A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom! 

Vöröslencsével töltött cukkini

A tepsis ételeket legtöbbször nehéz kis adagban elkészíteni. Bár hallottam már olyat, aki tud egy adagos rakott krumplit készíteni, én nem tartozom ezek közé. Különösen érvényes ez a töltött vagy csőben sütött dolgokra, amelyeknek egyik lényege ugye, hogy egyben vannak. Mondjuk lehet csinálni egyetlen adag Dubarry csirkét, de a karfiolt akkor is egészben kell megvenni, és valamit csinálnunk kell a többi részével. Lehet persze alternatíva a fagyasztott zöldség, amiből mindig annyit lehet kivenni, amennyire épp szükségünk van. De a blog célja éppen az, hogy egyedülállóként is próbáljunk meg minél több életenergiával rendelkező, minél frissebb ételeket fogyasztani. Véleményem szerint a fagyasztott ételekben szinte egyáltalán nincs csí (vagy prána, egyszóval: életenergia), és ami azt illeti, íz is alig. Tehát igyekszem azokat az alapanyagokat keresni, amelyek kisebb mennyiségben is beszerezhetők, és/vagy oszthatóak a kis adagok főzéséhez.

Az egyik ilyen kiváló zöldség a cukkini, amit ilyenkor, amikor szezonja van, az egész kicsinytől a gigásziig mindenféle méretben megtalálunk a piacon. Sőt, mostanában (legalábbis itt, a kispesti piacon) elég elterjedt az úgynevezett gömbcukkini is. Ennek - mint neve is mutatja - gömbölyű alakja van, kicsi, körülbelül sárgadinnye méretű. Egy darab egy személynek tökéletesen megfelel, és jó alaposan meg lehet tölteni.

Most a hagyományos, hajó alakú töltött cukkininél maradtam. A vörös lencsét pedig azért szerepel töltelékként, mert bár nem vagyok vegetáriánus, nem szeretek húst főzni (és meglehetősen ritkán eszem csak). Darált húsból cink 10 dekát kérni a hentesnél. Vöröslencséből ugyanennyit a magárusnál nem gáz. Mellesleg a 10 deka vöröslencse töredékébe kerül a hús árának, és legalább két főzésre elég. Szóval, ha spórolni akarsz, akkor is meg lehet próbálni.

Lássuk tehát a receptet, mert már annyit beszélek, hogy kihűl a gyomrunk! :)

Vöröslencsével töltött cukkini

1 fej hagyma

5 dkg vöröslencse

1-2 ek. olaj

kömény, őrölt bors, füstölt íz (kocka, vagy ha vega vagy, akkor vegáknak való füstlé, vagy minek hívják)

1 közepes cukkini (kb. 60-70 dkg-os, amit megsütöttem, nem mértem meg, de a testvére, ami itt van még, az 70 dekás)

fél doboz (kb. 4-5 ek) tejföl

kevés reszelt sajt

A hagymát kis kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Most sok hagymával csináltam, mert inkább hagymás, mint lencsés tölteléket akartam. Ha a hagyma nagyon erős, és fura szaga van, ahogy párolódik, akkor fedő nélkül érdemes párolni néhány percig, míg elmegy belőle a bűz. Ha fedő alatt pároljuk az ilyen hagymát, nem lesz jó íze a kész ételnek sem. Nekem olyan edényem van, amiből nem megy el a gőz (AMC), ezért erre különösen kell ügyelni. Egyébként jó, mert szinte víz és zsiradék nélkül lehet benne főzni, de az aromás dolgokat (hagyma, káposzta) muszáj szellőztetni.

A lencsét mossuk át, szűrőben öblítsük le. Ehhez kell majd egy apró lyukú szűrő, mert a vöröslencsék nagyon kicsinyek, és a tésztaszűrőn simán átküzdik magukat. Amikor a hagyma megpuhult, rakjuk bele a lemosott lencsét, öntsük fel kb. annyi vízzel, amennyi ellepi, és tegyük bele a fűszereket. Figyeljük a lencsét, nagyon hamar megfő (nem úgy, mint a "normális" lencse), illetve szükség esetén még pici vizet lehet hozzáadni. A vöröslencsét egészen krémes állagúra szét lehet főzni, ha így szereted. A lényeg, hogy ne maradjon rajta túl sok víz, mert sütés közben kifolyik a cukkiniből.

