteljük, és nyami-nyami. Ízlés szerint fél liter házi lekvárral nyakonöntve is akár.