Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Cukkinis rakott tészta

Nem bírjuk abbahagyni, ugye? Mármint a tökölést. De hát mit tehetek róla? Egyrészt szezon van, másrészt meg nagyon szeretem. Emiatt történhetett, hogy ma csak azon filóztam egyre, hogy valami cukkinit kéne enni, jó sok olvadt sajttal. Ez nálam igazi szenvedély, mármint az olvadt sajt. Folyton keresem a lehetőségeket, hogy hogyan lehet az olvadt sajt fogyasztást legálissá tenni. Mondjuk melegszendvics, miegyéb. De lássuk be, a sajt a lényeg. Mondjuk a Super Size Me szerint valami ópiátszerű cucc van benne, és ettől függőséget okoz. Ez nem tudom, mennyire igaz, de ha van olyan, hogy sajtfüggés, akkor Kvarg Lipi meg én biztos, hogy a függők táborát gyarapítjuk. Szóval gondolkodtam, hogy hogy hozzam őket össze, a cukkinit meg a folyós sajtot, egy alkalmi kapcsolat erejéig. Töltött cukkinihez nem volt hangulatom, de emlékeztem, hogy egyszer mintha csináltam volna valami cukkinis tésztaféleséget. Meg aztán így 30 fokban mi más emelhetné még a hangulatot, mint hogy begyújtjuk a sütőt? Na ugye. Így jött az ötlet:

Cukkinis rakott tészta

(nekem ez két adagra elég, amúgy ha valaki nagyon éhes, biztos egyszerre is benyomja)

1 db cukkini (kb. 50 dkg)

12,5 dkg tészta (a félkilós zacsi negyede kb.)

1 tejföl

10 dkg sajt

1 ek olaj

só, majoranna, őrölt kömény, piszok sok fokhagyma

Első ránézésre talán túlzásnak tűnhet a cukkini és a tészta 50:12,5 aránya, de mire a cukkinit megpucolod és kimagozod, már a fele oda van. Aztán meg rendkívül magas a víztartalma (ezért is van benne olyan kevés kalória, nem fér el a víztől), tehát főzés közben még majd össze is töttyed. Na szóval, a megnyúzott, kibelezett cukkinit kockákra vágod, és kevés olajon felteszed párolódni (nekem AMC edényem van, amiből nem jön ki a gőz annyira, szóval ha sima fazékban teszed föl, lehet, hogy kell alá egy-két kanál víz is). Mehetnek bele a fűszerek és a só. A fokhagymát apró kockákra vágtam, mivel nincsen fokhagyma nyomóm egyelőre. Három nagy gerezded tettem bele, mert nem tudom, lehet éjszakai vámpírtámadástól tartok, vagy valami, de nagyon kívántam a fokit ma. 

Amíg a cukkini a barátaival töttyed, meg lehet főzni a tésztát, ez nálam fodros nagykocka volt, mert azt találtam itthon. Amikor mindenki kellően megpuhult, egy jénaiba berakod a fele tésztát, rá a cukkinit, rá a másik fele tésztát, egy kis dobozka tejfölkét, meg minimum 10 dkg reszelt sajtot, és be a sütőbe. Kb. 180 fokon addig kell sütni, amíg jól esik. Van, akinek elég, ha épp csak megolvad a sajt, én jobban szeretem, ha már egy picit el is kezd pirulni, és a tál szélén ropogóssá válik egy-két szem tészta.

Közben persze a lakásban már legalább negyven fok van, de oda se neki, amióta olvastam, hogy a szabadban étkezés jót tesz a pittámnak*, úgyis inkább az erkélyen ebédelek.

*ájurvédikus testtípusom

A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom! 

Vöröslencsével töltött cukkini

A tepsis ételeket legtöbbször nehéz kis adagban elkészíteni. Bár hallottam már olyat, aki tud egy adagos rakott krumplit készíteni, én nem tartozom ezek közé. Különösen érvényes ez a töltött vagy csőben sütött dolgokra, amelyeknek egyik lényege ugye, hogy egyben vannak. Mondjuk lehet csinálni egyetlen adag Dubarry csirkét, de a karfiolt akkor is egészben kell megvenni, és valamit csinálnunk kell a többi részével. Lehet persze alternatíva a fagyasztott zöldség, amiből mindig annyit lehet kivenni, amennyire épp szükségünk van. De a blog célja éppen az, hogy egyedülállóként is próbáljunk meg minél több életenergiával rendelkező, minél frissebb ételeket fogyasztani. Véleményem szerint a fagyasztott ételekben szinte egyáltalán nincs csí (vagy prána, egyszóval: életenergia), és ami azt illeti, íz is alig. Tehát igyekszem azokat az alapanyagokat keresni, amelyek kisebb mennyiségben is beszerezhetők, és/vagy oszthatóak a kis adagok főzéséhez.

