Humusz

A humuszt nem csak vegáknak ajánlható nagy-nagy szeretettel, de ráadásul rendkívül egyedülálló barát recept is. Csupa olyan hozzávaló kell, ami eláll, tehát nincs gondunk a felhalmozással meg a kidobott maradékokkal. Az előáztatást leszámítva hamar el is készül, finom, és ráadásul, mint a számokkal, bármit meg lehet vele csinálni. Nagyon jó fehérjeforrás és ráadásul elképesztően finom is. Bár a receptek több tonna fokhagyma felhasználását javasolják, én ezt egy picit csökkentem, mert hát ki tudja ugye, hogy mikor jön az igazi :)

Humusz: 

20 dkg csicseriborsó

5 dkg szezámmag

olíva olaj

1 nagyobb citrom (vagy citromlé)

só, kömény, fokhagyma

Elkészítés:

Előző este beáztatjuk a csicseriborsót, én többször le szoktam szűrni. Másnap lemossuk, és annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük főzni a fűszerekkel együtt. A citromot és az olajat a végén fogjuk hozzáadni, illetve a fokhagymát is lehet a végére tartogatni, hogy ne főjön ki az íze. Amíg a csicseri fő, a szezámmagot kávédarálóban finomra őröljük. Ezt a szezám port pedig elkeverjük fél citrom levével és kb. 2 evőkanál olívaolajjal, majd pici vizet teszünk hozzá (kb. 1 evőkanál), hogy krémes állagot kapjunk. Ebbe is szokás fokhagymát tenni, hát nem tudom, én ebédnek szántam a humuszt és még lehet, hogy szeretnék humán interakciókba lépni, úgyhogy innen mellőztem. De ha szereted, és a társaságodat sem zavarja, akkor hajrá!

Az így készült szezám krém az úgynevezett tahini, ezzel ízesítjük a kész humuszt. Amikor megfőtt a borsó, hozzáadunk 2-3 evőkanál tahinit, ízlés szerint citromlevet és olíva olajat (esetleg frissen zúzott fokhagymát), és botmixerrel vagy más, számunkra alkalmas módon leturmixoljuk az egészet. Sűrű, de krémes állagot kell kapjunk. Ezt a krémet lehet fogyasztani friss vagy wokban elkészített zöldségekkel, húsokkal (falafel), de hidegen szendvics krémnek, vagy kicsit hígabban zöldség mártogatósnak is kiváló.

Capuccino likőr

Aki szereti a Baley's-féle "körömlakkokat", annak íme az egyik kedvenc italreceptem. Bár az utóbbi időben nem igen fogyasztok alkoholt, a likőr alapanyagául szolgáló fehér rum is még tavaly karácsonyról maradt, de most eszembe jutott, milyen jó lenne feleleveníteni ezt a finomságot. Az unokanővérem férjétől tanultam a receptet, amikor velük karácsonyoztunk, mindig volt ilyen. Most külföldön dolgozik, ezért a társaságukat kénytelen vagyok nélkülözni, de ezzel az ízzel azért felidézhetem a jelenlétüket. És mivel most is fél órát kutattam az emailjeim közt a recept után, hát gondoltam, itt az ideje, hogy ezt is feltegyem ide, a gyűjteménybe.

Cappuccino likőr

Kávélikőrt kávéspohárból...
Ki emlékszik még rá?

20 dkg (por)cukor (vagy annak megfelelő édesítő cucc, nyírfacukor, vagy amit szeretsz)

1 csomag cappuccino por

1/4 liter tej

1/4 liter (fehér) rum

1/4 liter tejszín

Bár langyos tejben hamarabb felolvad a cukor, én hidegen szoktam készíteni, mert lusta vagyok melegíteni aztán meg lehűteni. Ezért javaslom a porcukrot, az könnyebben oldódik, mint a kristály.

Először a cukrot és a tejet egy jól záródó befőttesüvegbe teszem, és addig rázom, míg a cukor feloldódik. Közben nézek valami filmet vagy ilyesmi. Nem hosszú idő ám, csak én hamar unatkozom :)

Utána hozzá lehet adni a cappuccino port, ezek is elég jól oldódnak hidegben is. Először belekeverem óvatosan, aztán folytatom a rázogatást még néhány percig. Ha az állaga már majdnem teljesen homogén, nincsenek benne csomók, akkor hozzá lehet adni a rumot. Eddigre már lehet, hogy nem fér el befőttes üvegben. Vagy tálban, vagy mérőkancsóban lehet kevergetni, esetleg egy kétliteres műanyag palackban rázogatni. A cappuccino por nem biztos, hogy tökéletesen eltűnik ennyi idő alatt, de később, amíg áll, fel fog oldódni teljesen. A legeslegvégén adjuk hozzá a tejszínt. Ez fontos. Egyszer véletlenül minden hozzávalót beleraktam az elején, és a tejszínből vaj lett, szóval hagyjuk is... :)

Ebből a mennyiségből 1 liter likőr lesz. Hűtőben tároljuk, és minden töltés előtt kissé rázzuk fel, mert a sűrűje leülepszik. Nem tudom megmondani, hogy meddig áll el, mert mindig hamarabb elfogy :)

Boldog ünnepeket!

A karácsonyi harcos: BejgLi

Sok emberrel találkozom, akik a tutit keresik. A tökéletes receptet (bármire is), aminek a lépéseit pontosan betartva az előzetesen elképzelt végeredményhez juthatnak el. Ami a durva, hogy nem csak kajában keresik ezt, de - tanácsadói munkám tapasztalatából mondhatom - az életükre is. És ami a legeslegdurvább, hogy nagyon sokan elhiszik, hogy van ilyen. Hogy létezik tuti recept, amit csak meg kell találni, meg kell csinálni, és az élet (vagy a bejgli) tökéletes lesz. Ha ezek közé tartozol, akkor egy eléggé kiábrándító hírem van a számodra: nincsen tuti recept. És aki azt állítja, neki van ilyenje, az hazudik vagy téved. Különösen igaz ez az életre, és a kelt tésztára, ami szintén élő valami. Persze előfordul, hogy megcsinálod az állítólagos tuti receptet, és tényleg sikerül, de ez inkább a véletlen, vagy a saját vágyad teremtő erejének eredménye. A tapasztalat azt mutatja, hogy valahogy végül mindenkinek meg kell találnia a saját, bejáratott receptjét. Ezen a blogon (ami ezért is egyedülálló) nem célom kinyilatkoztatásokat közölni. Sokkal inkább a kreatív konyhahasználat felé igyekszem terelgetni az olvasókat. Következzen tehát az én bejgli receptem, amit több receptből némi kísérletezés után raktam össze.

Bejgli tészta:

két rúd bejglihez

30 dkg liszt

12 dkg margarin

1 tasak porélesztő

csipet só

1 tojássárgája

1 dl tej

+1 tojás a megkenéshez

Töltelék:

negyed kiló darált dióhoz vagy mákhoz 20 dkg cukorból szirupot* főzünk, ízlés szerint citrom- vagy narancshéjjal ízesítjük, mazsolát vagy apróra vágott birsalma sajtot teszünk bele, kihűlés után lehet a tésztába tölteni. Szintén két rúd töltelékhez való adag, tehát ha összesen csak kettő darabot akarsz sütni**, akkor 125 gr mák vagy dió és 10 dkg cukor fog kelleni.

Most jönne az a rész, hogy így gyúrod, úgy pihenteted, hűtőben, naplementekor, rigófüttyel, kuvikszóra, háromszor körbejárod és kiköpsz kelet felé, akkor nem fog megrepedni. Szerintem inkább állj hozzá úgy, hogy de igen, meg fog. Csak legalább finom legyen.

Mindenféle technikát és praktikát kipróbáltam, mindig megrepedt. Most először nem érdekelt, meg fog-e repedni, és lám, egyben maradt. A kelt tészta élő lény, és ezt nem átvitt értelemben mondom. Az élesztőgomba a meleg környezetben életre kel, a cukor táplálja, a zsír és a só által megszabott közeg pedig kalibrálja, hogy mennyire élhet. Ezért nincsen két egyformán sikerült adag. Lehet a liszt nedvességtartalma (ami a levegő páratartalma függvényében változó), a tojás mérete, egy-két fog léghőmérséklet eltérés, stb. stb. Ezer oka lehet, hogy mikor mennyire kel meg (vagy nem) egy tészta. Ezért szerintem a pontos mennyiségeknél és rituáléknál sokkal fontosabb a feedback. Azaz - igen, jól sejted - hogy figyelj a tésztára. Hogyan reagál, hogy viselkedik, mit csinál, kel, nem kel, puffad, stb. Hülyén hangzik? Lehet. De az elmúlt két év intenzív kelt tésztás kísérletei alapján ez tűnik "tuti receptnek". Ezért javaslom azt is, hogy ha komolyak a szándékaid, süssél többször, hogy megtanuld érteni a nyelvét.

A bejgli azért reped meg, mert a kelt tészta a benne keletkező gázoktól megnyúlik. A töltelék felforrósodván szintén gőzölögni kezd, ami belső nyomást eredményez. Nem megfelelő körülmények között ettől szétszakad a bejgli tésztája. Tehát, csökkenteni kell a nyomást, ha nem akarjuk, hogy szétrepedjen. Eddig világos, ugye?

Hibaelhárítás:

Így néz ki megrepedve...
A képen látható bejgli nem az itt leírt recept alapján készült

- Vannak, akik simán csak jó száraz, ehetetlen tölteléket raknak bele. A bejglijük talán szép lesz, de finom biztosan nem, ezért ezt nem javasolnám.

- Ha rendesen meg van kelve a tészta, akkor nem a sütőben nő meg hirtelen, így elkerülhető a repedés. Tehát feltekerés után még mindenképp kelesszük. Legalább egy fél órát szobahőmérsékleten, de látni kell, hogy megnő, és ennyi. Kelesztettem én éjszaka hűtőben, meg minden bánat, nem vált be. Csak az, ha odafigyeltem :)

- A töltelék legfeljebb a tésztával azonos súlyú legyen. Tehát meg kell mérni a tésztát és meg kell mérni a tölteléket is. Nem szép része ez a munkának, de kifizetődő. A túl sok tölteléktől kiszakad a tészta, a túl kevéstől meg fuldoklunk a száraz bejglitésztában. Egyik se jó megoldás.

- A töltelék ne legyen túl nedves. Persze túl szárazon sem jó, be kell lőni a mértéket. Nagyjából olyan legyen, mint a tészta. Puhább tésztához lehet puhább töltelék, szárazabb tésztához a töltelék is kevésbé legyen vizes.

- Ne tekerd fel túl szorosan. Kell a hely a tésztának, hogy megnőhessen. Azért túl laza se legyen, mert akkor meg nem lesz bejgli formája.

Oh, és ha netán érdekel, hogy én hogyan csináltam: nos, a szobahőmérsékletű hozzávalókat betettem a kenyérsütő gépbe dagasztó üzemmódra. Ez másfél óra alatt kelt tésztát csinál belőle. Utána kinyújtottam***, megtöltöttem, feltekertem, először tojássárgájával megkentem, majd kb. fél óra pihentetés után fehérjével is, be a sütőbe, kb. 175 fokon kb. 20-25 perc alatt megsül

És ha reped, hát hagy repedjen. Egyszer van egy évben karácsony! :)

Ez sem a mostani recept.
Anyukám születésnapja december végén van, kedvence a bejgli,
így adott, hogy neki ilyen egy születésnapi "torta" :)

Ha kell még egy "tuti recept" karácsonyra, a mézeskalácsom receptjét a másik blogomon találod, itt.

* Szirupfőzéshez sem kell profi konyhatündérnek lenni: betesszük a cukrot egy fazékba, annyi vizet öntünk rá, ami éppen csak ellepi. Addig főzzük, amíg fehéresből átlátszó tisztává válik.

