Tojásrántotta a'la tegnapról maradt tésztasaláta

Így, ahogy mondom. Tegnap este hirtelen felindulásból készítettem egy kis tonhalas tésztasalátát, amiről a múltkor már írtam. Maradt egy kevés mára, de korántsem egy teljes adagnyi. Azon kívül nem is kívántam, inkább tojást ettem volna, amihez viszont nem volt kedvem zsemlét sütni.

A zsemlesütés apropója, hogy amúgy sem vagyok nagy kenyérfaló, itt viszont horrorisztikus áron is van, úgyhogy inkább azokat az apró zsömléket szoktam venni, amiből 6 db van egy csomagban, és neked kell otthon készre sütni.

Tehát gondoltam egyet, hogy a tésztát meg a tojást kéne összehozni, végülis ez sem rendszeridegen, elvégre ugye tojásos nokedli... Meg aztán szeretem a mindenféle maradékokat felhasználni. Tudod, amikor egyetemre jártunk és éheztünk, akkor az Egyedülálló Konyha kreativitásán a túlélésünk függött. Manapság inkább úgy gondolom, számomra ez egy kihívás. Mindig is kedveltem az ilyen konyhai próbatételeket, pl. főzz gluténmentesen, glutén és laktózmentesen, vegán, stb. Persze ezek nagyon kellemetlen dolgok tudnak lenni, ha muszáj, mert az ember rászorul. De ha csak hobbiból főzicskéz ilyesmit az ember, és van kapacitása kísérletezni, akkor jó kis móka ez. A szupergazdaságos recept hátulütője az, ha direktben akarod megcsinálni, akkor pont, hogy gazdaságtalan lesz. Vagy egy zászlóaljra készíted el, ha kevésbé vagy egyedülálló.

Egy szó mint száz:

Tojásrántotta a'la tonhalas tésztasaláta

Maradék tésztasaláta (recept l. a fenti linken)

2 tojás

kb. 2 ek tejföl

1 negyed lilahagyma

kevés étolaj

fűszerek: vegeta, fokhagyma, petrezselyem

A hagymát felvágom és az olajban üvegesre dinsztelem. Közben a tojásokat jól kikeverem a teföllel és a fűszerekkel. A hagymára borítom a tésztasalátát, jól átforgatom a forró olajon és kissé áthevítem, majd hozzáadom a tojást. Addig kevergetem, amíg kívánt állagúra sül. Kecsappal öntöttem nyakon, de a friss paradicsom és paprika is nagyon illik hozzá, ha szofisztikáltabb kedvedben vagy.

Kókuszos banánkrémes palacsinta

Mostanában megint rajtam van a palacsinta ehetnék. Időről-időre megtörténik. Ilyenkor párnaponta palacsintát sütök, de aztán telítődöm, és megint nem csinálok fél évig. Nos hát, a dolog úgy kezdődött, hogy a két nappal ezelőtti adagnál elfogyott a lekvár. Mivel most nem volt kedvem a szigetről behajókázni a városba csak azért, hogy lekváros legyen a palacsintám, viszont volt itthon egy banán, így valahogy a nutella pótlásaképp létrehoztam ezt a receptet. Na jó, vicceltem, a nutella igazából pótolhatatlan, mindenki tudja.

Kókuszos banánkrémes palacsinta

4 db palacsinta, szokásos módon elkészítve

1 banán

3 ek kókuszreszelék

ízlés szerint vaníliás cukor

A banánt egy villával jól összetörtem, hozzáraktam a vaníliás cukrot. Még tovább nyomogattam, egészen krémszerű lett. Ezért is jött a képbe a kókusz, mert gondoltam, ez már annyira híg, hogy valami meg kell fogja a nedvességet, mert különben kifolyik a banán a palacsintából. Tehát 3 ek kókuszreszeléket adtam hozzá, ennyitől lett kellemes krém állagú. A mennyiség 4 db palacsintához volt elég. Ilyen egyszerű az egész :)

Az alábbi kép pedig azt hivatott igazolni, hogy nem is kell a nutellát pótolni, ugyanis itt is van hasonló, nagyon finom mogyorókrém. Szerintem jobb, mint a nutella, ráadásul pálmaolaj nélkül készül, tehát a környezetet is védjük vele :)

Tésztasaláta Stavanger módra

Hűha, most látom, hogy már egy éve nem főztem! :D Persze főztem ám, csak el voltam foglalva más dolgokkal, meg hát nem is mindig főzök újat meg érdekeset (elsősorban nem gasztroblogger vagyok...)

Ha esetleg nem követed a többi oldalamat és munkásságomat, akkor most elárulom, hogy néhány hónapja Norvégiába költöztem. Itt némileg mások az elérhető alapanyagok, mint nálunk. Ami Magyarországon olcsó és sok van belőle, az majdnem biztos, hogy itt egyáltalán nincsen, vagy pedig kevés és drága. Lecsópaprika felejtős, azt nem importálnak, csak kaliforniai paprikát, és azt is leginkább grillezéshez használják, arany árban van. Paradicsomot viszont termesztenek itt is, meg karfiolt, és hát hal az van dögivel. Ez utóbbit én sajnos nem nagyon szeretem, de némely formáját azért megeszem, egyik ilyen a tonhalkonzerv. Mielőtt eljöttem otthonról, valami isteni tésztasalátát ettem valahol, ez adta az ötletet, hogy az itt is elérhető, és viszonylag jó áron szereplő alapanyagokból összeüssek valamit. Ez lett a 

Tésztasaláta Stavanger módra (Stavanger a város, ahol lakom, és semmi köze a salátához egyébként)

25 dkg fusili tészta

kb. 3-4 ek darabolt olajos szárított paradicsom

1 tonhalkonzerv olajban

5-6 evőkanál olívabogyó, zöld és fekete vegyesen

friss bazsalikom (vagy petrezselyem)

citromlé

A tészta nálam durum, ez sokkal laktatóbb és finomabb is, mint a hagyományos magyar, tojásos tészták. A tésztát kifőzöm, leszűröm, aztán elkezdem belepakolni az olajos paradicsomot. Ez azért jó, mert ahogy kevered el az olajjal, már meg is akadályozod, hogy összetapadjon.

A tonhalkonzervet kinyitom és valamennyi olajat leöntök róla, villával összetöröm még a konzervdobozban és öntök rá citromlevet, vagy a citromból frissen facsarok rá. A citrom lágyítja és kiemeli a halfélék ízét.

Az olívabogyókat félbevágva teszem a salátába. Kicsi sót is adok hozzá, jó alaposan elkeverem az egészet. A friss bazsalikomot kis cafatokra tépkedem, vagy apróra vágom, belekeverem a salátába. Mivel a magas páratartalom miatt a bazsalikom növényem néhány nap alatt megrohadt, és elfelejtettem másikat venni, most csak petrezselyem volt itthon és azt tettem rá. Meg kell mondjam, azzal is kiválóan működik.

Frissen és behűtve is nagyon finom.

Sajtos túrókrémes pirítós

Régen posztoltam receptet, egyéb elfoglaltságok szólítottak el a konyhai kreativitás tűzhelyétől. Persze ettem az elmúlt öt hónapban is, de nemigen csináltam semmi újat, amit érdemes lett volna publikálni. Most egy gyorsan összedobható szendvicskrémmel térek vissza néhány pillanatra.

Sajtos túrókrém

kb. 10 dkg túró

1/3 tömlőnyi tömlős sajt (én a lidlben kapható ementáli ízűt használtam)

só, fűszerek, magvak

zsemle

Ha esetleg megcsinálnád a túrógombócot egy személyre, akkor ehhez a két fogáshoz elég egy negyed kilós csomag túró. Ma legalábbis én így dobtam össze. Egy negyed kilós túrót kb. elfeleztem, a kisebbik fele ment szendvicskrémnek, a nagyobbik félből készült a szokásos túrógombócom.

Ehhez a mennyiségű (kb. 10 dkg) túróhoz egy tömlős sajt maradékát, ami kb. egyharmada volt a csomagnak, hozzáadtam. Villával jó alaposan össze kell dolgozni a kettőt, nagy szeretettel vegyülnek ám el. Fűszernek sót, leheletnyi fehér borsot, és szintén leheletnyi fokhagymaport használtam. Mivel szerettem volna, ha inkább az ementális ízvilág dominál, nem akartam ezt fűszerekkel agyontaposni. De ha csak natúr sajt van otthon, és valamilyen fűszeres ízorgiát rendeznél, ám legyen.

Ezután egy serpenyőben szárazon átpirítom a magvakat, ami ebben az esetben csak hántolt napraforgó volt, mert imádom, és szintén azért, mert nem tolja el az ízvilágot. De lehet variálni, szezám-, vagy lenmaggal, mert ezek a magok ugyebár az egyedülálló konyha hűséges hozzávalói (kis helyen elfér, nem romlik meg, jó a tápértéke és finom, változatos ételeket lehet ízesíteni, különlegessé tenni velük). Ezután egy kissé megfáradt zsemlét kettévágtam, és a serpenyőben szintén megpirítottam, vagy inkább csak átmelegítettem. Először a zsemlék külső fele volt alul, ezt éppenhogy, csak jelzés értékkel melegítettem át. Ettől már a szikkadni indult zsemle felpuhult. Azután a vágott arcával fordítottam lefelé a serpenyőbe. Őszintén bevallom, egy csepp olajat is tettem alá, de tök felesleges volt, a zsemlén nem látszott meg, úgyhogy szerintem elhagyható.

A még forró zsemlére villával rákentem a krémtúrót, majd megszórtam a még szintén forró magocskákkal. A szendvicsekhez én zöldséget eszem, minden mennyiségben, a fotón kevéske paradicsom látható, de uborkát is csaltam hozzá. Desszertnek mehet a túrógombóc! :) 

Jó étvágyat!

Szeretettel: Helga

Kínai kel főzelék

Hála a facebook memories szolgáltatásnak, felbukkannak a múltból nem csak a kitörölt régi jó ismerősök, de az elfelejtett finom receptek is. 2012-ben még nem írtam a blogot, csak ötletszerűen néha felnyomtam facebookra, amit főztem. Ezért is készült a blog, hogy összeszedjem magamnak egy helyre, amiket szeretek enni. És ha emellett még másnak is használ, az külön öröm.

Ez a kaja az egyik kedvencem, emlékeztet a frankfurti levesre, amit szintén nagyon szeretek. Azt hiszem, a kettő között a különbség csak némi víz. Az eredeti recept Rita konyhájából való, ő friss, újkáposztából készült főzeléket ajánl. Én meg szeretem a kínai kelt, abból szoktam csinálni. Bevált recept, azóta is rendszeresen elkészítem.

Akkor tehát következzék a facebook poszt, 2012. május 16-áról, szerkesztetlenül:

friss kápifőzelék, Rita konyhájából áthangszerelve, "ami van itthon" módra smile emoticon

kb. 5 deka (maradék) kockázott bacon

1 aprócska lila hagyma (maradék)

be a fazékba, hagymadinsztelés, vagy inkább párolás (AMC edény)

egy kisebb fej új fejeskáposzta kb. 2centis kockákra vágva

2 pici sárgarépa, kockákra vágva

zutty bele a fazékba

megpárolódik (ha nincs ilyesmi fazék, akkor vizet rá és megfő)

10deka virsli karikázva zutty bele

1 tejfölbe kb. 1evőkanálnyi keményítő jól kikeverve, ez is zutty bele

só+tárkony (tárkonyecetem nincs itthon, almaecetet meg nem akartam belerakni)

egyszer még megrottyan és kész.

finom!!! smile emoticon

Sportitalok 1.

