Mézeskalács

Ennek a mézeskalácsnak a receptjét sok évvel ezelőtt egy nagyon kedves hölgytől tanultam, aki egy barátom édesanyja volt, és sokmindent tanított nekem, afféle pótanyaként. Ő már nincs köztünk, sajnos. Hát most továbbadom nektek a receptjét nagy-nagy szeretettel, hogy Marika néni szíve, szeretete, gondoskodása a ti családjaitokban is tovább élhessen.

Tészta:

70 dkg liszt

30 dkg porcukor

1 ek. szódabikarbóna

2 dl méz

4 tojás

1 csomag mézeskalács fűszerkeverék (vagy fűszerek ízlés szerint)

A hozzávalókat összegyúrjuk, ha túl ragadós, még adhatunk hozzá lisztet. Vékonyra nyújtjuk (3-5 mm) és formára szaggatjuk. Kb. 180 fokos sima gázsütőben 5-7 perc alatt megsül. Ne süssük tovább, mert kemény lesz. Ha véletlen mégis megkeményedne, tegyünk mellé a sütisdobozba egy félbevágott almát, felpuhítja kb. fél nap alatt.

Ez a mézeskalács megőrzi a formáját is, de puha, ehető is marad. Jól zárható dobozban tárolva több, mint egy hónapig puha (hogy pontosan meddig, azt nem tudom, mert mindig elfogy).

Tojásmáz:

1 tojás fehérjéhez kb. 15 dkg porcukor, annyi fehérje, amennyi mázat szeretnél. Ehhez a mennyiséghez bőven elég 2 tojásból készült cukormáz.

A tojás fehérjét kemény habbá verjük, néhány csepp citromlével tovább verjük, majd a porcukrot apránként hozzá szitáljuk, miközben folyamatosan verjük.

A fehérjék méretétől függ, hogy mennyi cukrot vesz fel, minél több a cukor benne, annál hamarabb szárad.

Díszítsük a mézeskalácsokat cukormázzal és egyéb süteménydíszekkel. A máz száradása után tartsuk fém süteményesdobozban. Ha elég sűrű mázat sikerült csinálnunk, a díszítés a sütin néhány óra alatt megszárad.

Boldog karácsonyt!!!

Szeretettel 

Helga

Tökös-zabos muffin

Akit a halloween szele egyszer megcsapott... Na jó, megmondom az igazat. A tökös sütik szele csapott meg. A répatortát is nagyon szeretem (lesz majd recept, ha szeretnétek), de a tökös süti valami fenomenális. A sütőtök püré kicsit nedvesebbé, ízesebbé teszi a süteményt. Kevesebb tojással is könnyű vele dolgozni, mégsem lesz nehézkes a tészta, mintha több tojás lenne benne. És mivel a tök édes is, a cukorral is lehet spórolni.

Tavaly már sütögettem ezt-azt tökösen, de mivel nem posztoltam, azok a receptek már örökre elvesztek. Most gyorsan-gyorsan töltöm is felfelé, a kevésbé fotogén, de annál jobb ízű

Második sütés, két tojással, kiváló lett!

Zabpelyhes-tökös muffin receptjét

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg zabpehely

7 dkg olaj*

1 tojás**

kb. fél dl tej

1 citrom reszelt héja és leve

10 dkg cukor

4-5 ek. tökpüré

2 tk sütőpor

fűszerek (szegfűszeg, fahéj, gyömbér, szerecsendió, vagy süti fűszerkeverék)

10 dkg kandírozott narancshéj vagy aszalt áfonya

A krémhez:

3-4 ek mascarpone

3-4 ek tökpüré

1 ek porcukor

Elkészítés:

Egy tálba mértem ki először a száraz hozzávalókat, majd beletettem az olajat, tejet, tojást, citromlevet. Szépen, simán fakanállal össze lehet keverni, ehhez nem kellett elővenni a robotgépet. Amikor már szép homogén a tészta, belekeverjük az aszalt gyümölcsöt is. 12 db normál méretű muffinforma lett tele vele. Közepes hőfokon kb. 15 perc alatt sül meg. Hagyjuk lehűlni, utána csináljuk meg a krémet a tetejére. Utána, ne közbe, mert a mascarponének is addig van tartása, amíg hideg.

