Capuccino likőr

Aki szereti a Baley's-féle "körömlakkokat", annak íme az egyik kedvenc italreceptem. Bár az utóbbi időben nem igen fogyasztok alkoholt, a likőr alapanyagául szolgáló fehér rum is még tavaly karácsonyról maradt, de most eszembe jutott, milyen jó lenne feleleveníteni ezt a finomságot. Az unokanővérem férjétől tanultam a receptet, amikor velük karácsonyoztunk, mindig volt ilyen. Most külföldön dolgozik, ezért a társaságukat kénytelen vagyok nélkülözni, de ezzel az ízzel azért felidézhetem a jelenlétüket. És mivel most is fél órát kutattam az emailjeim közt a recept után, hát gondoltam, itt az ideje, hogy ezt is feltegyem ide, a gyűjteménybe.

Cappuccino likőr

Kávélikőrt kávéspohárból...
Ki emlékszik még rá?

20 dkg (por)cukor (vagy annak megfelelő édesítő cucc, nyírfacukor, vagy amit szeretsz)

1 csomag cappuccino por

1/4 liter tej

1/4 liter (fehér) rum

1/4 liter tejszín

Bár langyos tejben hamarabb felolvad a cukor, én hidegen szoktam készíteni, mert lusta vagyok melegíteni aztán meg lehűteni. Ezért javaslom a porcukrot, az könnyebben oldódik, mint a kristály.

Először a cukrot és a tejet egy jól záródó befőttesüvegbe teszem, és addig rázom, míg a cukor feloldódik. Közben nézek valami filmet vagy ilyesmi. Nem hosszú idő ám, csak én hamar unatkozom :)

Utána hozzá lehet adni a cappuccino port, ezek is elég jól oldódnak hidegben is. Először belekeverem óvatosan, aztán folytatom a rázogatást még néhány percig. Ha az állaga már majdnem teljesen homogén, nincsenek benne csomók, akkor hozzá lehet adni a rumot. Eddigre már lehet, hogy nem fér el befőttes üvegben. Vagy tálban, vagy mérőkancsóban lehet kevergetni, esetleg egy kétliteres műanyag palackban rázogatni. A cappuccino por nem biztos, hogy tökéletesen eltűnik ennyi idő alatt, de később, amíg áll, fel fog oldódni teljesen. A legeslegvégén adjuk hozzá a tejszínt. Ez fontos. Egyszer véletlenül minden hozzávalót beleraktam az elején, és a tejszínből vaj lett, szóval hagyjuk is... :)

Ebből a mennyiségből 1 liter likőr lesz. Hűtőben tároljuk, és minden töltés előtt kissé rázzuk fel, mert a sűrűje leülepszik. Nem tudom megmondani, hogy meddig áll el, mert mindig hamarabb elfogy :)

Boldog ünnepeket!

A karácsonyi harcos: BejgLi

Sok emberrel találkozom, akik a tutit keresik. A tökéletes receptet (bármire is), aminek a lépéseit pontosan betartva az előzetesen elképzelt végeredményhez juthatnak el. Ami a durva, hogy nem csak kajában keresik ezt, de - tanácsadói munkám tapasztalatából mondhatom - az életükre is. És ami a legeslegdurvább, hogy nagyon sokan elhiszik, hogy van ilyen. Hogy létezik tuti recept, amit csak meg kell találni, meg kell csinálni, és az élet (vagy a bejgli) tökéletes lesz. Ha ezek közé tartozol, akkor egy eléggé kiábrándító hírem van a számodra: nincsen tuti recept. És aki azt állítja, neki van ilyenje, az hazudik vagy téved. Különösen igaz ez az életre, és a kelt tésztára, ami szintén élő valami. Persze előfordul, hogy megcsinálod az állítólagos tuti receptet, és tényleg sikerül, de ez inkább a véletlen, vagy a saját vágyad teremtő erejének eredménye. A tapasztalat azt mutatja, hogy valahogy végül mindenkinek meg kell találnia a saját, bejáratott receptjét. Ezen a blogon (ami ezért is egyedülálló) nem célom kinyilatkoztatásokat közölni. Sokkal inkább a kreatív konyhahasználat felé igyekszem terelgetni az olvasókat. Következzen tehát az én bejgli receptem, amit több receptből némi kísérletezés után raktam össze.

Bejgli tészta:

két rúd bejglihez

30 dkg liszt

12 dkg margarin

1 tasak porélesztő

csipet só

1 tojássárgája

1 dl tej

+1 tojás a megkenéshez

Töltelék:

negyed kiló darált dióhoz vagy mákhoz 20 dkg cukorból szirupot* főzünk, ízlés szerint citrom- vagy narancshéjjal ízesítjük, mazsolát vagy apróra vágott birsalma sajtot teszünk bele, kihűlés után lehet a tésztába tölteni. Szintén két rúd töltelékhez való adag, tehát ha összesen csak kettő darabot akarsz sütni**, akkor 125 gr mák vagy dió és 10 dkg cukor fog kelleni.

Most jönne az a rész, hogy így gyúrod, úgy pihenteted, hűtőben, naplementekor, rigófüttyel, kuvikszóra, háromszor körbejárod és kiköpsz kelet felé, akkor nem fog megrepedni. Szerintem inkább állj hozzá úgy, hogy de igen, meg fog. Csak legalább finom legyen.

Mindenféle technikát és praktikát kipróbáltam, mindig megrepedt. Most először nem érdekelt, meg fog-e repedni, és lám, egyben maradt. A kelt tészta élő lény, és ezt nem átvitt értelemben mondom. Az élesztőgomba a meleg környezetben életre kel, a cukor táplálja, a zsír és a só által megszabott közeg pedig kalibrálja, hogy mennyire élhet. Ezért nincsen két egyformán sikerült adag. Lehet a liszt nedvességtartalma (ami a levegő páratartalma függvényében változó), a tojás mérete, egy-két fog léghőmérséklet eltérés, stb. stb. Ezer oka lehet, hogy mikor mennyire kel meg (vagy nem) egy tészta. Ezért szerintem a pontos mennyiségeknél és rituáléknál sokkal fontosabb a feedback. Azaz - igen, jól sejted - hogy figyelj a tésztára. Hogyan reagál, hogy viselkedik, mit csinál, kel, nem kel, puffad, stb. Hülyén hangzik? Lehet. De az elmúlt két év intenzív kelt tésztás kísérletei alapján ez tűnik "tuti receptnek". Ezért javaslom azt is, hogy ha komolyak a szándékaid, süssél többször, hogy megtanuld érteni a nyelvét.

A bejgli azért reped meg, mert a kelt tészta a benne keletkező gázoktól megnyúlik. A töltelék felforrósodván szintén gőzölögni kezd, ami belső nyomást eredményez. Nem megfelelő körülmények között ettől szétszakad a bejgli tésztája. Tehát, csökkenteni kell a nyomást, ha nem akarjuk, hogy szétrepedjen. Eddig világos, ugye?

Hibaelhárítás:

Így néz ki megrepedve...
A képen látható bejgli nem az itt leírt recept alapján készült

- Vannak, akik simán csak jó száraz, ehetetlen tölteléket raknak bele. A bejglijük talán szép lesz, de finom biztosan nem, ezért ezt nem javasolnám.

- Ha rendesen meg van kelve a tészta, akkor nem a sütőben nő meg hirtelen, így elkerülhető a repedés. Tehát feltekerés után még mindenképp kelesszük. Legalább egy fél órát szobahőmérsékleten, de látni kell, hogy megnő, és ennyi. Kelesztettem én éjszaka hűtőben, meg minden bánat, nem vált be. Csak az, ha odafigyeltem :)

- A töltelék legfeljebb a tésztával azonos súlyú legyen. Tehát meg kell mérni a tésztát és meg kell mérni a tölteléket is. Nem szép része ez a munkának, de kifizetődő. A túl sok tölteléktől kiszakad a tészta, a túl kevéstől meg fuldoklunk a száraz bejglitésztában. Egyik se jó megoldás.

- A töltelék ne legyen túl nedves. Persze túl szárazon sem jó, be kell lőni a mértéket. Nagyjából olyan legyen, mint a tészta. Puhább tésztához lehet puhább töltelék, szárazabb tésztához a töltelék is kevésbé legyen vizes.

