Hardcore csapatás - karfiolpörkölt bulgurral

Bár az utóbbi időben kedves és igen részletes instrukciókat kaptam arra nézvést, hogy hogyan kellene lefogynom, ennek a fogásnak az inspirációja mégsem a fogyókúra. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki él-hal a húsért, viszont szeretem a szaftos dolgokat, mint a pörkölt. Gyakorlatilag bármit rá lehet helyezni a hagymás-paprikás alapra. Ha például csóró koleszos vagy, akkor virslit vagy keménytojást, ha zöldségrajongó, akkor cukkinit, vagy zöldborsót is. A borsóval a hagyományos, húsból készült pörit, vagy a tojásos verziót is fel lehet dobni.

Amire érdemes figyelni, hogy az önálló szafttal nem rendelkező dolgokat valamivel meg kell támogatni, ha pörköltösíteni akarjuk. Ilyen a karfiol is. Ebben az esetben érdemes egy pörköltszaft kockát beledobni a fazékba. A gomba ereszt saját levet, de az túl híg lesz, a tojás nem ereszt semmit, viszont a főtt sárgája szépen sűríti a levet. Hát ezeket az opciókat ismerem nagyjából.

Bulgurt még sosem készítettem. Nemrégiben vettem egy Ataisz paradicsomos bulgur köret nevű izét, amit vízzel megfőzöl, és csodálatos lesz. Kábé így is történt, csodálatos volt.

Ez a recept nem egy kulináris csimborasszó, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy ha egyedül vagyok is, lehetőleg minél kevésbé egyek szemetet, és minél inkább valami valódi ételnek tűnő dolgot. Nekem valódi ételnek tűnt, és finom is volt, úgyhogy megosztom a 

Karfiolpörkölt receptjét 

1 kisebb karfiol

1 nagyobb hagyma

pirospaprika

olaj

1 pörköltszaft kocka

fokhagyma, koriander, fehér bors

Elkészítés:

Pofonegyszerű, és nagyon hamar megvan: a hagymát kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a fűszereket, kevés vízzel felöntjük és beletesszük a karfiolt. Természetesen nem egészben, hanem rózsáira szedjük, és a rózsákat is feldaraboljuk előtte. A karfiol hamar puhul, és könnyen szétfő, de azért ne rakjunk bele túl nagy darabokat. Szaft annyi lesz rajta, amennyi vizet ráraktok, a pörkölt kocka testesíti majd kissé.

Amikor kész, ízlés szerinti körettel (most kedvem lenne sült krumplival kipróbálni) és tejföllel tálaljuk. Ha az a típus vagy, aki mindenhez savanyúságot eszik, mint én, ne fogd vissza magad. Koviubival tökéletes volt.

Floridai (vagy nem) csirkemell

Valamikor a Lidlben az amerikai napokon lehetett kapni ilyen kis tasakos pácokat. A kedvencem volt valami almás-kókuszos anyámtyúkja, floridai marinád álnéven. Persze nem tudom az összetevőket, egy büdös képet nem találtam, amin a tasak hátoldala is látszana, vagy egy leírás, valami, és a nyomorult Lidl már hiába Amerikázik, nincs ilyen mütyi a kínálatban. Úgyhogy kénytelen voltam feltalálni valamit. Nagyjából fél nap szívós keresgélés után a neten egyszerűen döntöttem, az intuíciómra hallgatok. Bevált.

Ez is finomabb, mint ahogy kinéz

Napsugár ízű csirkemell ragu

Hozzávalók:

kb negyed kiló csirkemell filé (a másik felét l. a csiripörinél)

1 alma

2 evőkanál kókuszreszelék

cajun fűszerkeverék

fél-egy deci tejszín

olaj, só

A kockára vágott csirkemellet enyhén felforrósított olajon átfuttatom. Ez az a rész, amikor megfehérítjük a kockák külsejét, hogy belül maradjon az íze (l. csirkepörkölt). Lassú tűzön hagyjuk picit párolódni, amíg nagylyukú reszelőn lereszeljük az almát. Javaslom meghámozni előtte, jobban néz ki a kész kaja, ha nem pöndörödnek héj darabkák benne. Beletesszük az almát a húsosfazékba, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a fűszereket. Ez az a rész, ahol minden rendes cajun ember szívrohamot kap, miközben hámozza az aligátorát. Én kérek elnézést.