Amíg a lencse is fő, a cukkinit előkészítjük. Hosszában félbevágjuk, egy kanállal kimagozzuk, ez alap, de én most kivételesen meg is hámoztam. Ennek hátránya, hogy amikor sül, jobban szétnyílik, tehát ha túlságosan megpakoltad, sanszos, hogy a töltelék kifolyik. Komoly előnye viszont, hogy sokkal hamarabb átsül, megpuhul, mint héjastul, illetve nem kell (esetleg a vendégeknek) azon filózni, hogy akkor most megegyük a héját vagy ne, és ha nem, akkor hogyan kapargassuk ki belőle az értékes részeket. Az előkészített cukkinit nagyon enyhén le lehet sózni, vagy valamilyen más, sót is tartalmazó fűszerkeverékkel enyhén behinteni. Lehetőleg nem órákkal a sütés előtt. Mint észrevetted, a töltelékbe külön sót nem raktam, mert én füstölt ízű kockát raktam bele, ami elég sós önmagában is. Illetve a cukkinire is került só, amitől kijön egy pici leve, ez szintén elősegíti, hogy a sütés alatt hamarabb puhuljon meg. Lehetőleg azért 10 percnél tovább ne állasszuk így, és tényleg ne sózzuk agyon, csak éppenhogy.

Közben megfőtt a lencsetöltelék, a cukkinik pedig a sütőpapírral bélelt tepsiben, vagy a kivajazott jénaiban várakoznak. Nosza, találjanak hát egymásra! Ne halmozzunk túl sok tölteléket beléjük, hogy sütés közben ne nagyon folyjon ki. Kb. 180 fokos sütőben így sütöttem 15 percig. Utána kivettem, kevés tejfölt és reszelt sajtot tettem a tetejére, és újabb 15 percig sütöttem. Kész!

A húsos ételekkel szemben előnye még az ilyeneknek, hogy hamar elkészülnek, nem kell tőle tartani, hogy megfelelő hőkezelés hiányában összeszedünk valamit. Fél óra alatt kiválóan megpuhult és az ízek is összeértek, de ha jobban szereted, ha a zöldségnek még van "tartása", akkor ennél kevesebb idő is elég lehet. 

Tojáskrém

Megelégelve a szupermarketek guargumis, habarcs-szerű szószban fuldokló, salátának nevezett izéit, úgy döntöttem, kezembe veszem a majonézes trutyi bizniszt. Nagy kedvencem a kukorica saláta, és az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor valamelyik "nagyboltban" sikerült vennem egy olyat, ami mindennek volt nevezhető, de a legkevésbé kukorica salátának. Ízetlen, majdnem szilárd állagú malterban némi ízetlen kukorica. Ekkor döntöttem: soha többé nem veszek kész majonézes salátákat, hanem itthon készítem. Nem csak sokkal finomabb, de lényegesen olcsóbb az előállítása is, és igaziból nem igényel túl sok időt. A kalóriákat szerintem nem érdemes ilyen esetben számolgatni. Ha nagyon diétázol, ne majonézzel tedd. Egyébként meg bármit lehet enni, a megfelelő mértékkel. Tehát, nézzük a receptet!

Tojáskrém (nagy adag)

4 db tojás

fél doboz tejföl (kis doboz fele)

kb. ugyanannyi majonéz

fehérbors, koriander, sáfrány, só, cukor

(hagyma)

A tojásokat keményre főzzük, ez kb. 5 percet jelent forrás után. Nekem van egy kis tojáshőmérő szerkezetem, amit Angliából hoztam. Ez egy tojás alakú műanyag, benne egy hőre elszíneződő réteggel, amely mutatja, hogy pontosan milyen állapotnál jár a tojgli. De enélkül is lehet normális kemény tojást főzni, az egészen bizonyos :)

A meghámozott főtt tojást apró kockára vágjuk. Egy tálkában kikeverjük a fél tejfölt a majonézzel és a fűszerekkel, sóval, cukorral. Végül az egészet összekeverjük a főtt tojással.