Krém: robotgéppel habosra keverjük a tökpürét és a mascarponét, ízlés szerint cukorral. Habzsákba töltjük, díszítjük vele a kihűlt muffinokat. Innentől már cupcake. De erre nincs jó magyar fordítás, Amúgy sem az icing a lényeg, a zsíradék-tojás arány is eltér a hagyományos muffin és cupcake recepteknél. Na ennyi okosodás elég volt mára, menjetek sütni-főzni! :))))

*ahol és amikor csak lehet, napraforgó étolajat használok, mert valami ajurvédás csóka azt mondta, az az egyetlen, ami fokozza a pittát. Ergo nem hízlal, hanem a belső tűz fokozásával segíti a metabolikát. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de én nagyon hiszek benne :)

** lehetett volna kettő is, de csak egy volt itthon

Köles miacsoda

Az egyik gluténmentes ismerősömet vártam vendégségbe, ezért gondoltam, itt az ideje újra a kölessel kísérletezgetni. Valami édességet szerettem volna csinálni, és vadul turkálni kezdtem a netet receptekért. A jó hír, hogy van is rengeteg, jobbnál jobb mindenféle. Egyetlen dolog azonban mégis behatárolta a lehetőségeimet: a lustaság , akarom mondani az, hogy a súlyos esőzés miatt nem tudtam kimenni az utcára, ergo vásárolni sem. Cukorból vagyok, és elolvadok az esőn, igen. Nem úgy, mint a beleértett szerző a V-Motorock nótában, aki jégből van és talán fel sem olvad. Én de. Megjegyzem, ezért is biztatok mindenkit a kreatív konyhahasználatra. Ha tudod, mi mire való, milyen funkciót tölt be a sütés-főzés kémiai folyamatai során, akkor tudod, mit mivel helyettesíthetsz, amikor éppen fáj cipőt húzni.

Azonban, amint tudjuk, a lustaság kitűnő motivátor, úgyhogy tessék, íme a produktuma a "ma sem akarok kimenni", más néven "abból főzünk, ami van" adottságoknak.

Köles miacsoda

50 ml köles

kb. 2,5 dl tej

2 dkg vaj

dió, mazsola ízlés szerint

2 ek cukor

1 cs vaníliás cukor

fahéj

2 tojás

A tökre okos, meg rutinos, meg nemtommilyen hú, de gasztrobloggerek azt írják, hogy a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni. Jó étvágyat kívánok hozzá. Lehet, hogy nagyobb mennyiségeknél működik, és nekem ebben az esetben csak azért nem, mert arányaiban nagyobb felületen párolgott a cucc (kevés izé, szétterül a fazékban, ami ugyanakkora, értem?), mindenesetre amikor elfőtt róla a háromszoros mennyiségű tej, akkor még jó ropogós volt a belseje, úgyhogy öntögettem utána bőszen. Szerintem kábé ennyit, de lehet, hogy még tesztelni kéne az eredményeket (aki kipróbálja, sikítson, hogy mennyi az annyi).

Szóval felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és főzni kezdjük. Amikor már majdnem jónak néz ki, de még van rajta folyadék, belepakoljuk a mazsolát, illetve én összevágott diót is tettem bele. Miután megfőtt, hozzákevertem még a vajat, kis cukrot és fahéjat.

Lefedve még hagytam, hogy gondolkodjon el magán. Aztán, amikor már nem volt túl forró, két tojást felvertem, nem nagyon habosra, csak azért homogén halmazállapotúra, és belekevertem a köleskásába. Olajjal kikent szilikon sütőformában laposra szétterítettem, és közepes hőfokon megsütöttem. Amíg meg nem barnul kicsit a széle, illetve, hát tudod, hogy a tojás megsüljön benne, tehát az egész cucc azért egybemaradjon.

A formából csak az után borítjuk ki, ha már teljesen kihűlt. Tiszta jellemtelen alak ugyanis, nincsen benne semmi tartás, és ha forrón vegzáljuk, még a tésztáknál is könnyebben törik. Ez tán felszeleteljük, és nyami-nyami. Ízlés szerint fél liter házi lekvárral nyakonöntve is akár.