Ha nincs kéznél cajun fűszerkeverék, mondom, hogy mi van az enyémben:

mustármag, pirospaprika, só, cukor, paradicsom, bors, fokhagyma, kardamom, rozmaring, majoranna, kömény, kakukkfű. A lényeg a kadamom-kömény-mustár ízvonulat.

A saját és az alma levében a hús szépen megpárolódik, utána fel lehet önteni egy kis tejszínnel. Fél-egy decit írtam, de nem tudom a pontos mennyiséget, az almádtól is függ, meg az ízlésedtől. A lényeg, a tejszínnel már ne nagyon forralgassuk, mert a tejszínben megköt a fehérje, amitől túrós lesz, amitől a kaja meg gusztustalan.

Eredetileg kukoricás rizzsel szoktam én ezt enni, de nem volt itthon kukorica, csak finomfőzelék zöldségkeverék, így hát az van a rizsben. Ha nem lennék annyira szétszórt és figyelemzavaros, akkor egy szép napon elkészíteném ugyanezt a kaját kukoricás rizzsel is, és raknék fel egy szebb fényképet. De ez nem fog megtörténni.

Jó étvágyat!

Ha láttok ilyet valahol, szóljatok, köszi

Édesburgonya tócsni

Elkapott az őszi ízek mámora, édesburgonya folytatja a sort. Szoktam készíteni zöldség fasírtokat, mert szeretem nagyon. Ráadásul a gyümölcscentrifugában készített zöldséglevek melléktermékét is fel lehet használni e célra. Sőt, mivel az már eleve nem tartalmaz annyi nedvességet, mint az a zöldség, amit csupán lereszelünk, könnyebb is vele dolgozni. Apróbb darabkák, semmi felesleges vizenyő. Azt ugyebár már megittuk pohárból :)

Ezúttal azonban nem leveztem, csak nagyon megkívántam az édesburgonya tócsnit/rösztit/lapcsánkát, nevezd, ahogy akarod. A lényege, hogy ugyanaz a reszelt krumpli történet nagyjából, mint az összes többi. A különbség csak annyi, hogy én nem úsztatom meg olajban ezeket. Amúgy is,egyedülállóként nagyon nem gazdaságos az olajban úsztatás. Ezért is inkább igyekszem, amit csak lehet, tepsiben ropogósra sütni (meg azért is, mert rosszul vagyok az olajos kajától).

Édesburgonya röszti

Hozzávalók:

Egy szép darab édesburgonya, kb. 35 dkg-os

1 db tojás

fűszerek

[1 ek zsemlemorzsa]

Mielőtt bárki felháborodna, hogy a zsemlemorzsa nem gluténmentes, már most szólok, hogy nem kell belerakni.

Elkészítés:

Kislyukú reszelőn lereszeljük az édesburgonyát, enyhén lesózzuk és állni hagyjuk. Majd egy szűrő segítségével kinyomkodjuk belőle a nedvességet. Egy tojást enyhén felverünk és összekeverjük a reszelt burgonyával és a fűszerekkel. Lehet hagyományos, fokhagymás-borsos fűszerezéssel készíteni, vagy korianderes-köményes megoldás is játszik. Mind a kettő nagyon finom.

Most jön az a pont, hogy megijedtem az állagától, még mindig picit nedvesnek tűnt, és ezért beleraktam egy evőkanál zsemlemorzsát. Nem kellett volna. Ha gluténmentesen szeretnéd készíteni, nyomkodd ki rendesen, és nem kell morzsa. Ha ez a faktor nem számít, akkor jöhet. Mint mondom, az enyém picit túl száraz lett, mire ropogósra sült, úgyhogy nyugodtan kihagyhattam volna a morzsát (legközelebb ki is fogom).

Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, vékonyan megkenjük olajjal a papírt, erre jó lapos pacsnikat nyomkodunk az anyagból. Nekem ebből a mennyiségből hat darab tenyérnyi, ám de igen lapos lapcsánkám (haha) lett. Mialatt sül, persze még vékonyabb lesz. A tetejét is óvatosan és vékonyan kenjük meg olajjal. Közepes lángon sütni kezdtem, majd úgy tíz perc múlva megforgattam. Ha úgy érzékeled, talán nem lesz elég ropogós, még egy kicsit kencézheted olajjal. Nem tudom, a légkeveréses sütő változtat-e az állagon, nekem teljesen hagyományos készülékem van.

A másik fele szintén úgy tíz percig sül, vagy hát amikor látod, hogy már elég ropogós számodra, vagy hát, ahogy én szoktam... Szóval, hogy meddig felejted benne...

Főzelékekhez jóízű feltét, de saláták mellé rágcsálva is finomságos.

Csiripöri

Alap. Mindenki máshogy csinálja. Pörkölt létére egyedülállóan is elkészíthető, nem kell hozzá megvenni egy fél disznót, és még ha piacon vásárolsz, akkor sem néz rád ferde szemmel a hentes, ha csak egy csirkemellet kérsz. Mondjuk annak a felét rakd félre akkor.

Egyedülálló tipp, ha már a piacnál tartunk: magányos farkasoknak egy csirkemell két főzésre elég. Ha nem filét veszel, hanem egy egész pipicicit, és a csontról nagyvonalúan vágod le a husit, akkor két főétel és egy leves is kijön belőle, valamint a macska is jóllakik. Értelemszerűen a csontocska és pici husika (esetleg a bőröcske) megy az egyszemélyes leveskébe, a mellye húsa meg mindenféle nyamiságokra ad lehetőséget.

Csirkepaprikás

Hozzávalók:

kb. negyed kiló csirkemell filé (félkilós filét vettem a lidlben, abban szeletek vannak)
1 db hagyma
olaj
pirospaprika, fehér bors, só, fokhagyma


A hagymát apró kockára vágjuk, és kevés olajon, lassú tűzön megpároljuk. Én nem szeretem, ha megpirul a hagyma, de néha azért oda szoktam égetni. Nem szándékos. Amikor már üveges, rátesszük a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és rádobáljuk a kockára vágott csirkemellet. Kicsit átforgatjuk a húst az olajon, hogy megfehéredjen a külseje. Ez a hirtelen hevítés segít a cuccot (íz, szaft, ilyenek) a husika belsejében tartani. Kevés vízzel felöntjük, hozzáadjuk a fűszereket, jól elkeverjük, aztán óvatos tűzön engedjük megfőni. Hamar megvan, a csirkehús 20 perc alatt szépen megfő. Mondjuk én szét szoktam főzni picit, mert aggódom a bacik miatt, de ez csak az én fóbiám.
A képen nokedli köretezi, de persze könyökcső tésztával autentikusabb. Mondjuk én sült krumplival is imádom a pörköltet, de azt mondják, az úgy nem magyaros, meg blabla (senkit nem érdekel). És persze tejföl. Jól passzol a fokhagymás ubisali, a koviubi, vagy a paradicsom saláta is hozzá.

Tökös-zabos muffin

Akit a halloween szele egyszer megcsapott... Na jó, megmondom az igazat. A tökös sütik szele csapott meg. A répatortát is nagyon szeretem (lesz majd recept, ha szeretnétek), de a tökös süti valami fenomenális. A sütőtök püré kicsit nedvesebbé, ízesebbé teszi a süteményt. Kevesebb tojással is könnyű vele dolgozni, mégsem lesz nehézkes a tészta, mintha több tojás lenne benne. És mivel a tök édes is, a cukorral is lehet spórolni.

Tavaly már sütögettem ezt-azt tökösen, de mivel nem posztoltam, azok a receptek már örökre elvesztek. Most gyorsan-gyorsan töltöm is felfelé, a kevésbé fotogén, de annál jobb ízű

Második sütés, két tojással, kiváló lett!