Elszántabbak hagymával is készíthetik. Ebben az esetben a lila- vagy újhagymát apró kockára vágjuk és lesózzuk, mielőtt belekevernénk a salátába. Ez esetben a majonézes keverékbe már nem kell só. A hagymát az erejétől függően kb. 10-30 percet érdemes a sóban állni hagyni. Vagy lehet nemcsípős salátahagymát használni. (Személy szerint nekem a gyomrom nem túl jól tolerálja a nyers hagymát, ezért csak ritkán eszem ilyesmit.) Pirított kiflire kenve tálaltam.

Ez egy "nagy" adag, ha egyedülálló vagy, elég szerintem két napra reggelire, és ha nem vagy túl nagy étvágyú, még közte vacsorára is.

Csicsókás-cukkinis tojásrántotta

Az egyedülálló konyha egyedülállósága abban rejlik, hogy kreatívan használjuk fel a maradékokat, és variáljuk az alapanyagokat úgy, hogy látszólag mást együnk, miközben ez még mindig ugyanaz. A blog írására is ez inspirált, tulajdonképpen nem konkrét recepteket, inkább egy szemléletmódot igyekszem átadni.

Tehát, a múltkoriban készült csicsókás-cukkinis tócsniból maradt még főtt csicsóka, és egy kis darabka cukkini is. Ha jobban átláttam volna, hogy milyen sokáig elég, amit sütöttem, talán lereszelve lefagyaszthattam volna a maradékokat. De nem tettem, mert Szegeden... Ja nem. Szóval nem nagyon szeretek fagyasztgatni, mert hiszek abban, hogy az ételekben vagy életenergia, úgynevezett csí, aminek nem tesz jót a fagyás. Persze a napokig állasztás se, de minden nem lehet tökéletes.

Egyszóval, ma rántottát ettem volna, de nagyon, viszont nem akartam, hogy a főtt csicsesz megrohadjon, úgyhogy kombináltam a kettőt, és bizony mondom néktek, állati jó lett. Így találtam ma fel a 

Agyamat eldobom tojásrántottát

2 db tojás

darabka cukkini (fiatal cukkini fele, mondjuk 8-10 deka)

főt csicsóka kb. 10 dkg

olaj, fokhagyma, őrölt kömény, só

kicsi reszelt sajt rá a végén

Ismét lereszeltem a főtt csicsókát és a cukkinit. Kevés olajon megpároltam és megpirítottam. Mivel a cukkininek jelentős a nedvességtartalma, egész sokat tud veszteni a térfogatából a művelet alatt. Szeretem, ha kicsit megpirul, nem csak megpárolom, de ez ízlés kérdése. A sok nedvesség miatt ez a folyamat elég sokáig is eltart, hiszen eleinte csak izzad és párolódik a cukkini. Ez nem baj, közben legalább van időnk jól felverni a két darab tojást, és a sütőben (vagy akinek van, kenyérpirító segítségével) megpirítani a 3-4 napos szottyos zsemlénket (ez is az egyedülállóság bája). Amikor a reszelt zöldségkeverék már megfelelő állagú (ez nálam enyhén pirult állapot), ráöntjük a tojást, amit előzőleg a fűszerekkel alaposan felvertünk. Túl sok só nem kell, a csicsóka édes-sós íze miatt, viszont a kömény nagyon jót tesz neki, és a pocakod se fújódik fel.

Innentől már simán rántotta, azaz addig sütöd, amíg az általad kedvelt rántotta állagot eléri. Tányérba szedjük és ráreszelünk egy kis sajtot, mert attól minden jó még egy kicsivel jobb lesz.

Valami mesésen finom, de annyira, amire nem is számítottam. Paradicsommal, paprikával, salátával és a pirított zsemlével mennyei.