- Ne tekerd fel túl szorosan. Kell a hely a tésztának, hogy megnőhessen. Azért túl laza se legyen, mert akkor meg nem lesz bejgli formája.

Oh, és ha netán érdekel, hogy én hogyan csináltam: nos, a szobahőmérsékletű hozzávalókat betettem a kenyérsütő gépbe dagasztó üzemmódra. Ez másfél óra alatt kelt tésztát csinál belőle. Utána kinyújtottam***, megtöltöttem, feltekertem, először tojássárgájával megkentem, majd kb. fél óra pihentetés után fehérjével is, be a sütőbe, kb. 175 fokon kb. 20-25 perc alatt megsül

És ha reped, hát hagy repedjen. Egyszer van egy évben karácsony! :)

Ez sem a mostani recept.
Anyukám születésnapja december végén van, kedvence a bejgli,
így adott, hogy neki ilyen egy születésnapi "torta" :)

Ha kell még egy "tuti recept" karácsonyra, a mézeskalácsom receptjét a másik blogomon találod, itt.

* Szirupfőzéshez sem kell profi konyhatündérnek lenni: betesszük a cukrot egy fazékba, annyi vizet öntünk rá, ami éppen csak ellepi. Addig főzzük, amíg fehéresből átlátszó tisztává válik.

** Ezt azért írtam, mert elvégre is ez egyedülálló konyha, a kis adagok receptjei a specialitásunk. De ha jó bejglit sütsz, karácsonykor biztosan akad annyi ismerősöd, hogy 6-8 rúd is elfogy :)

*** A nyújtás úgy értendő, hogy bizony méricskélve a tésztadarabokat és a belé való tölteléket.

Zöldborsó főzelék

Egyik kedvenc főzelékem, amit a jó minőségű fagyasztott borsóknak köszönhetően most már bármikor el lehet készíteni. Szinte bármilyen feltét passzol hozzá, így akkor is lehet élvezni, ha nincsenek feltöltve otthon a készleteink. Ha nem ragaszkodsz a fasírthoz, vagy a sült tarjához, amivel a menzán koronázták meg e becses menüt, vagy netán vega vagy, akkor lehet rá ütni egy tükörtojást, de tócsnival vagy rántott sajttal is isteni. Nem mellesleg pedig villámgyorsan elkészül, még friss borsóból is.

Zöldborsó főzelék tükörtojással és pirított kenyérrel

Zöldborsó főzelék

borsó - mondjuk egy 450gr-os fagyasztott az elég bőven két tányérra, ezt a mennyiséget veszem most alapul, de lehet egy üvegeset, vagy frissen fejtettet is használni (tavasszal, ugyebár)

2 ek liszt

2-3 ek vaj (olaj is jó, de vajjal finomabb)

2 dl tej, víz

petrezselyem, fokhagyma, só

A zsiradékon a borsót megpároljuk, én úgy szoktam csinálni, hogy nagyon lassú tűzön teszem fel, hogy szépen lassan, alacsony hőmérsékleten párolódjon. Ha nyers borsót használsz, vagy nincs olyan jól záró edényed, mint pl. AMC, Zepter, hanem sima fazékban főzöl, akkor lehet, hogy egy picivel több folyadék kell alá, hogy ne égjen meg. A borsót nem kell szétfőzni, így megmarad az íze és a vitamintartalma is. Sok víz se maradjon rajta, mert a staubolásnál az könnyen összecsomosítja a lisztet.

Szóval, a megpárolt, zsiradéktól csillogó borsóra rászórjuk a lisztet, és hamar el is keverjük. Ez a staubolás egyébként. Hasznos szó, a zöldborsó főzeléken kívül még nem csináltam ételt, ami ezzel a technikával készül :) Ezután ráöntjük a hideg tejet, és még mindig folyamatosan és lelkesen kevergetünk. Eztán még ráteszünk annyi vizet, hogy kb. ellepje, felforraljuk, kész. De mi van a fűszerekkel? Na igen. Általában én a staubolás előtti percekben teszem bele a petrezselymet, hogy azért kicsit megpuhuljon, a sót és a fokhagymát viszont csak a végén, a vízzel. Ezek mind-mind (jó, a só nem, de a másik kettő) veszítenek az ízükből a főzés során, ezért inkább csak a végén szeretem beletenni. De persze csinálhatod úgy is, hogy a borsóval párolsz mindent, ekkor lehet, hogy egy picit több fűszerre lesz szükség.

Van, aki cukrot is tesz bele, különösen, ha nem elég édes a borsó. Sajnos, ha a borsó olyan fajta, vagy öreg, lisztes, akkor hiába pakolod bele a cukrot, édes lesz, de zsenge már nem. Nekem a Lidl fagyasztott zöldségeivel van a legjobb tapasztalatom (nem fizetnek érte, csak mondom), a Bonduelle szerintem nem annyival jobb, mint amilyen drága, sok saját márkás és/vagy olcsó fagyasztott zöldség meg tele van szeméttel. ha tudsz jót, szívesen fogadjuk ám a javaslatokat, nem mindenkinek van Lidl a közelében! :)

Nokkerli

Bár mindig is szerettem a nokedlit, különösen jól sikerült, omlós marhapörköltek mellé, koviubival, esetleg tojásosan, friss, tavaszi salátával, de ezeket az ételeket sosem én készítettem, mindig nekem készítették. A marhapörkölt férfimunka, esetleg éttermi, a tojásos nokedli meg egyszerűen csak több macerának tűnt, mint amennyit megér. Tehát sosem csináltam nokedlit, vagy nem ettem, vagy, amikor még a szüleimnél laktam, megkértem apukámat, hogy csináljon, ha olyan kaját akartam főzni. Tavaly viszont egy kedves barátom gyakorolta a főzést, és mikor a tojásos nokedlihez ért, be akarta mutatni nekem is a tudományát. Viszont nem volt nokedli szaggatóm, hát tőle kaptam egyet. Nos, egy év után gondoltam, hogy jó lenne valami hasznát is venni (elég nagy helyet foglal, ez az a kerek, a lábas tetejére rakható, műanyag fajta, nem a hagyományos, kis fém izé, amit fogni kell). Találtam egy kitűnő receptet, talán vadász nokedli a neve, ha jól emlékszem. Kiderült, hogy végülis nokedlit lehet egy személyre is készíteni, bár nem árt, ha előtte már láttál valakit nokedlit szaggatni. Csak liszt és tojás kell hozzá - igen tudom, más receptek írnak vizet is, de egy tojás amennyi lisztet fölvesz, abból ragyogóan kétszer eszik egyedülállókám, tehát ha nagyobb mennyiséget gyártanánk, még plusz vízzel, akkor át kell hívni a szomszédokat. Lehet variálni, lehet köretnek, vagy valamivel felturbózva önállóan, egytálételként fogyasztani. Nem utolsósorban nagyon hamar kész. Ezért szerintem megéri beruházni pénzt a szaggatóba és időt a gyakorlásba, mert sokoldalúan használható tudásra tehetünk szert. Nos tehát:

Nokedli

1 tojás

amennyi lisztet felvesz

só

Egy edényben felteszünk vizet forrni, mintha tésztát akarnánk főzni (mert azt fogunk). A tojást a liszttel és a sóval eldolgozzuk. Apránként adjunk hozzá lisztet, és folyamatosan kevergessük egy villával, amíg olyan jó, szaggatható, nokedli állagot nem érünk el. Lehet bele tenni apróra vágott friss, vagy morzsolt szárított zöldfűszereket. Elég aprónak kell lenni a darabkáknak ahhoz, hogy ne akadjanak fel a szaggatás során.

A lobogó forró vízbe szaggatjuk a tésztát. Mivel ez csak egy kis adag tészta, és egy átlagos lábos is legalább 2,5 literes, szerintem nem lesz itt gáz, de ha többet csinálnál (vagy kicsi a fazekad), akkor ügyelni kell arra, hogy ne legyen bent egyszerre túl sok noki a vízben, mert összetapadhatnak. Pár perc alatt megfőnek, ez abból látszik, hogy elkezdenek úszkálni a víz tetején. Ekkor leszűrjük, vagy ha többadagos, akkor szűrővel kivesszük a forró vízből, és szaggatjuk a következő kanyart.