Hát bizony, elkapott engem is a gépszíj, ha nem is futok, de gyalogolok rendszeresen. Igazából három éve kezdtem, csak folyton lesérültem, vagy kijött a bronchitisem, és mindig több hónapra le kellett állnom. Most sem nagyon viháncolok, de próbálok mértékkel csinálni mindent, hogy ne legyen belőle baj. Bár a ma reggel 6 fokban történt edzés lehet, hogy "Broncho" szempontjából nem volt a legjobb ötlet, de már dacos voltam, hogy battyák meg, május van mindjárt, nehogy már ne mehessek ki edzeni!

Na, ha már önnön csodálatosságomat ennyire sikerült fölvezetni, akkor most mondom az italokat is. Jómagam eléggé izzadós vagyok, már ha rágondolok a testmozgásra, lever a víz. Ez így volt mindig is, amikor fiatal és karcsú voltam, akkor is. Sőt, szerintem akkor durvábban izzadtam, de ezt már sosem fogjuk megtudni (a pitta típus gyönyörűségeiről majd máskor). Namost, amikor izzadsz, akkor nem csak vizet veszítesz, de úgynevezett elektrolitokat is. Ezek ilyen kis manókák, amitől nem érzed fosul magadat. Ha kiizzadod őket, akkor hajlamos vagy mérhetetlen elcsigázottságot tapasztalni az edés után, de ami a fő, rohadtul éhes is tudsz lenni. Namármost, ugye nem azért szívtunk annyit az edzéssel, hogy a nagynehezen leslattyogott kalóriákat percek alatt visszaegyük, ugye? A megoldás lehetne ilyenkor ugye a Gatorade, meg más, izotóniás sportitalok. Ami tök jó, csak egy, bivaly sokba kerülnek, kettő meg, fene tudja mi a jó ég van benne. Meggyőződésem, hogy az üdítők cukor + atomhulladékból készülnek, ezért igyekszem magamat ezektől távol tartani. Ez persze némileg ellentmondásosnak tűnik az energiaitalokhoz való vonzódásom fényében. Nos, nem mentegetésképp, de a koffein meg a taurin sirály, és az ember könnyen függeszkedik olyan dolgokhoz, amiktől például ébren marad. De ne menjünk most bele a vérnyomásom elemzésébe, inkább maradjunk annyiban, hogy minél kevesebb atomhulladékot eszünk meg, annál jobb lesz nekünk feltehetőleg.

Tehát szétnéztem az interneccen, és találtam jónéhány receptet. Párat lefordítok ide, a magam kedvéért, és persze némileg átszabva, ahogy szoktam. Ha neked is hasznos, az csak plusz öröm. Az ízlésem kicsikét fura, úgyhogy ha nem találsz itt olyat, ami szimpi, akkor csak keress rá a gugliban "homemade isotonic drink" és lesz millió találatod. Jó kotyvasztást és jó edzést!

Gyömbéres-citromos víz

© Gabbysgfree 

1 liter víz

2 citrom

hüvelykujjnyi gyömbér

mokkáskanál só

igény szerint méz

A megtisztított és vékony szeletekre vágott gyömbért 15 percig forraljuk a vízben. Ha gyorsítani akarod az eljárást, elég fél liter vízben forralni, aztán még fél litert adsz hozzá hidegen. Amikor kihűl, hozzáadod a citromok kifacsart levét és a sót. Lehetőleg tengeri só legyen, de mindenképp valami értelmes só - ez minden receptre áll! - ne sima asztali só. Utóbbi ugyanis kizárólag nátrium-kloridot tartalmaz, de nekünk más elemekre is szükségünk van. Nekem most himalájai só van itthon ilyen célokra, de a legtöbb recept tengeri sót ajánl.

Ennek a receptnek az eredetije steviával ízesíti a gyömbéres vizet. Számomra ez egy big no-no. Az édesítőszerek sehogyan sem jók, a természetesek sem. Hogy miért, abba itt most részletesen nem megyek bele, elég annyi, hogy átverik a szervezetet cukorfelismerő központját, ráadásul egy cukorbeteg ismerősöm szerint, akinek az állapota miatt kb. ötpercenként mérnie kellett a cukrát, ezek is felviszik a vércukor szintet, csak később, mint a kalóriával is rendelkező cukrok. Naszóval, ha mindenképpen édesíteni akarod, tegyél bele mézet.

A méz és a gyömbér az ajurvéda szerint a pittát, azaz a tűz elemet növeli a szervezetedben. A pitta növeli az égetést, a metabolizmust, ergo ezektől fogysz.

Meggyes-citromos sportital

0,5 dl meggylé

1 citrom leve

8 dl víz

2 ek méz

1/4 teáskanál só

Meggylevet kétféleképpen lehet szerezni: boltból, vagy meggyből. Ha olyan helyen élsz, ahol elérhető 100%-os, cukor hozzáadása nélkül készült meggylé, akkor hajrá. Meg persze mindenből vehetsz bio-organikus-csillipadré változatokat, én ezekre azt mondom, hogy mindent ki lehet próbálni, de azért fenntartással kezeljük ezeket is.

Nálam ez most úgy működik, hogy kaptam fagyasztott meggyet valakitől, ezt bedobom a turmixba, és a meggy trutymót hígítom fel a többi cuccal. Mézet biztos, hogy nem teszek bele ennyit, sót viszont lehet, hogy többet is elbír.

A fiziológiás sóoldat arány: 9 g só és 991 g víz, tehát akár eddig is el lehet menni nyugodtan, ha bírod az ízét.

A méz nem oldódik olyan hamar a vízben, mint a cukor, ezért vagy melegen adod hozzá (mondjuk a gyömbéres víz készítésénél ugye amúgy is forralod), vagy türelemmel kell kevergetni, még jobb, ha zárható edénybe (műanyag palack) teszed, és rázogatod, míg feloldódik.

Epres-citromos ital

10 dkg eper

fél citrom leve

só, méz

1 liter víz

Ezt az italt készítheted áztatós módszerrel, vagy hirtelenjében. Az áztatós módszernél előző este felszeleteled az epret, és a többi hozzávalóval együtt belerakod a vízbe. Egész éjszaka áztatod, természetesen a hűtőben kell tartani. Másnap leszűrheted és iszod az epres vizet.

