Spenótos-túrós rétes

A rétes a legegyszerűbben elkészíthető bonyolult sütemény. Bonyolult lenne, ha egy 5x4 méteres konyhában álló 1x2 méteres asztal, meg vagy három-négy szomszédasszony kéne hozzá, hogy kinyújtsuk a tésztát. Szerencsére a boltokban kapható réteslapok által ez a folyamat annyira leegyszerűsödik, hogy akár az egyedülálló konyhában is készülhet rétes. Bőven elég, ha a nyújtódeszka elfér, de egy nagyobb tálca is megteszi.

A különböző áruházak, szuperek-hiperek, mind-mind különböző, saját és nem saját márkájú réteslapokat árusítanak. Melyik a jó? Nem tudom... Többször kéne ezzel is kísérletezgetni, hogy az ember meg tudja jegyezni, mit tapasztalt. Ami szerintem lényeges, hogy ne fagyasztottat vegyünk, hanem hűtöttet. Az lehetőleg minél frissebb legyen, és minél hamarabb használjuk fel. Másként mondva, akkor vegyünk réteslapot, ha komolyak a szándékaink, és tényleg rétest akarunk sütni. A rétestészta ugyanis vékony, és nagyon érzékeny a kiszáradásra. Ha nem elég a nedvességtartalma, akkor törik, szakad, ennek megfelelően a rétesünk is reped, a töltelék meg beteríti az egész tepsit, kinek jó az? A fagyasztottal (nem is tudom, lehet-e még ilyet kapni, mert sosem veszek, de régen volt) éppen az ellenkezője (volt) a gondom. Kiengedéskor csupa csuszpájz lett, benedvesedett, és ettől csúszott-szakadt széjjel. A másik paraméter, amire érdemes figyelni, hogy hány lap van benne. A csomagoláson található leírás is azt mondja, 2-3 lapot használjunk egy réteshez. Szerintem kettő kevés, vagy akkor jó, ha csak ujjnyi szélességben raksz bele tölteléket, és felcsavarod, mint egy szivart. Az meg nem rétes :) Tehát három lap az ideális, és mivel egyedülállók vagyunk, nem készülünk hadseregnyi főt rétessel teletömni (akár egyszerre lépnek, akár nem), ezért szerintem a 6 lapos csomag az ideális. Legutóbb az Aldiban vettem, abban 8 lap volt, mit szenvedtem, ne tudd meg...

Viszont egy hatlapos csomaggal elég jól tudunk operálni, lehet egy rúd édeset, egy rúd sósat csinálni, másnapra melóba bevinni is alkalmas. Nem muszáj a hagyományos töltelékekhez ragaszkodni. A lényeg, hogy ne legyen túl nedves a töltelék, illetve megfelelően szurkáljuk meg a rétes rudakat, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ugyanis ez a rákfenéje minden ilyen tekert süteménynek (a bejglinek is), hogy a sülés közben keletkező gőz szétfeszíti a tésztát, nem kívánt helyeken, a töltelék meg kifolyik, és csupa káosz lesz minden.

Azon kívül, ami még fontos, de ez a réteslap csomagolására is rá van írva, hogy tiszta konyharuhára teregessük a lapokat, és a konyharuha segítségével tekerjük fel a rétest. Máskülönben széjjelszakad, és a többi, lásd a fenti forgatókönyvet. A lapokat pedig azért kell olajjal megkenni, hogy ne ragadjanak össze, és így a rétesre jellemző, leveles szerkezetet kapjuk.

Na akkor mondom, mit raktam bele.

Élőben azért szebb volt...

Hozzávalók:

Egy szatyor spenót (friss)

125 g túró*

1-2 ek búzadara (gríz)

só, fokhagyma

olaj

hántolt napraforgómag

A spenót mennyiségéről nem tudok sajnos közelebbit mondani, mert elfelejtettem megmérni. Viszont annyira összetöpped, hogy tényleg nyugodtan meg lehet az egész szatyornyit párolni. Legfeljebb megeszed csak úgy, mert finom. Ja igen, ez ilyen nénitől vett, piacos spenót volt.

Szóval, a spenótot leöblögettem és összetépkedtem, ebbe bele is őszültem konkrétan. (Tudod te, hány levél van egy szatyornyi spenótban? Sok. Nagyon sok...) Kevés olajon feltettem párolódni, zárt edényben. Azért olajon, mert a zsiradékok jobban kiadják az ízeket, és ebbe még egy kis fokhagymát is teszünk, aminek az ízét szeretnénk érezni. Amikor már majdnem kész, azaz rögtön az elején (öt perc alatt tizedére fonnyad térfogatban), beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát. Én nem nyomtam szét (nincs fokhagymanyomóm, bár vettem egy kínai gyártmányt, de a második gerezdnél feladta), hanem szeletekre vágtam. Kész is, el lehet zárni, hagy hűljön egy kicsit.

A hántolt szotyit száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. Ez is néhány perces művelet, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Kevergessük, rázogassuk. Amikor elkezd picit barnulni, már el is lehet zárni, mert a serpenyő még forró marad annyi ideig, hogy az átkevert magok másik oldalát is lepirítsa.

A túrót 1-2 evőkanál grízzel elkeverjük, mégpedig azért, hogy ne legyen túl nedves a töltelék. A gríz a melegben el fog kezdeni főni, azaz felvenni a nedvességet, és nekünk ez most jó. Túl sok nem kell bele, mert a túró ízét akarjuk érezni, elvégre ez nem grízes rétes.

Ebbe aztán belekeverjük a párolt spenótlevél darabokat és a pirított szotyit is. ez lesz a töltelék. Két rúd réteshez elég, tehát három-három réteslapot kell konyharuhára fektetve, egyenként megolajozva egymásra tenni. A legfelsőt is olajozzuk, mert tekerve lesz. Betöltjük és lazán feltekerjük a rongy segítségével. Ha túl szorosra tekerjük, az is eredményezhet repedést a végén. Ügyesen a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, ahol még mind a két rúd tetejét átkenjük olajjal és villával (vagy tűvel) jól összeszurkáljuk őket. Kb. 180 fokon sütjük, ez is olyan, hogy lehet, hogy kell tenni alá egy másik lemezt, ha csak sima gázsütőd van, nem légkeveréses. Mármint azért, hogy ne égjen meg az alja, míg a belseje megsül.

Tejföllel lehet tálalni, vagy anélkül, mindenhogy finom.

*Azért ennyi, mert egy negyedkilósat vettünk, és előző nap egy adag egyedülálló túrógombócot csináltunk a másik feléből.