Nokkerli

Bár mindig is szerettem a nokedlit, különösen jól sikerült, omlós marhapörköltek mellé, koviubival, esetleg tojásosan, friss, tavaszi salátával, de ezeket az ételeket sosem én készítettem, mindig nekem készítették. A marhapörkölt férfimunka, esetleg éttermi, a tojásos nokedli meg egyszerűen csak több macerának tűnt, mint amennyit megér. Tehát sosem csináltam nokedlit, vagy nem ettem, vagy, amikor még a szüleimnél laktam, megkértem apukámat, hogy csináljon, ha olyan kaját akartam főzni. Tavaly viszont egy kedves barátom gyakorolta a főzést, és mikor a tojásos nokedlihez ért, be akarta mutatni nekem is a tudományát. Viszont nem volt nokedli szaggatóm, hát tőle kaptam egyet. Nos, egy év után gondoltam, hogy jó lenne valami hasznát is venni (elég nagy helyet foglal, ez az a kerek, a lábas tetejére rakható, műanyag fajta, nem a hagyományos, kis fém izé, amit fogni kell). Találtam egy kitűnő receptet, talán vadász nokedli a neve, ha jól emlékszem. Kiderült, hogy végülis nokedlit lehet egy személyre is készíteni, bár nem árt, ha előtte már láttál valakit nokedlit szaggatni. Csak liszt és tojás kell hozzá - igen tudom, más receptek írnak vizet is, de egy tojás amennyi lisztet fölvesz, abból ragyogóan kétszer eszik egyedülállókám, tehát ha nagyobb mennyiséget gyártanánk, még plusz vízzel, akkor át kell hívni a szomszédokat. Lehet variálni, lehet köretnek, vagy valamivel felturbózva önállóan, egytálételként fogyasztani. Nem utolsósorban nagyon hamar kész. Ezért szerintem megéri beruházni pénzt a szaggatóba és időt a gyakorlásba, mert sokoldalúan használható tudásra tehetünk szert. Nos tehát:

Nokedli

1 tojás

amennyi lisztet felvesz

só

Egy edényben felteszünk vizet forrni, mintha tésztát akarnánk főzni (mert azt fogunk). A tojást a liszttel és a sóval eldolgozzuk. Apránként adjunk hozzá lisztet, és folyamatosan kevergessük egy villával, amíg olyan jó, szaggatható, nokedli állagot nem érünk el. Lehet bele tenni apróra vágott friss, vagy morzsolt szárított zöldfűszereket. Elég aprónak kell lenni a darabkáknak ahhoz, hogy ne akadjanak fel a szaggatás során.

A lobogó forró vízbe szaggatjuk a tésztát. Mivel ez csak egy kis adag tészta, és egy átlagos lábos is legalább 2,5 literes, szerintem nem lesz itt gáz, de ha többet csinálnál (vagy kicsi a fazekad), akkor ügyelni kell arra, hogy ne legyen bent egyszerre túl sok noki a vízben, mert összetapadhatnak. Pár perc alatt megfőnek, ez abból látszik, hogy elkezdenek úszkálni a víz tetején. Ekkor leszűrjük, vagy ha többadagos, akkor szűrővel kivesszük a forró vízből, és szaggatjuk a következő kanyart.

Így önmagában fogyasztható köretnek pörköltfélékhez, gomba- vagy tojáspörkölthöz is nagyon finom. De különféle egytálételeket is varázsolhatunk belőle, az alábbiak szerint:

Tojásos nokedli

Egy tálban felkeverünk 1-2 tojást, mintha rántottát készítenénk, egy serpenyőben pedig olajat hevítünk. Beletesszük a lecsöpögtetett nokedlit a forró olajba, átforgatjuk, majd leöntjük a tojással és összekeverjük. A kívánt állagúra sütjük, folyamatos kevergetés mellett. A tojásos nokedlit rendszerint salátával tálalják (saláta salátával, szóval ecetes-cukros vízzel lelocsolt salátalevelekkel), de még ez is jó lehet köretnek, mondjuk zöldséges ételekhez.

Fűszeres noki

Az elkészült nokedlit olívaolajjal átforgatjuk, friss fűszernövényekkel ízesítjük. Nem, ettől nem fogsz jóllakni, de mondjuk edzés előtti szénhidrátbevitelnek megfelel (ja, meg finom is).

Vadász nokedli

Vadász nokedli

avagy a nokedli nehéztűzérség

1 közepes hagyma

kockázott bacon

edámi sajt (vagy más, aminek íze van, szóval nem annyira trappista)

fokhagyma, és/vagy snidling

A kockázott bacont zsírjára sütjük (addig sütjük, amíg teljesen összetöpped), a hagymát apró kockára vágva megdinszteljük. A zsírt én ki szoktam önteni, mert nekem az úgy már túl nehéz kaja lenne, de hát gusztusok és taslik. A hagymás baconnel összekeverjük a nokedlit, megszórjuk finomra reszelt sajttal és apróra vágott snidlinggel. Snidling híján (vagy, ha nem szeretjük), lehet fokhagyma port használni, vagy a forró zsiradékba, még mielőtt egészen elkészülne a bacon-ös hagyma, beletehetünk zúzott fokhagymát. Azért a végén szoktam beletenni, mert főzés közben igencsak el tud menni az íze (hogy hova, nem tudom).