Ha viszont hirtelenjében jön rád az epresvíz ihatnék, vagy nem szereted kidobálni a kiáztatott epret, akkor turmix, reszelés, vagy nagyon apróra vágás után tedd az epret a vízbe.  Állati finom egyébként, áztatós módszerrel a túlérett epreket is fel lehet használni, amit amúgy már nem ennél meg, mert kb. öt perc múlva elkezd rohadni. A citromlé ezt megakadályozza, viszont az eper íz benne marad az üvegedben.

Dinnyés-kókuszos ital

1 csészényi kockázott görögdinnye bél

1 csészényi kókuszvíz

lime és só ízlés szerint

Turmixold le az egészet és kész. Ezt a receptet még nem próbáltam, és lehet, hogy nem is fogom, a kókuszvíz miatt, de azért nem árt, ha megvan. Angolul itt találod meg.

(Egyébként azért nem linkelem mindegyik recept eredetijét, mert a többit annyira átszabtam, hogy semmi köze az eredetihez, vagy inkább mondjuk úgy, az ötletadóhoz.)

Áfonyás-juharszirupos sportital

freepik.com

3 csésze natúr vörösáfonyalé (cukor meg minden nélkül)

5 csésze víz

0,5 teáskanál só

2 evőkanál juharszirup

1 szem csillagánizs, ha szereted

Hát ezen sincs sok magyaráznivaló, mindent beteszel egy üvegbe, ha ánizst is raktál bele, hagyd egy órát állni legalább, utána vedd ki belőle, és ihatod, mondja a maratonista, akitől kölcsönöztük a receptet.

A vörösáfonya nagyon jó hatással van a szervezetünkre, a tüdő, a húgyutak, a női szervek és a szem is profitál belőle, ha ilyesmit fogyasztunk.

Egy következő posztban folytatom ám még, csak most eluntam a gépelést :)

Hardcore csapatás - karfiolpörkölt bulgurral

Bár az utóbbi időben kedves és igen részletes instrukciókat kaptam arra nézvést, hogy hogyan kellene lefogynom, ennek a fogásnak az inspirációja mégsem a fogyókúra. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki él-hal a húsért, viszont szeretem a szaftos dolgokat, mint a pörkölt. Gyakorlatilag bármit rá lehet helyezni a hagymás-paprikás alapra. Ha például csóró koleszos vagy, akkor virslit vagy keménytojást, ha zöldségrajongó, akkor cukkinit, vagy zöldborsót is. A borsóval a hagyományos, húsból készült pörit, vagy a tojásos verziót is fel lehet dobni.

Amire érdemes figyelni, hogy az önálló szafttal nem rendelkező dolgokat valamivel meg kell támogatni, ha pörköltösíteni akarjuk. Ilyen a karfiol is. Ebben az esetben érdemes egy pörköltszaft kockát beledobni a fazékba. A gomba ereszt saját levet, de az túl híg lesz, a tojás nem ereszt semmit, viszont a főtt sárgája szépen sűríti a levet. Hát ezeket az opciókat ismerem nagyjából.

Bulgurt még sosem készítettem. Nemrégiben vettem egy Ataisz paradicsomos bulgur köret nevű izét, amit vízzel megfőzöl, és csodálatos lesz. Kábé így is történt, csodálatos volt.

Ez a recept nem egy kulináris csimborasszó, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy ha egyedül vagyok is, lehetőleg minél kevésbé egyek szemetet, és minél inkább valami valódi ételnek tűnő dolgot. Nekem valódi ételnek tűnt, és finom is volt, úgyhogy megosztom a 

Karfiolpörkölt receptjét 

1 kisebb karfiol

1 nagyobb hagyma

pirospaprika

olaj

1 pörköltszaft kocka

fokhagyma, koriander, fehér bors

Elkészítés:

Pofonegyszerű, és nagyon hamar megvan: a hagymát kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a fűszereket, kevés vízzel felöntjük és beletesszük a karfiolt. Természetesen nem egészben, hanem rózsáira szedjük, és a rózsákat is feldaraboljuk előtte. A karfiol hamar puhul, és könnyen szétfő, de azért ne rakjunk bele túl nagy darabokat. Szaft annyi lesz rajta, amennyi vizet ráraktok, a pörkölt kocka testesíti majd kissé.

Amikor kész, ízlés szerinti körettel (most kedvem lenne sült krumplival kipróbálni) és tejföllel tálaljuk. Ha az a típus vagy, aki mindenhez savanyúságot eszik, mint én, ne fogd vissza magad. Koviubival tökéletes volt.

Floridai (vagy nem) csirkemell

Valamikor a Lidlben az amerikai napokon lehetett kapni ilyen kis tasakos pácokat. A kedvencem volt valami almás-kókuszos anyámtyúkja, floridai marinád álnéven. Persze nem tudom az összetevőket, egy büdös képet nem találtam, amin a tasak hátoldala is látszana, vagy egy leírás, valami, és a nyomorult Lidl már hiába Amerikázik, nincs ilyen mütyi a kínálatban. Úgyhogy kénytelen voltam feltalálni valamit. Nagyjából fél nap szívós keresgélés után a neten egyszerűen döntöttem, az intuíciómra hallgatok. Bevált.

Ez is finomabb, mint ahogy kinéz

Napsugár ízű csirkemell ragu

Hozzávalók:

kb negyed kiló csirkemell filé (a másik felét l. a csiripörinél)

1 alma

2 evőkanál kókuszreszelék

cajun fűszerkeverék

fél-egy deci tejszín

olaj, só

A kockára vágott csirkemellet enyhén felforrósított olajon átfuttatom. Ez az a rész, amikor megfehérítjük a kockák külsejét, hogy belül maradjon az íze (l. csirkepörkölt). Lassú tűzön hagyjuk picit párolódni, amíg nagylyukú reszelőn lereszeljük az almát. Javaslom meghámozni előtte, jobban néz ki a kész kaja, ha nem pöndörödnek héj darabkák benne. Beletesszük az almát a húsosfazékba, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a fűszereket. Ez az a rész, ahol minden rendes cajun ember szívrohamot kap, miközben hámozza az aligátorát. Én kérek elnézést.

