A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom!