Mézeskalács

Ennek a mézeskalácsnak a receptjét sok évvel ezelőtt egy nagyon kedves hölgytől tanultam, aki egy barátom édesanyja volt, és sokmindent tanított nekem, afféle pótanyaként. Ő már nincs köztünk, sajnos. Hát most továbbadom nektek a receptjét nagy-nagy szeretettel, hogy Marika néni szíve, szeretete, gondoskodása a ti családjaitokban is tovább élhessen.

Tészta:

70 dkg liszt

30 dkg porcukor

1 ek. szódabikarbóna

2 dl méz

4 tojás

1 csomag mézeskalács fűszerkeverék (vagy fűszerek ízlés szerint)

A hozzávalókat összegyúrjuk, ha túl ragadós, még adhatunk hozzá lisztet. Vékonyra nyújtjuk (3-5 mm) és formára szaggatjuk. Kb. 180 fokos sima gázsütőben 5-7 perc alatt megsül. Ne süssük tovább, mert kemény lesz. Ha véletlen mégis megkeményedne, tegyünk mellé a sütisdobozba egy félbevágott almát, felpuhítja kb. fél nap alatt.

Ez a mézeskalács megőrzi a formáját is, de puha, ehető is marad. Jól zárható dobozban tárolva több, mint egy hónapig puha (hogy pontosan meddig, azt nem tudom, mert mindig elfogy).

Tojásmáz:

1 tojás fehérjéhez kb. 15 dkg porcukor, annyi fehérje, amennyi mázat szeretnél. Ehhez a mennyiséghez bőven elég 2 tojásból készült cukormáz.

A tojás fehérjét kemény habbá verjük, néhány csepp citromlével tovább verjük, majd a porcukrot apránként hozzá szitáljuk, miközben folyamatosan verjük.

A fehérjék méretétől függ, hogy mennyi cukrot vesz fel, minél több a cukor benne, annál hamarabb szárad.

Díszítsük a mézeskalácsokat cukormázzal és egyéb süteménydíszekkel. A máz száradása után tartsuk fém süteményesdobozban. Ha elég sűrű mázat sikerült csinálnunk, a díszítés a sütin néhány óra alatt megszárad.

Boldog karácsonyt!!!

Szeretettel 

Helga

Kókuszos banánkrémes palacsinta

Mostanában megint rajtam van a palacsinta ehetnék. Időről-időre megtörténik. Ilyenkor párnaponta palacsintát sütök, de aztán telítődöm, és megint nem csinálok fél évig. Nos hát, a dolog úgy kezdődött, hogy a két nappal ezelőtti adagnál elfogyott a lekvár. Mivel most nem volt kedvem a szigetről behajókázni a városba csak azért, hogy lekváros legyen a palacsintám, viszont volt itthon egy banán, így valahogy a nutella pótlásaképp létrehoztam ezt a receptet. Na jó, vicceltem, a nutella igazából pótolhatatlan, mindenki tudja.

Kókuszos banánkrémes palacsinta

4 db palacsinta, szokásos módon elkészítve

1 banán

3 ek kókuszreszelék

ízlés szerint vaníliás cukor

A banánt egy villával jól összetörtem, hozzáraktam a vaníliás cukrot. Még tovább nyomogattam, egészen krémszerű lett. Ezért is jött a képbe a kókusz, mert gondoltam, ez már annyira híg, hogy valami meg kell fogja a nedvességet, mert különben kifolyik a banán a palacsintából. Tehát 3 ek kókuszreszeléket adtam hozzá, ennyitől lett kellemes krém állagú. A mennyiség 4 db palacsintához volt elég. Ilyen egyszerű az egész :)

Az alábbi kép pedig azt hivatott igazolni, hogy nem is kell a nutellát pótolni, ugyanis itt is van hasonló, nagyon finom mogyorókrém. Szerintem jobb, mint a nutella, ráadásul pálmaolaj nélkül készül, tehát a környezetet is védjük vele :)

Tökös-zabos muffin

Akit a halloween szele egyszer megcsapott... Na jó, megmondom az igazat. A tökös sütik szele csapott meg. A répatortát is nagyon szeretem (lesz majd recept, ha szeretnétek), de a tökös süti valami fenomenális. A sütőtök püré kicsit nedvesebbé, ízesebbé teszi a süteményt. Kevesebb tojással is könnyű vele dolgozni, mégsem lesz nehézkes a tészta, mintha több tojás lenne benne. És mivel a tök édes is, a cukorral is lehet spórolni.

Tavaly már sütögettem ezt-azt tökösen, de mivel nem posztoltam, azok a receptek már örökre elvesztek. Most gyorsan-gyorsan töltöm is felfelé, a kevésbé fotogén, de annál jobb ízű

Második sütés, két tojással, kiváló lett!

