Mediterrán paradicsomleves

Ezt a levest az egyik barátnőm szokta nekem készíteni, ha vendégségbe megyek hozzá. Előnye, hogy lehet belőle keveset is csinálni, tehát passzol az egyszemélyes menübe. Kicsit egyedülállósítottam a receptet, egyébként is mindig variálok rajta, de ez a mostani különösen ízlett, így hát megosztom veletek. Nem csak finom, hanem gyorsan el is készül, kb. 10-15 perc alatt megvan, tokkal-vonóval.

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj

250 ml paradicsomsűrítmény - én a lidl-ben kapható dobozos paradicsompürét szeretem a legjobban, jó az íze és soha nem ég tőle a gyomrom, most pennyset vettem, az is nagyon finom. Nem ajánlom a konzerves par.püréket, mert nagyon gyatra minőségű némelyik. Pont az egyik legdrágább (Aranyfácán) például olyan, hogy nem tudom miből van, de ha ilyet eszem, utána a pokol összes tüze a gyomromban lángol. Igaz, ezek a paradicsomsűrítmények 500 grammosak, tehát a fele kell egy ilyen kétadagos leveshez, de másik nap lehet csinálni valamilyen spagettit, és akkor már sitty-sutty el is fogyott. Néhány napig felbontva is eláll a hűtőszekrényben.

250 ml víz

só, cukor, fehér bors, pirospaprika, fokhagyma, friss petrezselyem és friss bazsalikom

1 db mozzarella

A hagymát nagyobb kockákra vágjuk és az olajon üvegesre pároljuk. Ne fonnyasszuk túl és ne legyenek túl aprók a darabok, a hagyma lesz a levesünk "süreje". Majd tegyünk rá egy teáskanálnyi pirospaprikát, jól keverjük össze. Ez után öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel. Tipp: ha abba az edénybe öntjük a vizet, amivel a par.pürét kimértük, akkor kvázi kiöblítjük, és így nem vész kárba a püré. Hozzáteszünk ízlés szerint sót, cukrot és egy picike fehérborsot. Kevés fokhagymát vagy fokhagyma granulátumot is lehet adni hozzá. Visszakapcsoljuk a lángot nagyobbra, és lefedve hagyjuk, hogy a levesünk gyorsan felforrjon. Ez idő alatt ízlés szerinti mennyiségű petrezselymet felvágunk, zutty bele, kavarás. Majd ugyanezt bazsalikommal, kavarás, tízig számolunk és elzárjuk, fedő alatt még hagyjuk önmagára találni a levest.

Azért így csináljuk, mert a friss zöldfűszereket nem akarjuk rommá főzni, ugye, hiszen nem azért termesztünk az ablakban meg az erkélyen frisset, hogy utána elfőzzük az ízét. Tehát pont ennyi idő elég neki.

Ez a mennyiség két tányérnyi adagot ad ki. Tálaláskor egy fél mozzarellát kockákra vágva a tányér aljába helyezünk, arra merjük a levest - ez két adag, tehát egy gombóc mozzarella elég lesz - és a tetejét még díszíthetjük friss bazsalikommal.

Ha nincsenek friss fűszereink, az sem para, csak a szárítottat például néhány perccel tovább kell főzni, hogy ne maradjanak egyben a száras részek, vagy hogy is mondjam, szóval ne legyen kemény, amikor rágcsálod.

Bagettel, fokhagymás pirítóssal, vagy ahogy én most, scones-szal lehet fogyasztani.

Ha elfogyott a zsemle - scones

Angol és amerikai filmekben szoktam látni, hogy a kaja mellé egy nagy vejlingban pogácsaszerű sütiket tálalnak. Hirtelen egy példát tudok mondani, a Hobbitban Bilbó egy ilyet vág zsebre, mikor megijed, hogy a törpök mindent felfalnak. Ránézésre is mindig gondoltam, hogy jó lehet, szinte éreztem a számban, hogy milyen puha és finom, olyasvalami, ami tökéletesen passzol egy paradicsomleveshez. De sokáig nem vettem a fáradságot, hogy keresgéljem a receptet. Azonban ma reggel, már végképp nem volt kedvem elmenni zsemléért, ezért kezdtem keresgélni. Eredetileg valami teljesőrlésű zsömit akartam csinálni, de rátaláltam közben erre a receptre, így inkább scones lett belőle. Amellé meg kellett a paradicsomleves, hát így alakult ki a mai menü.

Az egyedülállóságban a kenyérkérdés mindig komoly probléma. Vagy ránkszárad, vagy túl hamar elfogy. Nem árt, ha van kéznél egy-két egyszerű és gyors recept, amivel lehet a problémát orvosolni, akár hétvégén, vagy éjszaka is...

Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, de egy kiló lisztből volt, úgyhogy egyedülállósítottam.

Scones, a kísérő: paradicsomleves

20 dkg liszt

34 g vaj vagy margarin

0,8 dl tej

1 kk só

1 tk sütőpor

Elkészítés: a lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a sót, hozzáadjuk a puha vajat és végül a tejet is. Kézzel gyorsan összegyúrjuk. Elvileg nyújtani meg szaggatni kéne, de akkor elő kell venni a nyújtódeszkát, ahhoz meg el kell pakolni az asztalról... Áh, fenéket! Egy tömzsi kis rudat gyúrtam belőle a vágódeszkán, amit hat, nagyjából egyforma szeletre felvágtam. Ezzel a módszerrel kolesz jellegű és látványkonyhákban (konyhának néz ki, de nem az) is könnyen elkészíthető. Kb. 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsült, az alja aranybarna, a közepe puha és nagyon finom.

Lehet zsemle vagy kenyér helyett vajjal, lekvárral, stb. fogyasztani, vagy főtt étel mellé, mint például ez a leves. Ha pedig mégis van idő a kelesztésre, akkor javaslom ezt a zsemle receptet.

Rakott padlizsán

Az én egyedülálló konyhám ultimate csodafegyvere a rakott padlizsán. Eddig még csak "mmmmmmmmm..."-ket kaptam rá. Vegák is ehetik, mert húsmentes, de még a húsevők sem tudnak tőle megszólalni. Igaz, ez talán a mérhetetlen mennyiségű benne foglalt olvadt sajtnak* is köszönhető.

Az eredeti receptet még az özönvíz előtt olvastam egy igazi, papírra nyomtatott főzős újságban. Állítólag ez valami olasz kaja. Nem tudom, valóban csinálnak-e ilyet Olaszországban, de eléggé olaszos a mozzarellával meg a bazsalikommal, az kétségtelen. Itt most közlöm az eredeti receptet, és a Helgásított változatot is.  Ennek az ételnek a receptjét egyébként már többször és több helyen közzétettem, de hogy hol és mikor, fogalmam sincsen. Itt a blogon nem találtam, úgyhogy most belevágok megint a leírásba. Mint már talán említettem, a bloggal nem az a célom, hogy patikamérlegen kiszámított recepteket közöljek. Sokkal inkább az, hogy ötleteket adjak, és hogy megmutassam, a konyhában is nagy úr a kreativitás. Mindent mindig lehet kicsit máshogy csinálni, bármit lehet helyettesíteni, és végső soron a saját ízlésedre alakítani. A lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz, ne görcsölj rajta, hogy nincs otthon fehér bors, csak fekete, és hasonló piszlicsáré körülmények. Ha így főzöl, görcs nélkül, élvezetből, szeretettel, akkor mindig finom lesz a kaja, akár egy szimpla bundáskenyeret, akár pekingi kacsát tálalsz.

Tehát, a várva várt recept, mértékei ezúttal egyedülállóra szabva. A felső képen családi adag látható, ehhez értelemszerűen kell átszámolni a mennyiségeket.

Mozzarellás rakott padlizsán

1 közepes padlizsán

1 mozzarella (125 gr-osak ezek a kis krumplik, azt hiszem)

3-4 szem paradicsom, töttyedt

olaj (olíva, lehetőleg)

liszt és olaj az elősütéshez (elhagyható!) - vagy sütőpapírral bélelt tepsi

olasz fűszerek - bazsalikom, oregánó, inci-finci kakukkfű is mehet bele

a tetejére reszelt parmezán egy nagy fenéket! Ha te is imádsz az olvadt sajtban tocsogni, toljál rá bőkezűen trappistát. Persze, ha az olasz ízek gourmand-ja vagy, akkor maradhatsz a parmezánnál is, de egy kéjes élménnyel leszel szegényebb.