A karácsonyi harcos: BejgLi

Sok emberrel találkozom, akik a tutit keresik. A tökéletes receptet (bármire is), aminek a lépéseit pontosan betartva az előzetesen elképzelt végeredményhez juthatnak el. Ami a durva, hogy nem csak kajában keresik ezt, de - tanácsadói munkám tapasztalatából mondhatom - az életükre is. És ami a legeslegdurvább, hogy nagyon sokan elhiszik, hogy van ilyen. Hogy létezik tuti recept, amit csak meg kell találni, meg kell csinálni, és az élet (vagy a bejgli) tökéletes lesz. Ha ezek közé tartozol, akkor egy eléggé kiábrándító hírem van a számodra: nincsen tuti recept. És aki azt állítja, neki van ilyenje, az hazudik vagy téved. Különösen igaz ez az életre, és a kelt tésztára, ami szintén élő valami. Persze előfordul, hogy megcsinálod az állítólagos tuti receptet, és tényleg sikerül, de ez inkább a véletlen, vagy a saját vágyad teremtő erejének eredménye. A tapasztalat azt mutatja, hogy valahogy végül mindenkinek meg kell találnia a saját, bejáratott receptjét. Ezen a blogon (ami ezért is egyedülálló) nem célom kinyilatkoztatásokat közölni. Sokkal inkább a kreatív konyhahasználat felé igyekszem terelgetni az olvasókat. Következzen tehát az én bejgli receptem, amit több receptből némi kísérletezés után raktam össze.

Bejgli tészta:

két rúd bejglihez

30 dkg liszt

12 dkg margarin

1 tasak porélesztő

csipet só

1 tojássárgája

1 dl tej

+1 tojás a megkenéshez

Töltelék:

negyed kiló darált dióhoz vagy mákhoz 20 dkg cukorból szirupot* főzünk, ízlés szerint citrom- vagy narancshéjjal ízesítjük, mazsolát vagy apróra vágott birsalma sajtot teszünk bele, kihűlés után lehet a tésztába tölteni. Szintén két rúd töltelékhez való adag, tehát ha összesen csak kettő darabot akarsz sütni**, akkor 125 gr mák vagy dió és 10 dkg cukor fog kelleni.

Most jönne az a rész, hogy így gyúrod, úgy pihenteted, hűtőben, naplementekor, rigófüttyel, kuvikszóra, háromszor körbejárod és kiköpsz kelet felé, akkor nem fog megrepedni. Szerintem inkább állj hozzá úgy, hogy de igen, meg fog. Csak legalább finom legyen.

Mindenféle technikát és praktikát kipróbáltam, mindig megrepedt. Most először nem érdekelt, meg fog-e repedni, és lám, egyben maradt. A kelt tészta élő lény, és ezt nem átvitt értelemben mondom. Az élesztőgomba a meleg környezetben életre kel, a cukor táplálja, a zsír és a só által megszabott közeg pedig kalibrálja, hogy mennyire élhet. Ezért nincsen két egyformán sikerült adag. Lehet a liszt nedvességtartalma (ami a levegő páratartalma függvényében változó), a tojás mérete, egy-két fog léghőmérséklet eltérés, stb. stb. Ezer oka lehet, hogy mikor mennyire kel meg (vagy nem) egy tészta. Ezért szerintem a pontos mennyiségeknél és rituáléknál sokkal fontosabb a feedback. Azaz - igen, jól sejted - hogy figyelj a tésztára. Hogyan reagál, hogy viselkedik, mit csinál, kel, nem kel, puffad, stb. Hülyén hangzik? Lehet. De az elmúlt két év intenzív kelt tésztás kísérletei alapján ez tűnik "tuti receptnek". Ezért javaslom azt is, hogy ha komolyak a szándékaid, süssél többször, hogy megtanuld érteni a nyelvét.

A bejgli azért reped meg, mert a kelt tészta a benne keletkező gázoktól megnyúlik. A töltelék felforrósodván szintén gőzölögni kezd, ami belső nyomást eredményez. Nem megfelelő körülmények között ettől szétszakad a bejgli tésztája. Tehát, csökkenteni kell a nyomást, ha nem akarjuk, hogy szétrepedjen. Eddig világos, ugye?