Zabpelyhes-tökös muffin receptjét

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg zabpehely

7 dkg olaj*

1 tojás**

kb. fél dl tej

1 citrom reszelt héja és leve

10 dkg cukor

4-5 ek. tökpüré

2 tk sütőpor

fűszerek (szegfűszeg, fahéj, gyömbér, szerecsendió, vagy süti fűszerkeverék)

10 dkg kandírozott narancshéj vagy aszalt áfonya

A krémhez:

3-4 ek mascarpone

3-4 ek tökpüré

1 ek porcukor

Elkészítés:

Egy tálba mértem ki először a száraz hozzávalókat, majd beletettem az olajat, tejet, tojást, citromlevet. Szépen, simán fakanállal össze lehet keverni, ehhez nem kellett elővenni a robotgépet. Amikor már szép homogén a tészta, belekeverjük az aszalt gyümölcsöt is. 12 db normál méretű muffinforma lett tele vele. Közepes hőfokon kb. 15 perc alatt sül meg. Hagyjuk lehűlni, utána csináljuk meg a krémet a tetejére. Utána, ne közbe, mert a mascarponének is addig van tartása, amíg hideg.

Krém: robotgéppel habosra keverjük a tökpürét és a mascarponét, ízlés szerint cukorral. Habzsákba töltjük, díszítjük vele a kihűlt muffinokat. Innentől már cupcake. De erre nincs jó magyar fordítás, Amúgy sem az icing a lényeg, a zsíradék-tojás arány is eltér a hagyományos muffin és cupcake recepteknél. Na ennyi okosodás elég volt mára, menjetek sütni-főzni! :))))

*ahol és amikor csak lehet, napraforgó étolajat használok, mert valami ajurvédás csóka azt mondta, az az egyetlen, ami fokozza a pittát. Ergo nem hízlal, hanem a belső tűz fokozásával segíti a metabolikát. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de én nagyon hiszek benne :)

** lehetett volna kettő is, de csak egy volt itthon

Mazsolás túrógombóc

Néhány nappal ezelőtt borzalmasan megkívántam a túrógombócot. Nem is tudom pontosan, hogy miért, mert úgy alapból nem annyira szeretem. De néha, talán az időjárás változás, talán a bolygók állása miatt, muszáj csinálnom. Sosem tudom, hogy kell, mindig anyukámat szoktam ilyenkor felhívni. Azonban most eldöntöttem, hogy felnőttként a saját lábamra állok, és ugyanúgy, mint minden mást, az internetről kikeresett recept alapján fogom elkészíteni.

Ez is történt, és ugyanúgy, mint minden mást, nem az interneten talált recept szerint, de abból kiindulva csináltam meg. Jó lett. Szép is, úgyhogy készült fotó, és megosztom a receptet. Annál is inkább, hogy ha egy-két év múlva legközelebb megint túrógombóc ehetnékem támad, akkor meglegyen.

Túrógombóc (mazsolával)

Hozzávalók:

500 gr zsírszegény tehéntúró

6 ek búzadara

1 szép, nagy, házi tojás

2 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,5 marék mazsola

zsemlemorzsa, étolaj, tejföl, porcukor (vagy más édesítőszer), csipet só

Elkészítés:

A túrót a vaníliás cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a grízt és a reszelt citromhéjat, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojást egy külön tálban némileg felverjük, hozzáadjuk a túrós keverékhez. Homogén masszává gyúrjuk az egészet, és végül hozzáadjuk a mazsolát. Feltesszük a vizet forrni (kiteregetünk, bezavarjuk az erkélyről a macskát, stb), és a masszából kis gombócokat készítünk. Nekem 21 db lett belőle, olyan kicsit. A kicsi gombóc nem csak praktikus, mert hamarabb megfő, mintsem szétesne, de ráadásul finoman nőies, apró falatkákkal lehet táplálkozni belőle.

Ha valakinek esetleg még nem lenne meg: gombócot úgy főzünk, hogy lobogó forró vízbe tesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűtse le nagyon a vizet, és amikor feljön a víz tetejére, akkor van megfőve. Ha gyanúsan sokáig ül alul, akkor érdemes egy kanállal megpróbálni felkelteni a figyelmét, mert lehet, hogy megfőtt ám, csak leragadt picit.

Mialatt a gombócok főnek, egy lehetőleg mélyebb serpenyőben kb. 2 ek olajon úgy 6-8 evőkanál prézlit megpirítunk. Sosem tudom a pontos arányt, általában az olajhoz öntögetem addig a prézlit, míg a kívánt állagot eléri. Nem jó, ha nagyon egybetapad az olajtól, mert akkor nem fog egyenletes bevonatot képezni, de az sem jó, ha porzik, mint a Szahara, mert az meg nem finom annyira.

A megfőtt gombócokat alaposan lecsöpögtetjük, én tésztaszűrőbe szoktam kiszedni, és amíg a következő adag fő, addig az előző adag csepeg. Kisebb csoportokban belehempergetjük a prézlibe. Ha a serpenyő nem elég mély, vagy de, de a hempergetésnél csak sikerül az egész konyhát beborítani olajos prézlivel, akkor inkább tegyük egy tálba (alias vejling) a prézlit, és úgy bele a gombócokat. A tál rázogatásával és forgatásával egyenletesebb eredményt lehet elérni, mint kanalazással. Azon kívül ezek a gombócok nagyon finom puhák, ezért ha sokat babrálunk rajtuk kanalakkal, akkor csorbul a teljességük. Ne tegyük hát.

Ízlés szerinti mennyiségű porcukrot elkeverünk a tejfölben, tálaláskor ezzel öntjük nyakon a bébiket.

Főzés közben egyébként egy-egy mazsola ki fog belőle potyogni, de ezen ne akadjunk fenn.