Ha nincs kéznél cajun fűszerkeverék, mondom, hogy mi van az enyémben:

mustármag, pirospaprika, só, cukor, paradicsom, bors, fokhagyma, kardamom, rozmaring, majoranna, kömény, kakukkfű. A lényeg a kadamom-kömény-mustár ízvonulat.

A saját és az alma levében a hús szépen megpárolódik, utána fel lehet önteni egy kis tejszínnel. Fél-egy decit írtam, de nem tudom a pontos mennyiséget, az almádtól is függ, meg az ízlésedtől. A lényeg, a tejszínnel már ne nagyon forralgassuk, mert a tejszínben megköt a fehérje, amitől túrós lesz, amitől a kaja meg gusztustalan.

Eredetileg kukoricás rizzsel szoktam én ezt enni, de nem volt itthon kukorica, csak finomfőzelék zöldségkeverék, így hát az van a rizsben. Ha nem lennék annyira szétszórt és figyelemzavaros, akkor egy szép napon elkészíteném ugyanezt a kaját kukoricás rizzsel is, és raknék fel egy szebb fényképet. De ez nem fog megtörténni.

Jó étvágyat!

Ha láttok ilyet valahol, szóljatok, köszi

Csiripöri

Alap. Mindenki máshogy csinálja. Pörkölt létére egyedülállóan is elkészíthető, nem kell hozzá megvenni egy fél disznót, és még ha piacon vásárolsz, akkor sem néz rád ferde szemmel a hentes, ha csak egy csirkemellet kérsz. Mondjuk annak a felét rakd félre akkor.

Egyedülálló tipp, ha már a piacnál tartunk: magányos farkasoknak egy csirkemell két főzésre elég. Ha nem filét veszel, hanem egy egész pipicicit, és a csontról nagyvonalúan vágod le a husit, akkor két főétel és egy leves is kijön belőle, valamint a macska is jóllakik. Értelemszerűen a csontocska és pici husika (esetleg a bőröcske) megy az egyszemélyes leveskébe, a mellye húsa meg mindenféle nyamiságokra ad lehetőséget.

Csirkepaprikás

Hozzávalók:

kb. negyed kiló csirkemell filé (félkilós filét vettem a lidlben, abban szeletek vannak)
1 db hagyma
olaj
pirospaprika, fehér bors, só, fokhagyma


A hagymát apró kockára vágjuk, és kevés olajon, lassú tűzön megpároljuk. Én nem szeretem, ha megpirul a hagyma, de néha azért oda szoktam égetni. Nem szándékos. Amikor már üveges, rátesszük a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és rádobáljuk a kockára vágott csirkemellet. Kicsit átforgatjuk a húst az olajon, hogy megfehéredjen a külseje. Ez a hirtelen hevítés segít a cuccot (íz, szaft, ilyenek) a husika belsejében tartani. Kevés vízzel felöntjük, hozzáadjuk a fűszereket, jól elkeverjük, aztán óvatos tűzön engedjük megfőni. Hamar megvan, a csirkehús 20 perc alatt szépen megfő. Mondjuk én szét szoktam főzni picit, mert aggódom a bacik miatt, de ez csak az én fóbiám.
A képen nokedli köretezi, de persze könyökcső tésztával autentikusabb. Mondjuk én sült krumplival is imádom a pörköltet, de azt mondják, az úgy nem magyaros, meg blabla (senkit nem érdekel). És persze tejföl. Jól passzol a fokhagymás ubisali, a koviubi, vagy a paradicsom saláta is hozzá.

Brokkolis becsinált!

Na jó, nem igazi becsinált, nincsen benne hús, de lehetne bele rakni, mondjuk apróra vágott csirkemell kockákat, bacont, vagy valamit. Számomra itt most az volt a fő szempont, hogy brokkolit akartam enni, és le is volt árazva az Intersparban. Eredetileg penne-re gondoltam, de annyira kívántam a sült krumplit, hogy végül az lett belőle. Kérem, itten spontán főzési akadémia van, ízlés és kívánás szerint kísérletezünk, aztán lesz, ami lesz, ha finom, megesszük ;)

Tehát:

fél kiló brokkoli

2 dl főzőtejszín

5 dkg reszelt sajt

fűszerek ízlés szerint (nálam zöldségleves kocka, fokhagyma és fehér bors szerepelt)

A brokkolit rózsáira szedve megpároltam kevés vízen, ami majdnem teljesen el is párolgott közben. Felöntöttem a tejszínnel és beletettem a leveskockát és a fűszereket. Amikor minden feloldódott és összerottyant, akkor beletettem a reszelt sajtot, amivel addig kevergettem, amíg a sajt elolvadt. Frissen sült krumplira szedtem, és isteni finom volt! :D

A tejszínnel vigyázzatok, már azt is el kell olvasni. Sajnos nem vettem észre, hogy a főzőtejszín nem tejszínből van, hanem guar gumi és szentjánoskenyérfa, meg jó ég tudja, még mik vannak benne. Így mondjuk nem kellett más sűrítés, de eredetileg a sajtot azért szántam bele, hogy kicsit összefogja a szószt. Ha normális tejszínt sikerül venni, pici (1 teáskanál) keményítővel be lehet sűríteni, mielőtt hozzáadod a sajtot. Jó étvágyat!

Zöldborsó főzelék

Egyik kedvenc főzelékem, amit a jó minőségű fagyasztott borsóknak köszönhetően most már bármikor el lehet készíteni. Szinte bármilyen feltét passzol hozzá, így akkor is lehet élvezni, ha nincsenek feltöltve otthon a készleteink. Ha nem ragaszkodsz a fasírthoz, vagy a sült tarjához, amivel a menzán koronázták meg e becses menüt, vagy netán vega vagy, akkor lehet rá ütni egy tükörtojást, de tócsnival vagy rántott sajttal is isteni. Nem mellesleg pedig villámgyorsan elkészül, még friss borsóból is.

