Köles miacsoda

Az egyik gluténmentes ismerősömet vártam vendégségbe, ezért gondoltam, itt az ideje újra a kölessel kísérletezgetni. Valami édességet szerettem volna csinálni, és vadul turkálni kezdtem a netet receptekért. A jó hír, hogy van is rengeteg, jobbnál jobb mindenféle. Egyetlen dolog azonban mégis behatárolta a lehetőségeimet: a lustaság , akarom mondani az, hogy a súlyos esőzés miatt nem tudtam kimenni az utcára, ergo vásárolni sem. Cukorból vagyok, és elolvadok az esőn, igen. Nem úgy, mint a beleértett szerző a V-Motorock nótában, aki jégből van és talán fel sem olvad. Én de. Megjegyzem, ezért is biztatok mindenkit a kreatív konyhahasználatra. Ha tudod, mi mire való, milyen funkciót tölt be a sütés-főzés kémiai folyamatai során, akkor tudod, mit mivel helyettesíthetsz, amikor éppen fáj cipőt húzni.

Azonban, amint tudjuk, a lustaság kitűnő motivátor, úgyhogy tessék, íme a produktuma a "ma sem akarok kimenni", más néven "abból főzünk, ami van" adottságoknak.

Köles miacsoda

50 ml köles

kb. 2,5 dl tej

2 dkg vaj

dió, mazsola ízlés szerint

2 ek cukor

1 cs vaníliás cukor

fahéj

2 tojás

A tökre okos, meg rutinos, meg nemtommilyen hú, de gasztrobloggerek azt írják, hogy a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni. Jó étvágyat kívánok hozzá. Lehet, hogy nagyobb mennyiségeknél működik, és nekem ebben az esetben csak azért nem, mert arányaiban nagyobb felületen párolgott a cucc (kevés izé, szétterül a fazékban, ami ugyanakkora, értem?), mindenesetre amikor elfőtt róla a háromszoros mennyiségű tej, akkor még jó ropogós volt a belseje, úgyhogy öntögettem utána bőszen. Szerintem kábé ennyit, de lehet, hogy még tesztelni kéne az eredményeket (aki kipróbálja, sikítson, hogy mennyi az annyi).

Szóval felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és főzni kezdjük. Amikor már majdnem jónak néz ki, de még van rajta folyadék, belepakoljuk a mazsolát, illetve én összevágott diót is tettem bele. Miután megfőtt, hozzákevertem még a vajat, kis cukrot és fahéjat.

Lefedve még hagytam, hogy gondolkodjon el magán. Aztán, amikor már nem volt túl forró, két tojást felvertem, nem nagyon habosra, csak azért homogén halmazállapotúra, és belekevertem a köleskásába. Olajjal kikent szilikon sütőformában laposra szétterítettem, és közepes hőfokon megsütöttem. Amíg meg nem barnul kicsit a széle, illetve, hát tudod, hogy a tojás megsüljön benne, tehát az egész cucc azért egybemaradjon.

A formából csak az után borítjuk ki, ha már teljesen kihűlt. Tiszta jellemtelen alak ugyanis, nincsen benne semmi tartás, és ha forrón vegzáljuk, még a tésztáknál is könnyebben törik. Ez tán felszeleteljük, és nyami-nyami. Ízlés szerint fél liter házi lekvárral nyakonöntve is akár.

Mazsolás túrógombóc

Néhány nappal ezelőtt borzalmasan megkívántam a túrógombócot. Nem is tudom pontosan, hogy miért, mert úgy alapból nem annyira szeretem. De néha, talán az időjárás változás, talán a bolygók állása miatt, muszáj csinálnom. Sosem tudom, hogy kell, mindig anyukámat szoktam ilyenkor felhívni. Azonban most eldöntöttem, hogy felnőttként a saját lábamra állok, és ugyanúgy, mint minden mást, az internetről kikeresett recept alapján fogom elkészíteni.

Ez is történt, és ugyanúgy, mint minden mást, nem az interneten talált recept szerint, de abból kiindulva csináltam meg. Jó lett. Szép is, úgyhogy készült fotó, és megosztom a receptet. Annál is inkább, hogy ha egy-két év múlva legközelebb megint túrógombóc ehetnékem támad, akkor meglegyen.

Túrógombóc (mazsolával)

Hozzávalók:

500 gr zsírszegény tehéntúró

6 ek búzadara

1 szép, nagy, házi tojás

2 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,5 marék mazsola

zsemlemorzsa, étolaj, tejföl, porcukor (vagy más édesítőszer), csipet só

Elkészítés:

A túrót a vaníliás cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a grízt és a reszelt citromhéjat, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojást egy külön tálban némileg felverjük, hozzáadjuk a túrós keverékhez. Homogén masszává gyúrjuk az egészet, és végül hozzáadjuk a mazsolát. Feltesszük a vizet forrni (kiteregetünk, bezavarjuk az erkélyről a macskát, stb), és a masszából kis gombócokat készítünk. Nekem 21 db lett belőle, olyan kicsit. A kicsi gombóc nem csak praktikus, mert hamarabb megfő, mintsem szétesne, de ráadásul finoman nőies, apró falatkákkal lehet táplálkozni belőle.

