Pirított hagymás gomba

Ha a tegnapi omlettet konzerv gombából sikerült elkövetni, akkor mindenképp maradt még valamennyi a dobozban (üvegben). De a rendes igazi gombából is mondjuk, ha húsz dekát vettünk, még biztos, hogy megvan legalább tíz. Úgyhogy lehet belőle csinálni valamit, ha már nem is pont ugyanazt, mint tegnap. Tulajdonképpen a kaja története az, hogy lencsefőzeléket kívántam, de nincs itthon lencse, viszont van sárgaborsó, amire valamit rá kéne tenni, meg hát a maradék gomba ugye... Szóval adta magát.

A hüvelyesek egyébként is jó barátaink az egyedülálló konyhában, mivel könnyen oszthatók, így igazán főzhetünk belőlük akár egyetlen adagot is. S mivel amúgy is egyedül lakunk, nem gáz ilyesmit vacsorázni...

Tehát akkor lássuk a medvét, vagyis a gombát!

Pirított hagymás gomba sárgaborsó trutymeldával

Hozzávalók:

Sárgaborsó főzelékhez:

75 ml sárgaborsó

1 sárgarépa

só

Azért pont 75 ml, mert van egy poharam, aminek a felével mértem, az ennyi. Ebből a mennyiségből lett pontosan egy tányér főzelék.

Gombás cucchoz:

1 kisebb fej hagyma

3 db gomba

majoranna, só

kevés étolaj

Elkészítés:

A sárgaborsót beáztatjuk és alaposan lemossuk. Kimondott szerencse, ha már előre tudjuk, hogy sárgaborsót akarunk főzni, és nem lencsefőzelékekről álmodozva, ad hoc főzünk ilyesmit. A hüvelyeseknek ugyanis nem árt, ha egész éjszakára - vagy mondjuk egész műszakra - be vannak áztatva. Tehát mondjuk reggel meló előtt beáztatod, hazajössz, lemosod, és főzheted. Az áztatástól kimennek belőle a puffasztó anyagok is részben, és hamarabb meg is fő. 

Szóval fogjuk a beáztatott borsót, a répát kis kockákra vágjuk, és feltesszük főni. Lassú tűzön, a víz szintjét mindig ellenőrizve főzigetjük, fedő alatt. Mondjuk egy órácskát. Ha van kuktánk vagy gyorsfőző fazekunk, ez az idő lényegesen rövidülhet, de ne feledkezzünk meg róla, hogy ezeket legtöbbször nem egyetlen tányér főzelék elkészítéséhez tervezték. Amikor kész, beletesszük a sót, sőt, én le is turmixoltam, mert mért ne. A sárgaborsóba nem szoktam fűszert tenni. Így répával nagyon finom, édeskés íze van, kitűnően megy hozzá a pirított hagymás-majorannás ízvilág. Persze lehet bele tenni bármit, ha az ízlés úgy kívánja.

Közben - időnk, mint a tenger - elkészítjük a gombás feltétet. A hagymát hosszúkásra vágjuk, kevés étolajon elkezdjük dinsztelni. Néhány perc múlva, mikor már kicsit löttyedtebb az állaga, hozzárakjuk a felszeletelt gombát is. Konzerv esetén alaposan lemosva, lecsöpögtetve (tudod, üvegíz...) Együtt pirítgatjuk őket. Részemről fedő alatt, AMC edényben csinálom ezt a hadműveletet, de a lényeg nagyjából annyi, hogy ne maradjon nyers, de ne is főjön szét, hanem picit meg legyen pirítva (úgy finom). A végén megszórom majorannával, összekeverem, fedő alatt állni hagyom, míg a főzelék is elkészül.

Itt most sárgaborsó főzelék készült hozzá, de ez a gombás izé sok mindenhez kitűnő feltét lehet. Akár vegáknak is fincsi fehérjeforrás. Répafőzi, borsófőzi (akkor inkább petrezselyemmel, mint majorannával), krumplifőzi is örülhet neki, de rá lehet csapni egy-két tojást, hogy rántottává változzék, vagy akár főtt rizzsel is lehet fogyasztani.