** Ezt azért írtam, mert elvégre is ez egyedülálló konyha, a kis adagok receptjei a specialitásunk. De ha jó bejglit sütsz, karácsonykor biztosan akad annyi ismerősöd, hogy 6-8 rúd is elfogy :)

*** A nyújtás úgy értendő, hogy bizony méricskélve a tésztadarabokat és a belé való tölteléket.

Zöldborsó főzelék

Egyik kedvenc főzelékem, amit a jó minőségű fagyasztott borsóknak köszönhetően most már bármikor el lehet készíteni. Szinte bármilyen feltét passzol hozzá, így akkor is lehet élvezni, ha nincsenek feltöltve otthon a készleteink. Ha nem ragaszkodsz a fasírthoz, vagy a sült tarjához, amivel a menzán koronázták meg e becses menüt, vagy netán vega vagy, akkor lehet rá ütni egy tükörtojást, de tócsnival vagy rántott sajttal is isteni. Nem mellesleg pedig villámgyorsan elkészül, még friss borsóból is.

Zöldborsó főzelék tükörtojással és pirított kenyérrel

Zöldborsó főzelék

borsó - mondjuk egy 450gr-os fagyasztott az elég bőven két tányérra, ezt a mennyiséget veszem most alapul, de lehet egy üvegeset, vagy frissen fejtettet is használni (tavasszal, ugyebár)

2 ek liszt

2-3 ek vaj (olaj is jó, de vajjal finomabb)

2 dl tej, víz

petrezselyem, fokhagyma, só

A zsiradékon a borsót megpároljuk, én úgy szoktam csinálni, hogy nagyon lassú tűzön teszem fel, hogy szépen lassan, alacsony hőmérsékleten párolódjon. Ha nyers borsót használsz, vagy nincs olyan jól záró edényed, mint pl. AMC, Zepter, hanem sima fazékban főzöl, akkor lehet, hogy egy picivel több folyadék kell alá, hogy ne égjen meg. A borsót nem kell szétfőzni, így megmarad az íze és a vitamintartalma is. Sok víz se maradjon rajta, mert a staubolásnál az könnyen összecsomosítja a lisztet.

Szóval, a megpárolt, zsiradéktól csillogó borsóra rászórjuk a lisztet, és hamar el is keverjük. Ez a staubolás egyébként. Hasznos szó, a zöldborsó főzeléken kívül még nem csináltam ételt, ami ezzel a technikával készül :) Ezután ráöntjük a hideg tejet, és még mindig folyamatosan és lelkesen kevergetünk. Eztán még ráteszünk annyi vizet, hogy kb. ellepje, felforraljuk, kész. De mi van a fűszerekkel? Na igen. Általában én a staubolás előtti percekben teszem bele a petrezselymet, hogy azért kicsit megpuhuljon, a sót és a fokhagymát viszont csak a végén, a vízzel. Ezek mind-mind (jó, a só nem, de a másik kettő) veszítenek az ízükből a főzés során, ezért inkább csak a végén szeretem beletenni. De persze csinálhatod úgy is, hogy a borsóval párolsz mindent, ekkor lehet, hogy egy picit több fűszerre lesz szükség.

Van, aki cukrot is tesz bele, különösen, ha nem elég édes a borsó. Sajnos, ha a borsó olyan fajta, vagy öreg, lisztes, akkor hiába pakolod bele a cukrot, édes lesz, de zsenge már nem. Nekem a Lidl fagyasztott zöldségeivel van a legjobb tapasztalatom (nem fizetnek érte, csak mondom), a Bonduelle szerintem nem annyival jobb, mint amilyen drága, sok saját márkás és/vagy olcsó fagyasztott zöldség meg tele van szeméttel. ha tudsz jót, szívesen fogadjuk ám a javaslatokat, nem mindenkinek van Lidl a közelében! :)

