A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.
Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).
Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.
Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.
 |
Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel, tükörtojással és extra sajttal. |
Ha magunk készítenénk a
pizzatésztát:
0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só
A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.
A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.
A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.
Pizzaszósz
sűrített paradicsom
olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)
só, cukor
A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.
Pánikszósz
Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.
Nempizza szósz
Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem
tejföl + fokhagyma
Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)
Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.
*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.