Így önmagában fogyasztható köretnek pörköltfélékhez, gomba- vagy tojáspörkölthöz is nagyon finom. De különféle egytálételeket is varázsolhatunk belőle, az alábbiak szerint:

Tojásos nokedli

Egy tálban felkeverünk 1-2 tojást, mintha rántottát készítenénk, egy serpenyőben pedig olajat hevítünk. Beletesszük a lecsöpögtetett nokedlit a forró olajba, átforgatjuk, majd leöntjük a tojással és összekeverjük. A kívánt állagúra sütjük, folyamatos kevergetés mellett. A tojásos nokedlit rendszerint salátával tálalják (saláta salátával, szóval ecetes-cukros vízzel lelocsolt salátalevelekkel), de még ez is jó lehet köretnek, mondjuk zöldséges ételekhez.

Fűszeres noki

Az elkészült nokedlit olívaolajjal átforgatjuk, friss fűszernövényekkel ízesítjük. Nem, ettől nem fogsz jóllakni, de mondjuk edzés előtti szénhidrátbevitelnek megfelel (ja, meg finom is).

Vadász nokedli

Vadász nokedli

avagy a nokedli nehéztűzérség

1 közepes hagyma

kockázott bacon

edámi sajt (vagy más, aminek íze van, szóval nem annyira trappista)

fokhagyma, és/vagy snidling

A kockázott bacont zsírjára sütjük (addig sütjük, amíg teljesen összetöpped), a hagymát apró kockára vágva megdinszteljük. A zsírt én ki szoktam önteni, mert nekem az úgy már túl nehéz kaja lenne, de hát gusztusok és taslik. A hagymás baconnel összekeverjük a nokedlit, megszórjuk finomra reszelt sajttal és apróra vágott snidlinggel. Snidling híján (vagy, ha nem szeretjük), lehet fokhagyma port használni, vagy a forró zsiradékba, még mielőtt egészen elkészülne a bacon-ös hagyma, beletehetünk zúzott fokhagymát. Azért a végén szoktam beletenni, mert főzés közben igencsak el tud menni az íze (hogy hova, nem tudom).

Pizza - az egyedülálló konyha barátja

A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.

Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).

Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.

Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.

Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel,
tükörtojással és extra sajttal.

Ha magunk készítenénk a pizzatésztát:

0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só

A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.

A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.

Pizzaszósz

sűrített paradicsom

olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)

só, cukor

A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.

Pánikszósz

Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.

Nempizza szósz

Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem

tejföl + fokhagyma

Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)

Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.

*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.

Tepsis krumpli

A tepsis krumpli tulajdonképpen ezerarcú, mint a briliáns. Bármikor, bármilyen évszakhoz, lehetőséghez, adottsághoz igazítható. Ráadásul igazi lusták kajája: összevagdosol mindenfélét, bedobálod egy tepsibe, megsütöd, és ha van benne krumpli, ráfogod, hogy tepsis krumpli és kész is.

Lehet csak zöldségekkel, lehet valami húsfélével kiegészítve, de lehet akár csak krumpli, magában, valamilyen fűszerrel feldobva. Mindenhogy isteni, persze annak, aki a krumplit szereti :)

A lényeg, hogy valami zsiradék legyen az alján, hogy a jól megpirult szeleteket vagy darabkákat legyen esélyünk felkapargatni. Ez a tepsis krumpli legfinomabb része, kár lenne otthagyni. A metódus tehát mindig hasonló: zsiradék alul (olaj, zsír, szalonna, vaj, bármi), utána a krumpli, megsózva, a tetejére minden más (hagyma, fokhagyma, de én például imádom a sült sárgarépát is). A mostani egy nagyon egyszerű, de finom verzió, húsevőknek, mivel bacon is van benne.

3 szem jó közepes krumpli

1 hagyma

125 g kockázott bacon

1 fél maradék paradicsom reggeliről :)

A krumplikat meghámozzuk és kockára vágjuk, a bacont egy megfelelő méretű jénai aljára szétszórjuk, rá a krumplikockákat, a félbe-negyedbe vágott hagymát és esetleg paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá (kb. fél deci), majd alufóliával betakargatjuk és 180 fokon sütni kezdjük. A krumplitól függ, hogy meddig kell sütni. Kisebb kockák vagy szeletek 20 perc alatt is megvannak.

Amikor már félig puha, levesszük a fóliát, és hagyjuk, hogy a víz elpárologjon, a bacon pedig zsírjára süljön. Később, ha már a bacon sülni kezdett, át is forgathatjuk, hogy a krumplit mindenhol érje a bacon íz. Kellemesen aranybarnára sütjük, a szélei nem baj, ha ropogósak, úgy a finom. 

Gyors kaja, mivel az előkészület gyakorlatilag a krumplipucolásból áll, és ennyi. A többit a sütő intézi :)

Répás-hagymás változat, sültkrumpli fűszerkeverékkel vadítva

Magvas zsemle

Mint a múltkori scones posztban már írtam, nálam a kenyérkérdés mindig problémás. Elég kevés kenyeret eszem, nem diétázásból, hanem egyszerűen nem nagyon szeretem. Mármint... Vannak dolgok, amikhez egyszerűen muszáj kenyeret, zsemlét vagy valami ilyesmit enni, mert csak úgy csúszik jól. De például a reggeli sajtot, nem zsíros felvágottat, gombát* simán el tudom képzelni - sőt, nem csak elképzelem, meg is valósítom - kenyér nélkül, csak zöldségekkel, salátával körítve. Viszont van, amikor eljön az a pillanat, például egy jó érett camembert sajt képében, amikor nincs mese, kell a zsemle. Ilyenkor vagy leszaladok a boltba, vagy ha nagyon lusta vagyok, sütök inkább valamit (igen, nálam a lustaság úgy jön ki, hogy nekem a lakásból ne kelljen kimenni).

A frissen sütött pékáru jobban is esik, pár napig ez is eláll, és nem utolsósorban nincs tele mindenféle csúnya E-betűvel. Félig megsütve zárt dobozban a hűtőbe is lehet tenni, és mindig frissen sütni amit épp megeszel. Vannak, akik fagyasztják is, de én nem szeretem ezt a módszert. Nagyon kicsi a fagyasztóm, csak egy fióknyi van, azt is inkább a jégkockáknak használom. Ugyanis én abban hiszek, hogy a fagyasztott kajában nincs csí, csak kalória, de akkor meg minek eszem?

Kelesztéssel-dagasztással könnyen vagánykodom, mert a fagyasztóval és mikróval ellentétben kenyérsütőgépem az van. Ő pedig szépen bedagasztja és megkeleszti nekem a tésztákat, egy másfél órás program keretében. Nekem már csak sütni kell. De nem kell aggódni akkor sem, ha nincs ilyened, a gyúrás akkor is kitűnő fizikai munka, ha nem az edzőteremben műveled :)

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

15 dkg teljes őrlésű liszt

2,8 dl tej

10 dkg vaj vagy margarin

1 tk só

1 tasak instant élesztő (egyszemélyes konyhában az igazi csak ránkrohad)

1 tojás a kenéshez

magok a szóráshoz

Fontos, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek. Ha nem azok, akkor annyival tovább fog tartani a kelesztés, az élesztő ugyanis melegben szeret dogozni.

Elkészítés:

Ha gépben dagasztod - akár kenyérsütő, akár konyhai robotgép segítségével - akkor csak szépen sorban belepakolod a hozzávalókat: liszt, só, vaj, élesztő és a végén a tejet, és hagyod, hogy a gép elvégezze a munkát. A gép forog, az alkotó pihen, ugyebár. Kézzel dagasztva a tejet apránként add hozzá, hogy tudj vele dolgozni. Kis gyurmázás, az önfeledt gyerekkort visszaidézi. Ezután hagyjuk megkelni. Az én kenyérsütőm melegíti is a cuccot, így tart a program másfél óráig. Tehát azt gondolom, kelesztőtálban kb. egy óra alatt megkel, ha nincs kelesztőtál, csak vájling+konyharuha, akkor valamivel több lehet ez az idő. No persze a szoba hőmérsékletétől is függ...