Zöldséges tócsni

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukámék kaptak egy kedves szomszédtól csicsókát a telken, de állati sokat. Anyukám pedig továbbadott belőle nekem egy kisebb szatyornyit. Szerencsére, tényleg csak egy kisebb szatyornyit, így is háromszorra készítettem csak el. Még nagyobb szerencsémre jól megsikálva adta, így levett a vállamról egy nagy adag gondot.

Kerestem recepteket a neten, de a csicsókát is elég furán készítik el a népek, és mivel nem gondoltam, hogy egy hektoliter csicsókalevest most úgy benyomnék, mást találtam ki. A sajtos-karfiolos tallér és a csicsókás tócsni kereszteződéséből a

Zöldséges-csicsókás miafene

1 kisebb cékla (mondjuk 10 dkg)

1 kis cukkini fele (ugyanannyi, mint cékla)

kb. 20 dkg csicsóka

sajt

1 tojás

zsemlemorzsa

só, fokhagyma, olaj

Pontos mennyiségeket általában nehéz megadni az egyedülálló konyhában. Egyrészt, mert nem méricskélek, másrészt, meg olyan nagyon nem tudsz mit komplikálni ezen. Veszel egy céklát, ami kb. akkora, amekkorát meg akarsz enni. Hozzá arányítod a többit. Ha véletlen 15 dkg a cékla, és csak 18 a csicsóka, abból se lesz semmi baj. Ahogy nézem, a csicsóka nem fogja úgy össze a dolgokat, mint a krumpli, ezt a tojásnak és a morzsának kell megtennie helyette. 

Úgy készül, hogy a céklát és a csicsókát is jó alaposan megmossuk, és egyben, héjában lassan megfőzzük. Igaziból a céklából céklasalátát akartam csinálni (lett is a többi részéből, mert ez egy gigacékla volt), a csicsókát meg gondoltam, megfőzöm, aztán majd lesz valami. Ha melónap főzöd, meg lehet csinálni úgy, hogy este megmosod őket, reggel pedig beteszed a lassúfőzős fazekadba, ha van ilyen. Ha nincs, akkor mondjuk kukta, abban megfő hamar, amíg elkészülsz. Nem hinném, hogy lehet a kettőt együtt főzni, a céklának sokkal több idő kell. Viszont lehet, hogy egyáltalán nem muszáj őket főzni, legfeljebb tovább sütöd a cuccot. Nekem AMC edényem van, ebben odateszem az utasításnak megfelelően főzni, akkor kb. 30-40 perc után lehet elzárni a céklát, a csicsókát hamarabb is. Utána még az edényben szép lassan fő. Ennek az az értelme, hogy nem túl magas a hőmérséklet, ezért benne marad a vitamin.

Na szóval, meló után meg, mire hazajössz, már minden ki van hűlve (csak ne felejtsd el elzárni a tűzhelyet lekapcsolni, nehogy túl forró legyen a helyzet), lehet vele dolgozni.

A főtt cukkinit és céklát nagylyukú reszelőn lereszeltem, szintúgy a meghámozott cukkinit (ha bébi, akkor egyben, ha öreg, akkor a magokat körülvevő szivacsos részt kivesszük) és a sajtot. A tojást egy másik edényben felvertem és azt is hozzáadtam, aztán a sót (nagyon kevés kell, a csicsóka sós) és fokhagymát. Végül valamennyi zsemlemorzsát is belekevertem, hogy felszívja a nedvességet és összetartsa a masszát, ez pár evőkanálnyi maximum.

Sütőpapírt tettem a tepsire, amit megkentem olajjal is, de nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem így. A papíron pacsnikat formáztam az anyagból, amiket jól kilapítottam (2 centi) és 18 fokos sütőben mindkét oldalát kb. 10-10 percig sütöttem.

Tanácsok:

Lehet krumpliból, és lehet az egészet nyersen, viszont az akkor jóval nedvesebb, tehát érdemes kicsit mondjuk lesózni és lecsepegtetni legalább a cukkinit. Ezesetben tovább is kell sütni. A csicsóka - a krumplival ellentétben - nem veszi fel a sót, sőt úgy érzem, önmagában is kicsit sós az íze, tehát kevés só kell. A krumpli mérhetetlen mértékekben képes semlegesíteni a só ízt, így a krumplisat érdemes jobban fűszerezni.

