Szénhidrátbomba - a menzák királynője!

Nem akarlak hosszan csigázni, ezért rögtön az elején közlöm, hogy a grízes tésztáról lesz szó. Ennek a receptgyűjteménynek ez lesz a legérdekesebb darabja is egyben, mert igazából soha nem tudtam, hogy hogy kell a grízes tésztát csinálni. Ez az a fajta kaja, ahol nem működnek a pontos mennyiségek, sem gramm, sem deci, sem semmi ilyesmi. Az a recept, amit nagyanyáink úgy adtak át, hogy "beleteszel egy kis ezt, egy kis azt, és amikor már látod, hogy jó, akkor van kész". Mindazonáltal ez az überbrutál, szinte már az elviselhetetlenségig édes ételféleség sokunk kedvence. Imádom én is, bár nagyon ritkán szoktam készíteni, mert ennyi cukrot már az én szervezetem sem bír el. Ez is a probléma, mert nyilván meg lehetne tanulni, hogy pontosan hogy is kell jól elkészíteni, de ki a fene tud egymás után mondjuk kétszer grízes tésztát enni?

Egyébként is érdekes invenció. Vajon kinek juthatott eszébe, hogy főzzünk egy kis szénhidrátot (tészta), tegyük rá egy kis pirított szénhidrátra (dara), majd szórjuk meg porrá őrölt szénhidráttal (cukor), és esetleg ízesítsük egy kevés szénhidráttal még (lekvár). Ezzel el is mondtam a receptet tulajdonképpen :) Vajon az emberi törzsfejlődésnek mely szakaszában lehetett ilyen mennyiségű szénhidrátra szüksége egy egyednek? Vagy lehet, hogy a grízes tészta is csak egy bizonyítéka annak, hogy számos recept úgy keletkezett, hogy egész egyszerűen megpróbálták ehetővé és élvezhetővé tenni azt, ami volt otthon. Mondjuk nincs másunk, csak gríz meg tészta (liszt+tojás), ami a hűtőszekrények és hipermarketek előtti időkben könnyen elképzelhető, hát logikusnak tűnik, hogy ráborítunk némi lekvárt, hogy ne fulladjunk bele az ízetlenségbe. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg.

Tehát számomra marad a grízes tészta az, ami, menzakirálynő, szénhidrátbomba, és a legintuitívabb szokványos (nem művészi, esetleges) ételfogás, amit el tudok készíteni.

A recept:

Személyenként kb. 12 dkg tésztát kifőzünk (szélesmetélt vagy gyufatészta a legjobb)

Ehhez adagonként kb. 2-3 evőkanálnyi búzadarát kevés olajon világosbarnára pirítunk, majd - és most jön a legérzékenyebb rész - kevés vízzel felöntjük. Nekem ez a mennyiség kb. a dara mennyiségével egyező volt, de nagyon minimál adagot készítettem. Itt van az a rész, hogy majd látod, amikor jó... Ha túl kevés vizet teszel rá, akkor a gríz kemény és ropogós marad, ha túl sokat, akkor meg puliszkává fő szét, és nem tudod vele szépen egyenletesen beforgatni a tésztát. Tehát azt javaslom, keveset, aztán ha még bírja, akkor még egy keveset, és így tovább.

A lecsöpögtetett tésztát a pirított grízzel összekeverjük, és ízlés szerint porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk. Én baracklekvárral szeretem a legjobban, a képen némi eperdzsem is társul a mókához. (Megjegyzem, én az általam egy adagnak írt mennyiség felét tudtam valójában egyszerre elfogyasztani)

Ha mindezt túléltük, utána ne felejtsünk el több liter vizet meginni, és hát persze, akinek bírja a személyisége, kocogni is vagy valami :)

Cukkinis rakott tészta

Nem bírjuk abbahagyni, ugye? Mármint a tökölést. De hát mit tehetek róla? Egyrészt szezon van, másrészt meg nagyon szeretem. Emiatt történhetett, hogy ma csak azon filóztam egyre, hogy valami cukkinit kéne enni, jó sok olvadt sajttal. Ez nálam igazi szenvedély, mármint az olvadt sajt. Folyton keresem a lehetőségeket, hogy hogyan lehet az olvadt sajt fogyasztást legálissá tenni. Mondjuk melegszendvics, miegyéb. De lássuk be, a sajt a lényeg. Mondjuk a Super Size Me szerint valami ópiátszerű cucc van benne, és ettől függőséget okoz. Ez nem tudom, mennyire igaz, de ha van olyan, hogy sajtfüggés, akkor Kvarg Lipi meg én biztos, hogy a függők táborát gyarapítjuk. Szóval gondolkodtam, hogy hogy hozzam őket össze, a cukkinit meg a folyós sajtot, egy alkalmi kapcsolat erejéig. Töltött cukkinihez nem volt hangulatom, de emlékeztem, hogy egyszer mintha csináltam volna valami cukkinis tésztaféleséget. Meg aztán így 30 fokban mi más emelhetné még a hangulatot, mint hogy begyújtjuk a sütőt? Na ugye. Így jött az ötlet:

Cukkinis rakott tészta

(nekem ez két adagra elég, amúgy ha valaki nagyon éhes, biztos egyszerre is benyomja)

1 db cukkini (kb. 50 dkg)

12,5 dkg tészta (a félkilós zacsi negyede kb.)