Amikor már pofásan néz ki, azaz szépen megkelt, átgyúrom a tésztagombócot, valamiféle formát alakítok ki neki, mondjuk egy hengerszerű izét, és 8 egyforma darabba vágom. Azért nyolcba, mert akkor mindig csak felezni kell. Egyébként ez a mennyiség 8 normál méretű zsemlét ad ki, tehát ezért is jó ötlet ez a fajta szeletelés. A darabkákból gombóckákat formázok, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek. A tojást felverem, és megkenem vele a zsemléket. Ha nem sütöd azonnal, hanem mondjuk éjszakára hűtőbe teszed, és reggel sütöd csak, akkor csak sütés előtt kend le. A tojástól ragacsos tetejükre pedig tök- és lenmagot szórok, vagy ami éppen eszembe jut és van itthon (szezámmag, hántolt szotyi, zabpehely, stb.) Még így, a tepsiben is kelesztem kb. 20-30 percet, addig a sütőt bemelegítem 180 fokra. Nekem nem légkeveréses sütőm van, hanem mezei, és alulról éget, mint a hajderménkű, ezért a kelt tésztákat mindig úgy kell sütnöm, hogy a nagy tepsit (ami a sütővel megegyező méretű) beteszem az alsó sínre, és a középső sínen, egy másik tepsiben sülnek a cuccok. Ha nem így csinálom, szénné ég az alja, mire a közepe átsül. Csak szólok azért, ha ilyesmi sütőd van, jobb félni, mint égett zsemlét eszegetni. A sütési idő kb. 10 perc. 

Tudom, hogy 8 zsömle nagyon sok ám egy személynek, de kelt tésztából nem igazán lehet keveset készíteni. Lehet kísérletezgetni a fagyasztásával, vagy a szomszédok és családtagok, munkatársak körbekínálásával. Én a majdnem készre sült (vagy véletlenül készre sült...) zsemléket zárható dobozban be szoktam rakni a hűtőszekrénybe, és felhasználás előtt a sütőben felfrissítem. A kalácstésztából készült bucijaim így egy hétig is kibírták, addig meg csak elfogy már a nyolc...

*Igen, a gombát meg lehet enni nyersen, bár nem mindenki bírja, de nagyon finom, és kitűnő fehérjeforrás a hideg étkezésekhez azoknak, akik nem szeretik a húsféléket, vegetáriánusok, vagy csak szeretnek finomakat enni :)

Spenótos-túrós rétes

A rétes a legegyszerűbben elkészíthető bonyolult sütemény. Bonyolult lenne, ha egy 5x4 méteres konyhában álló 1x2 méteres asztal, meg vagy három-négy szomszédasszony kéne hozzá, hogy kinyújtsuk a tésztát. Szerencsére a boltokban kapható réteslapok által ez a folyamat annyira leegyszerűsödik, hogy akár az egyedülálló konyhában is készülhet rétes. Bőven elég, ha a nyújtódeszka elfér, de egy nagyobb tálca is megteszi.

A különböző áruházak, szuperek-hiperek, mind-mind különböző, saját és nem saját márkájú réteslapokat árusítanak. Melyik a jó? Nem tudom... Többször kéne ezzel is kísérletezgetni, hogy az ember meg tudja jegyezni, mit tapasztalt. Ami szerintem lényeges, hogy ne fagyasztottat vegyünk, hanem hűtöttet. Az lehetőleg minél frissebb legyen, és minél hamarabb használjuk fel. Másként mondva, akkor vegyünk réteslapot, ha komolyak a szándékaink, és tényleg rétest akarunk sütni. A rétestészta ugyanis vékony, és nagyon érzékeny a kiszáradásra. Ha nem elég a nedvességtartalma, akkor törik, szakad, ennek megfelelően a rétesünk is reped, a töltelék meg beteríti az egész tepsit, kinek jó az? A fagyasztottal (nem is tudom, lehet-e még ilyet kapni, mert sosem veszek, de régen volt) éppen az ellenkezője (volt) a gondom. Kiengedéskor csupa csuszpájz lett, benedvesedett, és ettől csúszott-szakadt széjjel. A másik paraméter, amire érdemes figyelni, hogy hány lap van benne. A csomagoláson található leírás is azt mondja, 2-3 lapot használjunk egy réteshez. Szerintem kettő kevés, vagy akkor jó, ha csak ujjnyi szélességben raksz bele tölteléket, és felcsavarod, mint egy szivart. Az meg nem rétes :) Tehát három lap az ideális, és mivel egyedülállók vagyunk, nem készülünk hadseregnyi főt rétessel teletömni (akár egyszerre lépnek, akár nem), ezért szerintem a 6 lapos csomag az ideális. Legutóbb az Aldiban vettem, abban 8 lap volt, mit szenvedtem, ne tudd meg...

Viszont egy hatlapos csomaggal elég jól tudunk operálni, lehet egy rúd édeset, egy rúd sósat csinálni, másnapra melóba bevinni is alkalmas. Nem muszáj a hagyományos töltelékekhez ragaszkodni. A lényeg, hogy ne legyen túl nedves a töltelék, illetve megfelelően szurkáljuk meg a rétes rudakat, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ugyanis ez a rákfenéje minden ilyen tekert süteménynek (a bejglinek is), hogy a sülés közben keletkező gőz szétfeszíti a tésztát, nem kívánt helyeken, a töltelék meg kifolyik, és csupa káosz lesz minden.

Azon kívül, ami még fontos, de ez a réteslap csomagolására is rá van írva, hogy tiszta konyharuhára teregessük a lapokat, és a konyharuha segítségével tekerjük fel a rétest. Máskülönben széjjelszakad, és a többi, lásd a fenti forgatókönyvet. A lapokat pedig azért kell olajjal megkenni, hogy ne ragadjanak össze, és így a rétesre jellemző, leveles szerkezetet kapjuk.

Na akkor mondom, mit raktam bele.

Élőben azért szebb volt...

Hozzávalók:

Egy szatyor spenót (friss)

125 g túró*

1-2 ek búzadara (gríz)

só, fokhagyma

olaj

hántolt napraforgómag

A spenót mennyiségéről nem tudok sajnos közelebbit mondani, mert elfelejtettem megmérni. Viszont annyira összetöpped, hogy tényleg nyugodtan meg lehet az egész szatyornyit párolni. Legfeljebb megeszed csak úgy, mert finom. Ja igen, ez ilyen nénitől vett, piacos spenót volt.

Szóval, a spenótot leöblögettem és összetépkedtem, ebbe bele is őszültem konkrétan. (Tudod te, hány levél van egy szatyornyi spenótban? Sok. Nagyon sok...) Kevés olajon feltettem párolódni, zárt edényben. Azért olajon, mert a zsiradékok jobban kiadják az ízeket, és ebbe még egy kis fokhagymát is teszünk, aminek az ízét szeretnénk érezni. Amikor már majdnem kész, azaz rögtön az elején (öt perc alatt tizedére fonnyad térfogatban), beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát. Én nem nyomtam szét (nincs fokhagymanyomóm, bár vettem egy kínai gyártmányt, de a második gerezdnél feladta), hanem szeletekre vágtam. Kész is, el lehet zárni, hagy hűljön egy kicsit.

A hántolt szotyit száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ez is néhány perces művelet, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kevergessük, rázogassuk. Amikor elkezd picit barnulni, már el is lehet zárni, mert a serpenyő még forró marad annyi ideig, hogy az átkevert magok másik oldalát is lepirítsa.

A túrót 1-2 evőkanál grízzel elkeverjük, mégpedig azért, hogy ne legyen túl nedves a töltelék. A gríz a melegben el fog kezdeni főni, azaz felvenni a nedvességet, és nekünk ez most jó. Túl sok nem kell bele, mert a túró ízét akarjuk érezni, elvégre ez nem grízes rétes.

Ebbe aztán belekeverjük a párolt spenótlevél darabokat és a pirított szotyit is. ez lesz a töltelék. Két rúd réteshez elég, tehát három-három réteslapot kell konyharuhára fektetve, egyenként megolajozva egymásra tenni. A legfelsőt is olajozzuk, mert tekerve lesz. Betöltjük és lazán feltekerjük a rongy segítségével. Ha túl szorosra tekerjük, az is eredményezhet repedést a végén. Ügyesen a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, ahol még mind a két rúd tetejét átkenjük olajjal és villával (vagy tűvel) jól összeszurkáljuk őket. Kb. 180 fokon sütjük, ez is olyan, hogy lehet, hogy kell tenni alá egy másik lemezt, ha csak sima gázsütőd van, nem légkeveréses. Mármint azért, hogy ne égjen meg az alja, míg a belseje megsül.