Hibaelhárítás:

Így néz ki megrepedve...
A képen látható bejgli nem az itt leírt recept alapján készült

- Vannak, akik simán csak jó száraz, ehetetlen tölteléket raknak bele. A bejglijük talán szép lesz, de finom biztosan nem, ezért ezt nem javasolnám.

- Ha rendesen meg van kelve a tészta, akkor nem a sütőben nő meg hirtelen, így elkerülhető a repedés. Tehát feltekerés után még mindenképp kelesszük. Legalább egy fél órát szobahőmérsékleten, de látni kell, hogy megnő, és ennyi. Kelesztettem én éjszaka hűtőben, meg minden bánat, nem vált be. Csak az, ha odafigyeltem :)

- A töltelék legfeljebb a tésztával azonos súlyú legyen. Tehát meg kell mérni a tésztát és meg kell mérni a tölteléket is. Nem szép része ez a munkának, de kifizetődő. A túl sok tölteléktől kiszakad a tészta, a túl kevéstől meg fuldoklunk a száraz bejglitésztában. Egyik se jó megoldás.

- A töltelék ne legyen túl nedves. Persze túl szárazon sem jó, be kell lőni a mértéket. Nagyjából olyan legyen, mint a tészta. Puhább tésztához lehet puhább töltelék, szárazabb tésztához a töltelék is kevésbé legyen vizes.

- Ne tekerd fel túl szorosan. Kell a hely a tésztának, hogy megnőhessen. Azért túl laza se legyen, mert akkor meg nem lesz bejgli formája.

Oh, és ha netán érdekel, hogy én hogyan csináltam: nos, a szobahőmérsékletű hozzávalókat betettem a kenyérsütő gépbe dagasztó üzemmódra. Ez másfél óra alatt kelt tésztát csinál belőle. Utána kinyújtottam***, megtöltöttem, feltekertem, először tojássárgájával megkentem, majd kb. fél óra pihentetés után fehérjével is, be a sütőbe, kb. 175 fokon kb. 20-25 perc alatt megsül

És ha reped, hát hagy repedjen. Egyszer van egy évben karácsony! :)

Ez sem a mostani recept.
Anyukám születésnapja december végén van, kedvence a bejgli,
így adott, hogy neki ilyen egy születésnapi "torta" :)

Ha kell még egy "tuti recept" karácsonyra, a mézeskalácsom receptjét a másik blogomon találod, itt.

* Szirupfőzéshez sem kell profi konyhatündérnek lenni: betesszük a cukrot egy fazékba, annyi vizet öntünk rá, ami éppen csak ellepi. Addig főzzük, amíg fehéresből átlátszó tisztává válik.

** Ezt azért írtam, mert elvégre is ez egyedülálló konyha, a kis adagok receptjei a specialitásunk. De ha jó bejglit sütsz, karácsonykor biztosan akad annyi ismerősöd, hogy 6-8 rúd is elfogy :)

*** A nyújtás úgy értendő, hogy bizony méricskélve a tésztadarabokat és a belé való tölteléket.

Magvas zsemle

Mint a múltkori scones posztban már írtam, nálam a kenyérkérdés mindig problémás. Elég kevés kenyeret eszem, nem diétázásból, hanem egyszerűen nem nagyon szeretem. Mármint... Vannak dolgok, amikhez egyszerűen muszáj kenyeret, zsemlét vagy valami ilyesmit enni, mert csak úgy csúszik jól. De például a reggeli sajtot, nem zsíros felvágottat, gombát* simán el tudom képzelni - sőt, nem csak elképzelem, meg is valósítom - kenyér nélkül, csak zöldségekkel, salátával körítve. Viszont van, amikor eljön az a pillanat, például egy jó érett camembert sajt képében, amikor nincs mese, kell a zsemle. Ilyenkor vagy leszaladok a boltba, vagy ha nagyon lusta vagyok, sütök inkább valamit (igen, nálam a lustaság úgy jön ki, hogy nekem a lakásból ne kelljen kimenni).

A frissen sütött pékáru jobban is esik, pár napig ez is eláll, és nem utolsósorban nincs tele mindenféle csúnya E-betűvel. Félig megsütve zárt dobozban a hűtőbe is lehet tenni, és mindig frissen sütni amit épp megeszel. Vannak, akik fagyasztják is, de én nem szeretem ezt a módszert. Nagyon kicsi a fagyasztóm, csak egy fióknyi van, azt is inkább a jégkockáknak használom. Ugyanis én abban hiszek, hogy a fagyasztott kajában nincs csí, csak kalória, de akkor meg minek eszem?