A céklától minden egy kicsit sötétre sül, ettől nem kell megijedni. Ahogy sül, a cékla festékanyaga sötétbarna lesz, égettnek néz ki, de egyáltalán nincs megégve, az íze tökéletes. Tehát erre is érdemes figyelni. Amíg ki nem tapasztaljuk a pontos sütési időket, érdemes inkább többször nézegetni.

Félidőben nagy széles lapáttal ügyesen meg lehet fordítani, addigra már megsül annyira, hogy egyben maradjon.

Ezt a fajta masszát, vagy inkább keveréket nem javaslom olajban sütésre, mert nem nagyon kötött, ezért szétesne.

Még egyszer a készítés röviden:

Csicsókát és céklát héjában megfőzzük, majd megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzá reszeljük a cukkinit és a sajtot, belekeverjük a tojást, a fűszereket és a zsemlemorzsát. Sütőpapírral bélelt tepsin lapos korongokat formázunk belőle, kb. két centiméter vastagon (sütés közben elveszti a nedvességtartalmát, és kicsit összezsugorodik). Ízlés szerint a sütőpapírt és a korongok tetejét meg lehet kenni olajjal, szilikon ecsettel. Mindkét oldalát 10-10 percig sütjük, 180 fokos sütőben.

Pirított hagymás gomba

Ha a tegnapi omlettet konzerv gombából sikerült elkövetni, akkor mindenképp maradt még valamennyi a dobozban (üvegben). De a rendes igazi gombából is mondjuk, ha húsz dekát vettünk, még biztos, hogy megvan legalább tíz. Úgyhogy lehet belőle csinálni valamit, ha már nem is pont ugyanazt, mint tegnap. Tulajdonképpen a kaja története az, hogy lencsefőzeléket kívántam, de nincs itthon lencse, viszont van sárgaborsó, amire valamit rá kéne tenni, meg hát a maradék gomba ugye... Szóval adta magát.

A hüvelyesek egyébként is jó barátaink az egyedülálló konyhában, mivel könnyen oszthatók, így igazán főzhetünk belőlük akár egyetlen adagot is. S mivel amúgy is egyedül lakunk, nem gáz ilyesmit vacsorázni...

Tehát akkor lássuk a medvét, vagyis a gombát!

Pirított hagymás gomba sárgaborsó trutymeldával

Hozzávalók:

Sárgaborsó főzelékhez:

75 ml sárgaborsó

1 sárgarépa

só

Azért pont 75 ml, mert van egy poharam, aminek a felével mértem, az ennyi. Ebből a mennyiségből lett pontosan egy tányér főzelék.

Gombás cucchoz:

1 kisebb fej hagyma

3 db gomba

majoranna, só

kevés étolaj

Elkészítés:

A sárgaborsót beáztatjuk és alaposan lemossuk. Kimondott szerencse, ha már előre tudjuk, hogy sárgaborsót akarunk főzni, és nem lencsefőzelékekről álmodozva, ad hoc főzünk ilyesmit. A hüvelyeseknek ugyanis nem árt, ha egész éjszakára - vagy mondjuk egész műszakra - be vannak áztatva. Tehát mondjuk reggel meló előtt beáztatod, hazajössz, lemosod, és főzheted. Az áztatástól kimennek belőle a puffasztó anyagok is részben, és hamarabb meg is fő. 

Szóval fogjuk a beáztatott borsót, a répát kis kockákra vágjuk, és feltesszük főni. Lassú tűzön, a víz szintjét mindig ellenőrizve főzigetjük, fedő alatt. Mondjuk egy órácskát. Ha van kuktánk vagy gyorsfőző fazekunk, ez az idő lényegesen rövidülhet, de ne feledkezzünk meg róla, hogy ezeket legtöbbször nem egyetlen tányér főzelék elkészítéséhez tervezték. Amikor kész, beletesszük a sót, sőt, én le is turmixoltam, mert mért ne. A sárgaborsóba nem szoktam fűszert tenni. Így répával nagyon finom, édeskés íze van, kitűnően megy hozzá a pirított hagymás-majorannás ízvilág. Persze lehet bele tenni bármit, ha az ízlés úgy kívánja.