Pizza - az egyedülálló konyha barátja

A pizza méltán közkedvelt eledel mind az egyedülállók, mind a falkában kajálók köreiben. Egyrészt bármit rá lehet pakolni, így mindenféle ízlést ki tud elégíteni. Akár teljesen el lehet kanyarodni az eredeti, olaszos ízvilágtól, ha valaki máshogy szereti. Másrészt okos kis adagokban érkezik a tányérra és így is készül. Egy jól összedobott pizza nem csúszik szét, mint egy szendvics, de rengeteg feltétet elvisel, és ami a fő: nyúlós, olvadt reszelt sajt borítja a tetejét. Amitől, mint tudjuk, minden étel szebb és jobb lesz.

Pizzát sokféleképpen készíthetünk, egyedülállóságunk és lustaságunk mértékétől és ízlésvilágunktól függően. Ha van hely fagyasztásra, akkor lehet tartani otthon mindig egy-két népszerűbb darabot, amit aztán sütéskor felturbózhatunk plusz hozzávalókkal és némi sajttal (mert sajnos a legtöbb fagyasztott pizza nem megfelelő sajtmennyiséggel rendelkezik).

Aztán lehet venni szintén fagyasztva, vagy nem fagyasztva is, kész pizzalapokat. Ezek elég kicsik általában, így egy darab egy személynek elég. A kész fagyasztott pizzák extra feltéttel már egy nagyon kiéhezett férfit is jól tudnak lakatni, ezeknek nagyobb az átmérője. Ha csak pizzalapot veszünk, a szószt magunk készíthetjük, vagy azt is vehetünk készen, tubusosat. Végső esetben pedig az enyhén száradásnak indult kenyerünkből is lehet pizzát építeni. Levágjuk a héjakat, és a négyszög alakú szeleteket egymás mellé illesztjük lehetőleg úgy, hogy ne folyjon ki közüle a miacsoda.

Feltétnek bármi jó lehet, ezért is barátja a pizza az egyedülálló konyhának. Simán rápakolhatjuk a maradék felvágottakat, zöldségeket. Mondjuk a párizsi, amit tegnapelőtt bontottunk fel, még nem stikkes, de már nem szívesen ennénk meg nyersen (mert mindenféle fóbiánk van, mint nekem), a sütőben 180 fokon biztonságosra sül. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy romlott cuccokat tegyél a pizzára. Ami már szaglik vagy mászik, azt ki kell dobni, akárhogyan is.) A legtöbb hozzávalója olyasmi, amit nyugodtan tárolhatunk otthon, mert nem gyorsan romlandó: liszt, sajt, víz :) , paradicsomszósz, szárított élesztő.

Bolti szalámis pizza felturbózva mexikói vegyeszöldséggel,
tükörtojással és extra sajttal.

Ha magunk készítenénk a pizzatésztát:

0,5 kg liszt
0,5 kocka élesztő
0,5 bögre tej
langyos víz, só

A fele lisztet a langyos tejben felfuttatott* élesztővel összedolgozzuk, kb. 45 perc kelesztés után hozzáadjuk a liszt másik felét és a sót, illetve annyi langyos vizet, hogy kellemes, ruganyos állagú tésztát kapjunk. Tudom, hogy vannak receptoldalak, ahol azzal kápráztatnak, hogy patika pontossággal adják meg a hozzávalók mennyiségét, de hidd el, ebben az esetben ez lehetetlenség. A tészta állaga függ a liszt minőségétől, az meg a levegő nedvességtartalmától, ami szinte lakásonként lehet eltérő. És persze a tej minőségétől is, stb. Egy szó, mint száz, a kelt tésztáknál muszáj szívvel-lélekkel részt vennünk a folyamatban, mert csak úgy fog működni.

A ruganyos, de nyújtható állagú tésztát kinyújtjuk, ez a mennyiség két tepsire elég, tehát ha tényleg egymagadra készítesz pizzát, javaslom a mennyiséget felezni. Akkor is több adagban fogod elfogyasztani, annál kevesebbet viszont már a kelt tészta tulajdonságai miatt nem érdemes csinálni.

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra tesszük, megkenjük szósszal és rátesszük a feltéteket, sajtot. Kb. 170 fokos sütőben olyan 15 perc alatt megvan, attól függően, hogy mit pakoltunk rá. Nálam a sütő alulról nagyon erősen éget (nem légkeveréses, és nem is túl modern modell), ezért a kelt tészták alá mindig teszek egy másik tepsit, hogy felfogja az erős hősugárzást. Ilyenkor kicsit lassabban sül meg, de legalább nem lesz kokszos az alja.