Tejföllel lehet tálalni, vagy anélkül, mindenhogy finom.

*Azért ennyi, mert egy negyedkilósat vettünk, és előző nap egy adag egyedülálló túrógombócot csináltunk a másik feléből.

Mediterrán paradicsomleves

Ezt a levest az egyik barátnőm szokta nekem készíteni, ha vendégségbe megyek hozzá. Előnye, hogy lehet belőle keveset is csinálni, tehát passzol az egyszemélyes menübe. Kicsit egyedülállósítottam a receptet, egyébként is mindig variálok rajta, de ez a mostani különösen ízlett, így hát megosztom veletek. Nem csak finom, hanem gyorsan el is készül, kb. 10-15 perc alatt megvan, tokkal-vonóval.

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj

250 ml paradicsomsűrítmény - én a lidl-ben kapható dobozos paradicsompürét szeretem a legjobban, jó az íze és soha nem ég tőle a gyomrom, most pennyset vettem, az is nagyon finom. Nem ajánlom a konzerves par.püréket, mert nagyon gyatra minőségű némelyik. Pont az egyik legdrágább (Aranyfácán) például olyan, hogy nem tudom miből van, de ha ilyet eszem, utána a pokol összes tüze a gyomromban lángol. Igaz, ezek a paradicsomsűrítmények 500 grammosak, tehát a fele kell egy ilyen kétadagos leveshez, de másik nap lehet csinálni valamilyen spagettit, és akkor már sitty-sutty el is fogyott. Néhány napig felbontva is eláll a hűtőszekrényben.

250 ml víz

só, cukor, fehér bors, pirospaprika, fokhagyma, friss petrezselyem és friss bazsalikom

1 db mozzarella

A hagymát nagyobb kockákra vágjuk és az olajon üvegesre pároljuk. Ne fonnyasszuk túl és ne legyenek túl aprók a darabok, a hagyma lesz a levesünk "süreje". Majd tegyünk rá egy teáskanálnyi pirospaprikát, jól keverjük össze. Ez után öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel. Tipp: ha abba az edénybe öntjük a vizet, amivel a par.pürét kimértük, akkor kvázi kiöblítjük, és így nem vész kárba a püré. Hozzáteszünk ízlés szerint sót, cukrot és egy picike fehérborsot. Kevés fokhagymát vagy fokhagyma granulátumot is lehet adni hozzá. Visszakapcsoljuk a lángot nagyobbra, és lefedve hagyjuk, hogy a levesünk gyorsan felforrjon. Ez idő alatt ízlés szerinti mennyiségű petrezselymet felvágunk, zutty bele, kavarás. Majd ugyanezt bazsalikommal, kavarás, tízig számolunk és elzárjuk, fedő alatt még hagyjuk önmagára találni a levest.

Azért így csináljuk, mert a friss zöldfűszereket nem akarjuk rommá főzni, ugye, hiszen nem azért termesztünk az ablakban meg az erkélyen frisset, hogy utána elfőzzük az ízét. Tehát pont ennyi idő elég neki.

Ez a mennyiség két tányérnyi adagot ad ki. Tálaláskor egy fél mozzarellát kockákra vágva a tányér aljába helyezünk, arra merjük a levest - ez két adag, tehát egy gombóc mozzarella elég lesz - és a tetejét még díszíthetjük friss bazsalikommal.

Ha nincsenek friss fűszereink, az sem para, csak a szárítottat például néhány perccel tovább kell főzni, hogy ne maradjanak egyben a száras részek, vagy hogy is mondjam, szóval ne legyen kemény, amikor rágcsálod.

Bagettel, fokhagymás pirítóssal, vagy ahogy én most, scones-szal lehet fogyasztani.

Ha elfogyott a zsemle - scones

Angol és amerikai filmekben szoktam látni, hogy a kaja mellé egy nagy vejlingban pogácsaszerű sütiket tálalnak. Hirtelen egy példát tudok mondani, a Hobbitban Bilbó egy ilyet vág zsebre, mikor megijed, hogy a törpök mindent felfalnak. Ránézésre is mindig gondoltam, hogy jó lehet, szinte éreztem a számban, hogy milyen puha és finom, olyasvalami, ami tökéletesen passzol egy paradicsomleveshez. De sokáig nem vettem a fáradságot, hogy keresgéljem a receptet. Azonban ma reggel, már végképp nem volt kedvem elmenni zsemléért, ezért kezdtem keresgélni. Eredetileg valami teljesőrlésű zsömit akartam csinálni, de rátaláltam közben erre a receptre, így inkább scones lett belőle. Amellé meg kellett a paradicsomleves, hát így alakult ki a mai menü.

Az egyedülállóságban a kenyérkérdés mindig komoly probléma. Vagy ránkszárad, vagy túl hamar elfogy. Nem árt, ha van kéznél egy-két egyszerű és gyors recept, amivel lehet a problémát orvosolni, akár hétvégén, vagy éjszaka is...

Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, de egy kiló lisztből volt, úgyhogy egyedülállósítottam.

Scones, a kísérő: paradicsomleves

20 dkg liszt

34 g vaj vagy margarin

0,8 dl tej

1 kk só

1 tk sütőpor

Elkészítés: a lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a sót, hozzáadjuk a puha vajat és végül a tejet is. Kézzel gyorsan összegyúrjuk. Elvileg nyújtani meg szaggatni kéne, de akkor elő kell venni a nyújtódeszkát, ahhoz meg el kell pakolni az asztalról... Áh, fenéket! Egy tömzsi kis rudat gyúrtam belőle a vágódeszkán, amit hat, nagyjából egyforma szeletre felvágtam. Ezzel a módszerrel kolesz jellegű és látványkonyhákban (konyhának néz ki, de nem az) is könnyen elkészíthető. Kb. 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsült, az alja aranybarna, a közepe puha és nagyon finom.

Lehet zsemle vagy kenyér helyett vajjal, lekvárral, stb. fogyasztani, vagy főtt étel mellé, mint például ez a leves. Ha pedig mégis van idő a kelesztésre, akkor javaslom ezt a zsemle receptet.

Rakott padlizsán

Az én egyedülálló konyhám ultimate csodafegyvere a rakott padlizsán. Eddig még csak "mmmmmmmmm..."-ket kaptam rá. Vegák is ehetik, mert húsmentes, de még a húsevők sem tudnak tőle megszólalni. Igaz, ez talán a mérhetetlen mennyiségű benne foglalt olvadt sajtnak* is köszönhető.

Az eredeti receptet még az özönvíz előtt olvastam egy igazi, papírra nyomtatott főzős újságban. Állítólag ez valami olasz kaja. Nem tudom, valóban csinálnak-e ilyet Olaszországban, de eléggé olaszos a mozzarellával meg a bazsalikommal, az kétségtelen. Itt most közlöm az eredeti receptet, és a Helgásított változatot is.  Ennek az ételnek a receptjét egyébként már többször és több helyen közzétettem, de hogy hol és mikor, fogalmam sincsen. Itt a blogon nem találtam, úgyhogy most belevágok megint a leírásba. Mint már talán említettem, a bloggal nem az a célom, hogy patikamérlegen kiszámított recepteket közöljek. Sokkal inkább az, hogy ötleteket adjak, és hogy megmutassam, a konyhában is nagy úr a kreativitás. Mindent mindig lehet kicsit máshogy csinálni, bármit lehet helyettesíteni, és végső soron a saját ízlésedre alakítani. A lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz, ne görcsölj rajta, hogy nincs otthon fehér bors, csak fekete, és hasonló piszlicsáré körülmények. Ha így főzöl, görcs nélkül, élvezetből, szeretettel, akkor mindig finom lesz a kaja, akár egy szimpla bundáskenyeret, akár pekingi kacsát tálalsz.

Tehát, a várva várt recept, mértékei ezúttal egyedülállóra szabva. A felső képen családi adag látható, ehhez értelemszerűen kell átszámolni a mennyiségeket.