Gombás-sajtos omlett

Az omlett vagy a tojásrántotta megint csak olyan tápláló és finom, a főtt étel illúzióját keltő (vagy akár főtt ételnek is nevezhető) kaják, amelyek elkészítéséhez nem szükségeltetik különösebb szakértelem. Egy jó serpenyő kell, amiben nem ég le a cucc, ha egy mód van rá, és kb. ennyi. Szinte bármit bele lehet hajigálni, megfelelő fűszerezéssel mindenhogy finom.

A mai ebédem gombás-sajtos verzió, egyedülálló módra

Hozzávalók:

2 db tojás

gomba

néhány deka sajt

fűszerek

pici tej (kb. 2 evőkanálnyi)

só

1 ek olaj

Konzerv gomba volt itthon, ebből kivettem kb. az egyharmadát egy szűrőbe, lemostam alaposan és lecsöpögtettem (tudod, hogy ne legyen üvegízű...). A serpenyőben felhevítjük az olajat, vagy ha olyan serpenyőnk van, amibe nem kell, ezt elhagyhatjuk. A forró olajba dobjuk a szeletelt gombát, és enyhén megpirítjuk. Közben egy mélytányérban a két tojást a fűszerekkel, sóval és kevés tejjel jól kikeverünk egy villa segítségével, egészen habosra. Most bazsalikomot és borsot raktam bele, de lehet petrezselyem-fokhagyma kombóval is csinálni, az is adja a gombás-sajtos cucchoz.

Amikor enyhén megpirult már a gomba, a fűszeres tojáskeveréket ráöntjük, nem piszkáljuk. Egy fa lapáttal néha alá lehet nyúlkálni, de alapvetően engedjük, hogy egyben süljön meg. Ettől omlett. Ha szétbarmoljuk, rántotta. Vagányabbak meg is fordíthatják, én egy lapostányérra csúsztattam, és egy akrobatikus mutatvánnyal fordítva visszatettem a serpenyőbe, de nem kellett volna, megsült a teteje amúgy is.

Amikor kész, egy lapostányérra  borítjuk, belereszelünk némi maradék sajtot. Ha nem reszelhető maradék van otthon, akkor sem kell kétségbeesni, lapka sajttal, krémsajttal, camambert-rel ugyanúgy működik. Csak pakolj bele némi sajtot, aztán hajtsd félbe az omletted.

Paradicsommal, kecsappal, vagy piros arannyal is finom. Ez csak attól függ, hogy milyen rég vásároltunk be utoljára (ugye a rothadási sorban a sima paradicsom az első, a piros arany azonban szinte örökké tart). Kell még hozzá egy-két zsömle, ha van. Ha nincs, akkor műkenyér (extrudált kenyér), háztartási keksz... Szóval tudod, ahogy szoktuk :)

Krumplifőzelék

A krumpli, polgári nevén burgonya, hálás növény az agglegény-aggleány főzési spektrumában. Megfelelően tárolva sokáig eláll, és könnyű számára a megfelelő tárolási körülményeket biztosítani. Kisebb mennyiséget tarthatunk a hűtőben, az alsó fiókban, újságpapírra helyezve. Nagyobb mennyiséget, ha bevállalósak vagyunk, vagy gyakran főzünk magunkra, és akár 10 kilót is betárazunk a földialmából, eltárolhatunk mondjuk az erkélyen. Egy régi takaróval kibélelt papírdoboz (banános, tévés, stb.) már bőven jó krumpli őnagysága számára. Nyáron, amikor magasabb még a nedvességtartalma, nem érdemes túl sokat venni belőle, mert óhatatlanul megfonnyad, és akkor nehéz pucolni. Ha meg nem fonnyad, akkor megrohad, és higgy nekem, nem akarsz rohadt krumplit szagolni. Tipp: enyhén megfonnyadt zöldséget pár órára vagy egy éjszakára hideg vízbe áztatsz, visszanyeri nedvességtartalmát. Persze már nem lesz olyan, mint újkorában, és azonnal fel kell használni, de ezzel még egy körre megmenthető.