1 tejföl

10 dkg sajt

1 ek olaj

só, majoranna, őrölt kömény, piszok sok fokhagyma

Első ránézésre talán túlzásnak tűnhet a cukkini és a tészta 50:12,5 aránya, de mire a cukkinit megpucolod és kimagozod, már a fele oda van. Aztán meg rendkívül magas a víztartalma (ezért is van benne olyan kevés kalória, nem fér el a víztől), tehát főzés közben még majd össze is töttyed. Na szóval, a megnyúzott, kibelezett cukkinit kockákra vágod, és kevés olajon felteszed párolódni (nekem AMC edényem van, amiből nem jön ki a gőz annyira, szóval ha sima fazékban teszed föl, lehet, hogy kell alá egy-két kanál víz is). Mehetnek bele a fűszerek és a só. A fokhagymát apró kockákra vágtam, mivel nincsen fokhagyma nyomóm egyelőre. Három nagy gerezded tettem bele, mert nem tudom, lehet éjszakai vámpírtámadástól tartok, vagy valami, de nagyon kívántam a fokit ma. 

Amíg a cukkini a barátaival töttyed, meg lehet főzni a tésztát, ez nálam fodros nagykocka volt, mert azt találtam itthon. Amikor mindenki kellően megpuhult, egy jénaiba berakod a fele tésztát, rá a cukkinit, rá a másik fele tésztát, egy kis dobozka tejfölkét, meg minimum 10 dkg reszelt sajtot, és be a sütőbe. Kb. 180 fokon addig kell sütni, amíg jól esik. Van, akinek elég, ha épp csak megolvad a sajt, én jobban szeretem, ha már egy picit el is kezd pirulni, és a tál szélén ropogóssá válik egy-két szem tészta.

Közben persze a lakásban már legalább negyven fok van, de oda se neki, amióta olvastam, hogy a szabadban étkezés jót tesz a pittámnak*, úgyis inkább az erkélyen ebédelek.

*ájurvédikus testtípusom

A keleti tök

Az a jó a tökfélékben, különösen a hagyományos, sima tökben, hogy nincsen nekik ízük. Persze a cukkini és csillagtök variációk már rendelkeznek valamiféle egyéniséggel, de alapvetően bármi elkészíthető belőlük, mert csakúgy, mint a szója termékek (granulátum, szójakocka, tofu), azt az orcát veszik fel, aminek fűszerezed őket.

Ez a tulajdonság persze kissé zavaró is lehet, ha rájössz például, hogy a lityi-lötyi gyümölcslevekben a gyümölcstartalom nagyobbik hányada bizony tök. Erre vannak előírások, amelyeket most itt nem idézek, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, guglizz csak rá. Tehát vannak előírások, amelyek megszabják, hogy a hány százalékos gyümölcslevet lehet minek hívni (pl. nektár az ilyen 25% körüli), illetve annak a százaléknak a hány százalékát kell a címkén megnevezett gyümölcsnek kitennie. A többi tök. Nyugodj bele. Vagy pont ezért ne igyál ilyesmiket :)

Ez nem a modern kori szemétmultipénzhajhász találmánya. Nagyanyáink is készítettek úgy például lekvárt, főleg az ízesebb gyümölcsökből, mint például a málna, hogy valamennyi rész almát vagy tököt adtak hozzá. A málna rendkívül erős ízű gyümölcs, és már nagymamáink is szerettek spórolni, vagy rá voltak kényszerülve.

Arról az előnyös tulajdonságról már nem is beszélve, hogy kevés kalória van benne. Tehát, ha a kalóriaszámolgatók népes táborát gyarapítod, a tök akkor is a barátod.

Ennek az adaptálódási képességnek emléket állítva íme, a keleties rántott patisszon (csillagtök) receptje:

1 db patisszon

1 tojás

kicsi tej

liszt, morzsa

keleti fűszerkeverék

1 ek. szezámmag

A patisszonnal megküzdünk - ez olyan, mint más tökfélék esetében a hámozás és magozás, csak tízszer tovább tart, és valahogy bárhogyan is csinálod, mindig bénának érzed magad közben. A kinyert patisszon darabkákat hosszúkás kis hasábokra szerkesztjük, amennyire ezt a zöldség természetes idomai megengedik.

A darabkákat betesszük egy tálba, kézzel kevés lisztet hintünk rá, összerázzuk. Egy másik tálban a tojást kevés tejjel és sóval felverjük, a lisztes darabkákat abba átpakoljuk. Nekem nincs több nagyobb edényem, úgyhogy itt kimostam a liszteset, papírtörlővel szárazra töröltem, majd beleraktam a morzsát, keleti fűszerkeveréket és a szezámmagot. Az egészet jól összekevertem. És most jön a szaftos része: kézzel (persze, ha van valamilyen eszközöd erre, azzal is csinálhatod, de akkor hol a kaland?) átpakolásztam a morzsába a tojásos tökdarabokat. Kb. 3-4 részletben a fűszeres morzsában jól megráztam őket, persze minden kör között kezet kell mosni, mert különben tojásos lesz még a fejed búbja is. Ezt a hadműveletet én egy fedeles edényben hajtottam végre, de szerintem egy nagyobb fagyisdoboz is megfelel a célnak. A lényeg, hogy próbáljunk minél kevesebb sepregetnivalót hagyni magunk után a konyhában.

Innen pedig a szokásos: forró olajban kisütöd a darabokat. Ha van rá mód, olyan a sütőd, akkor érdemes úgy sütni, kevésbé olajos és élvezhető. Mondjuk légkeveréses sütőben, amit jól előmelegítesz, sütőpapírral bélelt tepsiben, olajjal lespriccelve sütöd ki a cuccost. A sütési idő a tök fajtájától és korától függ, a zsengébb hamarabb megsül természetesen. Isteni finom!