Az egyik ilyen kiváló zöldség a cukkini, amit ilyenkor, amikor szezonja van, az egész kicsinytől a gigásziig mindenféle méretben megtalálunk a piacon. Sőt, mostanában (legalábbis itt, a kispesti piacon) elég elterjedt az úgynevezett gömbcukkini is. Ennek - mint neve is mutatja - gömbölyű alakja van, kicsi, körülbelül sárgadinnye méretű. Egy darab egy személynek tökéletesen megfelel, és jó alaposan meg lehet tölteni.

Most a hagyományos, hajó alakú töltött cukkininél maradtam. A vörös lencsét pedig azért szerepel töltelékként, mert bár nem vagyok vegetáriánus, nem szeretek húst főzni (és meglehetősen ritkán eszem csak). Darált húsból cink 10 dekát kérni a hentesnél. Vöröslencséből ugyanennyit a magárusnál nem gáz. Mellesleg a 10 deka vöröslencse töredékébe kerül a hús árának, és legalább két főzésre elég. Szóval, ha spórolni akarsz, akkor is meg lehet próbálni.

Lássuk tehát a receptet, mert már annyit beszélek, hogy kihűl a gyomrunk! :)

Vöröslencsével töltött cukkini

1 fej hagyma

5 dkg vöröslencse

1-2 ek. olaj

kömény, őrölt bors, füstölt íz (kocka, vagy ha vega vagy, akkor vegáknak való füstlé, vagy minek hívják)

1 közepes cukkini (kb. 60-70 dkg-os, amit megsütöttem, nem mértem meg, de a testvére, ami itt van még, az 70 dekás)

fél doboz (kb. 4-5 ek) tejföl

kevés reszelt sajt

A hagymát kis kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Most sok hagymával csináltam, mert inkább hagymás, mint lencsés tölteléket akartam. Ha a hagyma nagyon erős, és fura szaga van, ahogy párolódik, akkor fedő nélkül érdemes párolni néhány percig, míg elmegy belőle a bűz. Ha fedő alatt pároljuk az ilyen hagymát, nem lesz jó íze a kész ételnek sem. Nekem olyan edényem van, amiből nem megy el a gőz (AMC), ezért erre különösen kell ügyelni. Egyébként jó, mert szinte víz és zsiradék nélkül lehet benne főzni, de az aromás dolgokat (hagyma, káposzta) muszáj szellőztetni.

A lencsét mossuk át, szűrőben öblítsük le. Ehhez kell majd egy apró lyukú szűrő, mert a vöröslencsék nagyon kicsinyek, és a tésztaszűrőn simán átküzdik magukat. Amikor a hagyma megpuhult, rakjuk bele a lemosott lencsét, öntsük fel kb. annyi vízzel, amennyi ellepi, és tegyük bele a fűszereket. Figyeljük a lencsét, nagyon hamar megfő (nem úgy, mint a "normális" lencse), illetve szükség esetén még pici vizet lehet hozzáadni. A vöröslencsét egészen krémes állagúra szét lehet főzni, ha így szereted. A lényeg, hogy ne maradjon rajta túl sok víz, mert sütés közben kifolyik a cukkiniből.