Pizzaszósz

sűrített paradicsom

olasz fűszerek vagy pizza fűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom, esetleg fokhagyma)

só, cukor

A paradicsomszószt felfőzzük a fűszerekkel, pici sót és cukrot adunk hozzá a tökéletes ízhatás elérése érdekében. Néhány perc forrázás után el lehet zárni.

Pánikszósz

Ketchup + olasz fűszerkeverék, csak úgy röptiben, egyből a tésztára kenve-szórva.

Nempizza szósz

Mostanában sok oldalon látni a kenyérlángost vagy tökipompost. Sajnos mifelénk a lakótelepen ennek az elkészítése nem volt divat, de apukám mindig emlegette, hogy a nagymamája (az én dédim), mindig csinált pizzát, amikor kenyeret sütött. Nem úgy hívták, de olyan volt, mint a pizza. Valamikor itt a Határ úti metrónál volt egy kitűnő pizzás, ott Izmos Marcinak nevezték azokat a pizzákat, amiken nem paradicsomszósz volt, hanem

tejföl + fokhagyma

Ezt a kettőt összekombinálod, rákened a tésztára, és jöhet a megpakolás. Az Izmos Marcikat egyébként a fokhagymás tejfölön kívül még azért hívták izmosmarcinak, mert állati erős paprikát, csípős kolbászt, meg ilyen vad dolgokat rámoltak a tetejére. Hát mondom, a pizza kinek-kinek ízlése szerint képes megadni, amire vágyik :)

Tipp: ha tükörtojásos pizzát csinálunk, a tojást ugyanúgy rakjuk rá az elején, mert sokáig tart, míg ott fent szépen megsül. Ha nem akarunk ezzel kísérletezni, akkor külön készítsük el, és amikor elkészült a pizza is, dobjuk rá a forró, ragadós sajtos tetejére a tükörtojást.

*felfuttatni az élesztőt: az élesztőt nem szabad főzni, tűzre rakni, mert megdöglend, és nem húzza fel szép bubisra a tésztát. A felfuttatás tehát annyi, hogy langyos, kézzel enyhén melegnek érezhető tejecskébe rakjuk, és megvárjuk, amíg jó sok hólyagot vet, ebből látjuk, hogy szépen elkezdett dolgozni.

Tepsis krumpli

A tepsis krumpli tulajdonképpen ezerarcú, mint a briliáns. Bármikor, bármilyen évszakhoz, lehetőséghez, adottsághoz igazítható. Ráadásul igazi lusták kajája: összevagdosol mindenfélét, bedobálod egy tepsibe, megsütöd, és ha van benne krumpli, ráfogod, hogy tepsis krumpli és kész is.

Lehet csak zöldségekkel, lehet valami húsfélével kiegészítve, de lehet akár csak krumpli, magában, valamilyen fűszerrel feldobva. Mindenhogy isteni, persze annak, aki a krumplit szereti :)

A lényeg, hogy valami zsiradék legyen az alján, hogy a jól megpirult szeleteket vagy darabkákat legyen esélyünk felkapargatni. Ez a tepsis krumpli legfinomabb része, kár lenne otthagyni. A metódus tehát mindig hasonló: zsiradék alul (olaj, zsír, szalonna, vaj, bármi), utána a krumpli, megsózva, a tetejére minden más (hagyma, fokhagyma, de én például imádom a sült sárgarépát is). A mostani egy nagyon egyszerű, de finom verzió, húsevőknek, mivel bacon is van benne.

3 szem jó közepes krumpli

1 hagyma

125 g kockázott bacon

1 fél maradék paradicsom reggeliről :)

A krumplikat meghámozzuk és kockára vágjuk, a bacont egy megfelelő méretű jénai aljára szétszórjuk, rá a krumplikockákat, a félbe-negyedbe vágott hagymát és esetleg paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá (kb. fél deci), majd alufóliával betakargatjuk és 180 fokon sütni kezdjük. A krumplitól függ, hogy meddig kell sütni. Kisebb kockák vagy szeletek 20 perc alatt is megvannak.

Amikor már félig puha, levesszük a fóliát, és hagyjuk, hogy a víz elpárologjon, a bacon pedig zsírjára süljön. Később, ha már a bacon sülni kezdett, át is forgathatjuk, hogy a krumplit mindenhol érje a bacon íz. Kellemesen aranybarnára sütjük, a szélei nem baj, ha ropogósak, úgy a finom. 

Gyors kaja, mivel az előkészület gyakorlatilag a krumplipucolásból áll, és ennyi. A többit a sütő intézi :)

Répás-hagymás változat, sültkrumpli fűszerkeverékkel vadítva