Mazsolás túrógombóc

Néhány nappal ezelőtt borzalmasan megkívántam a túrógombócot. Nem is tudom pontosan, hogy miért, mert úgy alapból nem annyira szeretem. De néha, talán az időjárás változás, talán a bolygók állása miatt, muszáj csinálnom. Sosem tudom, hogy kell, mindig anyukámat szoktam ilyenkor felhívni. Azonban most eldöntöttem, hogy felnőttként a saját lábamra állok, és ugyanúgy, mint minden mást, az internetről kikeresett recept alapján fogom elkészíteni.

Ez is történt, és ugyanúgy, mint minden mást, nem az interneten talált recept szerint, de abból kiindulva csináltam meg. Jó lett. Szép is, úgyhogy készült fotó, és megosztom a receptet. Annál is inkább, hogy ha egy-két év múlva legközelebb megint túrógombóc ehetnékem támad, akkor meglegyen.

Túrógombóc (mazsolával)

Hozzávalók:

500 gr zsírszegény tehéntúró

6 ek búzadara

1 szép, nagy, házi tojás

2 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,5 marék mazsola

zsemlemorzsa, étolaj, tejföl, porcukor (vagy más édesítőszer), csipet só

Elkészítés:

A túrót a vaníliás cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a grízt és a reszelt citromhéjat, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojást egy külön tálban némileg felverjük, hozzáadjuk a túrós keverékhez. Homogén masszává gyúrjuk az egészet, és végül hozzáadjuk a mazsolát. Feltesszük a vizet forrni (kiteregetünk, bezavarjuk az erkélyről a macskát, stb), és a masszából kis gombócokat készítünk. Nekem 21 db lett belőle, olyan kicsit. A kicsi gombóc nem csak praktikus, mert hamarabb megfő, mintsem szétesne, de ráadásul finoman nőies, apró falatkákkal lehet táplálkozni belőle.

Ha valakinek esetleg még nem lenne meg: gombócot úgy főzünk, hogy lobogó forró vízbe tesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűtse le nagyon a vizet, és amikor feljön a víz tetejére, akkor van megfőve. Ha gyanúsan sokáig ül alul, akkor érdemes egy kanállal megpróbálni felkelteni a figyelmét, mert lehet, hogy megfőtt ám, csak leragadt picit.

Mialatt a gombócok főnek, egy lehetőleg mélyebb serpenyőben kb. 2 ek olajon úgy 6-8 evőkanál prézlit megpirítunk. Sosem tudom a pontos arányt, általában az olajhoz öntögetem addig a prézlit, míg a kívánt állagot eléri. Nem jó, ha nagyon egybetapad az olajtól, mert akkor nem fog egyenletes bevonatot képezni, de az sem jó, ha porzik, mint a Szahara, mert az meg nem finom annyira.

A megfőtt gombócokat alaposan lecsöpögtetjük, én tésztaszűrőbe szoktam kiszedni, és amíg a következő adag fő, addig az előző adag csepeg. Kisebb csoportokban belehempergetjük a prézlibe. Ha a serpenyő nem elég mély, vagy de, de a hempergetésnél csak sikerül az egész konyhát beborítani olajos prézlivel, akkor inkább tegyük egy tálba (alias vejling) a prézlit, és úgy bele a gombócokat. A tál rázogatásával és forgatásával egyenletesebb eredményt lehet elérni, mint kanalazással. Azon kívül ezek a gombócok nagyon finom puhák, ezért ha sokat babrálunk rajtuk kanalakkal, akkor csorbul a teljességük. Ne tegyük hát.

Ízlés szerinti mennyiségű porcukrot elkeverünk a tejfölben, tálaláskor ezzel öntjük nyakon a bébiket.

Főzés közben egyébként egy-egy mazsola ki fog belőle potyogni, de ezen ne akadjunk fenn.