Ha nincs idő áztatni, mert éhes vagy, a fonnyadt krumplit érdemes héjában megfőzni, akkor könnyű lehúzni róla. Lehet belőle krumplisaláta, rakott krumpli, vagy csak úgy megeszed hagymával meg vajjal.

Tehát, a krumplifőzelék!

Hozzávalók:

egy személyre

3-4 szem krumpli

babérlevél, fokhagyma(por), (őrölt) kömény, só

egy-két evőkanál tejföl (vagy több, mert én mondjuk szeretem jó tejfölösen)

csapott evőkanál liszt

A krumplit meghámozzuk és kockákra vágjuk - akkorára, amekkorát enni szeretnél... Ha nem is főztél még, de biztos láttál már krumplifőzeléket. Na, akkorára. Informatikus férfiaknak mondom, lehet néhány milliméterrel nagyobb, ugyanis a főzés során a krumpli kopik, azaz némileg szétfő, ez a kockaméret csökkenését eredményezi.

A krumplikockákat egy megfelelő méretű főzőedénybe tesszük, és felöntjük annyi vízzel, ami kb. ellepi. A krumpliban lévő keményítő eleve sűríteni fogja a levet, vigyázzunk, nehogy betonfőzelék legyen a vége. A vízbe beledobáljuk a babérleveleket, mondjuk hármat, és késhegynyi őrölt köményt, na meg ízlés szerint fokhagymát (1 gerezd, vagy némi por) és sót. Közepes lángon felforraljuk, aztán lejjebb vesszük és hagyjuk megfőni. A krumpli kisméretű sejtszerkezetéből adódóan hamar fővő zöldség. Kb. 15-20 perc alatt ilyen darabolt formájában készre kell főnie. Amikor megpuhult, de még nem esett szét teljesen, akkor van kész.

Behabarjuk: kb. fél doboz tejfölhöz egy csapott evőkanál lisztet adunk, csomómentesen elkeverjük, majd belekeverjük a forrongó főzelékbe. Hogy mennyi cucchoz mennyi sűrítő anyag kell, az erősen ízlés kérdése, ezért érdemes a saját arányaidat kikísérletezni. Amikor a habarás már benne van, jól keverjük el a főzeléket, és innentől már ne hagyjuk magára, mert nagyon könnyen odaéghet. Vegyük fel ismét a lángot, kevergetés közben forraljuk fel, és hagyjuk erősen forrni 1-2 percig. Közben keverjük, mert a sűrített cucc az alján már nagyon könnyen odakap. Ne feledd, hogy ez a sűrűség nem végleges, a kihűlés, állás során még sűrűsödni fog. Ha többet főztél, és holnap eszed meg a maradékot, akkor a melegítésnél majd egy kis vizet kell hozzákeverni. Elzárjuk, és kész. A babérlevelet ne együk meg.

Cékla-alma saláta

Még gyorsan kihasználva, amíg céklát lehet kapni a piacon, megcsináltam ezt a fincsi salátát. A céklának számos előnye van, többek között segít kipucolni a májban lévő zsírt, ami a méregtelenítéshez és a testsúly csökkentéséhez is jótékonyan járul hozzá. Ruhafestéknek sem utolsó, bár ezt a tulajdonságát még nem tudom kordában tartani :)

Ezek a "darabos" zöldségek, mint a cékla, nagyon könnyen beoszthatóak az egyszemélyes konyhában is. Illetve mivel jól eláll, nem kell görcsölnünk rajta, hogy ha ma nem főzzük meg, holnapra megromlik.

A recept:

1 nagy vagy két kisebb cékla

1-2 alma - kb. a céklával megegyező súlyban

fél citrom leve

pirított hántolt napraforgó

sajt

saláta öntet

A céklát megmossuk, és hámozás nélkül egészben megfőzzük. Ha már kihűlt, lehet kezdeni dolgozni a többivel. Az almát sem hámozom, négybe vágom, kivágom a magházat, majd hasábokra darabolom. Rácsavarom a citrom levét az összevágott almára, hogy ne barnuljon meg. A céklát ugyanúgy hasábokra vágom (kb. mint vékonyabb hasábkrumpli méret, vagy ahogy tetszik). Az alma és a cékla hasábokat is érdemes kb. 3 centis hosszúra vágni, hogy kényelmesen szájbaférős kaját kapjunk. Annál is inkább, mivel a cékla kegyetlenül fog, tehát ha harapnunk kell, még a fülünk is cinóbervörös lesz.