Zabpelyhes-tökös muffin receptjét

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg zabpehely

7 dkg olaj*

1 tojás**

kb. fél dl tej

1 citrom reszelt héja és leve

10 dkg cukor

4-5 ek. tökpüré

2 tk sütőpor

fűszerek (szegfűszeg, fahéj, gyömbér, szerecsendió, vagy süti fűszerkeverék)

10 dkg kandírozott narancshéj vagy aszalt áfonya

A krémhez:

3-4 ek mascarpone

3-4 ek tökpüré

1 ek porcukor

Elkészítés:

Egy tálba mértem ki először a száraz hozzávalókat, majd beletettem az olajat, tejet, tojást, citromlevet. Szépen, simán fakanállal össze lehet keverni, ehhez nem kellett elővenni a robotgépet. Amikor már szép homogén a tészta, belekeverjük az aszalt gyümölcsöt is. 12 db normál méretű muffinforma lett tele vele. Közepes hőfokon kb. 15 perc alatt sül meg. Hagyjuk lehűlni, utána csináljuk meg a krémet a tetejére. Utána, ne közbe, mert a mascarponének is addig van tartása, amíg hideg.

Krém: robotgéppel habosra keverjük a tökpürét és a mascarponét, ízlés szerint cukorral. Habzsákba töltjük, díszítjük vele a kihűlt muffinokat. Innentől már cupcake. De erre nincs jó magyar fordítás, Amúgy sem az icing a lényeg, a zsíradék-tojás arány is eltér a hagyományos muffin és cupcake recepteknél. Na ennyi okosodás elég volt mára, menjetek sütni-főzni! :))))

*ahol és amikor csak lehet, napraforgó étolajat használok, mert valami ajurvédás csóka azt mondta, az az egyetlen, ami fokozza a pittát. Ergo nem hízlal, hanem a belső tűz fokozásával segíti a metabolikát. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de én nagyon hiszek benne :)

** lehetett volna kettő is, de csak egy volt itthon

Köles miacsoda

Az egyik gluténmentes ismerősömet vártam vendégségbe, ezért gondoltam, itt az ideje újra a kölessel kísérletezgetni. Valami édességet szerettem volna csinálni, és vadul turkálni kezdtem a netet receptekért. A jó hír, hogy van is rengeteg, jobbnál jobb mindenféle. Egyetlen dolog azonban mégis behatárolta a lehetőségeimet: a lustaság , akarom mondani az, hogy a súlyos esőzés miatt nem tudtam kimenni az utcára, ergo vásárolni sem. Cukorból vagyok, és elolvadok az esőn, igen. Nem úgy, mint a beleértett szerző a V-Motorock nótában, aki jégből van és talán fel sem olvad. Én de. Megjegyzem, ezért is biztatok mindenkit a kreatív konyhahasználatra. Ha tudod, mi mire való, milyen funkciót tölt be a sütés-főzés kémiai folyamatai során, akkor tudod, mit mivel helyettesíthetsz, amikor éppen fáj cipőt húzni.

Azonban, amint tudjuk, a lustaság kitűnő motivátor, úgyhogy tessék, íme a produktuma a "ma sem akarok kimenni", más néven "abból főzünk, ami van" adottságoknak.

Köles miacsoda

50 ml köles

kb. 2,5 dl tej

2 dkg vaj

dió, mazsola ízlés szerint

2 ek cukor

1 cs vaníliás cukor

fahéj

2 tojás

A tökre okos, meg rutinos, meg nemtommilyen hú, de gasztrobloggerek azt írják, hogy a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni. Jó étvágyat kívánok hozzá. Lehet, hogy nagyobb mennyiségeknél működik, és nekem ebben az esetben csak azért nem, mert arányaiban nagyobb felületen párolgott a cucc (kevés izé, szétterül a fazékban, ami ugyanakkora, értem?), mindenesetre amikor elfőtt róla a háromszoros mennyiségű tej, akkor még jó ropogós volt a belseje, úgyhogy öntögettem utána bőszen. Szerintem kábé ennyit, de lehet, hogy még tesztelni kéne az eredményeket (aki kipróbálja, sikítson, hogy mennyi az annyi).

Szóval felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és főzni kezdjük. Amikor már majdnem jónak néz ki, de még van rajta folyadék, belepakoljuk a mazsolát, illetve én összevágott diót is tettem bele. Miután megfőtt, hozzákevertem még a vajat, kis cukrot és fahéjat.