A padlizsánt megmossuk és kb. félcentis karikákra vágjuk, lesózzuk és egy edényben állni hagyjuk minimum 15 percig. Én általában egy órát is hagyom, hogy kicsurogjon a leve. Állítólag így nem lesz keserű a padlizsán. Mások szerint a padlizsán vagy keserű, vagy nem, és a sózás ezen nem változtat. Nem tudom, még sosem lett keserű ez az étel nálam, és mindig lesózom előre. Ennyit tudok most erről mondani... :)

Közben a paradicsomokat forró vízbe ejtjük egy pillanatra, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ettől a forróvizes trükktől le lehet húzni a héjukat. A csupasz paradicsomokat kockára vágjuk, és egy kisebb edényben kevés olíva olajon elkezdjük főzni. Idővel hozzáadjuk a fűszereket és ízlés szerint sót is. Ezt a lépést ki lehet hagyni, és jó minőségű paradicsompürével helyettesíteni a friss paradicsomszószt, ha éppen nincs idő vagy lehetőség pepecselni. Ez esetben a paradicsompürébe toljuk a fűszert, és egyet rottyantunk rajta, kész is.

Az eredeti recept szerint a padlizsán karikákat lisztbe kell forgatni, és forró olajban hirtelen kisütni. Ez iszonyú finom, ha ilyet csinálok véletlenül, akkor magában betolom az egészet, és a tepsibe nem marad semmi. Viszont a kajába ez így igencsak olajos lesz, még ha jól lecsöpögteted, akkor is. Ha meg véletlenül még meg is szívja magát, akkor aztán a vendégek szaladozhatnak a mellékhelységbe. Úgyhogy ezért - na meg azért, hogy a kalóriaszámlálóknak is tegyünk a kedvére - én inkább sütőpapírral bélelt tepsire helyezem a karikákat, és úgy sütöm meg. Nem kell sokáig sütni, a lesózott padlizsán 10-15 perc alatt megpuhul. Lehet ropogósra is sütni (akár olajban, akár tepsiben), de nincs sok értelme, mert a sajtos-szószos csuszpájzban úgyis megpuhul.

Amikor mindezen már túlvagyunk, jön az összerakás: jénai edénybe egy sor padlizsánkarika, egy sor szeletelt mozzarella, egy lötty paradicsomszósz, megint ugyanez, végül tetejére padlizsán kerüljön, és bőséges mennyiségű reszelt sajt. A mozzarella szeleteket szét is szoktam tépni, és kisebb darabokban pakolom a sorok közé. Nagyon vékonyan nem lehet szeletelni, viszont szétolvad, így kellőképp be fog teríteni mindent.

Sütőben, kb. 175 fokon megsütjük, először letakarva, majd a végén levesszük róla a tetőt, és engedjük a sajtot bearanyozódni. Azért kell egy kicsit lassan sütni, hogy összeálljon az egész. Amikor össze van állva, akkor is épp eléggé szétesik, ezt garantálom.

Amikor kész, vegyük ki, és néhány percet hagyjuk állni, csak utána kezdjük adagolni, mert egyébként a fülünk is olvadt sajtos meg paradicsomszószos lesz. Utána is, csak kevésbé. Jó étvágyat! Nyami :)

Ezen a kevésbé szexi képen egy kis jénaiban készült adag fele látható, egy kettétépett zsemle társaságában.

*Bár az olvadt sajt már önmagában is képes szájgazmust okozni.

Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Cukkinis rakott tészta

Nem bírjuk abbahagyni, ugye? Mármint a tökölést. De hát mit tehetek róla? Egyrészt szezon van, másrészt meg nagyon szeretem. Emiatt történhetett, hogy ma csak azon filóztam egyre, hogy valami cukkinit kéne enni, jó sok olvadt sajttal. Ez nálam igazi szenvedély, mármint az olvadt sajt. Folyton keresem a lehetőségeket, hogy hogyan lehet az olvadt sajt fogyasztást legálissá tenni. Mondjuk melegszendvics, miegyéb. De lássuk be, a sajt a lényeg. Mondjuk a Super Size Me szerint valami ópiátszerű cucc van benne, és ettől függőséget okoz. Ez nem tudom, mennyire igaz, de ha van olyan, hogy sajtfüggés, akkor Kvarg Lipi meg én biztos, hogy a függők táborát gyarapítjuk. Szóval gondolkodtam, hogy hogy hozzam őket össze, a cukkinit meg a folyós sajtot, egy alkalmi kapcsolat erejéig. Töltött cukkinihez nem volt hangulatom, de emlékeztem, hogy egyszer mintha csináltam volna valami cukkinis tésztaféleséget. Meg aztán így 30 fokban mi más emelhetné még a hangulatot, mint hogy begyújtjuk a sütőt? Na ugye. Így jött az ötlet:

Cukkinis rakott tészta

(nekem ez két adagra elég, amúgy ha valaki nagyon éhes, biztos egyszerre is benyomja)

1 db cukkini (kb. 50 dkg)

12,5 dkg tészta (a félkilós zacsi negyede kb.)

