Nokkerli

Bár mindig is szerettem a nokedlit, különösen jól sikerült, omlós marhapörköltek mellé, koviubival, esetleg tojásosan, friss, tavaszi salátával, de ezeket az ételeket sosem én készítettem, mindig nekem készítették. A marhapörkölt férfimunka, esetleg éttermi, a tojásos nokedli meg egyszerűen csak több macerának tűnt, mint amennyit megér. Tehát sosem csináltam nokedlit, vagy nem ettem, vagy, amikor még a szüleimnél laktam, megkértem apukámat, hogy csináljon, ha olyan kaját akartam főzni. Tavaly viszont egy kedves barátom gyakorolta a főzést, és mikor a tojásos nokedlihez ért, be akarta mutatni nekem is a tudományát. Viszont nem volt nokedli szaggatóm, hát tőle kaptam egyet. Nos, egy év után gondoltam, hogy jó lenne valami hasznát is venni (elég nagy helyet foglal, ez az a kerek, a lábas tetejére rakható, műanyag fajta, nem a hagyományos, kis fém izé, amit fogni kell). Találtam egy kitűnő receptet, talán vadász nokedli a neve, ha jól emlékszem. Kiderült, hogy végülis nokedlit lehet egy személyre is készíteni, bár nem árt, ha előtte már láttál valakit nokedlit szaggatni. Csak liszt és tojás kell hozzá - igen tudom, más receptek írnak vizet is, de egy tojás amennyi lisztet fölvesz, abból ragyogóan kétszer eszik egyedülállókám, tehát ha nagyobb mennyiséget gyártanánk, még plusz vízzel, akkor át kell hívni a szomszédokat. Lehet variálni, lehet köretnek, vagy valamivel felturbózva önállóan, egytálételként fogyasztani. Nem utolsósorban nagyon hamar kész. Ezért szerintem megéri beruházni pénzt a szaggatóba és időt a gyakorlásba, mert sokoldalúan használható tudásra tehetünk szert. Nos tehát:

Nokedli

1 tojás

amennyi lisztet felvesz

só

Egy edényben felteszünk vizet forrni, mintha tésztát akarnánk főzni (mert azt fogunk). A tojást a liszttel és a sóval eldolgozzuk. Apránként adjunk hozzá lisztet, és folyamatosan kevergessük egy villával, amíg olyan jó, szaggatható, nokedli állagot nem érünk el. Lehet bele tenni apróra vágott friss, vagy morzsolt szárított zöldfűszereket. Elég aprónak kell lenni a darabkáknak ahhoz, hogy ne akadjanak fel a szaggatás során.

A lobogó forró vízbe szaggatjuk a tésztát. Mivel ez csak egy kis adag tészta, és egy átlagos lábos is legalább 2,5 literes, szerintem nem lesz itt gáz, de ha többet csinálnál (vagy kicsi a fazekad), akkor ügyelni kell arra, hogy ne legyen bent egyszerre túl sok noki a vízben, mert összetapadhatnak. Pár perc alatt megfőnek, ez abból látszik, hogy elkezdenek úszkálni a víz tetején. Ekkor leszűrjük, vagy ha többadagos, akkor szűrővel kivesszük a forró vízből, és szaggatjuk a következő kanyart.

Így önmagában fogyasztható köretnek pörköltfélékhez, gomba- vagy tojáspörkölthöz is nagyon finom. De különféle egytálételeket is varázsolhatunk belőle, az alábbiak szerint:

Tojásos nokedli

Egy tálban felkeverünk 1-2 tojást, mintha rántottát készítenénk, egy serpenyőben pedig olajat hevítünk. Beletesszük a lecsöpögtetett nokedlit a forró olajba, átforgatjuk, majd leöntjük a tojással és összekeverjük. A kívánt állagúra sütjük, folyamatos kevergetés mellett. A tojásos nokedlit rendszerint salátával tálalják (saláta salátával, szóval ecetes-cukros vízzel lelocsolt salátalevelekkel), de még ez is jó lehet köretnek, mondjuk zöldséges ételekhez.

Fűszeres noki

Az elkészült nokedlit olívaolajjal átforgatjuk, friss fűszernövényekkel ízesítjük. Nem, ettől nem fogsz jóllakni, de mondjuk edzés előtti szénhidrátbevitelnek megfelel (ja, meg finom is).