Közben - időnk, mint a tenger - elkészítjük a gombás feltétet. A hagymát hosszúkásra vágjuk, kevés étolajon elkezdjük dinsztelni. Néhány perc múlva, mikor már kicsit löttyedtebb az állaga, hozzárakjuk a felszeletelt gombát is. Konzerv esetén alaposan lemosva, lecsöpögtetve (tudod, üvegíz...) Együtt pirítgatjuk őket. Részemről fedő alatt, AMC edényben csinálom ezt a hadműveletet, de a lényeg nagyjából annyi, hogy ne maradjon nyers, de ne is főjön szét, hanem picit meg legyen pirítva (úgy finom). A végén megszórom majorannával, összekeverem, fedő alatt állni hagyom, míg a főzelék is elkészül.

Itt most sárgaborsó főzelék készült hozzá, de ez a gombás izé sok mindenhez kitűnő feltét lehet. Akár vegáknak is fincsi fehérjeforrás. Répafőzi, borsófőzi (akkor inkább petrezselyemmel, mint majorannával), krumplifőzi is örülhet neki, de rá lehet csapni egy-két tojást, hogy rántottává változzék, vagy akár főtt rizzsel is lehet fogyasztani.

Gombás-sajtos omlett

Az omlett vagy a tojásrántotta megint csak olyan tápláló és finom, a főtt étel illúzióját keltő (vagy akár főtt ételnek is nevezhető) kaják, amelyek elkészítéséhez nem szükségeltetik különösebb szakértelem. Egy jó serpenyő kell, amiben nem ég le a cucc, ha egy mód van rá, és kb. ennyi. Szinte bármit bele lehet hajigálni, megfelelő fűszerezéssel mindenhogy finom.

A mai ebédem gombás-sajtos verzió, egyedülálló módra

Hozzávalók:

2 db tojás

gomba

néhány deka sajt

fűszerek

pici tej (kb. 2 evőkanálnyi)

só

1 ek olaj

Konzerv gomba volt itthon, ebből kivettem kb. az egyharmadát egy szűrőbe, lemostam alaposan és lecsöpögtettem (tudod, hogy ne legyen üvegízű...). A serpenyőben felhevítjük az olajat, vagy ha olyan serpenyőnk van, amibe nem kell, ezt elhagyhatjuk. A forró olajba dobjuk a szeletelt gombát, és enyhén megpirítjuk. Közben egy mélytányérban a két tojást a fűszerekkel, sóval és kevés tejjel jól kikeverünk egy villa segítségével, egészen habosra. Most bazsalikomot és borsot raktam bele, de lehet petrezselyem-fokhagyma kombóval is csinálni, az is adja a gombás-sajtos cucchoz.

Amikor enyhén megpirult már a gomba, a fűszeres tojáskeveréket ráöntjük, nem piszkáljuk. Egy fa lapáttal néha alá lehet nyúlkálni, de alapvetően engedjük, hogy egyben süljön meg. Ettől omlett. Ha szétbarmoljuk, rántotta. Vagányabbak meg is fordíthatják, én egy lapostányérra csúsztattam, és egy akrobatikus mutatvánnyal fordítva visszatettem a serpenyőbe, de nem kellett volna, megsült a teteje amúgy is.

Amikor kész, egy lapostányérra  borítjuk, belereszelünk némi maradék sajtot. Ha nem reszelhető maradék van otthon, akkor sem kell kétségbeesni, lapka sajttal, krémsajttal, camambert-rel ugyanúgy működik. Csak pakolj bele némi sajtot, aztán hajtsd félbe az omletted.

Paradicsommal, kecsappal, vagy piros arannyal is finom. Ez csak attól függ, hogy milyen rég vásároltunk be utoljára (ugye a rothadási sorban a sima paradicsom az első, a piros arany azonban szinte örökké tart). Kell még hozzá egy-két zsömle, ha van. Ha nincs, akkor műkenyér (extrudált kenyér), háztartási keksz... Szóval tudod, ahogy szoktuk :)