Serpenyőben megpirítom a pucolt szotyit (ha nincs már megpirítva), ízlés szerinti mennyiségben (kb. 5dkg elég a salátához). Lehet használni más magot is, diót például, de jelenleg nekem ez volt itthon. Azon kívül a pörkölt napraforgómag íze nagyon megy a többi alapanyaghoz, szerintem. Ez után egy darabka (kb. 5dkg) trappista (vagy amit szeretsz) sajtot szintén kisebb kockákra vágunk, ezt is hozzáadjuk a salihoz. Ízlés szerinti salátaöntettel fogyasztjuk. Nekem a joghurtos jön be legjobban, de most valami zöldfűszerest (ami olajos és nem joghurt alapú) tettem rá, azzal is nagyon finom.

Jó étvágyat! :)

Répafasírt zöldborsó főzelékkel

Vega ismerőseimtől hallottam valamikor a répafasírt receptjét. Csináltam is már, de nem igazán jól sikerült. Most a múltkori zöldségléből visszamaradt répareszeléket dolgoztam fel, kicsit egyéniesítve a receptet.

Tehát a hozzávalók:
kb. egy pohárnyi sárgarépa reszelék (én centrifugázott maradékot használtam, aminek kevesebb a nedvességtartalma, ezt vedd figyelembe, ha frissen reszelsz)
1 tojás
1 szikkadt zsemle nagylyukú reszelőn lereszelve
fűszerek - vegeta, fokhagyma por, pirospaprika

Gondoltam, hogy feldobom az egészet egy kis szezámmaggal, mert az is van épp itthon, de aztán elfelejtettem beletenni. Zsemle helyett zsemlemorzsát vagy lisztet is lehet használni. A lényeg, hogy nagyjából azért egybeálljon a cucc. A lisztes verziót talán érdemes kicsit jobban befűszerezni, a zsemlés-zsemlemorzsásnak pedig kevésbé tömör az állaga. Kb. 2 centi vastag korongokat (fasírtokat) formáztam belőle, forró olajban kisütöttem. A répától narancssárga lesz az olaj, nem kell megijedni.

A zöldborsó főzeléket fagyasztott borsóból készítettem. Egymagamra elég bőven kb. 30 deka (egykilós zacskó egyharmadát szoktam elkészíteni), ebből kétszer lehet szedni. A fasírt mennyiség is elég a két adaghoz.

Zöldborsó főzelék:
30 dkg fagyasztott zöldborsó
olaj, tej, vegeta, petrezselyem, fokhagyma, cukor, liszt

Kevés olajon lassú tűzön a borsót a petrezselyemmel megpárolom. Amikor megpuhult, kb. 1-2 evőkanál liszttel megszórom, amivel elkeverem (staubolásnak híjják a régi szakácskönyvek, ma nem tudom, beszél-e egyáltalán erről valaki), majd felöntöm tejjel és vízzel. Kb. félig tejjel, utána vízzel, hogy ellepje a borsókat. Ízlés kérdése, hogy mennyire szereted "szilárdan" a főzeléket. beleteszem a további fűszereket és ha kell, kevés cukrot. Kevergetni kell, forrás után már el is lehet zárni.

update: most Ritánál is olvastam egy répafasírt receptet, legközelebb azt próbálom ki

Spenótos-medvehagymás tészta

Hozzávalók:
kb. egy marék spenótlevél (a zöldséglé gyártásakor tettem félre)
néhány levél medvehagyma
pár ágacska bazsalikom
só
olíva olaj
adagonként kb. 10 dkg száraztészta (farfalle talán jobb lenne, de nekem fusili volt itthon)
tejföl, sajt

A tésztát ízlés és szokás szerint kifőzzük. (Ha még nem főztél tésztát, akkor vedd alapul az időt, ami a zacskójára van írva, és időnként vegyél ki egy darabot, hideg víz alá tartod pár pillanatra és be tudod kapni. Nem kell lenyelni, csak szétharapni, hogy jó-e :) )

A spenótleveleket és a medvehagymát keresztben csíkokra vágtam, a bazsalikomot apróra vágtam és olíva olajon, pici olajjal pár perc alatt megpároltam. Nem szabad sokáig otthagyni, mert mind a két zöldség magas víztartalmú, és ha sokáig főzöd, eltűnik a mennyisége. Tehát kb. öt perces párolásról beszélünk, épp, hogy picit összefonnyadjanak a levelek. Folyamatosan kevergetni kell, hogy minden oldal puhulgasson.