1 tejföl

10 dkg sajt

1 ek olaj

só, majoranna, őrölt kömény, piszok sok fokhagyma

Első ránézésre talán túlzásnak tűnhet a cukkini és a tészta 50:12,5 aránya, de mire a cukkinit megpucolod és kimagozod, már a fele oda van. Aztán meg rendkívül magas a víztartalma (ezért is van benne olyan kevés kalória, nem fér el a víztől), tehát főzés közben még majd össze is töttyed. Na szóval, a megnyúzott, kibelezett cukkinit kockákra vágod, és kevés olajon felteszed párolódni (nekem AMC edényem van, amiből nem jön ki a gőz annyira, szóval ha sima fazékban teszed föl, lehet, hogy kell alá egy-két kanál víz is). Mehetnek bele a fűszerek és a só. A fokhagymát apró kockákra vágtam, mivel nincsen fokhagyma nyomóm egyelőre. Három nagy gerezded tettem bele, mert nem tudom, lehet éjszakai vámpírtámadástól tartok, vagy valami, de nagyon kívántam a fokit ma. 

Amíg a cukkini a barátaival töttyed, meg lehet főzni a tésztát, ez nálam fodros nagykocka volt, mert azt találtam itthon. Amikor mindenki kellően megpuhult, egy jénaiba berakod a fele tésztát, rá a cukkinit, rá a másik fele tésztát, egy kis dobozka tejfölkét, meg minimum 10 dkg reszelt sajtot, és be a sütőbe. Kb. 180 fokon addig kell sütni, amíg jól esik. Van, akinek elég, ha épp csak megolvad a sajt, én jobban szeretem, ha már egy picit el is kezd pirulni, és a tál szélén ropogóssá válik egy-két szem tészta.

Közben persze a lakásban már legalább negyven fok van, de oda se neki, amióta olvastam, hogy a szabadban étkezés jót tesz a pittámnak*, úgyis inkább az erkélyen ebédelek.

*ájurvédikus testtípusom

A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom! 

Vöröslencsével töltött cukkini

A tepsis ételeket legtöbbször nehéz kis adagban elkészíteni. Bár hallottam már olyat, aki tud egy adagos rakott krumplit készíteni, én nem tartozom ezek közé. Különösen érvényes ez a töltött vagy csőben sütött dolgokra, amelyeknek egyik lényege ugye, hogy egyben vannak. Mondjuk lehet csinálni egyetlen adag Dubarry csirkét, de a karfiolt akkor is egészben kell megvenni, és valamit csinálnunk kell a többi részével. Lehet persze alternatíva a fagyasztott zöldség, amiből mindig annyit lehet kivenni, amennyire épp szükségünk van. De a blog célja éppen az, hogy egyedülállóként is próbáljunk meg minél több életenergiával rendelkező, minél frissebb ételeket fogyasztani. Véleményem szerint a fagyasztott ételekben szinte egyáltalán nincs csí (vagy prána, egyszóval: életenergia), és ami azt illeti, íz is alig. Tehát igyekszem azokat az alapanyagokat keresni, amelyek kisebb mennyiségben is beszerezhetők, és/vagy oszthatóak a kis adagok főzéséhez.

Az egyik ilyen kiváló zöldség a cukkini, amit ilyenkor, amikor szezonja van, az egész kicsinytől a gigásziig mindenféle méretben megtalálunk a piacon. Sőt, mostanában (legalábbis itt, a kispesti piacon) elég elterjedt az úgynevezett gömbcukkini is. Ennek - mint neve is mutatja - gömbölyű alakja van, kicsi, körülbelül sárgadinnye méretű. Egy darab egy személynek tökéletesen megfelel, és jó alaposan meg lehet tölteni.

Most a hagyományos, hajó alakú töltött cukkininél maradtam. A vörös lencsét pedig azért szerepel töltelékként, mert bár nem vagyok vegetáriánus, nem szeretek húst főzni (és meglehetősen ritkán eszem csak). Darált húsból cink 10 dekát kérni a hentesnél. Vöröslencséből ugyanennyit a magárusnál nem gáz. Mellesleg a 10 deka vöröslencse töredékébe kerül a hús árának, és legalább két főzésre elég. Szóval, ha spórolni akarsz, akkor is meg lehet próbálni.