Lefedve még hagytam, hogy gondolkodjon el magán. Aztán, amikor már nem volt túl forró, két tojást felvertem, nem nagyon habosra, csak azért homogén halmazállapotúra, és belekevertem a köleskásába. Olajjal kikent szilikon sütőformában laposra szétterítettem, és közepes hőfokon megsütöttem. Amíg meg nem barnul kicsit a széle, illetve, hát tudod, hogy a tojás megsüljön benne, tehát az egész cucc azért egybemaradjon.

A formából csak az után borítjuk ki, ha már teljesen kihűlt. Tiszta jellemtelen alak ugyanis, nincsen benne semmi tartás, és ha forrón vegzáljuk, még a tésztáknál is könnyebben törik. Ez tán felszeleteljük, és nyami-nyami. Ízlés szerint fél liter házi lekvárral nyakonöntve is akár.

Mazsolás túrógombóc

Néhány nappal ezelőtt borzalmasan megkívántam a túrógombócot. Nem is tudom pontosan, hogy miért, mert úgy alapból nem annyira szeretem. De néha, talán az időjárás változás, talán a bolygók állása miatt, muszáj csinálnom. Sosem tudom, hogy kell, mindig anyukámat szoktam ilyenkor felhívni. Azonban most eldöntöttem, hogy felnőttként a saját lábamra állok, és ugyanúgy, mint minden mást, az internetről kikeresett recept alapján fogom elkészíteni.

Ez is történt, és ugyanúgy, mint minden mást, nem az interneten talált recept szerint, de abból kiindulva csináltam meg. Jó lett. Szép is, úgyhogy készült fotó, és megosztom a receptet. Annál is inkább, hogy ha egy-két év múlva legközelebb megint túrógombóc ehetnékem támad, akkor meglegyen.

Túrógombóc (mazsolával)

Hozzávalók:

500 gr zsírszegény tehéntúró

6 ek búzadara

1 szép, nagy, házi tojás

2 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,5 marék mazsola

zsemlemorzsa, étolaj, tejföl, porcukor (vagy más édesítőszer), csipet só

Elkészítés:

A túrót a vaníliás cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a grízt és a reszelt citromhéjat, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojást egy külön tálban némileg felverjük, hozzáadjuk a túrós keverékhez. Homogén masszává gyúrjuk az egészet, és végül hozzáadjuk a mazsolát. Feltesszük a vizet forrni (kiteregetünk, bezavarjuk az erkélyről a macskát, stb), és a masszából kis gombócokat készítünk. Nekem 21 db lett belőle, olyan kicsit. A kicsi gombóc nem csak praktikus, mert hamarabb megfő, mintsem szétesne, de ráadásul finoman nőies, apró falatkákkal lehet táplálkozni belőle.

Ha valakinek esetleg még nem lenne meg: gombócot úgy főzünk, hogy lobogó forró vízbe tesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűtse le nagyon a vizet, és amikor feljön a víz tetejére, akkor van megfőve. Ha gyanúsan sokáig ül alul, akkor érdemes egy kanállal megpróbálni felkelteni a figyelmét, mert lehet, hogy megfőtt ám, csak leragadt picit.

Mialatt a gombócok főnek, egy lehetőleg mélyebb serpenyőben kb. 2 ek olajon úgy 6-8 evőkanál prézlit megpirítunk. Sosem tudom a pontos arányt, általában az olajhoz öntögetem addig a prézlit, míg a kívánt állagot eléri. Nem jó, ha nagyon egybetapad az olajtól, mert akkor nem fog egyenletes bevonatot képezni, de az sem jó, ha porzik, mint a Szahara, mert az meg nem finom annyira.

A megfőtt gombócokat alaposan lecsöpögtetjük, én tésztaszűrőbe szoktam kiszedni, és amíg a következő adag fő, addig az előző adag csepeg. Kisebb csoportokban belehempergetjük a prézlibe. Ha a serpenyő nem elég mély, vagy de, de a hempergetésnél csak sikerül az egész konyhát beborítani olajos prézlivel, akkor inkább tegyük egy tálba (alias vejling) a prézlit, és úgy bele a gombócokat. A tál rázogatásával és forgatásával egyenletesebb eredményt lehet elérni, mint kanalazással. Azon kívül ezek a gombócok nagyon finom puhák, ezért ha sokat babrálunk rajtuk kanalakkal, akkor csorbul a teljességük. Ne tegyük hát.