Kelesztéssel-dagasztással könnyen vagánykodom, mert a fagyasztóval és mikróval ellentétben kenyérsütőgépem az van. Ő pedig szépen bedagasztja és megkeleszti nekem a tésztákat, egy másfél órás program keretében. Nekem már csak sütni kell. De nem kell aggódni akkor sem, ha nincs ilyened, a gyúrás akkor is kitűnő fizikai munka, ha nem az edzőteremben műveled :)

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

15 dkg teljes őrlésű liszt

2,8 dl tej

10 dkg vaj vagy margarin

1 tk só

1 tasak instant élesztő (egyszemélyes konyhában az igazi csak ránkrohad)

1 tojás a kenéshez

magok a szóráshoz

Fontos, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek. Ha nem azok, akkor annyival tovább fog tartani a kelesztés, az élesztő ugyanis melegben szeret dogozni.

Elkészítés:

Ha gépben dagasztod - akár kenyérsütő, akár konyhai robotgép segítségével - akkor csak szépen sorban belepakolod a hozzávalókat: liszt, só, vaj, élesztő és a végén a tejet, és hagyod, hogy a gép elvégezze a munkát. A gép forog, az alkotó pihen, ugyebár. Kézzel dagasztva a tejet apránként add hozzá, hogy tudj vele dolgozni. Kis gyurmázás, az önfeledt gyerekkort visszaidézi. Ezután hagyjuk megkelni. Az én kenyérsütőm melegíti is a cuccot, így tart a program másfél óráig. Tehát azt gondolom, kelesztőtálban kb. egy óra alatt megkel, ha nincs kelesztőtál, csak vájling+konyharuha, akkor valamivel több lehet ez az idő. No persze a szoba hőmérsékletétől is függ...

Amikor már pofásan néz ki, azaz szépen megkelt, átgyúrom a tésztagombócot, valamiféle formát alakítok ki neki, mondjuk egy hengerszerű izét, és 8 egyforma darabba vágom. Azért nyolcba, mert akkor mindig csak felezni kell. Egyébként ez a mennyiség 8 normál méretű zsemlét ad ki, tehát ezért is jó ötlet ez a fajta szeletelés. A darabkákból gombóckákat formázok, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek. A tojást felverem, és megkenem vele a zsemléket. Ha nem sütöd azonnal, hanem mondjuk éjszakára hűtőbe teszed, és reggel sütöd csak, akkor csak sütés előtt kend le. A tojástól ragacsos tetejükre pedig tök- és lenmagot szórok, vagy ami éppen eszembe jut és van itthon (szezámmag, hántolt szotyi, zabpehely, stb.) Még így, a tepsiben is kelesztem kb. 20-30 percet, addig a sütőt bemelegítem 180 fokra. Nekem nem légkeveréses sütőm van, hanem mezei, és alulról éget, mint a hajderménkű, ezért a kelt tésztákat mindig úgy kell sütnöm, hogy a nagy tepsit (ami a sütővel megegyező méretű) beteszem az alsó sínre, és a középső sínen, egy másik tepsiben sülnek a cuccok. Ha nem így csinálom, szénné ég az alja, mire a közepe átsül. Csak szólok azért, ha ilyesmi sütőd van, jobb félni, mint égett zsemlét eszegetni. A sütési idő kb. 10 perc. 

Tudom, hogy 8 zsömle nagyon sok ám egy személynek, de kelt tésztából nem igazán lehet keveset készíteni. Lehet kísérletezgetni a fagyasztásával, vagy a szomszédok és családtagok, munkatársak körbekínálásával. Én a majdnem készre sült (vagy véletlenül készre sült...) zsemléket zárható dobozban be szoktam rakni a hűtőszekrénybe, és felhasználás előtt a sütőben felfrissítem. A kalácstésztából készült bucijaim így egy hétig is kibírták, addig meg csak elfogy már a nyolc...