Zöldborsó főzelék tükörtojással és pirított kenyérrel

Zöldborsó főzelék

borsó - mondjuk egy 450gr-os fagyasztott az elég bőven két tányérra, ezt a mennyiséget veszem most alapul, de lehet egy üvegeset, vagy frissen fejtettet is használni (tavasszal, ugyebár)

2 ek liszt

2-3 ek vaj (olaj is jó, de vajjal finomabb)

2 dl tej, víz

petrezselyem, fokhagyma, só

A zsiradékon a borsót megpároljuk, én úgy szoktam csinálni, hogy nagyon lassú tűzön teszem fel, hogy szépen lassan, alacsony hőmérsékleten párolódjon. Ha nyers borsót használsz, vagy nincs olyan jól záró edényed, mint pl. AMC, Zepter, hanem sima fazékban főzöl, akkor lehet, hogy egy picivel több folyadék kell alá, hogy ne égjen meg. A borsót nem kell szétfőzni, így megmarad az íze és a vitamintartalma is. Sok víz se maradjon rajta, mert a staubolásnál az könnyen összecsomosítja a lisztet.

Szóval, a megpárolt, zsiradéktól csillogó borsóra rászórjuk a lisztet, és hamar el is keverjük. Ez a staubolás egyébként. Hasznos szó, a zöldborsó főzeléken kívül még nem csináltam ételt, ami ezzel a technikával készül :) Ezután ráöntjük a hideg tejet, és még mindig folyamatosan és lelkesen kevergetünk. Eztán még ráteszünk annyi vizet, hogy kb. ellepje, felforraljuk, kész. De mi van a fűszerekkel? Na igen. Általában én a staubolás előtti percekben teszem bele a petrezselymet, hogy azért kicsit megpuhuljon, a sót és a fokhagymát viszont csak a végén, a vízzel. Ezek mind-mind (jó, a só nem, de a másik kettő) veszítenek az ízükből a főzés során, ezért inkább csak a végén szeretem beletenni. De persze csinálhatod úgy is, hogy a borsóval párolsz mindent, ekkor lehet, hogy egy picit több fűszerre lesz szükség.

Van, aki cukrot is tesz bele, különösen, ha nem elég édes a borsó. Sajnos, ha a borsó olyan fajta, vagy öreg, lisztes, akkor hiába pakolod bele a cukrot, édes lesz, de zsenge már nem. Nekem a Lidl fagyasztott zöldségeivel van a legjobb tapasztalatom (nem fizetnek érte, csak mondom), a Bonduelle szerintem nem annyival jobb, mint amilyen drága, sok saját márkás és/vagy olcsó fagyasztott zöldség meg tele van szeméttel. ha tudsz jót, szívesen fogadjuk ám a javaslatokat, nem mindenkinek van Lidl a közelében! :)

Tepsis krumpli

A tepsis krumpli tulajdonképpen ezerarcú, mint a briliáns. Bármikor, bármilyen évszakhoz, lehetőséghez, adottsághoz igazítható. Ráadásul igazi lusták kajája: összevagdosol mindenfélét, bedobálod egy tepsibe, megsütöd, és ha van benne krumpli, ráfogod, hogy tepsis krumpli és kész is.

Lehet csak zöldségekkel, lehet valami húsfélével kiegészítve, de lehet akár csak krumpli, magában, valamilyen fűszerrel feldobva. Mindenhogy isteni, persze annak, aki a krumplit szereti :)

A lényeg, hogy valami zsiradék legyen az alján, hogy a jól megpirult szeleteket vagy darabkákat legyen esélyünk felkapargatni. Ez a tepsis krumpli legfinomabb része, kár lenne otthagyni. A metódus tehát mindig hasonló: zsiradék alul (olaj, zsír, szalonna, vaj, bármi), utána a krumpli, megsózva, a tetejére minden más (hagyma, fokhagyma, de én például imádom a sült sárgarépát is). A mostani egy nagyon egyszerű, de finom verzió, húsevőknek, mivel bacon is van benne.

3 szem jó közepes krumpli

1 hagyma

125 g kockázott bacon

1 fél maradék paradicsom reggeliről :)

A krumplikat meghámozzuk és kockára vágjuk, a bacont egy megfelelő méretű jénai aljára szétszórjuk, rá a krumplikockákat, a félbe-negyedbe vágott hagymát és esetleg paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá (kb. fél deci), majd alufóliával betakargatjuk és 180 fokon sütni kezdjük. A krumplitól függ, hogy meddig kell sütni. Kisebb kockák vagy szeletek 20 perc alatt is megvannak.

Amikor már félig puha, levesszük a fóliát, és hagyjuk, hogy a víz elpárologjon, a bacon pedig zsírjára süljön. Később, ha már a bacon sülni kezdett, át is forgathatjuk, hogy a krumplit mindenhol érje a bacon íz. Kellemesen aranybarnára sütjük, a szélei nem baj, ha ropogósak, úgy a finom. 

Gyors kaja, mivel az előkészület gyakorlatilag a krumplipucolásból áll, és ennyi. A többit a sütő intézi :)

Répás-hagymás változat, sültkrumpli fűszerkeverékkel vadítva

Mediterrán paradicsomleves

Ezt a levest az egyik barátnőm szokta nekem készíteni, ha vendégségbe megyek hozzá. Előnye, hogy lehet belőle keveset is csinálni, tehát passzol az egyszemélyes menübe. Kicsit egyedülállósítottam a receptet, egyébként is mindig variálok rajta, de ez a mostani különösen ízlett, így hát megosztom veletek. Nem csak finom, hanem gyorsan el is készül, kb. 10-15 perc alatt megvan, tokkal-vonóval.