Ízlés szerinti mennyiségű porcukrot elkeverünk a tejfölben, tálaláskor ezzel öntjük nyakon a bébiket.

Főzés közben egyébként egy-egy mazsola ki fog belőle potyogni, de ezen ne akadjunk fenn. 

Itóka meleg és hideg napokra

Bár szeretem a vizet, és meggyőződésem, hogy a lehető legjobb innivaló az emberi szervezet számára, mégis úgy érzem, nem állok egyedül a problémával, hogy nem szeretnék mindig csak vizet inni. Néha szükségünk van valami selymességre, valami ízre is, hogy jobban gördüljön a nedű. Főleg nyáron, amikor az ember literszám fogyasztja a folyadékot, és egy idő után a sima víz már nem oltja a szomjat. Mégis mit igyon az ember, amikor az alkoholhoz még túl korán van, a kávéhoz már túl késő, és elunta az üdítőgyárak cukor és/vagy atomhulladék koktéljait.

Ilyenkor kezdünk kotyvasztani és pancsolni, mindenféle teákat, leveket, ízesített vizeket. Jómagam az édes ízt kedvelem, de a cukrot nem, mert megfájdul tőle a pocakom. Inkább jobban szeretem azt, ha az italnak van valami finom íze amúgy is, amit nem kell cukorral agyonvágni. Erre a problémára született megoldásként a 

Gyömbéres-fahéjas főzet

Hozzávalók: friss gyömbér, egész fahéj, víz

A mennyiségeket szokás szerint nem tudom pontosan megadni. Nem csak azért, mert meglehetősen intuitíven alkotom a konyhában, hanem azért is, mert például a végeredmény erősen (szó szerint) függ a gyömbér minőségétől. Illetve az egyéni szájíztől is, ki mennyire szereti az édeset-erőset. A fahéj süteményekben is a cukor kiváltására (is) szolgál. A fahéjtól eleve édesebbnek érezzük ezeket, még akkor is, ha a cukorral csínján bántunk a recept elkészítésekor. A gyömbér erős, és vigyázat, mert komolyabb töménységben a fahéj is az.

Alaprecept: egy kb. két hüvelykujjnyi méretű gyömbérgyökérhez két rúd fahéj, ezt pedig két liter vízben főzzük meg. Nagyjából azt tapasztaltam, hogy úgy szemre azonos méretűnek kell lennie a két hozzávalónak. Ha túl erős lesz a főzet, akkor sem kell kétségbe esni, víz vagy méz hozzáadásával megszelídíthetjük az ízeket.

Elkészítés: a gyömbért meghámozzuk és vékony (2 mm) szeletekre vágjuk, beletesszük a főzőedénybe a fahéjjal együtt. Éjszakára állni hagyjuk, másnap pedig lassú tűzön felforraljuk, 10-15 percig finoman forraljuk. Persze sietség esetén csak forralunk és kész :) 

Fel lehet ütni citrommal, mézzel, vagy más édessel (a cukrot továbbra sem javaslom, de hát kinek a papné...) Illetve a bubis löttyöket kedveled, akkor érdemes tömény koncentrátumot készíteni, amelyet kihűlés után szénsavas ásványvízzel vagy szódával hígítasz a kívánt ízűre.

Télen nagyon jó a hidegérzet és a megfázásos betegségek ellen. A gyömbér és a fahéj fokozza a szervezetben a tűz elem áramlását, az ájurvéda szerint még a fogyásban is segítenek, az emésztés meggyorsításával. Nyáron pedig lehűtve, akár jéggel iszogatva, kitűnő szomjoltó. Ebéd után fogyasztva könnyíti az emésztést, akár egy pohárka bor, annak mellékhatásai nélkül. Ha érzékenyek vagyunk rá, vagy magas a vérnyomásunk, akkor azért ne vedeljünk meg belőle nyolc litert hirtelen, de néhány pohárkától egészen biztosan nem lesz semmi bajunk.

Brokkolis becsinált!