Lássuk tehát a receptet, mert már annyit beszélek, hogy kihűl a gyomrunk! :)

Vöröslencsével töltött cukkini

1 fej hagyma

5 dkg vöröslencse

1-2 ek. olaj

kömény, őrölt bors, füstölt íz (kocka, vagy ha vega vagy, akkor vegáknak való füstlé, vagy minek hívják)

1 közepes cukkini (kb. 60-70 dkg-os, amit megsütöttem, nem mértem meg, de a testvére, ami itt van még, az 70 dekás)

fél doboz (kb. 4-5 ek) tejföl

kevés reszelt sajt

A hagymát kis kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Most sok hagymával csináltam, mert inkább hagymás, mint lencsés tölteléket akartam. Ha a hagyma nagyon erős, és fura szaga van, ahogy párolódik, akkor fedő nélkül érdemes párolni néhány percig, míg elmegy belőle a bűz. Ha fedő alatt pároljuk az ilyen hagymát, nem lesz jó íze a kész ételnek sem. Nekem olyan edényem van, amiből nem megy el a gőz (AMC), ezért erre különösen kell ügyelni. Egyébként jó, mert szinte víz és zsiradék nélkül lehet benne főzni, de az aromás dolgokat (hagyma, káposzta) muszáj szellőztetni.

A lencsét mossuk át, szűrőben öblítsük le. Ehhez kell majd egy apró lyukú szűrő, mert a vöröslencsék nagyon kicsinyek, és a tésztaszűrőn simán átküzdik magukat. Amikor a hagyma megpuhult, rakjuk bele a lemosott lencsét, öntsük fel kb. annyi vízzel, amennyi ellepi, és tegyük bele a fűszereket. Figyeljük a lencsét, nagyon hamar megfő (nem úgy, mint a "normális" lencse), illetve szükség esetén még pici vizet lehet hozzáadni. A vöröslencsét egészen krémes állagúra szét lehet főzni, ha így szereted. A lényeg, hogy ne maradjon rajta túl sok víz, mert sütés közben kifolyik a cukkiniből.

Amíg a lencse is fő, a cukkinit előkészítjük. Hosszában félbevágjuk, egy kanállal kimagozzuk, ez alap, de én most kivételesen meg is hámoztam. Ennek hátránya, hogy amikor sül, jobban szétnyílik, tehát ha túlságosan megpakoltad, sanszos, hogy a töltelék kifolyik. Komoly előnye viszont, hogy sokkal hamarabb átsül, megpuhul, mint héjastul, illetve nem kell (esetleg a vendégeknek) azon filózni, hogy akkor most megegyük a héját vagy ne, és ha nem, akkor hogyan kapargassuk ki belőle az értékes részeket. Az előkészített cukkinit nagyon enyhén le lehet sózni, vagy valamilyen más, sót is tartalmazó fűszerkeverékkel enyhén behinteni. Lehetőleg nem órákkal a sütés előtt. Mint észrevetted, a töltelékbe külön sót nem raktam, mert én füstölt ízű kockát raktam bele, ami elég sós önmagában is. Illetve a cukkinire is került só, amitől kijön egy pici leve, ez szintén elősegíti, hogy a sütés alatt hamarabb puhuljon meg. Lehetőleg azért 10 percnél tovább ne állasszuk így, és tényleg ne sózzuk agyon, csak éppenhogy.

Közben megfőtt a lencsetöltelék, a cukkinik pedig a sütőpapírral bélelt tepsiben, vagy a kivajazott jénaiban várakoznak. Nosza, találjanak hát egymásra! Ne halmozzunk túl sok tölteléket beléjük, hogy sütés közben ne nagyon folyjon ki. Kb. 180 fokos sütőben így sütöttem 15 percig. Utána kivettem, kevés tejfölt és reszelt sajtot tettem a tetejére, és újabb 15 percig sütöttem. Kész!

A húsos ételekkel szemben előnye még az ilyeneknek, hogy hamar elkészülnek, nem kell tőle tartani, hogy megfelelő hőkezelés hiányában összeszedünk valamit. Fél óra alatt kiválóan megpuhult és az ízek is összeértek, de ha jobban szereted, ha a zöldségnek még van "tartása", akkor ennél kevesebb idő is elég lehet.