Vadász nokedli

Vadász nokedli

avagy a nokedli nehéztűzérség

1 közepes hagyma

kockázott bacon

edámi sajt (vagy más, aminek íze van, szóval nem annyira trappista)

fokhagyma, és/vagy snidling

A kockázott bacont zsírjára sütjük (addig sütjük, amíg teljesen összetöpped), a hagymát apró kockára vágva megdinszteljük. A zsírt én ki szoktam önteni, mert nekem az úgy már túl nehéz kaja lenne, de hát gusztusok és taslik. A hagymás baconnel összekeverjük a nokedlit, megszórjuk finomra reszelt sajttal és apróra vágott snidlinggel. Snidling híján (vagy, ha nem szeretjük), lehet fokhagyma port használni, vagy a forró zsiradékba, még mielőtt egészen elkészülne a bacon-ös hagyma, beletehetünk zúzott fokhagymát. Azért a végén szoktam beletenni, mert főzés közben igencsak el tud menni az íze (hogy hova, nem tudom).

Pizza - az egyedülálló konyha barátja

A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.

Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).

Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.

Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.

Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel,
tükörtojással és extra sajttal.

Ha magunk készítenénk a pizzatésztát:

0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só

A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.

A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.

Pizzaszósz

sűrített paradicsom

olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)

só, cukor

A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.

Pánikszósz

Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.

Nempizza szósz

Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem

tejföl + fokhagyma

Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)

Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.

*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.

Tepsis krumpli

A tepsis krumpli tulajdonképpen ezerarcú, mint a briliáns. Bármikor, bármilyen évszakhoz, lehetőséghez, adottsághoz igazítható. Ráadásul igazi lusták kajája: összevagdosol mindenfélét, bedobálod egy tepsibe, megsütöd, és ha van benne krumpli, ráfogod, hogy tepsis krumpli és kész is.

Lehet csak zöldségekkel, lehet valami húsfélével kiegészítve, de lehet akár csak krumpli, magában, valamilyen fűszerrel feldobva. Mindenhogy isteni, persze annak, aki a krumplit szereti :)

A lényeg, hogy valami zsiradék legyen az alján, hogy a jól megpirult szeleteket vagy darabkákat legyen esélyünk felkapargatni. Ez a tepsis krumpli legfinomabb része, kár lenne otthagyni. A metódus tehát mindig hasonló: zsiradék alul (olaj, zsír, szalonna, vaj, bármi), utána a krumpli, megsózva, a tetejére minden más (hagyma, fokhagyma, de én például imádom a sült sárgarépát is). A mostani egy nagyon egyszerű, de finom verzió, húsevőknek, mivel bacon is van benne.

3 szem jó közepes krumpli

1 hagyma

125 g kockázott bacon

1 fél maradék paradicsom reggeliről :)

A krumplikat meghámozzuk és kockára vágjuk, a bacont egy megfelelő méretű jénai aljára szétszórjuk, rá a krumplikockákat, a félbe-negyedbe vágott hagymát és esetleg paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá (kb. fél deci), majd alufóliával betakargatjuk és 180 fokon sütni kezdjük. A krumplitól függ, hogy meddig kell sütni. Kisebb kockák vagy szeletek 20 perc alatt is megvannak.

Amikor már félig puha, levesszük a fóliát, és hagyjuk, hogy a víz elpárologjon, a bacon pedig zsírjára süljön. Később, ha már a bacon sülni kezdett, át is forgathatjuk, hogy a krumplit mindenhol érje a bacon íz. Kellemesen aranybarnára sütjük, a szélei nem baj, ha ropogósak, úgy a finom. 

Gyors kaja, mivel az előkészület gyakorlatilag a krumplipucolásból áll, és ennyi. A többit a sütő intézi :)

Répás-hagymás változat, sültkrumpli fűszerkeverékkel vadítva

Magvas zsemle

Mint a múltkori scones posztban már írtam, nálam a kenyérkérdés mindig problémás. Elég kevés kenyeret eszem, nem diétázásból, hanem egyszerűen nem nagyon szeretem. Mármint... Vannak dolgok, amikhez egyszerűen muszáj kenyeret, zsemlét vagy valami ilyesmit enni, mert csak úgy csúszik jól. De például a reggeli sajtot, nem zsíros felvágottat, gombát* simán el tudom képzelni - sőt, nem csak elképzelem, meg is valósítom - kenyér nélkül, csak zöldségekkel, salátával körítve. Viszont van, amikor eljön az a pillanat, például egy jó érett camembert sajt képében, amikor nincs mese, kell a zsemle. Ilyenkor vagy leszaladok a boltba, vagy ha nagyon lusta vagyok, sütök inkább valamit (igen, nálam a lustaság úgy jön ki, hogy nekem a lakásból ne kelljen kimenni).