Amíg a lencse is fő, a cukkinit előkészítjük. Hosszában félbevágjuk, egy kanállal kimagozzuk, ez alap, de én most kivételesen meg is hámoztam. Ennek hátránya, hogy amikor sül, jobban szétnyílik, tehát ha túlságosan megpakoltad, sanszos, hogy a töltelék kifolyik. Komoly előnye viszont, hogy sokkal hamarabb átsül, megpuhul, mint héjastul, illetve nem kell (esetleg a vendégeknek) azon filózni, hogy akkor most megegyük a héját vagy ne, és ha nem, akkor hogyan kapargassuk ki belőle az értékes részeket. Az előkészített cukkinit nagyon enyhén le lehet sózni, vagy valamilyen más, sót is tartalmazó fűszerkeverékkel enyhén behinteni. Lehetőleg nem órákkal a sütés előtt. Mint észrevetted, a töltelékbe külön sót nem raktam, mert én füstölt ízű kockát raktam bele, ami elég sós önmagában is. Illetve a cukkinire is került só, amitől kijön egy pici leve, ez szintén elősegíti, hogy a sütés alatt hamarabb puhuljon meg. Lehetőleg azért 10 percnél tovább ne állasszuk így, és tényleg ne sózzuk agyon, csak éppenhogy.

Közben megfőtt a lencsetöltelék, a cukkinik pedig a sütőpapírral bélelt tepsiben, vagy a kivajazott jénaiban várakoznak. Nosza, találjanak hát egymásra! Ne halmozzunk túl sok tölteléket beléjük, hogy sütés közben ne nagyon folyjon ki. Kb. 180 fokos sütőben így sütöttem 15 percig. Utána kivettem, kevés tejfölt és reszelt sajtot tettem a tetejére, és újabb 15 percig sütöttem. Kész!

A húsos ételekkel szemben előnye még az ilyeneknek, hogy hamar elkészülnek, nem kell tőle tartani, hogy megfelelő hőkezelés hiányában összeszedünk valamit. Fél óra alatt kiválóan megpuhult és az ízek is összeértek, de ha jobban szereted, ha a zöldségnek még van "tartása", akkor ennél kevesebb idő is elég lehet. 

Tojáskrém

Megelégelve a szupermarketek guargumis, habarcs-szerű szószban fuldokló, salátának nevezett izéit, úgy döntöttem, kezembe veszem a majonézes trutyi bizniszt. Nagy kedvencem a kukorica saláta, és az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor valamelyik "nagyboltban" sikerült vennem egy olyat, ami mindennek volt nevezhető, de a legkevésbé kukorica salátának. Ízetlen, majdnem szilárd állagú malterban némi ízetlen kukorica. Ekkor döntöttem: soha többé nem veszek kész majonézes salátákat, hanem itthon készítem. Nem csak sokkal finomabb, de lényegesen olcsóbb az előállítása is, és igaziból nem igényel túl sok időt. A kalóriákat szerintem nem érdemes ilyen esetben számolgatni. Ha nagyon diétázol, ne majonézzel tedd. Egyébként meg bármit lehet enni, a megfelelő mértékkel. Tehát, nézzük a receptet!

Tojáskrém (nagy adag)

4 db tojás

fél doboz tejföl (kis doboz fele)

kb. ugyanannyi majonéz

fehérbors, koriander, sáfrány, só, cukor

(hagyma)

A tojásokat keményre főzzük, ez kb. 5 percet jelent forrás után. Nekem van egy kis tojáshőmérő szerkezetem, amit Angliából hoztam. Ez egy tojás alakú műanyag, benne egy hőre elszíneződő réteggel, amely mutatja, hogy pontosan milyen állapotnál jár a tojgli. De enélkül is lehet normális kemény tojást főzni, az egészen bizonyos :)

A meghámozott főtt tojást apró kockára vágjuk. Egy tálkában kikeverjük a fél tejfölt a majonézzel és a fűszerekkel, sóval, cukorral. Végül az egészet összekeverjük a főtt tojással.

Elszántabbak hagymával is készíthetik. Ebben az esetben a lila- vagy újhagymát apró kockára vágjuk és lesózzuk, mielőtt belekevernénk a salátába. Ez esetben a majonézes keverékbe már nem kell só. A hagymát az erejétől függően kb. 10-30 percet érdemes a sóban állni hagyni. Vagy lehet nemcsípős salátahagymát használni. (Személy szerint nekem a gyomrom nem túl jól tolerálja a nyers hagymát, ezért csak ritkán eszem ilyesmit.) Pirított kiflire kenve tálaltam.

Ez egy "nagy" adag, ha egyedülálló vagy, elég szerintem két napra reggelire, és ha nem vagy túl nagy étvágyú, még közte vacsorára is.