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj

250 ml paradicsomsűrítmény - én a lidl-ben kapható dobozos paradicsompürét szeretem a legjobban, jó az íze és soha nem ég tőle a gyomrom, most pennyset vettem, az is nagyon finom. Nem ajánlom a konzerves par.püréket, mert nagyon gyatra minőségű némelyik. Pont az egyik legdrágább (Aranyfácán) például olyan, hogy nem tudom miből van, de ha ilyet eszem, utána a pokol összes tüze a gyomromban lángol. Igaz, ezek a paradicsomsűrítmények 500 grammosak, tehát a fele kell egy ilyen kétadagos leveshez, de másik nap lehet csinálni valamilyen spagettit, és akkor már sitty-sutty el is fogyott. Néhány napig felbontva is eláll a hűtőszekrényben.

250 ml víz

só, cukor, fehér bors, pirospaprika, fokhagyma, friss petrezselyem és friss bazsalikom

1 db mozzarella

A hagymát nagyobb kockákra vágjuk és az olajon üvegesre pároljuk. Ne fonnyasszuk túl és ne legyenek túl aprók a darabok, a hagyma lesz a levesünk "süreje". Majd tegyünk rá egy teáskanálnyi pirospaprikát, jól keverjük össze. Ez után öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel. Tipp: ha abba az edénybe öntjük a vizet, amivel a par.pürét kimértük, akkor kvázi kiöblítjük, és így nem vész kárba a püré. Hozzáteszünk ízlés szerint sót, cukrot és egy picike fehérborsot. Kevés fokhagymát vagy fokhagyma granulátumot is lehet adni hozzá. Visszakapcsoljuk a lángot nagyobbra, és lefedve hagyjuk, hogy a levesünk gyorsan felforrjon. Ez idő alatt ízlés szerinti mennyiségű petrezselymet felvágunk, zutty bele, kavarás. Majd ugyanezt bazsalikommal, kavarás, tízig számolunk és elzárjuk, fedő alatt még hagyjuk önmagára találni a levest.

Azért így csináljuk, mert a friss zöldfűszereket nem akarjuk rommá főzni, ugye, hiszen nem azért termesztünk az ablakban meg az erkélyen frisset, hogy utána elfőzzük az ízét. Tehát pont ennyi idő elég neki.

Ez a mennyiség két tányérnyi adagot ad ki. Tálaláskor egy fél mozzarellát kockákra vágva a tányér aljába helyezünk, arra merjük a levest - ez két adag, tehát egy gombóc mozzarella elég lesz - és a tetejét még díszíthetjük friss bazsalikommal.

Ha nincsenek friss fűszereink, az sem para, csak a szárítottat például néhány perccel tovább kell főzni, hogy ne maradjanak egyben a száras részek, vagy hogy is mondjam, szóval ne legyen kemény, amikor rágcsálod.

Bagettel, fokhagymás pirítóssal, vagy ahogy én most, scones-szal lehet fogyasztani.

Ha elfogyott a zsemle - scones

Angol és amerikai filmekben szoktam látni, hogy a kaja mellé egy nagy vejlingban pogácsaszerű sütiket tálalnak. Hirtelen egy példát tudok mondani, a Hobbitban Bilbó egy ilyet vág zsebre, mikor megijed, hogy a törpök mindent felfalnak. Ránézésre is mindig gondoltam, hogy jó lehet, szinte éreztem a számban, hogy milyen puha és finom, olyasvalami, ami tökéletesen passzol egy paradicsomleveshez. De sokáig nem vettem a fáradságot, hogy keresgéljem a receptet. Azonban ma reggel, már végképp nem volt kedvem elmenni zsemléért, ezért kezdtem keresgélni. Eredetileg valami teljesőrlésű zsömit akartam csinálni, de rátaláltam közben erre a receptre, így inkább scones lett belőle. Amellé meg kellett a paradicsomleves, hát így alakult ki a mai menü.

Az egyedülállóságban a kenyérkérdés mindig komoly probléma. Vagy ránkszárad, vagy túl hamar elfogy. Nem árt, ha van kéznél egy-két egyszerű és gyors recept, amivel lehet a problémát orvosolni, akár hétvégén, vagy éjszaka is...

Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, de egy kiló lisztből volt, úgyhogy egyedülállósítottam.

Scones, a kísérő: paradicsomleves

20 dkg liszt

34 g vaj vagy margarin

0,8 dl tej

1 kk só

1 tk sütőpor

Elkészítés: a lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a sót, hozzáadjuk a puha vajat és végül a tejet is. Kézzel gyorsan összegyúrjuk. Elvileg nyújtani meg szaggatni kéne, de akkor elő kell venni a nyújtódeszkát, ahhoz meg el kell pakolni az asztalról... Áh, fenéket! Egy tömzsi kis rudat gyúrtam belőle a vágódeszkán, amit hat, nagyjából egyforma szeletre felvágtam. Ezzel a módszerrel kolesz jellegű és látványkonyhákban (konyhának néz ki, de nem az) is könnyen elkészíthető. Kb. 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsült, az alja aranybarna, a közepe puha és nagyon finom.

Lehet zsemle vagy kenyér helyett vajjal, lekvárral, stb. fogyasztani, vagy főtt étel mellé, mint például ez a leves. Ha pedig mégis van idő a kelesztésre, akkor javaslom ezt a zsemle receptet.

Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Pirított hagymás gomba

Ha a tegnapi omlettet konzerv gombából sikerült elkövetni, akkor mindenképp maradt még valamennyi a dobozban (üvegben). De a rendes igazi gombából is mondjuk, ha húsz dekát vettünk, még biztos, hogy megvan legalább tíz. Úgyhogy lehet belőle csinálni valamit, ha már nem is pont ugyanazt, mint tegnap. Tulajdonképpen a kaja története az, hogy lencsefőzeléket kívántam, de nincs itthon lencse, viszont van sárgaborsó, amire valamit rá kéne tenni, meg hát a maradék gomba ugye... Szóval adta magát.

A hüvelyesek egyébként is jó barátaink az egyedülálló konyhában, mivel könnyen oszthatók, így igazán főzhetünk belőlük akár egyetlen adagot is. S mivel amúgy is egyedül lakunk, nem gáz ilyesmit vacsorázni...

Tehát akkor lássuk a medvét, vagyis a gombát!

Pirított hagymás gomba sárgaborsó trutymeldával

Hozzávalók:

Sárgaborsó főzelékhez:

75 ml sárgaborsó

1 sárgarépa

só

Azért pont 75 ml, mert van egy poharam, aminek a felével mértem, az ennyi. Ebből a mennyiségből lett pontosan egy tányér főzelék.

Gombás cucchoz:

1 kisebb fej hagyma

3 db gomba

majoranna, só

kevés étolaj

Elkészítés:

A sárgaborsót beáztatjuk és alaposan lemossuk. Kimondott szerencse, ha már előre tudjuk, hogy sárgaborsót akarunk főzni, és nem lencsefőzelékekről álmodozva, ad hoc főzünk ilyesmit. A hüvelyeseknek ugyanis nem árt, ha egész éjszakára - vagy mondjuk egész műszakra - be vannak áztatva. Tehát mondjuk reggel meló előtt beáztatod, hazajössz, lemosod, és főzheted. Az áztatástól kimennek belőle a puffasztó anyagok is részben, és hamarabb meg is fő. 

Szóval fogjuk a beáztatott borsót, a répát kis kockákra vágjuk, és feltesszük főni. Lassú tűzön, a víz szintjét mindig ellenőrizve főzigetjük, fedő alatt. Mondjuk egy órácskát. Ha van kuktánk vagy gyorsfőző fazekunk, ez az idő lényegesen rövidülhet, de ne feledkezzünk meg róla, hogy ezeket legtöbbször nem egyetlen tányér főzelék elkészítéséhez tervezték. Amikor kész, beletesszük a sót, sőt, én le is turmixoltam, mert mért ne. A sárgaborsóba nem szoktam fűszert tenni. Így répával nagyon finom, édeskés íze van, kitűnően megy hozzá a pirított hagymás-majorannás ízvilág. Persze lehet bele tenni bármit, ha az ízlés úgy kívánja.

Közben - időnk, mint a tenger - elkészítjük a gombás feltétet. A hagymát hosszúkásra vágjuk, kevés étolajon elkezdjük dinsztelni. Néhány perc múlva, mikor már kicsit löttyedtebb az állaga, hozzárakjuk a felszeletelt gombát is. Konzerv esetén alaposan lemosva, lecsöpögtetve (tudod, üvegíz...) Együtt pirítgatjuk őket. Részemről fedő alatt, AMC edényben csinálom ezt a hadműveletet, de a lényeg nagyjából annyi, hogy ne maradjon nyers, de ne is főjön szét, hanem picit meg legyen pirítva (úgy finom). A végén megszórom majorannával, összekeverem, fedő alatt állni hagyom, míg a főzelék is elkészül.

Itt most sárgaborsó főzelék készült hozzá, de ez a gombás izé sok mindenhez kitűnő feltét lehet. Akár vegáknak is fincsi fehérjeforrás. Répafőzi, borsófőzi (akkor inkább petrezselyemmel, mint majorannával), krumplifőzi is örülhet neki, de rá lehet csapni egy-két tojást, hogy rántottává változzék, vagy akár főtt rizzsel is lehet fogyasztani.

Gombás-sajtos omlett

Az omlett vagy a tojásrántotta megint csak olyan tápláló és finom, a főtt étel illúzióját keltő (vagy akár főtt ételnek is nevezhető) kaják, amelyek elkészítéséhez nem szükségeltetik különösebb szakértelem. Egy jó serpenyő kell, amiben nem ég le a cucc, ha egy mód van rá, és kb. ennyi. Szinte bármit bele lehet hajigálni, megfelelő fűszerezéssel mindenhogy finom.

A mai ebédem gombás-sajtos verzió, egyedülálló módra

Hozzávalók:

2 db tojás

gomba

néhány deka sajt

fűszerek

pici tej (kb. 2 evőkanálnyi)

só

1 ek olaj

Konzerv gomba volt itthon, ebből kivettem kb. az egyharmadát egy szűrőbe, lemostam alaposan és lecsöpögtettem (tudod, hogy ne legyen üvegízű...). A serpenyőben felhevítjük az olajat, vagy ha olyan serpenyőnk van, amibe nem kell, ezt elhagyhatjuk. A forró olajba dobjuk a szeletelt gombát, és enyhén megpirítjuk. Közben egy mélytányérban a két tojást a fűszerekkel, sóval és kevés tejjel jól kikeverünk egy villa segítségével, egészen habosra. Most bazsalikomot és borsot raktam bele, de lehet petrezselyem-fokhagyma kombóval is csinálni, az is adja a gombás-sajtos cucchoz.

Amikor enyhén megpirult már a gomba, a fűszeres tojáskeveréket ráöntjük, nem piszkáljuk. Egy fa lapáttal néha alá lehet nyúlkálni, de alapvetően engedjük, hogy egyben süljön meg. Ettől omlett. Ha szétbarmoljuk, rántotta. Vagányabbak meg is fordíthatják, én egy lapostányérra csúsztattam, és egy akrobatikus mutatvánnyal fordítva visszatettem a serpenyőbe, de nem kellett volna, megsült a teteje amúgy is.

Amikor kész, egy lapostányérra  borítjuk, belereszelünk némi maradék sajtot. Ha nem reszelhető maradék van otthon, akkor sem kell kétségbeesni, lapka sajttal, krémsajttal, camambert-rel ugyanúgy működik. Csak pakolj bele némi sajtot, aztán hajtsd félbe az omletted.

Paradicsommal, kecsappal, vagy piros arannyal is finom. Ez csak attól függ, hogy milyen rég vásároltunk be utoljára (ugye a rothadási sorban a sima paradicsom az első, a piros arany azonban szinte örökké tart). Kell még hozzá egy-két zsömle, ha van. Ha nincs, akkor műkenyér (extrudált kenyér), háztartási keksz... Szóval tudod, ahogy szoktuk :)