A frissen sütött pékáru jobban is esik, pár napig ez is eláll, és nem utolsósorban nincs tele mindenféle csúnya E-betűvel. Félig megsütve zárt dobozban a hűtőbe is lehet tenni, és mindig frissen sütni amit épp megeszel. Vannak, akik fagyasztják is, de én nem szeretem ezt a módszert. Nagyon kicsi a fagyasztóm, csak egy fióknyi van, azt is inkább a jégkockáknak használom. Ugyanis én abban hiszek, hogy a fagyasztott kajában nincs csí, csak kalória, de akkor meg minek eszem?

Kelesztéssel-dagasztással könnyen vagánykodom, mert a fagyasztóval és mikróval ellentétben kenyérsütőgépem az van. Ő pedig szépen bedagasztja és megkeleszti nekem a tésztákat, egy másfél órás program keretében. Nekem már csak sütni kell. De nem kell aggódni akkor sem, ha nincs ilyened, a gyúrás akkor is kitűnő fizikai munka, ha nem az edzőteremben műveled :)

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

15 dkg teljes őrlésű liszt

2,8 dl tej

10 dkg vaj vagy margarin

1 tk só

1 tasak instant élesztő (egyszemélyes konyhában az igazi csak ránkrohad)

1 tojás a kenéshez

magok a szóráshoz

Fontos, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek. Ha nem azok, akkor annyival tovább fog tartani a kelesztés, az élesztő ugyanis melegben szeret dogozni.

Elkészítés:

Ha gépben dagasztod - akár kenyérsütő, akár konyhai robotgép segítségével - akkor csak szépen sorban belepakolod a hozzávalókat: liszt, só, vaj, élesztő és a végén a tejet, és hagyod, hogy a gép elvégezze a munkát. A gép forog, az alkotó pihen, ugyebár. Kézzel dagasztva a tejet apránként add hozzá, hogy tudj vele dolgozni. Kis gyurmázás, az önfeledt gyerekkort visszaidézi. Ezután hagyjuk megkelni. Az én kenyérsütőm melegíti is a cuccot, így tart a program másfél óráig. Tehát azt gondolom, kelesztőtálban kb. egy óra alatt megkel, ha nincs kelesztőtál, csak vájling+konyharuha, akkor valamivel több lehet ez az idő. No persze a szoba hőmérsékletétől is függ...

Amikor már pofásan néz ki, azaz szépen megkelt, átgyúrom a tésztagombócot, valamiféle formát alakítok ki neki, mondjuk egy hengerszerű izét, és 8 egyforma darabba vágom. Azért nyolcba, mert akkor mindig csak felezni kell. Egyébként ez a mennyiség 8 normál méretű zsemlét ad ki, tehát ezért is jó ötlet ez a fajta szeletelés. A darabkákból gombóckákat formázok, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek. A tojást felverem, és megkenem vele a zsemléket. Ha nem sütöd azonnal, hanem mondjuk éjszakára hűtőbe teszed, és reggel sütöd csak, akkor csak sütés előtt kend le. A tojástól ragacsos tetejükre pedig tök- és lenmagot szórok, vagy ami éppen eszembe jut és van itthon (szezámmag, hántolt szotyi, zabpehely, stb.) Még így, a tepsiben is kelesztem kb. 20-30 percet, addig a sütőt bemelegítem 180 fokra. Nekem nem légkeveréses sütőm van, hanem mezei, és alulról éget, mint a hajderménkű, ezért a kelt tésztákat mindig úgy kell sütnöm, hogy a nagy tepsit (ami a sütővel megegyező méretű) beteszem az alsó sínre, és a középső sínen, egy másik tepsiben sülnek a cuccok. Ha nem így csinálom, szénné ég az alja, mire a közepe átsül. Csak szólok azért, ha ilyesmi sütőd van, jobb félni, mint égett zsemlét eszegetni. A sütési idő kb. 10 perc. 