Mozzarellás rakott padlizsán

1 közepes padlizsán

1 mozzarella (125 gr-osak ezek a kis krumplik, azt hiszem)

3-4 szem paradicsom, töttyedt

olaj (olíva, lehetőleg)

liszt és olaj az elősütéshez (elhagyható!) - vagy sütőpapírral bélelt tepsi

olasz fűszerek - bazsalikom, oregánó, inci-finci kakukkfű is mehet bele

a tetejére reszelt parmezán egy nagy fenéket! Ha te is imádsz az olvadt sajtban tocsogni, toljál rá bőkezűen trappistát. Persze, ha az olasz ízek gourmand-ja vagy, akkor maradhatsz a parmezánnál is, de egy kéjes élménnyel leszel szegényebb.

A padlizsánt megmossuk és kb. félcentis karikákra vágjuk, lesózzuk és egy edényben állni hagyjuk minimum 15 percig. Én általában egy órát is hagyom, hogy kicsurogjon a leve. Állítólag így nem lesz keserű a padlizsán. Mások szerint a padlizsán vagy keserű, vagy nem, és a sózás ezen nem változtat. Nem tudom, még sosem lett keserű ez az étel nálam, és mindig lesózom előre. Ennyit tudok most erről mondani... :)

Közben a paradicsomokat forró vízbe ejtjük egy pillanatra, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ettől a forróvizes trükktől le lehet húzni a héjukat. A csupasz paradicsomokat kockára vágjuk, és egy kisebb edényben kevés olíva olajon elkezdjük főzni. Idővel hozzáadjuk a fűszereket és ízlés szerint sót is. Ezt a lépést ki lehet hagyni, és jó minőségű paradicsompürével helyettesíteni a friss paradicsomszószt, ha éppen nincs idő vagy lehetőség pepecselni. Ez esetben a paradicsompürébe toljuk a fűszert, és egyet rottyantunk rajta, kész is.

Az eredeti recept szerint a padlizsán karikákat lisztbe kell forgatni, és forró olajban hirtelen kisütni. Ez iszonyú finom, ha ilyet csinálok véletlenül, akkor magában betolom az egészet, és a tepsibe nem marad semmi. Viszont a kajába ez így igencsak olajos lesz, még ha jól lecsöpögteted, akkor is. Ha meg véletlenül még meg is szívja magát, akkor aztán a vendégek szaladozhatnak a mellékhelységbe. Úgyhogy ezért - na meg azért, hogy a kalóriaszámlálóknak is tegyünk a kedvére - én inkább sütőpapírral bélelt tepsire helyezem a karikákat, és úgy sütöm meg. Nem kell sokáig sütni, a lesózott padlizsán 10-15 perc alatt megpuhul. Lehet ropogósra is sütni (akár olajban, akár tepsiben), de nincs sok értelme, mert a sajtos-szószos csuszpájzban úgyis megpuhul.

Amikor mindezen már túlvagyunk, jön az összerakás: jénai edénybe egy sor padlizsánkarika, egy sor szeletelt mozzarella, egy lötty paradicsomszósz, megint ugyanez, végül tetejére padlizsán kerüljön, és bőséges mennyiségű reszelt sajt. A mozzarella szeleteket szét is szoktam tépni, és kisebb darabokban pakolom a sorok közé. Nagyon vékonyan nem lehet szeletelni, viszont szétolvad, így kellőképp be fog teríteni mindent.

Sütőben, kb. 175 fokon megsütjük, először letakarva, majd a végén levesszük róla a tetőt, és engedjük a sajtot bearanyozódni. Azért kell egy kicsit lassan sütni, hogy összeálljon az egész. Amikor össze van állva, akkor is épp eléggé szétesik, ezt garantálom.

Amikor kész, vegyük ki, és néhány percet hagyjuk állni, csak utána kezdjük adagolni, mert egyébként a fülünk is olvadt sajtos meg paradicsomszószos lesz. Utána is, csak kevésbé. Jó étvágyat! Nyami :)

Ezen a kevésbé szexi képen egy kis jénaiban készült adag fele látható, egy kettétépett zsemle társaságában.

*Bár az olvadt sajt már önmagában is képes szájgazmust okozni.

Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Cukkinis rakott tészta

Nem bírjuk abbahagyni, ugye? Mármint a tökölést. De hát mit tehetek róla? Egyrészt szezon van, másrészt meg nagyon szeretem. Emiatt történhetett, hogy ma csak azon filóztam egyre, hogy valami cukkinit kéne enni, jó sok olvadt sajttal. Ez nálam igazi szenvedély, mármint az olvadt sajt. Folyton keresem a lehetőségeket, hogy hogyan lehet az olvadt sajt fogyasztást legálissá tenni. Mondjuk melegszendvics, miegyéb. De lássuk be, a sajt a lényeg. Mondjuk a Super Size Me szerint valami ópiátszerű cucc van benne, és ettől függőséget okoz. Ez nem tudom, mennyire igaz, de ha van olyan, hogy sajtfüggés, akkor Kvarg Lipi meg én biztos, hogy a függők táborát gyarapítjuk. Szóval gondolkodtam, hogy hogy hozzam őket össze, a cukkinit meg a folyós sajtot, egy alkalmi kapcsolat erejéig. Töltött cukkinihez nem volt hangulatom, de emlékeztem, hogy egyszer mintha csináltam volna valami cukkinis tésztaféleséget. Meg aztán így 30 fokban mi más emelhetné még a hangulatot, mint hogy begyújtjuk a sütőt? Na ugye. Így jött az ötlet:

Cukkinis rakott tészta

(nekem ez két adagra elég, amúgy ha valaki nagyon éhes, biztos egyszerre is benyomja)

1 db cukkini (kb. 50 dkg)

12,5 dkg tészta (a félkilós zacsi negyede kb.)

1 tejföl

10 dkg sajt

1 ek olaj

só, majoranna, őrölt kömény, piszok sok fokhagyma

Első ránézésre talán túlzásnak tűnhet a cukkini és a tészta 50:12,5 aránya, de mire a cukkinit megpucolod és kimagozod, már a fele oda van. Aztán meg rendkívül magas a víztartalma (ezért is van benne olyan kevés kalória, nem fér el a víztől), tehát főzés közben még majd össze is töttyed. Na szóval, a megnyúzott, kibelezett cukkinit kockákra vágod, és kevés olajon felteszed párolódni (nekem AMC edényem van, amiből nem jön ki a gőz annyira, szóval ha sima fazékban teszed föl, lehet, hogy kell alá egy-két kanál víz is). Mehetnek bele a fűszerek és a só. A fokhagymát apró kockákra vágtam, mivel nincsen fokhagyma nyomóm egyelőre. Három nagy gerezded tettem bele, mert nem tudom, lehet éjszakai vámpírtámadástól tartok, vagy valami, de nagyon kívántam a fokit ma. 

Amíg a cukkini a barátaival töttyed, meg lehet főzni a tésztát, ez nálam fodros nagykocka volt, mert azt találtam itthon. Amikor mindenki kellően megpuhult, egy jénaiba berakod a fele tésztát, rá a cukkinit, rá a másik fele tésztát, egy kis dobozka tejfölkét, meg minimum 10 dkg reszelt sajtot, és be a sütőbe. Kb. 180 fokon addig kell sütni, amíg jól esik. Van, akinek elég, ha épp csak megolvad a sajt, én jobban szeretem, ha már egy picit el is kezd pirulni, és a tál szélén ropogóssá válik egy-két szem tészta.

Közben persze a lakásban már legalább negyven fok van, de oda se neki, amióta olvastam, hogy a szabadban étkezés jót tesz a pittámnak*, úgyis inkább az erkélyen ebédelek.

*ájurvédikus testtípusom

A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom! 

Vöröslencsével töltött cukkini

A tepsis ételeket legtöbbször nehéz kis adagban elkészíteni. Bár hallottam már olyat, aki tud egy adagos rakott krumplit készíteni, én nem tartozom ezek közé. Különösen érvényes ez a töltött vagy csőben sütött dolgokra, amelyeknek egyik lényege ugye, hogy egyben vannak. Mondjuk lehet csinálni egyetlen adag Dubarry csirkét, de a karfiolt akkor is egészben kell megvenni, és valamit csinálnunk kell a többi részével. Lehet persze alternatíva a fagyasztott zöldség, amiből mindig annyit lehet kivenni, amennyire épp szükségünk van. De a blog célja éppen az, hogy egyedülállóként is próbáljunk meg minél több életenergiával rendelkező, minél frissebb ételeket fogyasztani. Véleményem szerint a fagyasztott ételekben szinte egyáltalán nincs csí (vagy prána, egyszóval: életenergia), és ami azt illeti, íz is alig. Tehát igyekszem azokat az alapanyagokat keresni, amelyek kisebb mennyiségben is beszerezhetők, és/vagy oszthatóak a kis adagok főzéséhez.

