Ad hoc almáspite

Örök problémám a konyhában a sütemény. Imádok sütni, viszont legtöbbször egyáltalán nem, vagy csak egy-egy szeletet, darabot tudok megenni a sütikből. Egyedülálló sütésmániásként tehát folyton keresnem kell az alkalmakat és az embereket, akik felfalhatják a sütiket. Egyébként valahol ez a népszerűségem kulcsa is. Próbáld csak ki, bármilyen eseményre váratlanul egy tálca finom sütivel érkezni (ha rosszul sikerül, inkább kuka, de ne azt adjuk oda másoknak, szóval igen, csak finom jöhet szóba). A hatás leírhatatlan :)
Na jó, és ne a cukorbetegek és allergiások szövetségi gyűlésére érkezz azzal a sütivel (hacsak nem a speciális igényeknek megfelelően készült sütiről van szó).

Nade, most a gyümölcscentrifugálásból visszamaradt almapépet igyekszünk hasznosítani, ami nem ad ki akkora mennyiséget, hogy a szomszédságot feltöltsük pitével, tehát ügyesnek kell lenni. Első körben recepteket kerestem a neten, de hamar rájöttem, hogy nemigen fog rajtam segíteni senki. A Nosalty-n találtam ezt a szimpatikus receptet, kicsit áthangszereltem. Először is fele mennyiséget vettem a lisztből és a vajból, egy doboz tejfölt nem bontok fel egy pitéért - mert mostanában nem tervezek tejfölöset főzni - úgyhogy a recept így alakult:

negyed kiló liszt

fél zacsi sütőpor

kb. 10 dkg margarin (ez volt maradék)

kb. 10 dkg cukor (ízlése is válogatja, a legtöbb recept több cukrot ír, mint amennyi nekem ízlik)

1 egész tojás

1-2 evőkanál kaukázusi kefír (fel volt bontva, ezért inkább ebből löttyintettem, minthogy egy tejfölt kinyissak)

Ezt egy linzer tészta szerű (nehezen nyújtható, inkább ragadós, a linzert amúgy hűtőbe teszem nyújtás előtt) képződmény keletkezett, amit kettéválasztottam (mint Mózes a Vörös-tengert), és az egyik felét belelapogattam egy kerek szilikon formába. Kézzel. Aztán rábiggyesztettem az almás izét, ami:

3 db almából gyümölcscentrifugázás után maradt löttyedvény

1 cs. vaníliás cukor

kicsi cukor még pluszban (ízlés szerint)

őrölt fahéj, szegfűszeg és szerecsendió - nem kell sok fűszer, de ízesebb így a cucc, és kevesebb cukrot igényel bele az ember.

Mivel ez már ki van centrifugázva, nem kell a töltelékbe zsemlemorzsa, ami a fölös szaft felszívását szolgálná.

Az alma után jön a tészta másik fele. Hamar rájöttem, hogy már a töltelékre nem fogom tudni úgy rátunkolni a tésztát, mint alulra (mert széttúrom a tölteléket is, meg mindent). Úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve kis kukacokat gyúrtam belőle, és rácsos almás süteményt állítottam elő. Normál sütihőmérsékleten - ami talán 175 fok körül van, a sütőm nem fokos, hanem csak vonalkák vannak rajta... - kb. 20 perc alatt szépen megsült. Nagyon finom lett és nem is ázik szét a tészta, mivel az alma eleve "ki van nyomkodva".