Köles miacsoda

Az egyik gluténmentes ismerősömet vártam vendégségbe, ezért gondoltam, itt az ideje újra a kölessel kísérletezgetni. Valami édességet szerettem volna csinálni, és vadul turkálni kezdtem a netet receptekért. A jó hír, hogy van is rengeteg, jobbnál jobb mindenféle. Egyetlen dolog azonban mégis behatárolta a lehetőségeimet: a lustaság , akarom mondani az, hogy a súlyos esőzés miatt nem tudtam kimenni az utcára, ergo vásárolni sem. Cukorból vagyok, és elolvadok az esőn, igen. Nem úgy, mint a beleértett szerző a V-Motorock nótában, aki jégből van és talán fel sem olvad. Én de. Megjegyzem, ezért is biztatok mindenkit a kreatív konyhahasználatra. Ha tudod, mi mire való, milyen funkciót tölt be a sütés-főzés kémiai folyamatai során, akkor tudod, mit mivel helyettesíthetsz, amikor éppen fáj cipőt húzni.

Azonban, amint tudjuk, a lustaság kitűnő motivátor, úgyhogy tessék, íme a produktuma a "ma sem akarok kimenni", más néven "abból főzünk, ami van" adottságoknak.

Köles miacsoda

50 ml köles

kb. 2,5 dl tej

2 dkg vaj

dió, mazsola ízlés szerint

2 ek cukor

1 cs vaníliás cukor

fahéj

2 tojás

A tökre okos, meg rutinos, meg nemtommilyen hú, de gasztrobloggerek azt írják, hogy a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni. Jó étvágyat kívánok hozzá. Lehet, hogy nagyobb mennyiségeknél működik, és nekem ebben az esetben csak azért nem, mert arányaiban nagyobb felületen párolgott a cucc (kevés izé, szétterül a fazékban, ami ugyanakkora, értem?), mindenesetre amikor elfőtt róla a háromszoros mennyiségű tej, akkor még jó ropogós volt a belseje, úgyhogy öntögettem utána bőszen. Szerintem kábé ennyit, de lehet, hogy még tesztelni kéne az eredményeket (aki kipróbálja, sikítson, hogy mennyi az annyi).

Szóval felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és főzni kezdjük. Amikor már majdnem jónak néz ki, de még van rajta folyadék, belepakoljuk a mazsolát, illetve én összevágott diót is tettem bele. Miután megfőtt, hozzákevertem még a vajat, kis cukrot és fahéjat.

Lefedve még hagytam, hogy gondolkodjon el magán. Aztán, amikor már nem volt túl forró, két tojást felvertem, nem nagyon habosra, csak azért homogén halmazállapotúra, és belekevertem a köleskásába. Olajjal kikent szilikon sütőformában laposra szétterítettem, és közepes hőfokon megsütöttem. Amíg meg nem barnul kicsit a széle, illetve, hát tudod, hogy a tojás megsüljön benne, tehát az egész cucc azért egybemaradjon.

A formából csak az után borítjuk ki, ha már teljesen kihűlt. Tiszta jellemtelen alak ugyanis, nincsen benne semmi tartás, és ha forrón vegzáljuk, még a tésztáknál is könnyebben törik. Ez tán felszeleteljük, és nyami-nyami. Ízlés szerint fél liter házi lekvárral nyakonöntve is akár.