*Igen, a gombát meg lehet enni nyersen, bár nem mindenki bírja, de nagyon finom, és kitűnő fehérjeforrás a hideg étkezésekhez azoknak, akik nem szeretik a húsféléket, vegetáriánusok, vagy csak szeretnek finomakat enni :)

Spenótos-túrós rétes

A rétes a legegyszerűbben elkészíthető bonyolult sütemény. Bonyolult lenne, ha egy 5x4 méteres konyhában álló 1x2 méteres asztal, meg vagy három-négy szomszédasszony kéne hozzá, hogy kinyújtsuk a tésztát. Szerencsére a boltokban kapható réteslapok által ez a folyamat annyira leegyszerűsödik, hogy akár az egyedülálló konyhában is készülhet rétes. Bőven elég, ha a nyújtódeszka elfér, de egy nagyobb tálca is megteszi.

A különböző áruházak, szuperek-hiperek, mind-mind különböző, saját és nem saját márkájú réteslapokat árusítanak. Melyik a jó? Nem tudom... Többször kéne ezzel is kísérletezgetni, hogy az ember meg tudja jegyezni, mit tapasztalt. Ami szerintem lényeges, hogy ne fagyasztottat vegyünk, hanem hűtöttet. Az lehetőleg minél frissebb legyen, és minél hamarabb használjuk fel. Másként mondva, akkor vegyünk réteslapot, ha komolyak a szándékaink, és tényleg rétest akarunk sütni. A rétestészta ugyanis vékony, és nagyon érzékeny a kiszáradásra. Ha nem elég a nedvességtartalma, akkor törik, szakad, ennek megfelelően a rétesünk is reped, a töltelék meg beteríti az egész tepsit, kinek jó az? A fagyasztottal (nem is tudom, lehet-e még ilyet kapni, mert sosem veszek, de régen volt) éppen az ellenkezője (volt) a gondom. Kiengedéskor csupa csuszpájz lett, benedvesedett, és ettől csúszott-szakadt széjjel. A másik paraméter, amire érdemes figyelni, hogy hány lap van benne. A csomagoláson található leírás is azt mondja, 2-3 lapot használjunk egy réteshez. Szerintem kettő kevés, vagy akkor jó, ha csak ujjnyi szélességben raksz bele tölteléket, és felcsavarod, mint egy szivart. Az meg nem rétes :) Tehát három lap az ideális, és mivel egyedülállók vagyunk, nem készülünk hadseregnyi főt rétessel teletömni (akár egyszerre lépnek, akár nem), ezért szerintem a 6 lapos csomag az ideális. Legutóbb az Aldiban vettem, abban 8 lap volt, mit szenvedtem, ne tudd meg...

Viszont egy hatlapos csomaggal elég jól tudunk operálni, lehet egy rúd édeset, egy rúd sósat csinálni, másnapra melóba bevinni is alkalmas. Nem muszáj a hagyományos töltelékekhez ragaszkodni. A lényeg, hogy ne legyen túl nedves a töltelék, illetve megfelelően szurkáljuk meg a rétes rudakat, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ugyanis ez a rákfenéje minden ilyen tekert süteménynek (a bejglinek is), hogy a sülés közben keletkező gőz szétfeszíti a tésztát, nem kívánt helyeken, a töltelék meg kifolyik, és csupa káosz lesz minden.

Azon kívül, ami még fontos, de ez a réteslap csomagolására is rá van írva, hogy tiszta konyharuhára teregessük a lapokat, és a konyharuha segítségével tekerjük fel a rétest. Máskülönben széjjelszakad, és a többi, lásd a fenti forgatókönyvet. A lapokat pedig azért kell olajjal megkenni, hogy ne ragadjanak össze, és így a rétesre jellemző, leveles szerkezetet kapjuk.

Na akkor mondom, mit raktam bele.

Élőben azért szebb volt...

Hozzávalók:

Egy szatyor spenót (friss)

125 g túró*

1-2 ek búzadara (gríz)

só, fokhagyma

olaj

hántolt napraforgómag

A spenót mennyiségéről nem tudok sajnos közelebbit mondani, mert elfelejtettem megmérni. Viszont annyira összetöpped, hogy tényleg nyugodtan meg lehet az egész szatyornyit párolni. Legfeljebb megeszed csak úgy, mert finom. Ja igen, ez ilyen nénitől vett, piacos spenót volt.