Nokkerli

Bár mindig is szerettem a nokedlit, különösen jól sikerült, omlós marhapörköltek mellé, koviubival, esetleg tojásosan, friss, tavaszi salátával, de ezeket az ételeket sosem én készítettem, mindig nekem készítették. A marhapörkölt férfimunka, esetleg éttermi, a tojásos nokedli meg egyszerűen csak több macerának tűnt, mint amennyit megér. Tehát sosem csináltam nokedlit, vagy nem ettem, vagy, amikor még a szüleimnél laktam, megkértem apukámat, hogy csináljon, ha olyan kaját akartam főzni. Tavaly viszont egy kedves barátom gyakorolta a főzést, és mikor a tojásos nokedlihez ért, be akarta mutatni nekem is a tudományát. Viszont nem volt nokedli szaggatóm, hát tőle kaptam egyet. Nos, egy év után gondoltam, hogy jó lenne valami hasznát is venni (elég nagy helyet foglal, ez az a kerek, a lábas tetejére rakható, műanyag fajta, nem a hagyományos, kis fém izé, amit fogni kell). Találtam egy kitűnő receptet, talán vadász nokedli a neve, ha jól emlékszem. Kiderült, hogy végülis nokedlit lehet egy személyre is készíteni, bár nem árt, ha előtte már láttál valakit nokedlit szaggatni. Csak liszt és tojás kell hozzá - igen tudom, más receptek írnak vizet is, de egy tojás amennyi lisztet fölvesz, abból ragyogóan kétszer eszik egyedülállókám, tehát ha nagyobb mennyiséget gyártanánk, még plusz vízzel, akkor át kell hívni a szomszédokat. Lehet variálni, lehet köretnek, vagy valamivel felturbózva önállóan, egytálételként fogyasztani. Nem utolsósorban nagyon hamar kész. Ezért szerintem megéri beruházni pénzt a szaggatóba és időt a gyakorlásba, mert sokoldalúan használható tudásra tehetünk szert. Nos tehát:

Nokedli

1 tojás

amennyi lisztet felvesz

só

Egy edényben felteszünk vizet forrni, mintha tésztát akarnánk főzni (mert azt fogunk). A tojást a liszttel és a sóval eldolgozzuk. Apránként adjunk hozzá lisztet, és folyamatosan kevergessük egy villával, amíg olyan jó, szaggatható, nokedli állagot nem érünk el. Lehet bele tenni apróra vágott friss, vagy morzsolt szárított zöldfűszereket. Elég aprónak kell lenni a darabkáknak ahhoz, hogy ne akadjanak fel a szaggatás során.

A lobogó forró vízbe szaggatjuk a tésztát. Mivel ez csak egy kis adag tészta, és egy átlagos lábos is legalább 2,5 literes, szerintem nem lesz itt gáz, de ha többet csinálnál (vagy kicsi a fazekad), akkor ügyelni kell arra, hogy ne legyen bent egyszerre túl sok noki a vízben, mert összetapadhatnak. Pár perc alatt megfőnek, ez abból látszik, hogy elkezdenek úszkálni a víz tetején. Ekkor leszűrjük, vagy ha többadagos, akkor szűrővel kivesszük a forró vízből, és szaggatjuk a következő kanyart.

Így önmagában fogyasztható köretnek pörköltfélékhez, gomba- vagy tojáspörkölthöz is nagyon finom. De különféle egytálételeket is varázsolhatunk belőle, az alábbiak szerint:

Tojásos nokedli

Egy tálban felkeverünk 1-2 tojást, mintha rántottát készítenénk, egy serpenyőben pedig olajat hevítünk. Beletesszük a lecsöpögtetett nokedlit a forró olajba, átforgatjuk, majd leöntjük a tojással és összekeverjük. A kívánt állagúra sütjük, folyamatos kevergetés mellett. A tojásos nokedlit rendszerint salátával tálalják (saláta salátával, szóval ecetes-cukros vízzel lelocsolt salátalevelekkel), de még ez is jó lehet köretnek, mondjuk zöldséges ételekhez.