Tudom, hogy 8 zsömle nagyon sok ám egy személynek, de kelt tésztából nem igazán lehet keveset készíteni. Lehet kísérletezgetni a fagyasztásával, vagy a szomszédok és családtagok, munkatársak körbekínálásával. Én a majdnem készre sült (vagy véletlenül készre sült...) zsemléket zárható dobozban be szoktam rakni a hűtőszekrénybe, és felhasználás előtt a sütőben felfrissítem. A kalácstésztából készült bucijaim így egy hétig is kibírták, addig meg csak elfogy már a nyolc...

*Igen, a gombát meg lehet enni nyersen, bár nem mindenki bírja, de nagyon finom, és kitűnő fehérjeforrás a hideg étkezésekhez azoknak, akik nem szeretik a húsféléket, vegetáriánusok, vagy csak szeretnek finomakat enni :)

Spenótos-túrós rétes

A rétes a legegyszerűbben elkészíthető bonyolult sütemény. Bonyolult lenne, ha egy 5x4 méteres konyhában álló 1x2 méteres asztal, meg vagy három-négy szomszédasszony kéne hozzá, hogy kinyújtsuk a tésztát. Szerencsére a boltokban kapható réteslapok által ez a folyamat annyira leegyszerűsödik, hogy akár az egyedülálló konyhában is készülhet rétes. Bőven elég, ha a nyújtódeszka elfér, de egy nagyobb tálca is megteszi.

A különböző áruházak, szuperek-hiperek, mind-mind különböző, saját és nem saját márkájú réteslapokat árusítanak. Melyik a jó? Nem tudom... Többször kéne ezzel is kísérletezgetni, hogy az ember meg tudja jegyezni, mit tapasztalt. Ami szerintem lényeges, hogy ne fagyasztottat vegyünk, hanem hűtöttet. Az lehetőleg minél frissebb legyen, és minél hamarabb használjuk fel. Másként mondva, akkor vegyünk réteslapot, ha komolyak a szándékaink, és tényleg rétest akarunk sütni. A rétestészta ugyanis vékony, és nagyon érzékeny a kiszáradásra. Ha nem elég a nedvességtartalma, akkor törik, szakad, ennek megfelelően a rétesünk is reped, a töltelék meg beteríti az egész tepsit, kinek jó az? A fagyasztottal (nem is tudom, lehet-e még ilyet kapni, mert sosem veszek, de régen volt) éppen az ellenkezője (volt) a gondom. Kiengedéskor csupa csuszpájz lett, benedvesedett, és ettől csúszott-szakadt széjjel. A másik paraméter, amire érdemes figyelni, hogy hány lap van benne. A csomagoláson található leírás is azt mondja, 2-3 lapot használjunk egy réteshez. Szerintem kettő kevés, vagy akkor jó, ha csak ujjnyi szélességben raksz bele tölteléket, és felcsavarod, mint egy szivart. Az meg nem rétes :) Tehát három lap az ideális, és mivel egyedülállók vagyunk, nem készülünk hadseregnyi főt rétessel teletömni (akár egyszerre lépnek, akár nem), ezért szerintem a 6 lapos csomag az ideális. Legutóbb az Aldiban vettem, abban 8 lap volt, mit szenvedtem, ne tudd meg...

Viszont egy hatlapos csomaggal elég jól tudunk operálni, lehet egy rúd édeset, egy rúd sósat csinálni, másnapra melóba bevinni is alkalmas. Nem muszáj a hagyományos töltelékekhez ragaszkodni. A lényeg, hogy ne legyen túl nedves a töltelék, illetve megfelelően szurkáljuk meg a rétes rudakat, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ugyanis ez a rákfenéje minden ilyen tekert süteménynek (a bejglinek is), hogy a sülés közben keletkező gőz szétfeszíti a tésztát, nem kívánt helyeken, a töltelék meg kifolyik, és csupa káosz lesz minden.

Azon kívül, ami még fontos, de ez a réteslap csomagolására is rá van írva, hogy tiszta konyharuhára teregessük a lapokat, és a konyharuha segítségével tekerjük fel a rétest. Máskülönben széjjelszakad, és a többi, lásd a fenti forgatókönyvet. A lapokat pedig azért kell olajjal megkenni, hogy ne ragadjanak össze, és így a rétesre jellemző, leveles szerkezetet kapjuk.

Na akkor mondom, mit raktam bele.

Élőben azért szebb volt...