Szóval, a spenótot leöblögettem és összetépkedtem, ebbe bele is őszültem konkrétan. (Tudod te, hány levél van egy szatyornyi spenótban? Sok. Nagyon sok...) Kevés olajon feltettem párolódni, zárt edényben. Azért olajon, mert a zsiradékok jobban kiadják az ízeket, és ebbe még egy kis fokhagymát is teszünk, aminek az ízét szeretnénk érezni. Amikor már majdnem kész, azaz rögtön az elején (öt perc alatt tizedére fonnyad térfogatban), beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát. Én nem nyomtam szét (nincs fokhagymanyomóm, bár vettem egy kínai gyártmányt, de a második gerezdnél feladta), hanem szeletekre vágtam. Kész is, el lehet zárni, hagy hűljön egy kicsit.

A hántolt szotyit száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ez is néhány perces művelet, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kevergessük, rázogassuk. Amikor elkezd picit barnulni, már el is lehet zárni, mert a serpenyő még forró marad annyi ideig, hogy az átkevert magok másik oldalát is lepirítsa.

A túrót 1-2 evőkanál grízzel elkeverjük, mégpedig azért, hogy ne legyen túl nedves a töltelék. A gríz a melegben el fog kezdeni főni, azaz felvenni a nedvességet, és nekünk ez most jó. Túl sok nem kell bele, mert a túró ízét akarjuk érezni, elvégre ez nem grízes rétes.

Ebbe aztán belekeverjük a párolt spenótlevél darabokat és a pirított szotyit is. ez lesz a töltelék. Két rúd réteshez elég, tehát három-három réteslapot kell konyharuhára fektetve, egyenként megolajozva egymásra tenni. A legfelsőt is olajozzuk, mert tekerve lesz. Betöltjük és lazán feltekerjük a rongy segítségével. Ha túl szorosra tekerjük, az is eredményezhet repedést a végén. Ügyesen a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, ahol még mind a két rúd tetejét átkenjük olajjal és villával (vagy tűvel) jól összeszurkáljuk őket. Kb. 180 fokon sütjük, ez is olyan, hogy lehet, hogy kell tenni alá egy másik lemezt, ha csak sima gázsütőd van, nem légkeveréses. Mármint azért, hogy ne égjen meg az alja, míg a belseje megsül.

Tejföllel lehet tálalni, vagy anélkül, mindenhogy finom.

*Azért ennyi, mert egy negyedkilósat vettünk, és előző nap egy adag egyedülálló túrógombócot csináltunk a másik feléből.

Ha elfogyott a zsemle - scones

Angol és amerikai filmekben szoktam látni, hogy a kaja mellé egy nagy vejlingban pogácsaszerű sütiket tálalnak. Hirtelen egy példát tudok mondani, a Hobbitban Bilbó egy ilyet vág zsebre, mikor megijed, hogy a törpök mindent felfalnak. Ránézésre is mindig gondoltam, hogy jó lehet, szinte éreztem a számban, hogy milyen puha és finom, olyasvalami, ami tökéletesen passzol egy paradicsomleveshez. De sokáig nem vettem a fáradságot, hogy keresgéljem a receptet. Azonban ma reggel, már végképp nem volt kedvem elmenni zsemléért, ezért kezdtem keresgélni. Eredetileg valami teljesőrlésű zsömit akartam csinálni, de rátaláltam közben erre a receptre, így inkább scones lett belőle. Amellé meg kellett a paradicsomleves, hát így alakult ki a mai menü.

Az egyedülállóságban a kenyérkérdés mindig komoly probléma. Vagy ránkszárad, vagy túl hamar elfogy. Nem árt, ha van kéznél egy-két egyszerű és gyors recept, amivel lehet a problémát orvosolni, akár hétvégén, vagy éjszaka is...

Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, de egy kiló lisztből volt, úgyhogy egyedülállósítottam.