Csicsókás-cukkinis tojásrántotta

Az egyedülálló konyha egyedülállósága abban rejlik, hogy kreatívan használjuk fel a maradékokat, és variáljuk az alapanyagokat úgy, hogy látszólag mást együnk, miközben ez még mindig ugyanaz. A blog írására is ez inspirált, tulajdonképpen nem konkrét recepteket, inkább egy szemléletmódot igyekszem átadni.

Tehát, a múltkoriban készült csicsókás-cukkinis tócsniból maradt még főtt csicsóka, és egy kis darabka cukkini is. Ha jobban átláttam volna, hogy milyen sokáig elég, amit sütöttem, talán lereszelve lefagyaszthattam volna a maradékokat. De nem tettem, mert Szegeden... Ja nem. Szóval nem nagyon szeretek fagyasztgatni, mert hiszek abban, hogy az ételekben vagy életenergia, úgynevezett csí, aminek nem tesz jót a fagyás. Persze a napokig állasztás se, de minden nem lehet tökéletes.

Egyszóval, ma rántottát ettem volna, de nagyon, viszont nem akartam, hogy a főtt csicsesz megrohadjon, úgyhogy kombináltam a kettőt, és bizony mondom néktek, állati jó lett. Így találtam ma fel a 

Agyamat eldobom tojásrántottát

2 db tojás

darabka cukkini (fiatal cukkini fele, mondjuk 8-10 deka)

főt csicsóka kb. 10 dkg

olaj, fokhagyma, őrölt kömény, só

kicsi reszelt sajt rá a végén

Ismét lereszeltem a főtt csicsókát és a cukkinit. Kevés olajon megpároltam és megpirítottam. Mivel a cukkininek jelentős a nedvességtartalma, egész sokat tud veszteni a térfogatából a művelet alatt. Szeretem, ha kicsit megpirul, nem csak megpárolom, de ez ízlés kérdése. A sok nedvesség miatt ez a folyamat elég sokáig is eltart, hiszen eleinte csak izzad és párolódik a cukkini. Ez nem baj, közben legalább van időnk jól felverni a két darab tojást, és a sütőben (vagy akinek van, kenyérpirító segítségével) megpirítani a 3-4 napos szottyos zsemlénket (ez is az egyedülállóság bája). Amikor a reszelt zöldségkeverék már megfelelő állagú (ez nálam enyhén pirult állapot), ráöntjük a tojást, amit előzőleg a fűszerekkel alaposan felvertünk. Túl sok só nem kell, a csicsóka édes-sós íze miatt, viszont a kömény nagyon jót tesz neki, és a pocakod se fújódik fel.

Innentől már simán rántotta, azaz addig sütöd, amíg az általad kedvelt rántotta állagot eléri. Tányérba szedjük és ráreszelünk egy kis sajtot, mert attól minden jó még egy kicsivel jobb lesz.

Valami mesésen finom, de annyira, amire nem is számítottam. Paradicsommal, paprikával, salátával és a pirított zsemlével mennyei.

Zöldséges tócsni

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukámék kaptak egy kedves szomszédtól csicsókát a telken, de állati sokat. Anyukám pedig továbbadott belőle nekem egy kisebb szatyornyit. Szerencsére, tényleg csak egy kisebb szatyornyit, így is háromszorra készítettem csak el. Még nagyobb szerencsémre jól megsikálva adta, így levett a vállamról egy nagy adag gondot.

Kerestem recepteket a neten, de a csicsókát is elég furán készítik el a népek, és mivel nem gondoltam, hogy egy hektoliter csicsókalevest most úgy benyomnék, mást találtam ki. A sajtos-karfiolos tallér és a csicsókás tócsni kereszteződéséből a

Zöldséges-csicsókás miafene

1 kisebb cékla (mondjuk 10 dkg)

1 kis cukkini fele (ugyanannyi, mint cékla)

kb. 20 dkg csicsóka

sajt

1 tojás

zsemlemorzsa

só, fokhagyma, olaj

Pontos mennyiségeket általában nehéz megadni az egyedülálló konyhában. Egyrészt, mert nem méricskélek, másrészt, meg olyan nagyon nem tudsz mit komplikálni ezen. Veszel egy céklát, ami kb. akkora, amekkorát meg akarsz enni. Hozzá arányítod a többit. Ha véletlen 15 dkg a cékla, és csak 18 a csicsóka, abból se lesz semmi baj. Ahogy nézem, a csicsóka nem fogja úgy össze a dolgokat, mint a krumpli, ezt a tojásnak és a morzsának kell megtennie helyette. 