A főtt tésztára tesszük a medvehagymás spenótot, reszelt sajttal és ízlés szerint tejföllel tálaljuk. 

Ad hoc almáspite

Örök problémám a konyhában a sütemény. Imádok sütni, viszont legtöbbször egyáltalán nem, vagy csak egy-egy szeletet, darabot tudok megenni a sütikből. Egyedülálló sütésmániásként tehát folyton keresnem kell az alkalmakat és az embereket, akik felfalhatják a sütiket. Egyébként valahol ez a népszerűségem kulcsa is. Próbáld csak ki, bármilyen eseményre váratlanul egy tálca finom sütivel érkezni (ha rosszul sikerül, inkább kuka, de ne azt adjuk oda másoknak, szóval igen, csak finom jöhet szóba). A hatás leírhatatlan :)
Na jó, és ne a cukorbetegek és allergiások szövetségi gyűlésére érkezz azzal a sütivel (hacsak nem a speciális igényeknek megfelelően készült sütiről van szó).

Nade, most a gyümölcscentrifugálásból visszamaradt almapépet igyekszünk hasznosítani, ami nem ad ki akkora mennyiséget, hogy a szomszédságot feltöltsük pitével, tehát ügyesnek kell lenni. Első körben recepteket kerestem a neten, de hamar rájöttem, hogy nemigen fog rajtam segíteni senki. A Nosalty-n találtam ezt a szimpatikus receptet, kicsit áthangszereltem. Először is fele mennyiséget vettem a lisztből és a vajból, egy doboz tejfölt nem bontok fel egy pitéért - mert mostanában nem tervezek tejfölöset főzni - úgyhogy a recept így alakult:

negyed kiló liszt

fél zacsi sütőpor

kb. 10 dkg margarin (ez volt maradék)

kb. 10 dkg cukor (ízlése is válogatja, a legtöbb recept több cukrot ír, mint amennyi nekem ízlik)

1 egész tojás

1-2 evőkanál kaukázusi kefír (fel volt bontva, ezért inkább ebből löttyintettem, minthogy egy tejfölt kinyissak)

Ezt egy linzer tészta szerű (nehezen nyújtható, inkább ragadós, a linzert amúgy hűtőbe teszem nyújtás előtt) képződmény keletkezett, amit kettéválasztottam (mint Mózes a Vörös-tengert), és az egyik felét belelapogattam egy kerek szilikon formába. Kézzel. Aztán rábiggyesztettem az almás izét, ami:

3 db almából gyümölcscentrifugázás után maradt löttyedvény

1 cs. vaníliás cukor

kicsi cukor még pluszban (ízlés szerint)

őrölt fahéj, szegfűszeg és szerecsendió - nem kell sok fűszer, de ízesebb így a cucc, és kevesebb cukrot igényel bele az ember.

Mivel ez már ki van centrifugázva, nem kell a töltelékbe zsemlemorzsa, ami a fölös szaft felszívását szolgálná.

Az alma után jön a tészta másik fele. Hamar rájöttem, hogy már a töltelékre nem fogom tudni úgy rátunkolni a tésztát, mint alulra (mert széttúrom a tölteléket is, meg mindent). Úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve kis kukacokat gyúrtam belőle, és rácsos almás süteményt állítottam elő. Normál sütihőmérsékleten - ami talán 175 fok körül van, a sütőm nem fokos, hanem csak vonalkák vannak rajta... - kb. 20 perc alatt szépen megsült. Nagyon finom lett és nem is ázik szét a tészta, mivel az alma eleve "ki van nyomkodva".