Az egyik ilyen kiváló zöldség a cukkini, amit ilyenkor, amikor szezonja van, az egész kicsinytől a gigásziig mindenféle méretben megtalálunk a piacon. Sőt, mostanában (legalábbis itt, a kispesti piacon) elég elterjedt az úgynevezett gömbcukkini is. Ennek - mint neve is mutatja - gömbölyű alakja van, kicsi, körülbelül sárgadinnye méretű. Egy darab egy személynek tökéletesen megfelel, és jó alaposan meg lehet tölteni.

Most a hagyományos, hajó alakú töltött cukkininél maradtam. A vörös lencsét pedig azért szerepel töltelékként, mert bár nem vagyok vegetáriánus, nem szeretek húst főzni (és meglehetősen ritkán eszem csak). Darált húsból cink 10 dekát kérni a hentesnél. Vöröslencséből ugyanennyit a magárusnál nem gáz. Mellesleg a 10 deka vöröslencse töredékébe kerül a hús árának, és legalább két főzésre elég. Szóval, ha spórolni akarsz, akkor is meg lehet próbálni.

Lássuk tehát a receptet, mert már annyit beszélek, hogy kihűl a gyomrunk! :)

Vöröslencsével töltött cukkini

1 fej hagyma

5 dkg vöröslencse

1-2 ek. olaj

kömény, őrölt bors, füstölt íz (kocka, vagy ha vega vagy, akkor vegáknak való füstlé, vagy minek hívják)

1 közepes cukkini (kb. 60-70 dkg-os, amit megsütöttem, nem mértem meg, de a testvére, ami itt van még, az 70 dekás)

fél doboz (kb. 4-5 ek) tejföl

kevés reszelt sajt

A hagymát kis kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Most sok hagymával csináltam, mert inkább hagymás, mint lencsés tölteléket akartam. Ha a hagyma nagyon erős, és fura szaga van, ahogy párolódik, akkor fedő nélkül érdemes párolni néhány percig, míg elmegy belőle a bűz. Ha fedő alatt pároljuk az ilyen hagymát, nem lesz jó íze a kész ételnek sem. Nekem olyan edényem van, amiből nem megy el a gőz (AMC), ezért erre különösen kell ügyelni. Egyébként jó, mert szinte víz és zsiradék nélkül lehet benne főzni, de az aromás dolgokat (hagyma, káposzta) muszáj szellőztetni.

A lencsét mossuk át, szűrőben öblítsük le. Ehhez kell majd egy apró lyukú szűrő, mert a vöröslencsék nagyon kicsinyek, és a tésztaszűrőn simán átküzdik magukat. Amikor a hagyma megpuhult, rakjuk bele a lemosott lencsét, öntsük fel kb. annyi vízzel, amennyi ellepi, és tegyük bele a fűszereket. Figyeljük a lencsét, nagyon hamar megfő (nem úgy, mint a "normális" lencse), illetve szükség esetén még pici vizet lehet hozzáadni. A vöröslencsét egészen krémes állagúra szét lehet főzni, ha így szereted. A lényeg, hogy ne maradjon rajta túl sok víz, mert sütés közben kifolyik a cukkiniből.

Amíg a lencse is fő, a cukkinit előkészítjük. Hosszában félbevágjuk, egy kanállal kimagozzuk, ez alap, de én most kivételesen meg is hámoztam. Ennek hátránya, hogy amikor sül, jobban szétnyílik, tehát ha túlságosan megpakoltad, sanszos, hogy a töltelék kifolyik. Komoly előnye viszont, hogy sokkal hamarabb átsül, megpuhul, mint héjastul, illetve nem kell (esetleg a vendégeknek) azon filózni, hogy akkor most megegyük a héját vagy ne, és ha nem, akkor hogyan kapargassuk ki belőle az értékes részeket. Az előkészített cukkinit nagyon enyhén le lehet sózni, vagy valamilyen más, sót is tartalmazó fűszerkeverékkel enyhén behinteni. Lehetőleg nem órákkal a sütés előtt. Mint észrevetted, a töltelékbe külön sót nem raktam, mert én füstölt ízű kockát raktam bele, ami elég sós önmagában is. Illetve a cukkinire is került só, amitől kijön egy pici leve, ez szintén elősegíti, hogy a sütés alatt hamarabb puhuljon meg. Lehetőleg azért 10 percnél tovább ne állasszuk így, és tényleg ne sózzuk agyon, csak éppenhogy.

Közben megfőtt a lencsetöltelék, a cukkinik pedig a sütőpapírral bélelt tepsiben, vagy a kivajazott jénaiban várakoznak. Nosza, találjanak hát egymásra! Ne halmozzunk túl sok tölteléket beléjük, hogy sütés közben ne nagyon folyjon ki. Kb. 180 fokos sütőben így sütöttem 15 percig. Utána kivettem, kevés tejfölt és reszelt sajtot tettem a tetejére, és újabb 15 percig sütöttem. Kész!

A húsos ételekkel szemben előnye még az ilyeneknek, hogy hamar elkészülnek, nem kell tőle tartani, hogy megfelelő hőkezelés hiányában összeszedünk valamit. Fél óra alatt kiválóan megpuhult és az ízek is összeértek, de ha jobban szereted, ha a zöldségnek még van "tartása", akkor ennél kevesebb idő is elég lehet. 

Tojáskrém

Megelégelve a szupermarketek guargumis, habarcs-szerű szószban fuldokló, salátának nevezett izéit, úgy döntöttem, kezembe veszem a majonézes trutyi bizniszt. Nagy kedvencem a kukorica saláta, és az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor valamelyik "nagyboltban" sikerült vennem egy olyat, ami mindennek volt nevezhető, de a legkevésbé kukorica salátának. Ízetlen, majdnem szilárd állagú malterban némi ízetlen kukorica. Ekkor döntöttem: soha többé nem veszek kész majonézes salátákat, hanem itthon készítem. Nem csak sokkal finomabb, de lényegesen olcsóbb az előállítása is, és igaziból nem igényel túl sok időt. A kalóriákat szerintem nem érdemes ilyen esetben számolgatni. Ha nagyon diétázol, ne majonézzel tedd. Egyébként meg bármit lehet enni, a megfelelő mértékkel. Tehát, nézzük a receptet!

Tojáskrém (nagy adag)

4 db tojás

fél doboz tejföl (kis doboz fele)

kb. ugyanannyi majonéz

fehérbors, koriander, sáfrány, só, cukor

(hagyma)

A tojásokat keményre főzzük, ez kb. 5 percet jelent forrás után. Nekem van egy kis tojáshőmérő szerkezetem, amit Angliából hoztam. Ez egy tojás alakú műanyag, benne egy hőre elszíneződő réteggel, amely mutatja, hogy pontosan milyen állapotnál jár a tojgli. De enélkül is lehet normális kemény tojást főzni, az egészen bizonyos :)

A meghámozott főtt tojást apró kockára vágjuk. Egy tálkában kikeverjük a fél tejfölt a majonézzel és a fűszerekkel, sóval, cukorral. Végül az egészet összekeverjük a főtt tojással.

Elszántabbak hagymával is készíthetik. Ebben az esetben a lila- vagy újhagymát apró kockára vágjuk és lesózzuk, mielőtt belekevernénk a salátába. Ez esetben a majonézes keverékbe már nem kell só. A hagymát az erejétől függően kb. 10-30 percet érdemes a sóban állni hagyni. Vagy lehet nemcsípős salátahagymát használni. (Személy szerint nekem a gyomrom nem túl jól tolerálja a nyers hagymát, ezért csak ritkán eszem ilyesmit.) Pirított kiflire kenve tálaltam.

Ez egy "nagy" adag, ha egyedülálló vagy, elég szerintem két napra reggelire, és ha nem vagy túl nagy étvágyú, még közte vacsorára is.