Fűszeres noki

Az elkészült nokedlit olívaolajjal átforgatjuk, friss fűszernövényekkel ízesítjük. Nem, ettől nem fogsz jóllakni, de mondjuk edzés előtti szénhidrátbevitelnek megfelel (ja, meg finom is).

Vadász nokedli

Vadász nokedli

avagy a nokedli nehéztűzérség

1 közepes hagyma

kockázott bacon

edámi sajt (vagy más, aminek íze van, szóval nem annyira trappista)

fokhagyma, és/vagy snidling

A kockázott bacont zsírjára sütjük (addig sütjük, amíg teljesen összetöpped), a hagymát apró kockára vágva megdinszteljük. A zsírt én ki szoktam önteni, mert nekem az úgy már túl nehéz kaja lenne, de hát gusztusok és taslik. A hagymás baconnel összekeverjük a nokedlit, megszórjuk finomra reszelt sajttal és apróra vágott snidlinggel. Snidling híján (vagy, ha nem szeretjük), lehet fokhagyma port használni, vagy a forró zsiradékba, még mielőtt egészen elkészülne a bacon-ös hagyma, beletehetünk zúzott fokhagymát. Azért a végén szoktam beletenni, mert főzés közben igencsak el tud menni az íze (hogy hova, nem tudom).

Pizza - az egyedülálló konyha barátja

A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.

Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).

Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.

Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.

Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel,
tükörtojással és extra sajttal.

Ha magunk készítenénk a pizzatésztát:

0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só

A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.

A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.

Pizzaszósz

sűrített paradicsom

olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)

só, cukor

A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.

Pánikszósz

Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.

Nempizza szósz

Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem

tejföl + fokhagyma

Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)

Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.

*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.

Tepsis krumpli

A tepsis krumpli tulajdonképpen ezerarcú, mint a briliáns. Bármikor, bármilyen évszakhoz, lehetőséghez, adottsághoz igazítható. Ráadásul igazi lusták kajája: összevagdosol mindenfélét, bedobálod egy tepsibe, megsütöd, és ha van benne krumpli, ráfogod, hogy tepsis krumpli és kész is.

Lehet csak zöldségekkel, lehet valami húsfélével kiegészítve, de lehet akár csak krumpli, magában, valamilyen fűszerrel feldobva. Mindenhogy isteni, persze annak, aki a krumplit szereti :)

A lényeg, hogy valami zsiradék legyen az alján, hogy a jól megpirult szeleteket vagy darabkákat legyen esélyünk felkapargatni. Ez a tepsis krumpli legfinomabb része, kár lenne otthagyni. A metódus tehát mindig hasonló: zsiradék alul (olaj, zsír, szalonna, vaj, bármi), utána a krumpli, megsózva, a tetejére minden más (hagyma, fokhagyma, de én például imádom a sült sárgarépát is). A mostani egy nagyon egyszerű, de finom verzió, húsevőknek, mivel bacon is van benne.

3 szem jó közepes krumpli

1 hagyma

125 g kockázott bacon

1 fél maradék paradicsom reggeliről :)

A krumplikat meghámozzuk és kockára vágjuk, a bacont egy megfelelő méretű jénai aljára szétszórjuk, rá a krumplikockákat, a félbe-negyedbe vágott hagymát és esetleg paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá (kb. fél deci), majd alufóliával betakargatjuk és 180 fokon sütni kezdjük. A krumplitól függ, hogy meddig kell sütni. Kisebb kockák vagy szeletek 20 perc alatt is megvannak.

Amikor már félig puha, levesszük a fóliát, és hagyjuk, hogy a víz elpárologjon, a bacon pedig zsírjára süljön. Később, ha már a bacon sülni kezdett, át is forgathatjuk, hogy a krumplit mindenhol érje a bacon íz. Kellemesen aranybarnára sütjük, a szélei nem baj, ha ropogósak, úgy a finom. 

Gyors kaja, mivel az előkészület gyakorlatilag a krumplipucolásból áll, és ennyi. A többit a sütő intézi :)

Répás-hagymás változat, sültkrumpli fűszerkeverékkel vadítva