Úgy készül, hogy a céklát és a csicsókát is jó alaposan megmossuk, és egyben, héjában lassan megfőzzük. Igaziból a céklából céklasalátát akartam csinálni (lett is a többi részéből, mert ez egy gigacékla volt), a csicsókát meg gondoltam, megfőzöm, aztán majd lesz valami. Ha melónap főzöd, meg lehet csinálni úgy, hogy este megmosod őket, reggel pedig beteszed a lassúfőzős fazekadba, ha van ilyen. Ha nincs, akkor mondjuk kukta, abban megfő hamar, amíg elkészülsz. Nem hinném, hogy lehet a kettőt együtt főzni, a céklának sokkal több idő kell. Viszont lehet, hogy egyáltalán nem muszáj őket főzni, legfeljebb tovább sütöd a cuccot. Nekem AMC edényem van, ebben odateszem az utasításnak megfelelően főzni, akkor kb. 30-40 perc után lehet elzárni a céklát, a csicsókát hamarabb is. Utána még az edényben szép lassan fő. Ennek az az értelme, hogy nem túl magas a hőmérséklet, ezért benne marad a vitamin.

Na szóval, meló után meg, mire hazajössz, már minden ki van hűlve (csak ne felejtsd el elzárni a tűzhelyet lekapcsolni, nehogy túl forró legyen a helyzet), lehet vele dolgozni.

A főtt cukkinit és céklát nagylyukú reszelőn lereszeltem, szintúgy a meghámozott cukkinit (ha bébi, akkor egyben, ha öreg, akkor a magokat körülvevő szivacsos részt kivesszük) és a sajtot. A tojást egy másik edényben felvertem és azt is hozzáadtam, aztán a sót (nagyon kevés kell, a csicsóka sós) és fokhagymát. Végül valamennyi zsemlemorzsát is belekevertem, hogy felszívja a nedvességet és összetartsa a masszát, ez pár evőkanálnyi maximum.

Sütőpapírt tettem a tepsire, amit megkentem olajjal is, de nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem így. A papíron pacsnikat formáztam az anyagból, amiket jól kilapítottam (2 centi) és 18 fokos sütőben mindkét oldalát kb. 10-10 percig sütöttem.

Tanácsok:

Lehet krumpliból, és lehet az egészet nyersen, viszont az akkor jóval nedvesebb, tehát érdemes kicsit mondjuk lesózni és lecsepegtetni legalább a cukkinit. Ezesetben tovább is kell sütni. A csicsóka - a krumplival ellentétben - nem veszi fel a sót, sőt úgy érzem, önmagában is kicsit sós az íze, tehát kevés só kell. A krumpli mérhetetlen mértékekben képes semlegesíteni a só ízt, így a krumplisat érdemes jobban fűszerezni.

A céklától minden egy kicsit sötétre sül, ettől nem kell megijedni. Ahogy sül, a cékla festékanyaga sötétbarna lesz, égettnek néz ki, de egyáltalán nincs megégve, az íze tökéletes. Tehát erre is érdemes figyelni. Amíg ki nem tapasztaljuk a pontos sütési időket, érdemes inkább többször nézegetni.

Félidőben nagy széles lapáttal ügyesen meg lehet fordítani, addigra már megsül annyira, hogy egyben maradjon.

Ezt a fajta masszát, vagy inkább keveréket nem javaslom olajban sütésre, mert nem nagyon kötött, ezért szétesne.

Még egyszer a készítés röviden:

Csicsókát és céklát héjában megfőzzük, majd megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzá reszeljük a cukkinit és a sajtot, belekeverjük a tojást, a fűszereket és a zsemlemorzsát. Sütőpapírral bélelt tepsin lapos korongokat formázunk belőle, kb. két centiméter vastagon (sütés közben elveszti a nedvességtartalmát, és kicsit összezsugorodik). Ízlés szerint a sütőpapírt és a korongok tetejét meg lehet kenni olajjal, szilikon ecsettel. Mindkét oldalát 10-10 percig sütjük, 180 fokos sütőben.