Csicsókás-cukkinis tojásrántotta

Az egyedülálló konyha egyedülállósága abban rejlik, hogy kreatívan használjuk fel a maradékokat, és variáljuk az alapanyagokat úgy, hogy látszólag mást együnk, miközben ez még mindig ugyanaz. A blog írására is ez inspirált, tulajdonképpen nem konkrét recepteket, inkább egy szemléletmódot igyekszem átadni.

Tehát, a múltkoriban készült csicsókás-cukkinis tócsniból maradt még főtt csicsóka, és egy kis darabka cukkini is. Ha jobban átláttam volna, hogy milyen sokáig elég, amit sütöttem, talán lereszelve lefagyaszthattam volna a maradékokat. De nem tettem, mert Szegeden... Ja nem. Szóval nem nagyon szeretek fagyasztgatni, mert hiszek abban, hogy az ételekben vagy életenergia, úgynevezett csí, aminek nem tesz jót a fagyás. Persze a napokig állasztás se, de minden nem lehet tökéletes.

Egyszóval, ma rántottát ettem volna, de nagyon, viszont nem akartam, hogy a főtt csicsesz megrohadjon, úgyhogy kombináltam a kettőt, és bizony mondom néktek, állati jó lett. Így találtam ma fel a 

Agyamat eldobom tojásrántottát

2 db tojás

darabka cukkini (fiatal cukkini fele, mondjuk 8-10 deka)

főt csicsóka kb. 10 dkg

olaj, fokhagyma, őrölt kömény, só

kicsi reszelt sajt rá a végén

Ismét lereszeltem a főtt csicsókát és a cukkinit. Kevés olajon megpároltam és megpirítottam. Mivel a cukkininek jelentős a nedvességtartalma, egész sokat tud veszteni a térfogatából a művelet alatt. Szeretem, ha kicsit megpirul, nem csak megpárolom, de ez ízlés kérdése. A sok nedvesség miatt ez a folyamat elég sokáig is eltart, hiszen eleinte csak izzad és párolódik a cukkini. Ez nem baj, közben legalább van időnk jól felverni a két darab tojást, és a sütőben (vagy akinek van, kenyérpirító segítségével) megpirítani a 3-4 napos szottyos zsemlénket (ez is az egyedülállóság bája). Amikor a reszelt zöldségkeverék már megfelelő állagú (ez nálam enyhén pirult állapot), ráöntjük a tojást, amit előzőleg a fűszerekkel alaposan felvertünk. Túl sok só nem kell, a csicsóka édes-sós íze miatt, viszont a kömény nagyon jót tesz neki, és a pocakod se fújódik fel.

Innentől már simán rántotta, azaz addig sütöd, amíg az általad kedvelt rántotta állagot eléri. Tányérba szedjük és ráreszelünk egy kis sajtot, mert attól minden jó még egy kicsivel jobb lesz.

Valami mesésen finom, de annyira, amire nem is számítottam. Paradicsommal, paprikával, salátával és a pirított zsemlével mennyei.

Zöldséges tócsni

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukámék kaptak egy kedves szomszédtól csicsókát a telken, de állati sokat. Anyukám pedig továbbadott belőle nekem egy kisebb szatyornyit. Szerencsére, tényleg csak egy kisebb szatyornyit, így is háromszorra készítettem csak el. Még nagyobb szerencsémre jól megsikálva adta, így levett a vállamról egy nagy adag gondot.

Kerestem recepteket a neten, de a csicsókát is elég furán készítik el a népek, és mivel nem gondoltam, hogy egy hektoliter csicsókalevest most úgy benyomnék, mást találtam ki. A sajtos-karfiolos tallér és a csicsókás tócsni kereszteződéséből a

Zöldséges-csicsókás miafene

1 kisebb cékla (mondjuk 10 dkg)

1 kis cukkini fele (ugyanannyi, mint cékla)

kb. 20 dkg csicsóka

sajt

1 tojás

zsemlemorzsa

só, fokhagyma, olaj

Pontos mennyiségeket általában nehéz megadni az egyedülálló konyhában. Egyrészt, mert nem méricskélek, másrészt, meg olyan nagyon nem tudsz mit komplikálni ezen. Veszel egy céklát, ami kb. akkora, amekkorát meg akarsz enni. Hozzá arányítod a többit. Ha véletlen 15 dkg a cékla, és csak 18 a csicsóka, abból se lesz semmi baj. Ahogy nézem, a csicsóka nem fogja úgy össze a dolgokat, mint a krumpli, ezt a tojásnak és a morzsának kell megtennie helyette. 

Úgy készül, hogy a céklát és a csicsókát is jó alaposan megmossuk, és egyben, héjában lassan megfőzzük. Igaziból a céklából céklasalátát akartam csinálni (lett is a többi részéből, mert ez egy gigacékla volt), a csicsókát meg gondoltam, megfőzöm, aztán majd lesz valami. Ha melónap főzöd, meg lehet csinálni úgy, hogy este megmosod őket, reggel pedig beteszed a lassúfőzős fazekadba, ha van ilyen. Ha nincs, akkor mondjuk kukta, abban megfő hamar, amíg elkészülsz. Nem hinném, hogy lehet a kettőt együtt főzni, a céklának sokkal több idő kell. Viszont lehet, hogy egyáltalán nem muszáj őket főzni, legfeljebb tovább sütöd a cuccot. Nekem AMC edényem van, ebben odateszem az utasításnak megfelelően főzni, akkor kb. 30-40 perc után lehet elzárni a céklát, a csicsókát hamarabb is. Utána még az edényben szép lassan fő. Ennek az az értelme, hogy nem túl magas a hőmérséklet, ezért benne marad a vitamin.

Na szóval, meló után meg, mire hazajössz, már minden ki van hűlve (csak ne felejtsd el elzárni a tűzhelyet lekapcsolni, nehogy túl forró legyen a helyzet), lehet vele dolgozni.

A főtt cukkinit és céklát nagylyukú reszelőn lereszeltem, szintúgy a meghámozott cukkinit (ha bébi, akkor egyben, ha öreg, akkor a magokat körülvevő szivacsos részt kivesszük) és a sajtot. A tojást egy másik edényben felvertem és azt is hozzáadtam, aztán a sót (nagyon kevés kell, a csicsóka sós) és fokhagymát. Végül valamennyi zsemlemorzsát is belekevertem, hogy felszívja a nedvességet és összetartsa a masszát, ez pár evőkanálnyi maximum.

Sütőpapírt tettem a tepsire, amit megkentem olajjal is, de nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem így. A papíron pacsnikat formáztam az anyagból, amiket jól kilapítottam (2 centi) és 18 fokos sütőben mindkét oldalát kb. 10-10 percig sütöttem.

Tanácsok:

Lehet krumpliból, és lehet az egészet nyersen, viszont az akkor jóval nedvesebb, tehát érdemes kicsit mondjuk lesózni és lecsepegtetni legalább a cukkinit. Ezesetben tovább is kell sütni. A csicsóka - a krumplival ellentétben - nem veszi fel a sót, sőt úgy érzem, önmagában is kicsit sós az íze, tehát kevés só kell. A krumpli mérhetetlen mértékekben képes semlegesíteni a só ízt, így a krumplisat érdemes jobban fűszerezni.

A céklától minden egy kicsit sötétre sül, ettől nem kell megijedni. Ahogy sül, a cékla festékanyaga sötétbarna lesz, égettnek néz ki, de egyáltalán nincs megégve, az íze tökéletes. Tehát erre is érdemes figyelni. Amíg ki nem tapasztaljuk a pontos sütési időket, érdemes inkább többször nézegetni.

Félidőben nagy széles lapáttal ügyesen meg lehet fordítani, addigra már megsül annyira, hogy egyben maradjon.

Ezt a fajta masszát, vagy inkább keveréket nem javaslom olajban sütésre, mert nem nagyon kötött, ezért szétesne.

Még egyszer a készítés röviden:

Csicsókát és céklát héjában megfőzzük, majd megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzá reszeljük a cukkinit és a sajtot, belekeverjük a tojást, a fűszereket és a zsemlemorzsát. Sütőpapírral bélelt tepsin lapos korongokat formázunk belőle, kb. két centiméter vastagon (sütés közben elveszti a nedvességtartalmát, és kicsit összezsugorodik). Ízlés szerint a sütőpapírt és a korongok tetejét meg lehet kenni olajjal, szilikon ecsettel. Mindkét oldalát 10-10 percig sütjük, 180 fokos sütőben.