Na jó, nem igazi becsinált, nincsen benne hús, de lehetne bele rakni, mondjuk apróra vágott csirkemell kockákat, bacont, vagy valamit. Számomra itt most az volt a fő szempont, hogy brokkolit akartam enni, és le is volt árazva az Intersparban. Eredetileg penne-re gondoltam, de annyira kívántam a sült krumplit, hogy végül az lett belőle. Kérem, itten spontán főzési akadémia van, ízlés és kívánás szerint kísérletezünk, aztán lesz, ami lesz, ha finom, megesszük ;)

Tehát:

fél kiló brokkoli

2 dl főzőtejszín

5 dkg reszelt sajt

fűszerek ízlés szerint (nálam zöldségleves kocka, fokhagyma és fehér bors szerepelt)

A brokkolit rózsáira szedve megpároltam kevés vízen, ami majdnem teljesen el is párolgott közben. Felöntöttem a tejszínnel és beletettem a leveskockát és a fűszereket. Amikor minden feloldódott és összerottyant, akkor beletettem a reszelt sajtot, amivel addig kevergettem, amíg a sajt elolvadt. Frissen sült krumplira szedtem, és isteni finom volt! :D

A tejszínnel vigyázzatok, már azt is el kell olvasni. Sajnos nem vettem észre, hogy a főzőtejszín nem tejszínből van, hanem guar gumi és szentjánoskenyérfa, meg jó ég tudja, még mik vannak benne. Így mondjuk nem kellett más sűrítés, de eredetileg a sajtot azért szántam bele, hogy kicsit összefogja a szószt. Ha normális tejszínt sikerül venni, pici (1 teáskanál) keményítővel be lehet sűríteni, mielőtt hozzáadod a sajtot. Jó étvágyat!

Humusz

A humuszt nem csak vegáknak ajánlható nagy-nagy szeretettel, de ráadásul rendkívül egyedülálló barát recept is. Csupa olyan hozzávaló kell, ami eláll, tehát nincs gondunk a felhalmozással meg a kidobott maradékokkal. Az előáztatást leszámítva hamar el is készül, finom, és ráadásul, mint a számokkal, bármit meg lehet vele csinálni. Nagyon jó fehérjeforrás és ráadásul elképesztően finom is. Bár a receptek több tonna fokhagyma felhasználását javasolják, én ezt egy picit csökkentem, mert hát ki tudja ugye, hogy mikor jön az igazi :)

Humusz: 

20 dkg csicseriborsó

5 dkg szezámmag

olíva olaj

1 nagyobb citrom (vagy citromlé)

só, kömény, fokhagyma

Elkészítés:

Előző este beáztatjuk a csicseriborsót, én többször le szoktam szűrni. Másnap lemossuk, és annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük főzni a fűszerekkel együtt. A citromot és az olajat a végén fogjuk hozzáadni, illetve a fokhagymát is lehet a végére tartogatni, hogy ne főjön ki az íze. Amíg a csicseri fő, a szezámmagot kávédarálóban finomra őröljük. Ezt a szezám port pedig elkeverjük fél citrom levével és kb. 2 evőkanál olívaolajjal, majd pici vizet teszünk hozzá (kb. 1 evőkanál), hogy krémes állagot kapjunk. Ebbe is szokás fokhagymát tenni, hát nem tudom, én ebédnek szántam a humuszt és még lehet, hogy szeretnék humán interakciókba lépni, úgyhogy innen mellőztem. De ha szereted, és a társaságodat sem zavarja, akkor hajrá!

Az így készült szezám krém az úgynevezett tahini, ezzel ízesítjük a kész humuszt. Amikor megfőtt a borsó, hozzáadunk 2-3 evőkanál tahinit, ízlés szerint citromlevet és olíva olajat (esetleg frissen zúzott fokhagymát), és botmixerrel vagy más, számunkra alkalmas módon leturmixoljuk az egészet. Sűrű, de krémes állagot kell kapjunk. Ezt a krémet lehet fogyasztani friss vagy wokban elkészített zöldségekkel, húsokkal (falafel), de hidegen szendvics krémnek, vagy kicsit hígabban zöldség mártogatósnak is kiváló.