Scones, a kísérő: paradicsomleves

20 dkg liszt

34 g vaj vagy margarin

0,8 dl tej

1 kk só

1 tk sütőpor

Elkészítés: a lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a sót, hozzáadjuk a puha vajat és végül a tejet is. Kézzel gyorsan összegyúrjuk. Elvileg nyújtani meg szaggatni kéne, de akkor elő kell venni a nyújtódeszkát, ahhoz meg el kell pakolni az asztalról... Áh, fenéket! Egy tömzsi kis rudat gyúrtam belőle a vágódeszkán, amit hat, nagyjából egyforma szeletre felvágtam. Ezzel a módszerrel kolesz jellegű és látványkonyhákban (konyhának néz ki, de nem az) is könnyen elkészíthető. Kb. 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsült, az alja aranybarna, a közepe puha és nagyon finom.

Lehet zsemle vagy kenyér helyett vajjal, lekvárral, stb. fogyasztani, vagy főtt étel mellé, mint például ez a leves. Ha pedig mégis van idő a kelesztésre, akkor javaslom ezt a zsemle receptet.

Ad hoc almáspite

Örök problémám a konyhában a sütemény. Imádok sütni, viszont legtöbbször egyáltalán nem, vagy csak egy-egy szeletet, darabot tudok megenni a sütikből. Egyedülálló sütésmániásként tehát folyton keresnem kell az alkalmakat és az embereket, akik felfalhatják a sütiket. Egyébként valahol ez a népszerűségem kulcsa is. Próbáld csak ki, bármilyen eseményre váratlanul egy tálca finom sütivel érkezni (ha rosszul sikerül, inkább kuka, de ne azt adjuk oda másoknak, szóval igen, csak finom jöhet szóba). A hatás leírhatatlan :)
Na jó, és ne a cukorbetegek és allergiások szövetségi gyűlésére érkezz azzal a sütivel (hacsak nem a speciális igényeknek megfelelően készült sütiről van szó).

Nade, most a gyümölcscentrifugálásból visszamaradt almapépet igyekszünk hasznosítani, ami nem ad ki akkora mennyiséget, hogy a szomszédságot feltöltsük pitével, tehát ügyesnek kell lenni. Első körben recepteket kerestem a neten, de hamar rájöttem, hogy nemigen fog rajtam segíteni senki. A Nosalty-n találtam ezt a szimpatikus receptet, kicsit áthangszereltem. Először is fele mennyiséget vettem a lisztből és a vajból, egy doboz tejfölt nem bontok fel egy pitéért - mert mostanában nem tervezek tejfölöset főzni - úgyhogy a recept így alakult:

negyed kiló liszt

fél zacsi sütőpor

kb. 10 dkg margarin (ez volt maradék)

kb. 10 dkg cukor (ízlése is válogatja, a legtöbb recept több cukrot ír, mint amennyi nekem ízlik)

1 egész tojás

1-2 evőkanál kaukázusi kefír (fel volt bontva, ezért inkább ebből löttyintettem, minthogy egy tejfölt kinyissak)

Ezt egy linzer tészta szerű (nehezen nyújtható, inkább ragadós, a linzert amúgy hűtőbe teszem nyújtás előtt) képződmény keletkezett, amit kettéválasztottam (mint Mózes a Vörös-tengert), és az egyik felét belelapogattam egy kerek szilikon formába. Kézzel. Aztán rábiggyesztettem az almás izét, ami:

3 db almából gyümölcscentrifugázás után maradt löttyedvény

1 cs. vaníliás cukor

kicsi cukor még pluszban (ízlés szerint)

őrölt fahéj, szegfűszeg és szerecsendió - nem kell sok fűszer, de ízesebb így a cucc, és kevesebb cukrot igényel bele az ember.

Mivel ez már ki van centrifugázva, nem kell a töltelékbe zsemlemorzsa, ami a fölös szaft felszívását szolgálná.

Az alma után jön a tészta másik fele. Hamar rájöttem, hogy már a töltelékre nem fogom tudni úgy rátunkolni a tésztát, mint alulra (mert széttúrom a tölteléket is, meg mindent). Úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve kis kukacokat gyúrtam belőle, és rácsos almás süteményt állítottam elő. Normál sütihőmérsékleten - ami talán 175 fok körül van, a sütőm nem fokos, hanem csak vonalkák vannak rajta... - kb. 20 perc alatt szépen megsült. Nagyon finom lett és nem is ázik szét a tészta, mivel az alma eleve "ki van nyomkodva".