Már hónapok óta vágytam rá, hogy csináljak, nem tudom pontosan, hogy miért. Valahogy úgy éreztem, ezt az olívás kenyeret jobban is elő lehet adni, mint a bolti, nem beszélve arról, hogy mennyivel olcsóbban. Na végre megcsináltam, illetve már sütöttem egyszer, az jobban nézett ki, mert megcsavartam, viszont nagyon éhes voltam, és megettem, mielőtt lefotóztam volna. Ezen kívül a csavarás mentén szétesett, amikor kettévágtam szendvicsnek, és mivel a mait is szendrónak szántam, nem volt csavargatás, csak hagyományos pacsni. Olivabogyesz van benne. Receptje végtelenül egyszerű!
Cibatta
30 dkg liszt
1/3 élesztő
kb. 1 bögre meleg víz (sajnos ez a liszt nedvességtartalmától is függ, de hát tudjuk, kelt tészta)
1 teáskanál só
ízlés szerint olívabogyó, aszalt paradicsom vagy fokhagyma
Az élesztőt belemorzsoljuk a meleg vízbe, lisztet összekeverjük a sóval. Közben kicsit feltaláljuk magunkat, én mondjuk elmosogattam. Addig az élesztő a vízben elkezdi jól érezni magát. Kb. tíz perc elteltével beleöntjük a lisztbe az élesztős vizet, és elkeverjük - én először kanállal szoktam, mert irtózatosan ragad. Ezt nyugodtan lehet ilyen ráérősen, olaszosan, vagy figyelemzavarosan csinálni hogy félig összegyúrjuk, aztán megint eszünkbe jut valami, mondjuk összevágjuk az olívát (ha eleve szeletelt van otthon, az szívás), és csak ez után gyúrjuk össze véglegesen, azaz homogén állagúra a tésztát. Utána belegyúrjuk az összevágott bogyót, vagy parit, vagy fokhagymát. Az eredeti recept szerint most egy olívaolajjal kikent edénybe kéne rakni keleszteni. Namármost, nekem eltűnt a jó kis szilikon ecsetem, úgyhogy belezuttyintottam egy kis olajat az edénybe (egyébként ugyanabba, amiben összegyúrtam a tésztát), és átforgattam rajta a tésztát. Amire teljesen megkelt, az olajat is megette, de nem tett neki rosszat, azt kell mondjam. Ez kb. egy teáskanálnyi mennyiségű olaj volt.
A tészta, amikor összegyúrjuk, meglehetősen lágy állagú, és lehet, hogy kicsit ragad is, de ne lisztezzük azért túl, az olajtól mindjárt elkezd csúszkálni és nem lesz gond. Ha túl keményre készítjük a tésztát, megeshet, hogy kemény lesz a kész cibatta is, ami jó, csak nem finom.
 |
Cibatta a sütőlapon. A lenmag dekoráció
(na jó, nem, igazából az előtte sült lenmagos zsömi maradéka. |
Kb. 1 órát kelesztjük meleg helyen. Közben valamikor előmelegítjük a sütőt, hogy pontosan mikor, az a te sütődtől függ, te tudod, mennyi idő alatt melegszik be. Elég jó forró sütőben sütik ezt, én nem mertem, mert féltem, hogy megég. Állítólag bírják ezek a 200 fokot is, hát nálam olyan 185 körül sült ez. Tehát a sütő már legyen a sütési hőfokon, amikor belerakod a cibattát.
A tésztát két részre osztottam, ami hiba volt, mert hatalmas papucsok lettek (a cibatta jelentése eredetileg papucs), de az eredeti recept hatvan deka lisztből csinál négyet. Nos, ezek elvileg ilyen szendvicskenyerek, hát nemtom, szendvicsnek szendvics. Egy favágónak. Egész napra. Szóval, ha te nem dolgozol a nehéziparban, akkor csinálj belőle inkább hármat.
A tészta nagyon lágy (remélhetőleg), de picit talán olajos a felszíne, illetve sütés előtt kukoricaliszten át kell forgatni, ez is segíti a ragadásmentes fogást. A két vagy három részre osztott tésztát elég egy picit átgyúrni, hogy homogén legyen a forma, akár pacsnit készítesz belőle, akár megnyújtott pacsnit, amit egyszer megcsavarsz. Utána átgurítod a kukoricaliszten és ciao!
Ácsi! Hát a kukoricaliszt nem volt a hozzávalók listáján, most mi lesz?! Semmi. Nekem sem volt éppen itthon kukoricaliszt, úgyhogy fehérliszten forgattam át. Egyedülálló konyhában felesleges egy cibattához, amihez kell mondjuk 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszt, venni egy egész kilónyit. Rádrohad és megeszik a bogarak. Ha meg amúgy is használsz valamihez, akkor meg van otthon. Capisce?
Úgy kb. 15 percig sütjük és nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!
Még egy tréfás tanyasi tény a végére: a cibatta nem csak papucsot jelent, de csibátta-nak ejtik (az olaszban a magas magánhangzó az előtte levő cét csézi), ami viszont szerintem rémesen hangzik, úgyhogy dafke cibattának szoktam mondani :)