Ha valakinek esetleg még nem lenne meg: gombócot úgy főzünk, hogy lobogó forró vízbe tesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűtse le nagyon a vizet, és amikor feljön a víz tetejére, akkor van megfőve. Ha gyanúsan sokáig ül alul, akkor érdemes egy kanállal megpróbálni felkelteni a figyelmét, mert lehet, hogy megfőtt ám, csak leragadt picit.

Mialatt a gombócok főnek, egy lehetőleg mélyebb serpenyőben kb. 2 ek olajon úgy 6-8 evőkanál prézlit megpirítunk. Sosem tudom a pontos arányt, általában az olajhoz öntögetem addig a prézlit, míg a kívánt állagot eléri. Nem jó, ha nagyon egybetapad az olajtól, mert akkor nem fog egyenletes bevonatot képezni, de az sem jó, ha porzik, mint a Szahara, mert az meg nem finom annyira.

A megfőtt gombócokat alaposan lecsöpögtetjük, én tésztaszűrőbe szoktam kiszedni, és amíg a következő adag fő, addig az előző adag csepeg. Kisebb csoportokban belehempergetjük a prézlibe. Ha a serpenyő nem elég mély, vagy de, de a hempergetésnél csak sikerül az egész konyhát beborítani olajos prézlivel, akkor inkább tegyük egy tálba (alias vejling) a prézlit, és úgy bele a gombócokat. A tál rázogatásával és forgatásával egyenletesebb eredményt lehet elérni, mint kanalazással. Azon kívül ezek a gombócok nagyon finom puhák, ezért ha sokat babrálunk rajtuk kanalakkal, akkor csorbul a teljességük. Ne tegyük hát.

Ízlés szerinti mennyiségű porcukrot elkeverünk a tejfölben, tálaláskor ezzel öntjük nyakon a bébiket.

Főzés közben egyébként egy-egy mazsola ki fog belőle potyogni, de ezen ne akadjunk fenn. 

Itóka meleg és hideg napokra

Bár szeretem a vizet, és meggyőződésem, hogy a lehető legjobb innivaló az emberi szervezet számára, mégis úgy érzem, nem állok egyedül a problémával, hogy nem szeretnék mindig csak vizet inni. Néha szükségünk van valami selymességre, valami ízre is, hogy jobban gördüljön a nedű. Főleg nyáron, amikor az ember literszám fogyasztja a folyadékot, és egy idő után a sima víz már nem oltja a szomjat. Mégis mit igyon az ember, amikor az alkoholhoz még túl korán van, a kávéhoz már túl késő, és elunta az üdítőgyárak cukor és/vagy atomhulladék koktéljait.

Ilyenkor kezdünk kotyvasztani és pancsolni, mindenféle teákat, leveket, ízesített vizeket. Jómagam az édes ízt kedvelem, de a cukrot nem, mert megfájdul tőle a pocakom. Inkább jobban szeretem azt, ha az italnak van valami finom íze amúgy is, amit nem kell cukorral agyonvágni. Erre a problémára született megoldásként a 

Gyömbéres-fahéjas főzet

Hozzávalók: friss gyömbér, egész fahéj, víz

A mennyiségeket szokás szerint nem tudom pontosan megadni. Nem csak azért, mert meglehetősen intuitíven alkotom a konyhában, hanem azért is, mert például a végeredmény erősen (szó szerint) függ a gyömbér minőségétől. Illetve az egyéni szájíztől is, ki mennyire szereti az édeset-erőset. A fahéj süteményekben is a cukor kiváltására (is) szolgál. A fahéjtól eleve édesebbnek érezzük ezeket, még akkor is, ha a cukorral csínján bántunk a recept elkészítésekor. A gyömbér erős, és vigyázat, mert komolyabb töménységben a fahéj is az.

Alaprecept: egy kb. két hüvelykujjnyi méretű gyömbérgyökérhez két rúd fahéj, ezt pedig két liter vízben főzzük meg. Nagyjából azt tapasztaltam, hogy úgy szemre azonos méretűnek kell lennie a két hozzávalónak. Ha túl erős lesz a főzet, akkor sem kell kétségbe esni, víz vagy méz hozzáadásával megszelídíthetjük az ízeket.

Elkészítés: a gyömbért meghámozzuk és vékony (2 mm) szeletekre vágjuk, beletesszük a főzőedénybe a fahéjjal együtt. Éjszakára állni hagyjuk, másnap pedig lassú tűzön felforraljuk, 10-15 percig finoman forraljuk. Persze sietség esetén csak forralunk és kész :) 

Fel lehet ütni citrommal, mézzel, vagy más édessel (a cukrot továbbra sem javaslom, de hát kinek a papné...) Illetve a bubis löttyöket kedveled, akkor érdemes tömény koncentrátumot készíteni, amelyet kihűlés után szénsavas ásványvízzel vagy szódával hígítasz a kívánt ízűre.

Télen nagyon jó a hidegérzet és a megfázásos betegségek ellen. A gyömbér és a fahéj fokozza a szervezetben a tűz elem áramlását, az ájurvéda szerint még a fogyásban is segítenek, az emésztés meggyorsításával. Nyáron pedig lehűtve, akár jéggel iszogatva, kitűnő szomjoltó. Ebéd után fogyasztva könnyíti az emésztést, akár egy pohárka bor, annak mellékhatásai nélkül. Ha érzékenyek vagyunk rá, vagy magas a vérnyomásunk, akkor azért ne vedeljünk meg belőle nyolc litert hirtelen, de néhány pohárkától egészen biztosan nem lesz semmi bajunk.