Hozzávalók:

Egy szatyor spenót (friss)

125 g túró*

1-2 ek búzadara (gríz)

só, fokhagyma

olaj

hántolt napraforgómag

A spenót mennyiségéről nem tudok sajnos közelebbit mondani, mert elfelejtettem megmérni. Viszont annyira összetöpped, hogy tényleg nyugodtan meg lehet az egész szatyornyit párolni. Legfeljebb megeszed csak úgy, mert finom. Ja igen, ez ilyen nénitől vett, piacos spenót volt.

Szóval, a spenótot leöblögettem és összetépkedtem, ebbe bele is őszültem konkrétan. (Tudod te, hány levél van egy szatyornyi spenótban? Sok. Nagyon sok...) Kevés olajon feltettem párolódni, zárt edényben. Azért olajon, mert a zsiradékok jobban kiadják az ízeket, és ebbe még egy kis fokhagymát is teszünk, aminek az ízét szeretnénk érezni. Amikor már majdnem kész, azaz rögtön az elején (öt perc alatt tizedére fonnyad térfogatban), beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát. Én nem nyomtam szét (nincs fokhagymanyomóm, bár vettem egy kínai gyártmányt, de a második gerezdnél feladta), hanem szeletekre vágtam. Kész is, el lehet zárni, hagy hűljön egy kicsit.

A hántolt szotyit száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ez is néhány perces művelet, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kevergessük, rázogassuk. Amikor elkezd picit barnulni, már el is lehet zárni, mert a serpenyő még forró marad annyi ideig, hogy az átkevert magok másik oldalát is lepirítsa.

A túrót 1-2 evőkanál grízzel elkeverjük, mégpedig azért, hogy ne legyen túl nedves a töltelék. A gríz a melegben el fog kezdeni főni, azaz felvenni a nedvességet, és nekünk ez most jó. Túl sok nem kell bele, mert a túró ízét akarjuk érezni, elvégre ez nem grízes rétes.

Ebbe aztán belekeverjük a párolt spenótlevél darabokat és a pirított szotyit is. ez lesz a töltelék. Két rúd réteshez elég, tehát három-három réteslapot kell konyharuhára fektetve, egyenként megolajozva egymásra tenni. A legfelsőt is olajozzuk, mert tekerve lesz. Betöltjük és lazán feltekerjük a rongy segítségével. Ha túl szorosra tekerjük, az is eredményezhet repedést a végén. Ügyesen a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, ahol még mind a két rúd tetejét átkenjük olajjal és villával (vagy tűvel) jól összeszurkáljuk őket. Kb. 180 fokon sütjük, ez is olyan, hogy lehet, hogy kell tenni alá egy másik lemezt, ha csak sima gázsütőd van, nem légkeveréses. Mármint azért, hogy ne égjen meg az alja, míg a belseje megsül.

Tejföllel lehet tálalni, vagy anélkül, mindenhogy finom.

*Azért ennyi, mert egy negyedkilósat vettünk, és előző nap egy adag egyedülálló túrógombócot csináltunk a másik feléből.

Mediterrán paradicsomleves

Ezt a levest az egyik barátnőm szokta nekem készíteni, ha vendégségbe megyek hozzá. Előnye, hogy lehet belőle keveset is csinálni, tehát passzol az egyszemélyes menübe. Kicsit egyedülállósítottam a receptet, egyébként is mindig variálok rajta, de ez a mostani különösen ízlett, így hát megosztom veletek. Nem csak finom, hanem gyorsan el is készül, kb. 10-15 perc alatt megvan, tokkal-vonóval.

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj

250 ml paradicsomsűrítmény - én a lidl-ben kapható dobozos paradicsompürét szeretem a legjobban, jó az íze és soha nem ég tőle a gyomrom, most pennyset vettem, az is nagyon finom. Nem ajánlom a konzerves par.püréket, mert nagyon gyatra minőségű némelyik. Pont az egyik legdrágább (Aranyfácán) például olyan, hogy nem tudom miből van, de ha ilyet eszem, utána a pokol összes tüze a gyomromban lángol. Igaz, ezek a paradicsomsűrítmények 500 grammosak, tehát a fele kell egy ilyen kétadagos leveshez, de másik nap lehet csinálni valamilyen spagettit, és akkor már sitty-sutty el is fogyott. Néhány napig felbontva is eláll a hűtőszekrényben.

250 ml víz

só, cukor, fehér bors, pirospaprika, fokhagyma, friss petrezselyem és friss bazsalikom

1 db mozzarella

A hagymát nagyobb kockákra vágjuk és az olajon üvegesre pároljuk. Ne fonnyasszuk túl és ne legyenek túl aprók a darabok, a hagyma lesz a levesünk "süreje". Majd tegyünk rá egy teáskanálnyi pirospaprikát, jól keverjük össze. Ez után öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel. Tipp: ha abba az edénybe öntjük a vizet, amivel a par.pürét kimértük, akkor kvázi kiöblítjük, és így nem vész kárba a püré. Hozzáteszünk ízlés szerint sót, cukrot és egy picike fehérborsot. Kevés fokhagymát vagy fokhagyma granulátumot is lehet adni hozzá. Visszakapcsoljuk a lángot nagyobbra, és lefedve hagyjuk, hogy a levesünk gyorsan felforrjon. Ez idő alatt ízlés szerinti mennyiségű petrezselymet felvágunk, zutty bele, kavarás. Majd ugyanezt bazsalikommal, kavarás, tízig számolunk és elzárjuk, fedő alatt még hagyjuk önmagára találni a levest.

Azért így csináljuk, mert a friss zöldfűszereket nem akarjuk rommá főzni, ugye, hiszen nem azért termesztünk az ablakban meg az erkélyen frisset, hogy utána elfőzzük az ízét. Tehát pont ennyi idő elég neki.

Ez a mennyiség két tányérnyi adagot ad ki. Tálaláskor egy fél mozzarellát kockákra vágva a tányér aljába helyezünk, arra merjük a levest - ez két adag, tehát egy gombóc mozzarella elég lesz - és a tetejét még díszíthetjük friss bazsalikommal.

Ha nincsenek friss fűszereink, az sem para, csak a szárítottat például néhány perccel tovább kell főzni, hogy ne maradjanak egyben a száras részek, vagy hogy is mondjam, szóval ne legyen kemény, amikor rágcsálod.

Bagettel, fokhagymás pirítóssal, vagy ahogy én most, scones-szal lehet fogyasztani.

Ha elfogyott a zsemle - scones

Angol és amerikai filmekben szoktam látni, hogy a kaja mellé egy nagy vejlingban pogácsaszerű sütiket tálalnak. Hirtelen egy példát tudok mondani, a Hobbitban Bilbó egy ilyet vág zsebre, mikor megijed, hogy a törpök mindent felfalnak. Ránézésre is mindig gondoltam, hogy jó lehet, szinte éreztem a számban, hogy milyen puha és finom, olyasvalami, ami tökéletesen passzol egy paradicsomleveshez. De sokáig nem vettem a fáradságot, hogy keresgéljem a receptet. Azonban ma reggel, már végképp nem volt kedvem elmenni zsemléért, ezért kezdtem keresgélni. Eredetileg valami teljesőrlésű zsömit akartam csinálni, de rátaláltam közben erre a receptre, így inkább scones lett belőle. Amellé meg kellett a paradicsomleves, hát így alakult ki a mai menü.

Az egyedülállóságban a kenyérkérdés mindig komoly probléma. Vagy ránkszárad, vagy túl hamar elfogy. Nem árt, ha van kéznél egy-két egyszerű és gyors recept, amivel lehet a problémát orvosolni, akár hétvégén, vagy éjszaka is...

Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, de egy kiló lisztből volt, úgyhogy egyedülállósítottam.

Scones, a kísérő: paradicsomleves

20 dkg liszt

34 g vaj vagy margarin

0,8 dl tej

1 kk só

1 tk sütőpor

Elkészítés: a lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a sót, hozzáadjuk a puha vajat és végül a tejet is. Kézzel gyorsan összegyúrjuk. Elvileg nyújtani meg szaggatni kéne, de akkor elő kell venni a nyújtódeszkát, ahhoz meg el kell pakolni az asztalról... Áh, fenéket! Egy tömzsi kis rudat gyúrtam belőle a vágódeszkán, amit hat, nagyjából egyforma szeletre felvágtam. Ezzel a módszerrel kolesz jellegű és látványkonyhákban (konyhának néz ki, de nem az) is könnyen elkészíthető. Kb. 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsült, az alja aranybarna, a közepe puha és nagyon finom.

Lehet zsemle vagy kenyér helyett vajjal, lekvárral, stb. fogyasztani, vagy főtt étel mellé, mint például ez a leves. Ha pedig mégis van idő a kelesztésre, akkor javaslom ezt a zsemle receptet.